Ha már itt vagyok hozzászólok a térd-kérdéshez is. Nem olyan rég vagyok nagy-motoros, és kis robogóval, kisebb motorokkal, is szívesen jártam a földutakat, erdőket is.

Nem sok gondom volt akkoriban. Max telement sárral a kerék és már nem forgott el, akkor kötéllel  kihúzott egy nagyobb robogós :D

Mikor a korlátlan vizsgát csináltam, az oktatóm már sokat mondta, hogy le kellene szoknom a "krosszos" motorozásról, hogy kanyarokban itt-ott lerakom a lábam, stb.

Merthogy nem egészséges. Utolsó erdei kalandom úgy is zárult, hogy ezután talán már sikerül is ezt a rossz beidegződést felülírni valahogy. 

Ha egy ekkora vas dőlni kezd, kicsi az esély rá, hogy meg tudod támasztani lábbal, főleg, ha közvetlen egy félméteres vízmosás mellet fut egy gyalogútnyi hepe-hupás

ősvény, amin fölfelé kellene menned a hegyen, lendület nélkül, mivel félúton megállsz, mert rájössz, hogy inkább visszafordulnál, de már nem lehet.  Persze a vízmosás irányába

billensz, mert arra ferde a kormány kicsit, és kalimpálsz a vízmosás felett, de mire eléred a másik oldalon a talajt, addigra a motor már szinte teljes súlyával jobbra dőlt, és ahellyet,

hogy tigrisbukfenccel leugranál, csak kitámasztasz, és akkor jujj. Van térdgépem, de nem volt rajtam, szóval lehet annak van igaza, aki azt mondja segít, de szerintem azt kellene

begyakorolni, hogy ha dől a vas, ne csapjam le a lábam, csak ugorjak le valami nyilt terepre inkább.