Áramoljunk ki,ki innen a nyílt mezőre.

Nyugodt az éj. Lassan megyek előre,

fejem fölött a Hold,s a csillag-milljárdok.

Rám merednek reszkető-fehéren,

azt kérdezik, miért zúg úgy a vérem

és miféle vagyok én. 

És kérdem tőlük, mit jelentetek,

ti ,

kiktől a Mindenség beteg,

ó csillagok, ezüstsebek,

s te Hold,

te 

óriási tályog.