miafranc***
2010.12.12
0 0
905
Kányádi Sándor
Télifák
Elhullatta leveleit
kertek, erdők minden fája,
Szélnek, télnek vad szigorát
egyedül a fenyő állja.
Egyedül a fenyőerdő
nem hódol meg hónak, fagynak:
zöldell akkor is, ha a nap
sugarai meghervadnak.
Fölfogja a hulló havat,
a szeleket megakasztja.
Sátra alatt menedéket
lel az erdő minden vadja.
Hunyorgó nap, pislogó ég
gyújt az ágakon gyertyákat.
Szarvas, farkas s a szelíd őz
mind egy-egy szép téli fát kap.
miafranc***
2010.12.12
0 0
903
Kufár Róza
Hull a hó
Hull a hó
Micsoda
Zord idő
Hósapkát
Húzott a
Háztető.
Udvarra
Hóvárat
Hord a szél
Hófehér
Szőnyegén
Jár a tél.
Zúzmara
Zizzen az
Ágakon
Hópihe
Táncol a
Válladon
Ablakon
Sok kicsi
Jégvirág
Ez már az
Igazi
Jégvilág!
miafranc***
2010.12.12
0 0
901
Ligeti Éva
Téli kép
Magas hegyek égbe nyúlnak
Hóból szövött ingbe bújnak
Rásimulva itt-ott szakad
Szirtek csúcsa csupasz marad
Kristályköpeny meg-megrezdül
Jég-harangja halkan csendül
Ágak között szél hárfázik
Fagyos keze gyorsan játszik
Fenyő erdő roskadozik
Hó súlyától hajladozik
Őrt állva a nagy hidegben
Egymás mellett dideregnek
Csend zsebéből titkát nyitja
Jégvirágát leszakítja
Zúzmarával beborítja
Tél szelíden meghódítja
Mereven tekint a tóra
Jégbe zárt üvegajtóra
Mozdulatlan minden fagyott
Dermedt pillanatot hagyott
miafranc***
2010.12.12
0 0
899
Rainer Maria Rilke
Advent
Havat terel a szél az erdőn,
mint pehely-nyájat pásztora.
S néhány fenyő már érzi sejtőn,
miként lesz áldott-fényű fa,
és hallgatózik. Szűz utakra
feszül sok ága, tűhegye -
szelet fog - készül, nő magasba,
az egyetlen szent éj fele.
miafranc***
2010.12.12
0 0
898
Sárhelyi Erika
Téli hajnal
Nem köszönt a tél, csak némán
elterült a kert alvó fái közt.
Mint vendég, ki zavarni nem
akar, hangtalan-szépen beszökött.
Csak a hajnal látta jöttét,
ruháját a derengés szőtte át.
S ahogy a reggel ráköszönt,
fénybe csókolta hófehér haját.
miafranc***
2010.12.12
0 0
896
Sarkadi Sándor
Fenyő
Hófedett a hegytető
Zöldben ott áll egy fenyő
Zúzmarája reszkető
Karácsonyi keszkenő.
Száll az éj, a kék madár
Színezüst a holdsugár
Szisszenő szél hoz fagyot
Csengenek a csillagok.
miafranc***
2010.12.12
0 0
895
Aletta Vid
Tél
Most újra tél lett, újra tél,
felfut a fák között a szél,
nézz ki a kertre, nézd, a fagy
a rózsaágakon ragad,
most nézd, az ember nagykabát,
és nézd, a hó is orrbavág,
és nézd a kéményt, nézd, a fényben
hogyan rikít egész fehérben
az utca és az iskolád,
amott a templomtornyon át
följebb a domb is úgy ragyog,
mint hogyha nyers tojáshabot
kent volna rá egy bajszos úr...
Most tél van újra, újra tél,
s a jégcsapok között a szél beszél.
miafranc***
2010.12.12
0 0
893
Weöres Sándor
Hópihe
Mint a fehér rózsa szirma
Lágyan hullok, lebegek
Pihe-puha fehérséggel
Én pólyálom a telet.
Nyáron nagy dunnában alszom
Télen útnak eredek
Cukorfényű lepedőbe
Én pólyálom a telet.
miafranc***
2010.12.12
0 0
892
Borisz Paszternak: Az első hó
Odakint dúl a hóvihar, s mindent fehérbe von. Újságárusnőt eltakar, porzik bódéfalon. E hóról életem során már jó párszor kitűnt: titkolózásból hull csupán, s hogy megcsalja szemünk. Javíthatatlan leplező, fehér rojt-bojt között de sokszor surrant, bújt elő, s hazáig üldözött! Mindent fehér hó leple fed, szemet betöm, kinyom. Egy árny, akár a részegek, bolyong az udvaron. Mindenki siet odakint- bizony higgyétek el: valakinek valami bűnt megint titkolni kell! ~Tellér Gyula~
miafranc***
2010.12.11
0 0
891
A világ tágas, barátom, és tele van fájdalommal, de örömmel is. Az előbbi tart téged a növekedés ösvényén, a második pedig segít elviselni az utat.
~Robert Anthony Salvatore~
miafranc***
2010.12.11
0 1
889
Légy olyan, mint a madár, Mely alól, ha kivágják a fát, Nem zuhan le, hanem Még magasabbra repül.
~Prohászka Ottokár~
miafranc***
2010.12.11
0 0
888
A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.
(Arthur Golden)
miafranc***
2010.12.11
0 0
887
„ …életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadék szélén áll…”
Coelho
miafranc***
2010.12.11
0 0
885
József Attila: Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
1922. november 12.
miafranc***
2010.12.11
0 0
884
William Henry Davies
A tél szépsége
Ugye, szép a tavasz, mikor
rügy születik s madár dalol?
S ha daluk némul, szép, ugye,
nyáron a méh- és virágzene?
És nem szép, ha elmúlt a nyár,
hogy a levél, lehullva már,
cipőnk orránál kavarog
vagy sarkunkban ireg-forog?
Most tél van, beállt a patak;
sétálgatok a fák alatt:
öles hóban áll mindegyik,
odvukban mókus aluszik,
s bármily kicsiny az ág, a gally,
mindent fehér szirom takar.
Köszöntlek, tél! Te szépíted,
nagy virággá te építed
ezt a fát, ötven fekete
karját fehérrel vonva be,
míg a gallyakra millió
kis fehér kesztyűt húz a hó.
miafranc***
2010.12.11
0 0
883
Babits Mihály:
Emlékezés gyermeteg telekre
Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák,
deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagú éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bugyolált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.
Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbújtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok visszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.
Később, kisvárosi zsúrokon,
mikor összejött a sok rokon,
lányokat kellett hazakísérni
s én hallgattam az egész úton.
De másnap, mint röpülő-cipős
Merkur, versre lengtem a csípős
ködben a magányos jégen - mit ma
nemcsak lábam, de szívem se győz.
Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mint egy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult...
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a múlt.
miafranc***
2010.12.11
0 0
882
Gamidkának, Emmának és Zilahnak szeretettel! :)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Babits Mihály
Az előkelő tél
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél...
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szívét.
Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csúfolva néznek
a karácsonyi csillagok.
1934. dec.
zilah
2010.12.10
0 0
881
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár, repülőgép, amin jár, szél röpíti, az a gépe, így ül a ház tetejére. Ház tetején sok a drót, megnézi a rádiót, belebúj a telefonba, lisztet rendel a malomban. Lisztjét szórja égre-földre, fehér lesz a világ tőle, lisztet prüszköl hegyre-völgyre, fehér már a város tőle: fehér már az utca, fehér már a muszka, pepita a néger, nincs Fekete Péter, sehol, de sehol nincs más fekete, csak a Bodri kutyának az orra hegye és reggel az utca, a muszka, a néger, a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter és ráadásul a rádió mind azt kiabálja, hogy esik a hó!
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!