Lutra Creative Commons License 2021.09.14 0 0 96539

Pataki Edit

Bűnrészesek
 
– Füstbe ment terv – kezdte lelkesen a cigány kislány a nagy magyar költő versét.
– Látszik rajtad – szólt közbe tanítónk –, látszik rajtad, hogy füstbe mentél.
Kitört a röhögés az osztályban.
– Füstbe ment terv – ismételte a kislány tisztán, érthetően.
– Látszik rajtad – így tanítónk, hamiskás mosolyával.
Nagyszerűnek találtuk a viccet, vihogtunk mindannyian.
– Füstbe ment terv – artikulálta tisztán a kislány.
– Látszik rajtad – tanítónk láthatóan élvezte a sikert.
Hahotázva kacagtunk.
– Füstbe ment terv! – kiabálta sírva a kislány.
– Látszik rajtad – ismételte tanítónk, előre bezsebelve zajos tetszésünket.
Fuldokoltunk a röhögéstől.
– Füstbe ment teee-eeerv – bégette a kislány az elnyújtott utolsó szót, és hangja kellemetlen magasságba emelkedett.
– Látszik rajtad – szólt tanítónk, mintha zabolátlan vihogásunkat vezényelné –, látszik rajtad, hogy füstbe mentél.
A kis Lakatos Rózsi padjára borult. Nem mondhatta el a nagy magyar költő versét az anyja iránt érzett szeretetről.
Fuldokló zokogása elnyomta fuldokló nyerítésünket.
Kilencévesek voltunk, tanító bácsink harminc körül. Harmincnál többen voltunk az osztályban, Rózsi évismétlő.
Eltelt egy fél évszázad, mire ma, palántaültetés közben, eszembe villant ez az eset.  Akkor nem, amikor évtizedekkel ezelőtt Rózsi halálhírét meghallottam.