A ferjemmel ketten alkotunk egy egyseget es 3 gyereket nevelunk, sosem tudnek valasztani koztuk, minthogy a harom gyerekem kozul se tudnek...
Az meg, hogy baratok vagy gyerekek? Vicc...
Viszont ha adott egy eset, mondjuk bevasarlas, akkor egyertelmu, hogy a ferjemmel szeretnek menni, a gyerekek nelkul. Ha lanybucsuba kell menni, akkor meg a baratno a nyero ferj es gyerekek nelkul:)
De amit látok az az, hogy az emberek meg sem próbálják rendbe hozni az életüket, hanem lelépnek. (Ezt nem rád értem.)
A másik, hogy mire már azt érzik, hogy nem jó, addigra késő. Akkora munka lenne helyrehozni, amit az évek során elrontottak, hogy nincs rá erejük, vagy akaratuk.
A másik, hogy nem gondolom, hogy tűrni kellene. Ha valami nem jó, szólni kell. Aztán újra, és újra. Nagyon nehéz és idegőrlő.
Nekem pl. nagyon nehéz volt megtanulnom (még mindig van mit tanulni), hogy hogyan mondjam el azt, ami nem tetszik, ami bánt, amit nem tudok tolerálni. És főleg hogyan mondjam el úgy, hogy ne bántsam meg, de az üzenet átmenjen. Hogy érezze, ez komoly dolog, nem lehet lesöpörni egy viccel, vagy mosollyal, és hogy érezze, hogy ez a dolog árt a kapcsolatunknak. És ez nem csak a párkapcsolataimban volt probléma, de korábban a családomban is (szülők, testvér).
Egyébként négy éve váltam el, életem első, 21 évig tartó kapcsolatából, és őrülten imédtam az ex-férjem. Nem azért váltam, mert nem szerettem, hanem mert nem lehetett már bírni, ahogy nem törődött velünk, alig láttuk.. Sok évig érlelődött bennem, hogy mennyit szabad/kell tűrni, akár a gyerekek okán is... És azt hittem, h sosem állok fel ebből.
És tudod, saját magma számára is nagy meglepetés volt a kellemes érzés, hogy mennyivel job cask magamra számítani, mint azt hinni h ketten vagyunka feladatokra és mindig egyedül maradni a kakiban.
Nagyon őszintén mondom, egyetlen másodpercre sem éreztem soha később, hogy visszacsinálnám. Ahhoz is kell bátorság, hogy azt mondd, valamit nem érdemes, nem lehet már menteni. És ezerszer jobb azóta: voltam magányos jó ideig utána, de a gyerekeim kiegyensúlyozottabbak, visszakaptam az önbecsülésem, a jókedvem, vannak barátaim, van időm magamra, sikeres a munkám.
Abban teljesen egyetértek veled, hogy sok formálisan működő házasság nem igezi párkapcsolat, hogy szenvednek benne az emberek. Nyilván az ilyen házasságokban élő emberek sem tudják kézben tartani az életüket.
De attól még szerintem igaz, hogy ha egy házasság zátonyra fut, akkor a partnerek nem tudták az életüket kézben tartani. (Feltételezve, hogy szerelemből és hosszú távra házasodtak, nem érdekből, rövidre.)
A szakmámban én sem sorolnám a gyengeségeim közé a kommunikációt. Viszont kiélezett, feszült helyzetben nekem bent könnyebben megy a kommunikáció, mint a otthon a párommal.
Köszönöm a véleményt; kommunikáció a szakmám egyébként, és abban sikeres vagyok:)
Azt gondolom, hogy az hogy valaki elválik, nem feltétlen jelenti, h nem tudja kezelni az életét. Én 21 évig voltam egy kapcsolatban, az elsőben. Ma már azt gondolom, akkor kezeltem volna jól az életem, ha kilépek belőle, amikor nem működik rendesen, kb 13-14 év után. A sok papíron és formálisna működő házasság, ami nem jó a benne lévőknek kicsit sem jelenti, h ők kezelik jól az életüket. Sőt...
Tudni kell váltani is. Egyetlen pillanatra nem merült fel bennem, h nem kellett volna elválni, minden sokkal kiegyensúlyozottabb azóta.
Nem akarlak elkeseríteni, de szerintem nem is fog megváltozni. Az, hogy elvált, azt mutatja, hogy nem képes az életét kézben tartani, nem képes a problémákat idejében megoldani. (Ezt nem bántásnak szántam, láttam, hogy te is elváltál. És nem is ítélkezni akarok.)
Úgy tűnik, most sem képes a helyzetet kezelni, és egy mindkettőtöknek megfelelő életet élni. Viszont te sem tudod kezelni ezt a helyzetet. Azt írod "az exe az orránál fogva vezeti". Ő meg hagyja. Bonyolultabb ez annál, mint ahogy leírod. Egy ember nem változik meg egykönnyen, a változáshoz baromi sok energiát kell befektetni. És az emberek többsége ezt nem teszi meg.
Lehet, hogy ha tanulnál egy kis asszertív kommunikációt, az segítene. Persze az is csak egy eszköz, és sok energia, kitartás és gyakorlás kell, hogy megtanuljuk jól és hatékonyan használni.
Köszönöm h írtál. Fel sem merül bennem, h megcsal. Nagyon szeret engem.
Az bánt nagyon, h soha nem lehet igazam, az exe az orránál fogva vezeti. Horror szorikat mesélhetnék már erről. A legrosszabb, h ha mondok valamit, soha nincs szerinte igazam, pedig volt rá példa hgy ez már bebizonyosodott. Alapfelállás, h ő az exe mellé áll. Ettől úgy érzem magam, mint egy ezüstérmes. Én vagy minden vagy semmi nem akarok lenni számára.
Hasonló a helyzetem, elváltam, 2 gyerekkel, új párom szintén 2 gyerekkel. Jó a viszonyuk a volt asszonnyal.
A gyerekek miatt azt gondolom mindig is lesz köztük egy kapcsolódás, muszáj találkozni, beszélgetni stb
hisz én is ugyanezt teszem az ex férjemmel, de nem jelent semmit, néha fel is megyek hozzájuk,de ennyi.
ha a párod akar, úgyis megcsal, szerintem itt nem erről van szó, lehet, hogy az exe szeretné, bár nem tartom valszínűnek,inkább csak szeret fontoskodó lenni(mármint az ex), hogy ő diktál a párod meg ugrál.
Sziasztok! Bevallom, azért regisztráltam, hogy megkérdezzem mások véleményét..
20 hónapja van egy kapcsolatom, nagyon sok szempontból tökéletes, és sokat jelent számomra. Van azonban valami, amit nem tudok sem tolerálni, sem kezelni. Én három gyerekes elvált anyuka vagyok 40 körül, a párom is. A gyerekeim már nagyok. Egy regényt írhatnák a számomra elképzelhetetlen szituációkról, amikkel a kedvesem kötődik az ex-nejéhez, vagyis inkább a hölgy hozzá. Kicsik a gyerekek – már amennyire egy 6 és egy 11 éves kicsinek mondható. Amit leírok csak egy a sokszáznyi érthetetlen dologból, de már belefáradtam, hogy mindig kiderül, hogy én ‘féltékeny’ vagyok a nőre, mert amit csinálnak, az a gyerekek miatt normális.
A párom a gyerekeit nem kéthetente látja, hanem két hét alatt 5 napot, nagyon ragaszkodik a gyerekeihez, és ennek én nagyon örülök. Az azonban érthetetlen számomra, hogy ő nem megy be az iskolába és oviba értük, hanem ezt a gyerekek anyja teheti csak. Tehát így néz ki a hét:
Csütörtökön elmegy az exe lakására, aki odaadja a gyerekeket rögtön suli és ovi után, de nem hagyja h a párom hozza el a saját gyerekeit. Elvileg azért, mert neki az ovis gyereke ruháit minden reggel és este csekkolnia kell, hogy nehogy elkeveredjen… Ezt a hülye dumátJ . (Az iskolára nincs reklámszöveg.) Szóval pénteken reggel elviszi a kicsiket a párom oviba-suliba, de oda anya viheti be őket csak, így találkoznak. Délután anya elhozza őket, apa megy értük anya lakására.
Ti mit gondoltok, tényleg akiknek korábbról van közös gyereke, azok kell, hogy állandóan találkozzanak?
Kedves Mindenki! Szeretném megosztani egy pszichológiai kutatás kérdőívét, amivel a csoportközi viszonyokkal, egyes társadalmi kérdésekkel kapcsolatos vélekedések és a nők iránti attitűdök közti összefüggéseket vizsgálom. Mindkét nembeliek kitölthetik, lehetőség lesz az eredmények megtekintésére is. Kitöltési idő kb. 10-15 perc. Minden kitöltőnek/megosztónak előre is köszönöm. https://docs.google.com/forms/d/1Gpk3j4o_S5NKYue3AqGKY4_zTAuMhXmvPT_jNfiSUmM/viewform
Egy ismert celebünk mesélte valamelyik nap a tv-ben, hogy új nője van...nocsak, a régivel mi történt? kérdezte a médiamunkás.... ahogy emléxünk, igencsak nagy szerelem volt...
-hát az úgy volt, hogy amikor először láttam, épp' levest ettünk valahol, és olyan bájosan csücsörített, amikor ajkához emelte a kanalat, és a szürcsölése kimondottan aranyos volt...beleszerettem..
....aztán teltek a hónapok, és ő ugyanolyan bájosan szürcsölt...csak nekem kezdett az idegeimre menni..
...aztán egy ilyen, igencsak szürcsölős ebédnél elszakadt a cérna....
Azt hiszem, hogy az ilyen hangos fingás, böfögés, fogkrémes tubus középen való nyomkodása, ezek csak ilyen triviális kis baromságok, amik ugyan lehetnek bosszantók, de ezekkel együtt lehet élni.
Szerintem sokkal nagyobb szemű homok a gépezetben egy erőszakos önző anyós és hozzá egy gyenge energiájú leányzó. (párom)
Nekünk tizenéven át az ilyen körömvágás, mosatlan edény, kifordítva szennyesbe tett zokni és társai mindig megmadardtak a vicces konfliktus, inkább afféle "ugratás" szintjén.
Nekem sokkal fájóbb, hogy bár utálom a sztereotíp közhelyeket (nézd meg az anyját... stb) de most kezdem látni rajta, hogy kezd hasonlítani az anyjára. Ugyanúgy kezd kijönni rajta az örök feszült ideges negatív hozzáállás, annyi pletyka, rosszindulat és kárörvendés még nem mutatkozik nála, mint amilyen az anyja, de sajnos picivel közelebb került ahhoz a stílushoz, amit az anyjában nagyon utálok és amire büszke voltam hosszú-hosszú évekig, hogy az alma milyen messze esett a fájától. Csak az fránya életszele ne görgetné közelebb...
nem ismerem még annyira a cybertér világát. Így aztán általános viselkedési szabályokat próbálok betartani.
de itt alább éreztem , hogy valami nem stimmel.
És valahol olvastam hogy aki kérdez (mint tettem) és őszínte választ vár annak van hatalma.
És aki nem tud vagy nem akar válaszolni , hát...
Ez történt.
És tudod itt a net-n is egy idő után az ember érzi a jó embert . Valahogy nagyon el tudlak titeket képzelni (marosz,egyszervolt,vívodó,inka,fishbone....)
Szeretném Önt nagyrabeszülésemről biztosítani. Hiszen Ön - velünk ellentétben - a vállán viseli a "médiában olvasottak alapján" az emberiség gondját-baját. Ha tudtam volna, hogy Ön, mint Megmentő vagy Messiás tevékenykedik itt, azonnal kezet csókoltam volna Önnek.
Megköszönve áldásos tevékenységét, de főleg azt, hogy itt most elmagyarázta több ezer tudatlannak mi is a mediáció, amire átképeztette magát, itt biztosítom, hogy Önt soha nem fogom megkeresni. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy csak most találkoztunk és a gyerekeim nem fognak az Ön osztályában tanulni.
Tényleg vannak még ilyen pedagógusok, akik lenézik a gyerekeket és az embertársaikat?
Nyugodtan kérje vissza a pénzét, a talpmasszázs tanfolyam vezetői nem végeztek jó munkát...
Köszönje meg hromajalosadnak, hogy úriember módjára társalgott Önnel és kedvesen felajánlotta a könyvtár meglátogatását.
Amikor írtok másoknak, akik bajban vannak, esetleg - jóhiszeműen - olyan tanácsot adtok, amivel bajt is okozhattok, ha megfogadják ezeket. Adjuk meg a lehetőséget ezeknek a tanácsot kérő topic társaknak, hogy szabadon választhassanak közöttünk. Azt hiszem, így igazságos.
Én azt gondolom az emberek ahhoz fordulnak szívesen a problámájukkal akit megismernek,akiben megbíznak.
Ezt a bizalmat sokféleképpen meg lehet szerezni,itt a fórumon pl.ha a hozzászólóban látom hogy hiteles,szavahihető,de nem akarja rám tuszkolni magát.
Egy kis pszichológia ez a mai világban,amit ismerni kell ahhoz hogy segítőként tudjon valaki dolgozni.
A gond ott van,hogy nem odaillően belekotyogva,reklámozod magadat,és különböző nick neveken megjelensz,és nem segítesz,hanem kéred keressenek meg személyesen.
Még ha szükségem is lenne egy mediátorra,biztos nem Téged keresnélek meg.
én is elég új vagyok az internet világában. sok mindent még nem tanultam meg. topic társaim egy része lényegesen nagyobb tapasztalattal rendelkezik. figyelek.
azt vettem észre , hogy alapvetően tegeződünk itt a cybertérben. nem nagyon tudjuk a másikról hogy fiú vagy lány és , hogy 14 vagy 70 éves. ))))
a te stílusod és mondanivalód eléggé kilogott a net világából.
hiteles (több ezer hozzászólással ) emberek figyelmeztettek ,hogy eltévedtél.
nem buta , hanem rossz szándékú vagy . tudod , hogy miről szól a net .
őnzetlenség, ingyenesség ( megszólalt a LINUX-os belölem) .
Ön nem kivánatos ezen a fórumon. Az üzleti hozzáállását lehet csokoládéspapírba csomagolni ("írásban adok tanácsot"), de attól még etikátlan, hogy segítségre/beszélgetésre szoruló embereket próbál toborozni a bankszámlája gyarapítása érdekében.
A mediáció divatszakma manapság. Kétségtelen, hogy új lehetőség és hasznos. De azt nem reklámoznám, hogy egy bukott pedagógus éppen erre képeztette át magát. Csináljon befőttet vagy főzzön lekvárt és árulja azt. Ezzel, hogy itt toporog és gyűjti az ügyfeleket máris kiállította a bizonyítványt önmagáról.
