Aletta Vid

Tél

 

Most újra tél lett, újra tél,

felfut a fák között a szél,

nézz ki a kertre, nézd, a fagy

a rózsaágakon ragad,

most nézd, az ember nagykabát,

és nézd, a hó is orrbavág,

és nézd a kéményt, nézd, a fényben

hogyan rikít egész fehérben

az utca és az iskolád,

amott a templomtornyon át

följebb a domb is úgy ragyog,

mint hogyha nyers tojáshabot

kent volna rá egy bajszos úr...

 

Most tél van újra, újra tél,

s a jégcsapok között a szél beszél.