Lovász Pál

 

 

AZ ÚT

 

Az út virágos, tág mezőt karol.

Piros pipacs, katáng és mályvarózsa

– ezer hullámvirág zöld, lenge tóba –

kikandikál a bársony fű alól.

 

A fordulónál ott a sík utat

a kis halom merész lejtője várja:

bogot köt hosszú, síma szallagára;

s a halvány ég egy felhőt sem mutat.

 

Kis tüskebokron tengelic szökell;

itt-ott tücsök szól; s már a nap közel

nyilazza lent a vérező határt…

 

S a lankadatlan út tanyát keresve

fürgén halad tovább, mert messze, messze

az ég alatt már csillagokra lát.

 

 

Arckép [9.]