Lutra
2018.10.03
|
|
0 0
94865
|
Gál Sándor
suhogás
várhattál volna még bizony várhattál volna de beborult az ég és a szél lobogva vágott a lombok közé csúfolván daccal a teret mi az enyém s mi az övé hallgatok és nem kérdezek a suhogás igen a látható ahogy önmagát meg- s megéli valótlansággal mért való mit jelent az hogy remélni annyi életből mi számít s mit őriz majd a maradék örökül itt hagyhatsz bármit lehetsz a kezdet s lehetsz a vég az örökkévaló pillanat így is úgy is beteljesül szél jár a mindenség alatt némaságunkra csend feszül |
|