Ez a jótékonysági gála hihetetlen volt! A debreceni ehhez képest élményben nálam alul maradt! 3 kedvecem (akik világelsők voltak, többszörös GS-győztesek, mindegyik Olimpiai bajnok) egy pályán?? Ilyen nincs a világon!!! Örök emlék marad, aminek minden percét élveztem!

Először Steffit hívtam, és egyből oda jött, elvette a tollamat, végig simogattam a kezét, és vagy 30 aláírást kiosztott a tollammal, én voltam olyan pofátlan hogy 3 aláírást gyűjöttem be.-)

Andre-t is hívtam, és beszéltem vele, és míg beszéltem csak rám figyelt, és aláírta azt a képet, amin Steffivel vannak együtt.
Elmondtam neki, hogy hogy Magyarországról jöttünk (lehet azt sem tudja merre van.-)
Mondtam, hogy mennyire hiányzik, és hogy unalmas néküle a tenisz.

Tökre meghatódott, és megköszönte. Amíg aláírást osztogatott, simogattam a kezét, vállát mondtam hogy mennyire szeretem, és egy kicsit eltörött nálam a mécses, hiszen 2004-ben láttam utoljára, azóta több mint 3 év telt el, és valószínű most láttam utoljára élőben.-((((((((

Ezt a rajongást csak az érti, aki annyira szereti és ismeri Andre-t mint én, aki minden filléremet arra költöm hogy ott lehessek a meccsein, és beszélhessek vele.

A mozdulatai ugyanazok, ahogy a labdákat válogatja, és vissza adja a labdaszedőnek, ahogy beáll a fogadáshoz. Az arca minden mozzanata, amikor 3 breaklabdája volt, és Goran ásszal háríotta mindet. Egy életre szóló élmény volt ennyit nevetni látni, szurkolni neki.

Az, hogy újra megsimogathattam, és míg beszéltem hozzá végig rám nézett, a világ összes pénzért nem cserélném el.

Aztán Gorannal játszott 1 szettet, amit 6-4re nyer, utána meg Ivanoviccsal, azt 7-6ra nyerte. Sajnos a csípője rossz, de azért színvonalas játékot mutatott be.


ANDRE NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!