MILU
2021.03.06
|
|
0 0
96291
|
Nagy Endre
Álmatlan éj
Tanyáznak bennem kisértet-járások, Suhannak bennem kisértet-fájások, Kikelnek förtelmes éjjeleken, Nyargalnak dobbanó vérereken.
Robotba ütemült műszereim Lázadva támadnak egyszerre im, A szivem, a tüdőm, a vese, a máj Dacosan en-éltét vitatva fáj.
Vergődő testem fájások hona, Zilálja, tépi vad zenebona, Csúf macskazenével szerenádoznak ők: Tűhegyen trillázók, dorongon dörmögők.
Hányféle fájás! Egy fájás-farsang! Egyik nyivákol, a másik harsan, Ez kínnal sziszeg, az váddal nyerit, Fölverik testem hült rejtekeit.
A csöndes éjben igy zajlik a bál, Táncos üteme egyre kalapál, Ámultan hallgatom, óh nagy Ég! E sok-sok fájás, ez én valék!
S az őrült maskarák közt hirtelen Egy ismeretlen vendég megjelen, Egy néma kényúr, egy sárga mogul A zűrzavaron lassan átvonul.
Az arca halvány, nézése meredt, A hold szállhat igy sir-árnyak felett, Nem szól, csak megy s amerre elhalad, Riadtan elnémul a farsangi had.
Megismerem, bár sohse láttam őt, Fejemet meghajtom Uram előtt. Ez mind cseléd csak, mindegy mit mivel, De hogyha Ő int, - akkor menni kell!
Nyugat, 1934
|
|