"Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nõve.
Amikor megszületünk, szájunkkal.
A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenõni.
A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja.
Az orr már a dolgok páráját is beszívja.
A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamirõl, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása.
A kisgyerek ezt még tudja. Mikor valamivel meg akar ismerkedni, azt szájába dugja. Az ember késõbb elfelejti.
Pedig csak akkor tudom meg, ki ez az ember, ha szájamból való szóval szóltam hozzá; nõrõl csak akkor szereztem tapasztalatot, ha megcsókoltam; csak akkor tettem valamit magamévá, ha megettem.
A szemvilágnál, a fülvilágnál, sõt még a kézvilágnál is a szájvilág sokkalta közvetlenebb, éppen ezért vallásosabb, mert közelebb van a valósághoz.
Ezért van mély rokonság az evés és a tanulás között, mint Novalis mondja.
Ezért mindnyájunk anyja a föld, aki bennünket szánkon keresztül táplál, és összenövünk azzal, amit nekünk nyújt.
A szájnak három tevékenysége van: beszél, csókol és táplálkozik.
A beszédrõl most, sajnos, hallgatnom kell; a csókról is, bár nem szívesen.
Csak annyit, hogy a számmal vagyok közvetlenül a világhoz nõve, és ebben a hozzánövésben három tevékenységem lehetséges: vagy adok, vagy veszek, vagy adok is, veszek is.
A szóval adok; a táplálékkal veszek; a csókkal adok is, veszek is.
A szó iránya kifelé, a táplálék iránya befelé, a csók iránya kifelé és befelé, vagyis a kör.
Az egyik tevékenység persze a másik kettõt nem zárja ki, sõt alátámasztja, mert amikor a föld engem táplál, akkor hozzám beszél, illetve tanít, de meg is csókol, amikor a szép nõt megcsókolom, eszem belõle és õ belõlem, és mind a ketten táplálkozunk egymásból, és tanítjuk egymást és szólunk egymáshoz, legtöbbször olyasmit, aminek mélységéhez a szó kevés."
...Hamvas Béla sorait olvashatjátok itt...szerintem zseniálisan tudott írni, egyszerû szavakkal, tisztán, érthetõen...mégis van a soraiban vami titok...valami, amin napokig lehet gondolkozni...érted, persze hogy érted a szavait, valahogy mégsem bírod elfelejteni..."
/amerika 24 /
"Rámkopogott a hajnal, gyöngéden megérintett, súgott egy-két szép szót, s én félálomban követtem, még duruzsolt fülemben álmom, még pilláim mögött képek vonultak, még lüktetett bennem valami túlvilági zene, még nehezen szakadtam el a varázslattól, még félig-meddig visszahulltam az öntudatlanságba, s akkor megéreztem az új nap illatát, akkor hűs friss szelek cirógattak, akkor felcsendült egy új dallam, akkor résnyire nyílt szemem felfedezte a felszökő fényt, a valóság színes felhőit, s jó volt megéreznem az új nap csodáit...
