„A zenei zsargonban az abszolúthangokat (akár törzshangok, akár alterált hangok) nagybetűvel írják.”
Ez az állítás többrendbelileg nem igaz. Hangnévként mást jelent a d és a D. A kettő között ugyanis épp egy oktáv van. A d 146,8 Hz, míg a D 73,4 Hz. Hangnemnévként efféle megkülönböztetésnek nyilván nem lenne értelme, ezért hangnemek megnevezésekor a terc nagyságára utal a kis-, illetve nagybetű. Tehát D-dúr, de d-moll. (A dóval való összetéveszthetőség nem igazán jelentős, hiszen csak az iskolában használnak relatív szolmizációt, egyébként nem.)

„Megoldás: eleve nem kell olyan nikket gyártani, ami kisbetűvel kezdődik.”
Gratulálok! Arra a kérdésre, hogy hogyan kell írni valamit, adekvát válasz az, hogy ne legyen valami. Ráadásul igen sok teteje van megtiltani a felhasználóknak valami olyat, ami teljesen normálisan meg szoktak tenni.

„ez maga egy nyelvi szabálysértés.”
Ugyan nem! A nyelvben ugyanis nincsenek kis- és nagybetűk, csak a (helyes)írásban. Vagy ezek szerint a kínai, az arab, a japán, a koreai, a héber, a szanszkrit nem is nyelvek?

„a csupa nagybetűvel írás nem helyesírási szabály, csak egyfajta szövegszedési forma. Míg a mondat eleji nagybetű szabály.”
És? Minden szabálynak van hatóköre. Ha a tulajdonnév sérthetetlenségének és azonosíthatóságának elve ütközik a nagybetűs mondatkezdés elvével, akkor valamelyik sérül. Lényegesen praktikusabb, ha az utóbbi. Lehetőség természetesen a mondat átfogalmazása is (miként a hagyományos újságírásban elv volt, hogy számmal nem kezdődhet mondat).

NB. A magam részéről sértésnek tekintem, ha a nickemet (akármilyen pozícióban) nagybetűvel kezdik.