Örülök, hogy tetszenek a képek, a mi Andrénk semmit sem változott. A legolcsóbb jegy olyan 9000 Ft volt, mint amennyi a budapesti gála lesz decemberben. Mi a 15500 Ftos jegyet vettük, és nagyon megérte, ráadásul szegény afrikai gyerekek kapják a pénzt.
A tombolán a fődíj 2 jegy Afrikába volt Steffiékkel, és egy kb. 6 éves gyerek nyerte meg. Andre-nak németül kellett volna mondania a számokat (a tomba számait), de szégyenlősen angolul mondta .-)
Ez a jótékonysági gála hihetetlen volt! A debreceni ehhez képest élményben nálam alul maradt! 3 kedvecem (akik világelsők voltak, többszörös GS-győztesek, mindegyik Olimpiai bajnok) egy pályán?? Ilyen nincs a világon!!! Örök emlék marad, aminek minden percét élveztem!
Először Steffit hívtam, és egyből oda jött, elvette a tollamat, végig simogattam a kezét, és vagy 30 aláírást kiosztott a tollammal, én voltam olyan pofátlan hogy 3 aláírást gyűjöttem be.-)
Andre-t is hívtam, és beszéltem vele, és míg beszéltem csak rám figyelt, és aláírta azt a képet, amin Steffivel vannak együtt. Elmondtam neki, hogy hogy Magyarországról jöttünk (lehet azt sem tudja merre van.-) Mondtam, hogy mennyire hiányzik, és hogy unalmas néküle a tenisz.
Tökre meghatódott, és megköszönte. Amíg aláírást osztogatott, simogattam a kezét, vállát mondtam hogy mennyire szeretem, és egy kicsit eltörött nálam a mécses, hiszen 2004-ben láttam utoljára, azóta több mint 3 év telt el, és valószínű most láttam utoljára élőben.-((((((((
Ezt a rajongást csak az érti, aki annyira szereti és ismeri Andre-t mint én, aki minden filléremet arra költöm hogy ott lehessek a meccsein, és beszélhessek vele.
A mozdulatai ugyanazok, ahogy a labdákat válogatja, és vissza adja a labdaszedőnek, ahogy beáll a fogadáshoz. Az arca minden mozzanata, amikor 3 breaklabdája volt, és Goran ásszal háríotta mindet. Egy életre szóló élmény volt ennyit nevetni látni, szurkolni neki.
Az, hogy újra megsimogathattam, és míg beszéltem hozzá végig rám nézett, a világ összes pénzért nem cserélném el.
Aztán Gorannal játszott 1 szettet, amit 6-4re nyer, utána meg Ivanoviccsal, azt 7-6ra nyerte. Sajnos a csípője rossz, de azért színvonalas játékot mutatott be.
ANDRE NAGYON HIÁNYZOL NEKÜNK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egy keveset most is melegítettek, Andre Justine-nek ütötte a labdákat, Goran meg Steffinek. Aztán kezdődött a meccs. Nagyon jó labdamentek voltak, kivéve amikor Goran szervált. Vagy ászt adott, vagy ász értékűt. Ilyenkor Justine-nek nem nagyon volt dolga. Az egyik JHGI adogató játékban Justine két kettőst ütött, erre Goran megfogta a hálót, és lejjebb húzta Justine-nek, hátha így sikerül átütni egy szervát. :-)) Volt olyan, hogy Justine szervált Steffinek, és ők ketten mindig csak egymásnak ütötték a labdát. Goran megunta, hogy nem üthet bele, és leült a székére. Andre persze szintén kiállt addig. A közönség persze már fetrengett a röhögéstől.
Aztán az egyik legnagyobb labdamenetnél (volt átemelés, rövidítés, amit el tudtok képzelni) az utolsó ütést Andre hajtotta végre, és véletlenül a hálónál álló Gorant találta fejbe. Goran kifeküdt, Andre meg odament hozzá, és ráfeküdt Goranra, egy kis újjáélesztésre. Sajnos pont nem találtam képet, amikor egymáson fekszenek.
Leültünk a helyünkre. Egy férfi és egy nő nyitotta meg a gálát, utána egy német együttes adott elő egy számot. Őket követte egy német humorista, két számolt énekelt. Kb. felét értettem, vicces volt. :-) Aztán behívták Steffit, majd utána együtt jött Andre, Justine, Goran, és Ana Ivanovic. Én észre sem vettem, hogy Ivanovic is itt volt már a legelejétől, csak amikor itthon észrevettem a képeken. :-)
Az edzés nagyon jó hangulatban telt el, a közönség természetesen mindegyik játékosnak kiabált, ők meg reagáltak rá. :-) Az edzés végén Justine, Andre és Goran elmentek a kijárathoz, de pont a másiknál hagyták el a pályát, mint ahol mi álltunk. Steffi még maradt, és mivel igen hangosan kiabáltunk neki, odajött a mi helyünkre. Tesómhoz ment először, és aláírta azt a képet, ami a HVGben volt. Andre és Steffi van rajta. Nagyon sokáig ott maradt nálunk, mindenkivel beszélgetett, vagy 30 aláírást kiosztott. Amikor hozzám ért, és valakinek aláírta a lapját, sikerült párszor megsimogatnom a kezét. A neten találtam pár képet, amin rajta vagyok, nem tudom ki csinálta őket, de örök hálám neki! Miután Steffi elment, megkerestük a helyünket, és vártuk, hogy kezdődjön a műsor. :-)
Péntek reggel indultunk Győrből, 10:30kor. Hanauban kellett egyszer átszállnunk a vonatról Mannheimbe, Steffi szülővárosába. 10 órát utaztunk a vonaton, elég fárasztó volt. A szállásunk nagyon közel volt a SAP Arénához, így másnap reggel 10re már ott voltunk. Sajnos csak 14:00kor adták oda a jegyeket, és 14:30kor nyitották a kapukat. Addig bementünk az Aréna éttermében, ott ettünk, meg volt egy korcsolyapálya, és néztük a hokis fiúkat.
14:30kor bementünk, körbenéztünk, hogy lehet-e venni posztereket, könyvet, vagy bármit, amit emlékként haza tudunk majd hozni. Nem értem miért, de kaján és hoki felszerelésen kívül semmit nem lehetett kapni.
Ekkor gondoltuk, hogy megkeressük a helyünket. Mászkálás közben tesóm meghallotta a labda pattogását. Benéztünk az egyik lépcsőnél, és akkor láttuk, hogy Justine lent ütöget. Rohantunk le a pályához, nem érdekelt, hogy a jegyünk nem oda szól. Leértünk, és akkor vettük észre, hogy Justine Steffivel, Andre meg Goran-nal melegít. Köpni nyelni nem tudtam, alig fogtam fel mit látok. Gyorsan előkaptuk a fényképezőgépet, meg aláíratnivalót, és nyomultunk előre.
Kirúzsozva, festett körmökkel kezdte karrierjét Agassi 2007. 10. 25. 19.37 andreagassi.jpg
Andre Agassi minden idők egyik legsikeresebb teniszezője, nyolcszor nyert Grand Slam-tornát, és Rod Laver mellett ő az egyetlen játékos, akinek sikerült az „open era” alatt megnyerni mind a négy nagy versenyt, azaz a francia, az angol, az amerikai és az ausztrál nyílt bajnokságot.
Minden kétséget kizáróan zseniről van szó, azonban a zsenik nem egyszer furcsán viselkednek, lázadoznak és ez alól nem jelentett kivételt az amerikai legenda sem, aki 2006-ban fejezte be profi pályafutását.
Andre Kirk Agassi Las Vegasban látta meg a napvilágot, és családjától nem állt távol az élsport: örmény származású, iráni édesapja az 1948-as és az 1952-es olimpián bokszolóként képviselte Iránt. A papa ezután az Egyesült Államokba emigrált, és ekkor fogalmazódott meg benne a vágy, hogy valamelyik fia egyszer majd megnyeri mind a négy Grand Slam tornát. Ennek érdekében például teniszlabdákat akasztott a kis Andre ágya fölé, ezzel is fejlesztve képességeit. A kis Agassi ötévesen már olyan sztárokkal gyakorolhatott, mint Jimmy Connors és Roscoe Tanner.
Agassit 14 évesen édesapja beíratta egy floridai teniszakadémiára, ahol látva zsenialitását ingyen vállalták a felkészítését. A játékos azonban nem volt boldog, lázadozni kezdett, sört ivott, dobálta az ütőjét és fura frizurát vágatott, sőt apja bosszantására egy tenisztornán a lázadás pikáns formáját választotta: feltépett nadrággal, kilakkozott körmökkel és rózsaszínre rúzsozott szájjal lépett pályára. Az akadémiáról végül elküldték, és arra a kérdésre, mit is akar tulajdonképpen azt felelte, elmenni onnan, és profi teniszezővé válni. Nos, mint ismeretes, ez sikerült neki, 17 ATP Masters Series tornát nyert, és provokatív természete ellenére is imádták. Utolsó mérkőzésén nyolc percen keresztül állva tapsolták, ő maga pedig a könnyeivel küzdve tette le végleg a teniszütőt.
Aláírás közben.
Andre még mindig nevet. 
itt már majdnem ráfeküdt. :-)
A sárga-fehér nike felsőben én vagyok. :-)
