A kontinentális germánok sorsát végső soron ez a kettős nyomás - délről a Birodalom, északról a germánok - pecsételte meg.

Sőt volt egy harmadik, egy keletről érkező nyomás is, amelynek során a dákok és a szkíta-szarmata törzsek felszámolták a kelták településterületét a Kárpát-medencében a Duna vonalától keletre.

 

A kelták túlnyomó többsége a Birodalom uralma alá került és viszonylag gyorsan romanizálódott, kisebb részüket a germánok és más barbár törzsek asszimilálták.

 

Bizonytalan, hogy a kontinentális kelta nyelvek meddig voltak élő nyelvként használatban.

 

A legjelentősebb kontinentális kelta nyelv, a gall-kelta a Kr.u. I. században még széles körben használatban volt, sőt egyes források szerint közvetítő nyelvként szolgált a rómaiak, a gallok és a britanniai kelták között.

A mai Anglia területén élő briton törzsek nyelvei a feltételezések szerint eléggé közel állhattak a gall-keltához, a gall nyelvet ez tette alkalmassá a közvetítő nyelv szerepére.

 

Később persze, amikor Britannia is teljesen római uralom alá került, már kevésbé volt szükség közvetítő nyelvre, megkezdődött a britanniai kelták romanizációja is.

 

Sajnos nem tudjuk pontosan, hogy mikor haltak ki véglegesen a kontinentális kelta nyelvek, egyes tudósok szerint Hispánia és Gallia egyes elszigetelt hegyvidéki közösségeiben a kelta nyelveket helyi paraszti nyelvként egészen a Kr.u. 5. századig használhatták, tehát lényegében a nagy népvándorlások koráig.

 

Megjegyezném, hogy a breton nem kontinentális kelta nyelv, hanem szigeti, a bretonok ősei az V-VI. században az angolszászok elől Britanniából húzódtak át a mai Bretagne területére, a breton nyelv legközelebbi rokonai a walesi és cornwalli nyelvek.

Ez a három alkotja a szigeti kelta nyelveken belül a Brythonic (briton) alcsoportot.