Csodatévő Sümegi Szűz Mária.

"Hadd elevenítsünk fel két csodálatos eseményt, egyiket a század közepéről, a másikat a közelmúltból.
     A kórus alatti egyik freskó beszámol arról, hogy 1944-ben, Budapest ostroma alatt egyik óvóhelyen az ott tartózkodók válságos helyzetbe jutottak. Egy bombatalálat ugyanis betemette az óvóhely kijáratát, méghozzá karácsony estéjén. A csatorna szennyvize is elárasztással fenyegette a bentrekedteket. Az óvóhely parancsnoka régi tisztelője volt a Sümegi Szűzanyának, a kegyképet is elhelyezte az óvóhely falán s mécsest gyújtott előtte. Felszólította a sikertelen falbontásokban már kifáradt és elcsüggedt embereket: �Kérjük a csodatevő Szűzanyát, mentsen meg bennünket." Ima közben fényes kör jelent meg a falon, a kép közelében. �Ott kell bontani!" - kiáltott fel az óvóhelyparancsnok. Rövid bontás után meg is nyelt előttük a szabadulás útja.
     A másik eseményt egyik világi ferences testvérünk elbeszélése nyomán közöljük. Ez a történet a főoltár mögött elhelyezett fogadalmi táblákkal van kapcsolatban.
     Három, 17 év körüli középiskolás fiú jött kirándulásra Budapestről Sümegre 1987-ben. Közülük az egyik csak mankóval tudott járni, mert béna volt a lába. A kegytemplom melletti Hotel Várban szálltak meg. Nem tudtak arról, hogy itt Mária-kegyhely van. Nézegették Sümeg nevezetességeit, közben betértek a ferences templomba is. Amikor az oltár mögé értek, olvasgatták a hálatáblák felírásait. Többek közt: Köszönöm Szűzanyám, hogy meggyógyítottál! Valakitől megkérdezték, mit jelentenek ezek a táblák. Az illető megmagyarázta, hogy azok, akik meggyógyultak Sümegen, hozták ide a hálatáblákat. Este, amikor a turistaszállóban beszélgettek, megkérdezte a béna fiú társait: Mit gondoltok, mennyit kéne nekem imádkozni, hogy meggyógyuljak? Azok azt mondták: Biztos, hogy sokat. Hozzá is láttak mindjárt imádkozni mind a hárman. A két egészséges is, hogy segítse beteg barátját... Imádkoztak jó sokáig, de akkor este nem történt semmi.
     Másnap indultak haza vonattal. Amikor a Déli pályaudvaron a két egészséges fiú leszállt és segíteni akart a mankós fiúnak, nagy csodálkozással látták, hogy társuk mankó nélkül igyekszik leszállni. �A mankóidat miért nem hozod?" - kérdezték. Azt mondta: �Tudok járni! Nem fáj már a lábam!" Elmondta, hogy amikor a vonat megállt és ő fölkelt az ülésről, úgy érezte, mintha áram szaladt volna végig a lábán. Érezte, hogy elbírja a lába, tud járni.
     Nemsokára elment kezelőorvosához, s az orvos nem tudott mit mondani. Megbeszélte a dolgot más orvosokkal is, majd a zárójelentésre azt írta: Meggyógyult önszuggesztió által. (Akkoriban egy orvos nem írhatta le> hogy csoda történt... Ma sem írnak ilyet hasonló esetben az orvosok.) Ő azonban tudta, hogy a Szűzanya gyógyította meg."