Látod, női szemmel ez nem más, mint saját magad és környezeted átverése.
Női szemmel, mondom.
Nálunk ez sokkal egyértelműbb. Akibe szerelmes vagyok, azzal akarok együtt lenni minden szabadidőmben, tehát azzal szeretnék együtt élni. És nem vagyok képes valakihez hozzábújni este, ha másba vagyok szerelmes. Vagy csak nekem ennyire egyszerű a világ?
Kis kedvesség, és majd jön a láng. Micsoda önámítás :)
Nevezz pesszimistának, de szerintem ez nem működik így. Ez olyan, mint a gyerek egyelemes zenélő játéka, ami nagyon szép meg jó, amíg működik, de elemet nem lehet cserélni benne, csak ha szétszedem az egész plüssjátékot, de akkor meg már nem ugyanolyan, ha összerakom.
Nem, nem erre várok, már találtam ilyen szupernot mégsem borítottam semmit. ui. a legjobb no az életemben adu ász és mindent visz. És o még csak 4 éves.
Ez az Qszinte feltárás már megtörtént, túl vagyunk rajta. Akkor tényleg totálisan csupaszok, sot átlátszóak voltunk. Akkor határoztuk el, hogy újrakezdjük. Én azóta is ezen vagyok, annyi változott csak, hogy elkezdtem csajozni (elotte ilyen egyáltalán nem volt) és ezt az egyet nem mondom el. Mennyit magyarázkodhatnék, ha mégis megjavulna a kapcsolatunk. Dehát mindenkinek szüksége van egy kis magánéletre. Mondhatjátok, hogy tipikus pasi hozzáállás, de ha azt vesszük, a feleségemnek csupán némi kedvességre van szüksége, ezt meg is kapja, nekem nem esik nehezemre, mindenki boldog és együtt várjuk, hogy belobbanjon a láng. Ha a gyerek nem lenne, már rég leléptem volna.
Na figyelj, Maca... Bar a pszi tudomanya egymasnak ellentmond, es mikor az exem is beujitott mikor en voltam padlom... akkor az ex-anyosjelolt azt mondta, h tiszta apja, es orokolte, mert nem egyutt neveltek...
Viszont en, sajat tapasztalatbol, meg naiv tanari hozzaallasbol, hiszek abban, h igenis sok fugg a nevelesen... Tehat, szurkolok a fiadhoz, h ne szaporitsa a "tipikus" hapsik csapatat...
Amúgy megmondom, mire vársz. Arra, hogy egyszer majd egy olyan nő robban be az életedbe, akiér mindezt hajlandó vagy borítani. Addig poshadt víz...
Ez amúgy szerintem tipikus pasi hozzáállás. Ez kb. olyan, mint mikor megkérded egy boldog nőtől, hogy boldog vagy? Erre lelkesen bólogat, hogy persze. De kérdezd meg ugyanezt egy pasitól, akinek mindene megvan, rendezett a magánélete, netán még szerelmes is. Mi a válasz? "Hááát, lehetne éppen jobb is.... Miért, szerinted mi a boldogság?" Ezt már annyiszor láttam, hallottam, megfigyeltem. Érzelmi szinten gyerekcipőben jártok szerintem. A fiam is ilyen lesz egyszer? Próbálom nem ilyennek nevelni, de lehet, hogy a génjeitekben van.
Pillanatnyilag nem bőg senki. Arról van szó, a párom megingott egy szánalmas pasival, ekkor értékeltük a helyzetet, de adtunk még egy esélyt az újrakezdésnek. Akkor nagyon megrázott a szakítás és a válás gondolata, de szép lassan megbarátkoztam vele. Mostmár eltelt fél év, semmilyen jelenetek nincsennek, ő minden nap elmondja, hogy hogy szeret, én bólogatok és minden egyes szembejövő nővel megcsalom. Ki kellene mondanom, hogy vége, de még én is reménykedem kicsit az újraindításban. A gyerek nem vesz észre semmit, tényleg semmilyen feszültség nincs közöttünk. Egyszerűen várok. Csak tudnám mire...
Nos... Ha o mar annyira bog, h mar ettol stresszelsz, akkor regen nem mukodik nalatok az egyutteles... Ugyanis szerintem mar o is teljesen kivan... Pontosabban csak magambol tudok kiindulni, de en mar annyira "lent" voltam energetikailag, h allandoan bogtem, pedig nem jellemzo ram...
Tehat... Legy ferfi! Sajnos az a baj ha tenyleg ugy van ahogy leirod (es elnezest, de nem ismerem a forumon az osszes beirasod), akkor tobbet artottok a gyereknek... Azt mondtad h oszinte (duplan alahuzva) elemzes segithet... Ezt te megtetted magaddal szemben?
A valami kis hiba az a 20 eves kiscsaj??? Csak h ertsem... :-)
Ez egy iszonyatosan fogas kérdés. Mikor, hogyan és miként mondjuk meg, hogy vége van. Én konkrétan félek. Igen, azt hiszem a félelem a lényege, ui. egyszerqen nem lehet tudni elQre a másik fél reakcióit. Esetleg szélsQségesen reagál, túlreagál. Engem már azzal is kikészít, hogy állandóan bog ilyenkor. Furán hangzik, de azért lebegtetem ezt az egészet, mert nem akarom végignézni, ahogy telebQgi a lakást. Szegény kislányom meg nem tudja majd, hogy mi van. Pedig igazából semmi különös nem történik. Belátom hogy gerinctelen dolog, de legalább bennem is van valami kis hiba :) . Persze a feszko meg a cigi sem jó. Ezt neked kell mérlegre tenned, melyik a fontosabb. Ha eldöntötted, akkor jobb egy nagy levegQt venni és már túl is vagy rajta. 20 éves lány? Köszi, megvan, bár kissé ritkán találkozunk, ilyenkor csak a virtuális szex megy.
Azt gondolta, vannak problémáink, hisz mindenhol vannak, de ezek nem komolyak. Csak azt nem vette észre, hogy már régesrégen nem vagyok boldog. Mondjuk, ennek több összetevője is volt, néha beszélgetünk erről. De szegény nagyon meglepte, azt hiszem, életében a legnagyobb fájdalmat én okoztam ott, azzal a beszélgetéssel. Elrohant, egész éjjel az autót hajtotta, fene tudja merre járt. Egész éjjel azért imádkoztam, hogy vigyázzon rá az ég, nehogy belehajtson valami árokba. Épségben hazaért. Megpróbáltuk megbeszélni, nem igazán sikerült. Sírtunk, sokat. Valamikor a szakítás után egy évvel sikerült először úgy igazán megbeszélni ezeket a dolgokat. Tudjuk, hol rontottuk el. És én már azt is tudom, bár szerettem, ez az a fajta szeretet volt, ami nem vészelte át a nagyobb bajokat, szóval nem volt az az egetverő nagy szerelem. Csak nagyon szerettem. Van különbség sajnos.
Hát, én kb. két hónapot rágódtam a tényleges szakításon. Akkor már fél éve tudtam, hogy baj van. Novembertől voltam tök depis, nagyjából akkor kezdtem rájönni, hogy elszúrtam valamit, nem jól frigyeltem. Január elején úgy tűnt, ismét gyereket várunk, átmenetileg elnapoltam a problémát, a gyerekre koncentráltam. Februárban elvetéltem. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol ténylegesen eszembe jutott a szakítás. Nagyjából ebben az időben jöttem rá arra is, hogy vagy rendszeresen félrepasizom (feszültségoldásból), vagy tiszta vizet öntünk a pohárba. Március végén, áprilisban mondtam meg neki, hogy vége, április végén költöztünk a gyerekkel anyámhoz.
Én is egy ilyenből készülök kilépni, de az a periódus amiben most vagyok a legnehezebb. Ugyanis még nincs hova mennek a kisfiammal, az apja meg nem tudja, hogy el akarom hagyni. (Pedig a vak is láthatná.) Állandó feszkó van, kezdek visszaszokni a cigire és mindennap azon rágódom, hogy hogy fogom megmondani neki.
Kiállhatatlan maca! Olvastam a te történetedet és nagyon irigyellek, hogy ilyen bátor vagy és ilyen jóba tudtál maradni az exeddel. Őt váratlanul érte? És te mennyit rágódtál, mielőtt megmondtad? Én egy évnél tartok:(
Ál-együttélés... igen... na, ebből én nem kértem anno.
Címeresökör: sajna, én már elkeltem, de azért pár év múlva visszatérhetünk a kérdésre, talán addigra kapva-kapnék az ajánlatodon. Az önálló zoknisszekrény tényleg kecsegtető ajánlat... :)
Kiallhatatlan Maca, szerintem te csak igazi no vagy!! (a bemutatkozasodra gondolok..)
Szerintem is jo baratnok... :-)
Es szerintem sem azert megy el valaki... De legalabbis ne ezert maradjon velem valaki... Viszont korbenezek es neha elhulok... Mennyi "al"-egyutteles van...
+ adalekkent: nem szeretnek semmit sem megmenteni, mert mikor mar tortent, elotte en is szerelmes lettem masba, csak nem leptem ki a kapcsolatbol... Oszinten bevallottam akkor magamnak, hogy hajaj, gubanc van... De maradtam... :-) Viszont ra 4 honapra megiscsak lepnem kellett... De en ennek nagyon orulok... Marmint h vege lett!! Meg akkor is ha most meg egyedul vagyok. Teny az is, hogy 2 ember kell mindenhez.. Es az is teny, h en is elcsesztem sokmindent... A szex meg mar akkor nem mukodik, amikor gond van... Tehat... Viszont egy no ha meg idejeben veszi a jeleket, sokmindenen tud valtoztatni...
Cimeresokor2 , ne haragudj, de tenyleg hu vagy nevedhez... Addig jo volt a Mas2 beirasod, hogy ferfi keresi... De kimondottan csinos??? Kar... A zoknisszekreny miatt pedig szoba johettel volna... :-)
Hát ez tényleg nem tunik túl szép dolognak, de biztosíthatlak: a férfiak nem gondolják komolyan az ilyesmit. Én is rendszeresen viccelQdöm a párommal, hónapokkal-évekkel késobb 1 csomagban, óriási sírás közepette kapom vissza, hogy ez akkor ott milyen bántó volt. Én rendszerint már nem is emlékszem ezekre az esetekre. Két iskola alakult ki ezzel kapcsolatban: 1. A gyenge humorérzékét próbálja rajtad edzeni, emelkedj fölül rajta. 2. A másik félnek: minden egyes szónak súlya van, és akkor sem szabad valakin gúnyolódni, ha egyébként közel áll hozzánk. Szerintem mindkettQ igaz és ha mindkét fél betartaná a saját igaz elveit, akkor tényleg nem lenne semmi baj. Ez tipikusan olyan, amit meg kell beszélni, lehetQleg szeretkezés elQtt vagy után, vagy esetleg 2 között.
Szerintem a fozés meg a dundiság tényleg nem számít. A szex az kérdéses lehet. Az igazi ok azonban az, hogy már nem szerelmes beléd és most tedd föl azt a kérdést is, hogy volt-e valaha is szerelmes??? Ha meg nem volt, vagy ha szerelmes volt de már nem az, akkor mit sajnálnál? Mélységesen nem értek egyet azzal, hogy egy nQ meg tudja menteni a kapcsolatot. Ehhez mindkét fél kell és nagyon mély és teljesen oszinte érzelmi elemzés szükséges. És itt az öszinte kétszer aláhúzva. És még akkor sem biztos, hogy sikerül. Ezen dolgozom én is, talán kiderült, hogy férfiként, de nem nagyon megy. Szép lassan rá fogunk jönni, hogy elmúlt. Sajnos sok ember egyszerqen nem elég felnott ahhoz, hogy ezekkel a kérdésekkel nyíltan szembenézzen és bármilyen végkifejletet elfogadjon. OK, beletettél ebbe a kapcsolatba 7,5 évet, de ez az életednek csak 10%-a. Egészen egyszeruen tovább kell lépni. Ha meg van még köztetek valami, akkor egy kis idQ elteltével hideg fejjel meg tudjátok beszélni és még akár egy újrakezdés is lehetséges.
Más: Meg tudja valaki mondani, hogy miért ír a gépem hosszú ö és ü helyett Q és q betuket?
Más 2.: 35 éves, barna hajú és szemq, 195cm, 94kg, önállóan fQzni és vasalni tudó, saját zoknisszekrénnyel és biztos egzisztenciával rendelkezQ jóképq férfi keresi kimondottan csinos, lehetQleg 18-45 közötti hölgyek társaságát...:)
Sziasztok! En 7,5 ev utan "valtam"... De nemcsak arra kellett radobbennem, h 7,5 evet a masik siman eldob, es nem erdeklodik felolem... (jo, ez foleg az en hibam, mert struccpolitikat folytattam evekig...), hanem arra is, hogy 2 baratnomet vesztettem el vele egyutt... 30 eves szulinapomon leorditottak a fejem (elnezest, de igy eltem meg) az etteremben, hogy az en hibam... Mert miert nem foztem minden nap, miert nem fogytam le (van foloslegem, szo se rola, de meg mindig csininek mondhato...) es miert nem szexeltem eleget... Nos.. Ha csak igy lehet hosszu tavra tervezni... Nem tudom... Szerintem minden oda-vissza alapon mukodik... Vagy csak en hiszek meg az ilyenekben??? (csak + infokent: a holgy, aki kiszemelte maganak az exem, mar akkor fozott neki, amikor meg en is... :-) ).
Persze az igazsaghoz az is hozzatartozik, hogy nem akartam en mar megmeneteni az egeszet, marpedig, azt igazabol egy no tudja megmenteni, mar ha akarja...
Az igazság az , hogy igaz az, hogy a férfiember önérzete sérül amikor ott akarják hagyni. Szerintem ez egy természetes jelenség.. Én ugyanígy vagyok ezzel, bármennyire is tagadom ezt magam elött . Nehezen tudom megemészteni , és közben mindig az az érzésem, hogy igaztalanul bánnak el velem .. Nem tettem semmi olyat , amitől a házasságunkból ki kellene engem rugni . Ez egy eléggé megalázó helyzet , amiben az ember sérül érzelmileg és az önbizalma is a béka tangája alá kerül .. Az ember ( én :)) a legtöbb hibát ilyenkor véti.. Nem igazán sajátmagát adja , hanem egy olyan énjét, amitől sajátmagának sajátmagától is hányingere van . Hál'Istennek ez az időszak elmúlt , és most már józanabbúl gondolkodom, és most már (ugyahogy ) békében el tudnék válni. És most mi történik ? A nejem részéről szó sincs már válásról, és "valahogy" elvagyunk... De azt is tudom, hogy ez nem egy végleges állapot, mert egyáltalán nem úgy viselkedünk egymással , ahogy párok vagy házastársak szoktak.. Lelkileg kész vagyok a pillanatra , ugyanakkor egyre jobban eluralkodik rajtam az az érzés , hogy valóban ez így nem élet , ill. a nejemhez sem ragaszkodom már annyira mint a kritikus időkben .Az az érzésem, hogy jobban tetszett neki az az állapot amikor ki voltam a válás hírére borulva és hetekig "viselkedni" kezdtem -szerintem tök hülyén .
