Hát, én kb. két hónapot rágódtam a tényleges szakításon. Akkor már fél éve tudtam, hogy baj van. Novembertől voltam tök depis, nagyjából akkor kezdtem rájönni, hogy elszúrtam valamit, nem jól frigyeltem. Január elején úgy tűnt, ismét gyereket várunk, átmenetileg elnapoltam a problémát, a gyerekre koncentráltam. Februárban elvetéltem. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol ténylegesen eszembe jutott a szakítás. Nagyjából ebben az időben jöttem rá arra is, hogy vagy rendszeresen félrepasizom (feszültségoldásból), vagy tiszta vizet öntünk a pohárba. Március végén, áprilisban mondtam meg neki, hogy vége, április végén költöztünk a gyerekkel anyámhoz.