Az újszövetségi magyarázatok értelmében Jézus a Szentlélektől fogantatott (Máté 1,20; Lukács 1,26-35; János 1,13), biológiai apa beavatkozása nélkül. De vajon hogy történhetett ez a valóságban?
JHVH nem csak a jónak, de a rossznak is a szellemi forrása, amit maga az Ószövetség is szemléletesen igazol:
"Dávid megszámláltatja a népet (Vö. 2Sám 24) A Sátán Izráel ellen támadt, és rávette Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt."
(Krónikák I. 21,1)
"Dávid népszámlálása (Vö. 1Krón 21) Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!"
(Sámuel II. 24,1)
A fenti két idézet ugyanarról az eseményről hivatott szólni, de az alábbi idézet is a fenti állítás támasztja alá:
"Másnap megszállta Sault Istennek az a rossz szelleme, és révületbe esett a házában." (Sámuel I. 18,10)
A héber kabbala szerint Istennek 72-féle szellemi hatása, van ami a Schemhamphoras. Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus, Szt. György, Attila, Álmos, David Reubeni, Sabbatai Cví, Jiddu Krishnamuri a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállásakor született.
Függetlenül a véleményedtől, Sabbatai Cví és Jiddu Krishnamuri ugyanolyan konstelláció alatt jött a világra, mint akiket felsoroltam, viszont Menáchem Mendel Schneerson csak feltételezhetően, ugyanis követői még ma is azt képzelik róla, hogy a zsidók Messiása volt. Mint tudjuk, az ószövetségi messianisztikus elképzelések nem egy ilyen konstelláció égisze alatt született egyént terveztek Messiásuknak, hanem Immánuelt, aki az 1999. augusztus 11-én realizálódott teljes napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus kereszt szellemi hatásának a szülötte. Ilyenfajta kozmikus kereszt korábbi kialakulásához utalta Ezsdrás az i.e. V. században általa megalkotott Tórában olvasható Ábrahám emberáldozat kísérletét, Mózes szövetségkötését JHVH-val és magát Ezsdrást is egy ilyen kereszt létrejötte inspirálta a Tóra megalkotására.
Ebbol kettorol, Shabbatai Zvirol es Schneersonrol kapasbol tudom, hogy fertelmes gonoszak voltak. Krishnamurti a teozofusok markaiban nott fel, soha nem sikerult fuggetlenednie toluk.
JHVH "bűntelen" szellemi hatásai (Gábriel arkangyal) alatt inkarnálódott személyek: Hom, Zoroaster, Mithrász, Jézus, Szt. György, Attila, Álmos, David Reubeni, Sabbatai Cví, Jiddu Krishnamuri és feltételezhetően Menáchem Mendel Schneerson is. Természetesen semelyik nem volt azonos Istennel.
Jézus és Mithrász egyaránt "bűntelenül" született a vallásmitológiai elbeszélések értelmében, amikor a Schemhamphoras (Isten 72 szelleme) kozmikus forrásait felépítő égitestek a Nappal álltak együtt a zodiákusban. Minden ilyen esetben 2 év eltéréssel két alkalommal jön létre ez az együttállás a Mars égitest periódusából adódóan, éspedig az egyik kevésbé egzakt módon. Jézus születését megelőzően i.e. 10.02.03-án volt látható ez a kevésbé precíz konjunkció a zodiákusban. Egyedül és kizárólagosan ez a magyarázata annak, hogy Heródes 2 éves korig az összes fiúgyermeket lemészároltatta Betlehemben és környékén, ugyanis nem tudhatta, hogy a két évvel korábbi konstelláció égisze alatt született-e még egy másik gyermek, aki esetleg a későbbiekben szintén veszélyt jelenthetne a saját, illetve a leszármazottjai uralmára nézve:
"Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant, elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és annak környékén minden kétesztendős és ennél fiatalabb fiúgyermeket ahhoz az időhöz mérten, melyet a bölcsektől megtudott." (Máté 2,16-18)
A bölcsek rejtélyes égi fényt láttak azon az éjszakán, amikor Isten dicsősége beragyogta a bethlehemi dombokat. Amint a fény halványodott, egy fényes csillag jelent meg, és ott maradt az égen. Nem állócsillag volt és nem bolygó, ezért a jelenség különös érdeklődést váltott ki. A csillag fénylő angyalok távoli serege volt, de erről a bölcsek mit sem tudtak. Mégis az volt az érzésük, hogy ez a csillag különösen jelentős számukra. Papokkal és bölcselőkkel tanácskoztak, és átkutatták az ősi feljegyzéseket. Bálám jövendölése kijelenti: "Csillag származik Jákóbból és királyi pálca támad Izraelből" (4Móz 24:17). Ez a csillag lenne a Megígért előfutára? A bölcsek örömmel köszöntötték a mennyei igazság fényét, amely most már ragyogóbb sugarakkal áradt rájuk. Álomban utasítást kaptak, hogy induljanak az újszülött Fejedelem felkeresésére.
Számos teória látott már napvilágot a betlehemi csillag mibenlétére nézve. Talán a leghasználhatatlanabb Fiedrich Johannes Kepler német matematikus, asztronómus és asztrológus nevéhez fűződik. Az alapötletet ("Coniunctio Aurea") Isaac ben Judah Abarbanel (Abravanel; 1437 - 1508) rabbitól vette át, nevezetesen a rabbi a messiási korszak kezdetét 5263-ra, azaz i.sz. 1503-ra kalkulálta ki a Szaturnusz és Jupiter bolygók konjunkcióira hivatkozva (forrás - [57]), ami istenigazából alaptalan ötlet volt... Ennek ellenére Kepler jónak tartotta és Jézus születési konstellációját is ez alapján akarta meghatározni, de végül az i.e. 7. február végén kialakult Mars-Jupiter-Szaturnusz együttállás mellett döntött, de hozzáfűzte, hogy ezen hármas együttállás eredményeként egy új csillag jött létre, amit a Máté evangéliumában szereplő napkeleti bölcsek követtek (forrás - [58]). Ezt az utóbbi koncepciót az általa 1604.10.10-én észlelt új csillag (stella nova - Szupernova 1604) felbukkanása adta a számára, amit a "De Stella nova in pede Serpentarii" című, 1606-ban Prágában kiadott könyvében említ meg.
Persze érthető módon ezt igyekeznek az érintettek favorizálni és reklámozni...
Kepler nonszensz elképzelése óta még számtalan hasonló teóriával rukkoltak elő a megfejteni vágyó keresők, kutatók, de próbálkozásaik egyértelműen sikertelennek könyvelhetők el.
Teres Ágoston (1931 - 2007) jezsuita szerzetes és a Vatikáni Csillagvizsgáló néhai tudományos munkatársa egyértelműen állásfoglalt azzal a gondolattal szemben, hogy a Messiás "csillagához" bármi köze is lehetne a Jupiter-Szaturnusz konjunkciónak:
"Ilyen hagyományok alapján alakult ki az elképzelés, hogy a nagy Jupiter-Szaturnusz-konjunkció a Messiás csillaga. Ezt azonban egy jóhiszemű tévedésnek kell tartanunk, még akkor is, ha Krisztus tényleg egy ilyen konjunkció alatt jött a világra. A két vándorcsillag együttállása ugyanabban a jegyben időnként megismétlődik." (Teres Ágoston: Biblia és Asztronomia - Gyoma, 1994 - 109. old.)
Mint már korábban is jeleztem, Jézus "bűntelen" születése kizárólagosan csak i.e. 8.02.10-én valósulhatott meg, amikor a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek a Nappal álltak együtt a zodiákusban, ami az egyiptomi mitológia főnixének a halálát, de egyben feltámadását is jelentette.
Nagy Heródesnek tudomására jutott feltételezhetően az asztrológus tanácsadói (akik jártasak kellett legyenek a Mezopotámiából származó héber kabbalában is) révén, hogy egy olyan gyermek született, aki veszélyeztetheti a saját, illetve a leszármazottjainak uralmát, ezért nem csak az újszülöttek megölését rendelte el, hanem az összes fíúgyermek megölését 2 éves korig Betlehemben és környékén (Jakab evangélium 22. fejezet 52. old.; Máté 2,16).
De vajon miért nem csak az újszülöttekkel végzett?
"A 2 éves kor meghatározásában nyilvánvalóan a →betlehemi csillag feltűnésének ideje segített (2,7)."
Az idézet annyiban a helyesnek mondható, hogy ténylegesen Jézus születésének időpontjához képest kell a ~2 évet kikalkulálni, de a Máté 2,9-ben említett betlehemi csillag nem egy valóságos csillag, ugyanis ~136 évenként létrejövő együttállásoknak a helyeit ha sorrendben összekötjük a zodiákusban, akkor kapunk egy aránylag szabálytalan nyolcágú csillagot, ami a Máté által említett tényleges betlehemi csillag. Részletesebben erről ITT.
Szerintem maradjunk ennyiben: az írásaidat nem tartom Isten kijelentésének (ezt helyesen ítéled meg), és az a javaslatom, hogy te se tartsd annak (mert ebben meg, úgy tűnik, nem ítélsz helyesen). Nem az a baj (de, azzal is van baj), amit mondasz, hanem az, ha komolyan mondod ezeket.
Egyetlen szavadat se forgattam ki, hiszen ezt te írtad saját kezűleg a mondókád kezdetén: "hazájukba - olvassuk Isten kijelentésében". Amennyiben Máté 2,12-ben írtak, illetve az egész Biblia (Ó- és Újszövetség) szerinted Isten kijelentése, természetesen jogod van ezt hinni, de ilyen alapon nyugodt lelkiismerettel az én írásaimat is annak tarthatod.... Sőt...
A könyvem mellébeszélés nélkül tárja fel a bibliai vallások misztériumait:
Sajnálatos, ahogyan a mondataimat kicsavargatod a saját szándékaid szerint... egyelőre te vagy egyedül, aki Mátét Istennek nevezte ki!
Nem mindegy, ki jegyezte le, Ézsaiás, Máté, Lukács? (Egyébként nem mindegy! Mostanság azzal is próbálják Isten szavának a hitelességét aláásni, hogy bizonygatják, nem azok jegyezték le Isten szavát, akik az egyes könyvek címében szerepelnek, de ezek is csak olyan haszontalan okoskodások, mint pl. a horoszkópkészítés.) Nem az a lényeg, ki írta le, hanem az, aki (Aki) mondja! De persze nem meggyőzni akarlak, csupán arról van szó, számomra ez nem kérdés: a Biblia szerzője Isten, az ő szavát írták le a próféták, evangélisták, apostolok, és én elhiszem, hogy Mózes könyveit Mózes jegyezte le, mégpedig mindent úgy, ahogyan számára azt az Úr kijelentette, és így tovább a többi könyv esetében is ez a látásom.
Én azért Mátét nem nevezném ki a helyedben Istennek... Írta volna le Máté a laikusok számára a kozmikus misztérium lényegét? A keresztény hit egyik (bűntelen születés) titkát? Ne komolytalankodjunk...
Mivel azonban kijelentést kaptak álomban, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba (Máté 2,12).
hazájukba - olvassuk Isten kijelentésében (mint észrevetted, számomra a titkos tudományok keveset számítanak, inkább Isten kijelentéséből igyekszek tájékozódni, mert az igazság keresésének ezt az útját választottam, eddig bevált).
"Idő közben eltelt nem kevés idő (nem tudom, mennyi, hónapok, vagy talán egy-két év is, hosszú az út, meg a jeruzsálemi veszteglés is idő lehetett), már nem a barlangistállóban volt József, Mária, és Jézus, hanem a megfelelő házhoz vezette az Úr a napkeleti bölcseket."
Ez se stimmel. Lásd Jakab-féle evangélium 51. old..
A "napkeleti bölcsek" ("mágusok", "királyok") az exotérikus (kivülállók számára is hozzáférhető) magyarázatok szerint voltak csak csillagjósok... Mint írtam, ugyanezek a mágusok voltak jelen Mithrász születésekor is. CSAK ezen az úton juthat el a kereső a helyes megoldáshoz. Akinek/akiknek persze ez nem céljuk, azok foggal-körömmel ragaszkodnak a beavatatlanokkal megismertetett kommentárokhoz.
Abban az időben azon a helyen nem számított különösen ritkaságnak a barlangistálló, tehát ne vályogból vagy téglából épített, esetleg fából ácsolt istállóra gondolj, hanem egy barlangi üregre. Miért olyan nagy újdonság ez, vagy ez nem olvasható ki a horoszkópokból?
A napkeleti bölcsek csillagjósok voltak, de ezt biztosan tudod, rokonszakma, voltak már előtted is csillagjósok. Nem tudom, hányan voltak, akár hárman is lehettek, nem ír erről Isten kijelentése. Az egykori Újbabiloni Birodalom területén éltek, tudós emberek voltak, ismerték a Jézusra vonatkozó próféciát a 4Mózes 24,15-19 részből, hiszen a történelmük része volt, hogy hat évszázaddal korábban eleik elfoglalták Júda királyságát és fogságra hurcolták az ott élők színe-javát, akik vitték magukkal szent irataikat és vallási kultúrájukat. Ismerték hát a napkeleti bölcsek Mózes könyveit.
Felismerték a jelet, és elindultak megkeresni a megszületett királyt. Hol máshol is keressék, mint a fővárosban, és ott is a királyi palotában. De ott nem volt, sőt, az ott élők a jelet látva nem ismerték fel a prófécia beteljesedését, de utánajártak a dolognak, és számukra is kezdett derengeni, mi is történt. Segíteni ugyan nem tudtak, és úgy tűnik, akkor még nem is igazán törték magukat, hogy megtalálják a megszületett királyt, de Isten tovább vezette a bölcseket. Valahogy más nem volt igazán kíváncsi, úgyhogy a napkeleti bölcsek mentek tovább az Úr vezetésével.
Idő közben eltelt nem kevés idő (nem tudom, mennyi, hónapok, vagy talán egy-két év is, hosszú az út, meg a jeruzsálemi veszteglés is idő lehetett), már nem a barlangistállóban volt József, Mária, és Jézus, hanem a megfelelő házhoz vezette az Úr a napkeleti bölcseket. Ott a bölcsek a szegényes család csecsemőjében a megszületett királyt köszöntötték, mert hittek Istennek.
És a történetnek itt nincs vége: miután találkoztak Jézus Krisztussal, más úton indultak haza. Ma is így van, úton járunk, az Úr vezetésével Jézushoz érünk, felismerjük benne a királyt és más úton folyik ezután az életünk. Ezt Isten kijelentéséből és a saját életem tapasztalatából mondom, ám azt nem tudom, erről mit mondanak a horoszkópok, de bevallom, az nem is érdekel.
Jakab-ősevangélium arról számol be, hogy Jézus egy Betlehem környéki barlangban (XVIII. fejezet 47. old.) született, Lukács viszont egy istálót (2,7) említ. Rendkívül lényeges adat a mágusok látogatása az újszülött Jézusnál:
"És a mágusok elmentek; és lám, a csillag, amit napkeleten láttak, előttük ment amíg megállt a barlang felett, a kisgyermek feje felett." (XXI. fejezet 51. old. - saját fordítás)
Erre nem találunk egyáltalán utalást Lukácsnál, viszont Máté részletezi ezt:
"Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe és kérdezősködtek: "Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat." (Máté 2,1-2)
"S lám, a csillag, amelyet napkeleten láttak, vezette őket, míg végre meg nem állt a hely fölött, ahol a gyermek volt." (Máté 2,9)
A betlehemi csillag egy olyan fontos információ, ami egyértelműen egy kozmikus eseményt sejtet. A Magyar Katolikus Lexikon arról informál minket, hogy:
"A Háromkirályokat a legrégebbi keresztény ábrázolások Mithrász tisztelőiként állítják elénk." (Magyar Katolikus Lexikon - Háromkirályok)
Hagyományok szerint Mithrász egy barlangban született egy szűztől, akit Isten anyjának neveztek; a jászola mellett pásztorok és Ormuzd szent állatai (egy szamár és egy ökör) tartózkodtak; három perzsa öltözékű mágus is jelent volt ott, akik az újszülöttnek aranyat, tömjént és mirhát vittek ajándékba; a gyermek feje körül fénysugár (glória) ragyogott (forrás [5]). Ezekből az következik, hogy a napkeleti bölcsek (mágusok, királyok, etc.), akik Mithrászt és Jézust egyaránt meglátogatták születésükkor és ugyanazon ajándékokkal kedveskedtek nekik, nem lehettek hús-vér emberek, ugyanis Mithrász ~272 évvvel korábban jött a világra, mint Jézus.
Az arany (a Napot szimbolizálja), a tömjén és a mirha nemcsak Mithrász és Jézus születésével, hanem az egyiptomi mitológia rejtélyes tűz és napmadárának, a főnixnek (Egyiptomban: benu; a zsidóknál: chol ; a görögöknél: Φοίνιξ; a perzsáknál: szimurg; a törököknél : kerkes) halálával is kapcsolatos. Az I. század végén vértanúhalált halt I. Kelemen pápa a korintusiakhoz írt levelében azt hangoztatja, hogy amikor ez a mitikus madár a halála közeledtét érzi, fészket (máglyát) készít tömjénből, mirhából és egyéb fűszerekből, ezt követően pedig elégeti magát a Napban (forrás - [6]). A hamvaiból egy hernyó születik, amiből idővel ismét főnixmadár válik.
A véleményem szerint a főnix a Schemhamphoras kozmikus forrásait jelképezi, az "önégetés" pedig akkor történik, amikor az ezeket felépítő égitestek együttállnak a Nappal, ami ~136 évenként történhet meg, de ha szorosabb együttállás a kitétel, abban az esetben ~272 évenként. Ezek az alkalmak a főnix halálát jelentik, de ezt követően mindig "feltámad hamvaiból". Az eddigiekből az következik, hogy a főnix élete folyamán negatív szellemi hatású, de halálakor megtisztul a Napban.
