Borges életműve nem nyűgöz le minden tekintetben (a portugál fonetika onnan is származhat, hogy J. L. B. ősei angolok, zsidók és portugálok).
Verseket, novellákat, esszéket írt, regényt - legalábbis Borges néven - nem, ahogy kisregényt sem. (Bár néha hivalkodik azzal, hogy Bioy Casaressel összeütött álnéven néhány detektívregényt.)
SZVSZ a leghúzósabb cucc tőle az első elbeszélése, a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője. Nagyon pöpec.
Ménard Cervantes korának és a kor nyelvezetének kiváló ismerője. A XX. század harmincas éveiben elhatározza, hogy újraírja a Don Quijote néhány fejezetét anélkül, hogy elővenné a könyvet(a regényt gyermekkorában olvasta utoljára). Csak a kor és a stílus ismeretében lát neki a munkának. Így is történik: újraalkot néhány fejezetet. Az eredmény döbbenetes: az újraalkotott fejezetek szó szerint azonosak az eredetiekkel.
Persze Borges, ez a kaján csirkefogó, nem éri be ennyivel. Előveszi a két szöveget (ami egy és ugyanaz), és elkezdi az elemzést. Bebizonyítja, hogy Cervantes és Ménard szövegének jelentése, értelme, stílusa szöges ellentétben áll egymással, holott, mint már említettem, a szöveg ugyanaz.
Efféle történeteket, azt hiszem, nem semmi elvetemült elmék találhatnak csak ki.