Teljes mértékben egyetértek az alábbiakkal.
Sajnálom, hogy lehetöség adódik, s a lehetöséget elfogadja ez az ember.
Szomorú, hogy nem érzi át felelőtlenségének súlyát.
Tragikus, hogy emberek szemébe mer nézni.
Reménytelen, hogy szégyen nélkül mikrofon elé mer állni.
Visszataszító, ha látom vigyorát a képernyőn.
Szánom ezt az embert, s sajnálom magamat, hogy el kell viselnem. A szégyent, a tragédiát... a visszataszító jelenlétét. Ha cinikus lennék, akkor azt mondanám, kell a pénz az ügyvédre.
De csak annyit mondok,
a saját lelkiismeretét sosem tudja majd kivásárolni.
RiP