Számos teória látott már napvilágot a betlehemi csillag mibenlétére nézve. Talán a leghasználhatatlanabb Fiedrich Johannes Kepler német matematikus, asztronómus és asztrológus nevéhez fűződik. Az alapötletet ("Coniunctio Aurea") Isaac ben Judah Abarbanel (Abravanel; 1437 - 1508) rabbitól vette át, nevezetesen a rabbi a messiási korszak kezdetét 5263-ra, azaz i.sz. 1503-ra kalkulálta ki a Szaturnusz és Jupiter bolygók konjunkcióira hivatkozva (forrás - [57]), ami istenigazából alaptalan ötlet volt... Ennek ellenére Kepler jónak tartotta és Jézus születési konstellációját is ez alapján akarta meghatározni, de végül az i.e. 7. február végén kialakult Mars-Jupiter-Szaturnusz együttállás mellett döntött, de hozzáfűzte, hogy ezen hármas együttállás eredményeként egy új csillag jött létre, amit a Máté evangéliumában szereplő napkeleti bölcsek követtek (forrás - [58]). Ezt az utóbbi koncepciót az általa 1604.10.10-én észlelt új csillag (stella nova - Szupernova 1604) felbukkanása adta a számára, amit a "De Stella nova in pede Serpentarii" című, 1606-ban Prágában kiadott könyvében említ meg.

Persze érthető módon ezt igyekeznek az érintettek favorizálni és reklámozni...

Kepler nonszensz elképzelése óta még számtalan hasonló teóriával rukkoltak elő a megfejteni vágyó keresők, kutatók, de próbálkozásaik egyértelműen sikertelennek könyvelhetők el.

 

Teres Ágoston (1931 - 2007) jezsuita szerzetes és a Vatikáni Csillagvizsgáló néhai tudományos munkatársa egyértelműen állásfoglalt azzal a gondolattal szemben, hogy a Messiás "csillagához" bármi köze is lehetne a Jupiter-Szaturnusz konjunkciónak:

"Ilyen hagyományok alapján alakult ki az elképzelés, hogy a nagy Jupiter-Szaturnusz-konjunkció a Messiás csillaga. Ezt azonban egy jóhiszemű tévedésnek kell tartanunk, még akkor is, ha Krisztus tényleg egy ilyen konjunkció alatt jött a világra. A két vándorcsillag együttállása ugyanabban a jegyben időnként megismétlődik." (Teres Ágoston: Biblia és Asztronomia - Gyoma, 1994 - 109. old.)

Mint már korábban is jeleztem, Jézus "bűntelen" születése kizárólagosan csak i.e. 8.02.10-én valósulhatott meg, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a Nappal álltak együtt a zodiákusban, ami az egyiptomi mitológia főnixének a halálát, de egyben feltámadását is jelentette.

Nagy Heródesnek tudomására jutott feltételezhetően az asztrológus tanácsadói (akik jártasak kellett legyenek a Mezopotámiából származó héber kabbalában is) révén, hogy egy olyan gyermek született, aki veszélyeztetheti a saját, illetve a leszármazottjainak uralmát, ezért nem csak az újszülöttek megölését rendelte el, hanem az összes fíúgyermek megölését 2 éves korig Betlehemben és környékén (Jakab evangélium 22. fejezet 52. old.; Máté 2,16).

De vajon miért nem csak az újszülöttekkel végzett?

A Magyar Katolikus Lexikonban az alábbit olvashatjuk a betlehemi gyermekgyilkosságokkal kapcsolatosan:

"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)."

Az idézet annyiban a helyesnek mondható, hogy ténylegesen Jézus születésének időpontjához képest kell a ~2 évet kikalkulálni, de a Máté 2,9-ben említett betlehemi csillag nem egy valóságos csillag, ugyanis ~136 évenként létrejövő együttállásoknak a helyeit ha sorrendben összekötjük a zodiákusban, akkor kapunk egy aránylag szabálytalan nyolcágú csillagot, ami a Máté által említett tényleges betlehemi csillag. Részletesebben erről ITT.