-

HRISZTO BOTEV

Az én imádságom

Én Istenem, igaz isten!
Nem te, ki a magasságban,
hanem te, ki itt laksz bennem,
szívem buzgó áramában...

Nem kinek csuhás barátok,
zsíros papok esnek térdre,
s akit barom pravoszlávok
kerítenek gyertyafénybe.

Nem te, aki férfit és nőt
sárból csináltál, te Isten,
s cserbenhagytad mind a kettőt,
tengjenek csak rab-bilincsben.

Nem te, ki a rabot inted,
hogy tűrjön csak, s könyörögjön,
aki rongyos híveidnek
reményt tálalsz csak a földön.

Nem te, kinek örvén lopnak,
te üldözők üdvössége,
bálványa a bolondoknak,
elnyomóknak erőssége!

De te, Istene az észnek,
annak vértje, aki árva,
kinek napját mind a népek
megünneplik nemsokára.

A szabadság szent szerelmét
mindnyájunknak szítsd fel, Isten,
együtt küzdünk, vagy egyenként:
erőd mindig megsegítsen!

Karjaimat erősítsd meg,
s ha a népem talpra áll majd,
soraiban seregemnek
síromra is rátaláljak!

Ne akard, hogy idegenben
hunyjon el a szívem lángja,
hangom ne itt csendesedjen,
mintha hullna pusztaságba!

fordította: Nagy László

 

-

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nagy László

Darázskirály

Válogatott műfordítások 1958-1968

Versek, eposzok

Magvető kiadó

Budapest

1968

Vászon kötés

510 oldal

 

  -