Asszongya az illetékes, meg a főni is, hogy nem nem marad megtorlatlanul.
Bekéretjük a hitehagyott magyart - megint, hívunk hozzá tolmácsot, mert már törni a magyartot - ok.
Csak épp minek?
Az ukrán miből ért? Az erőből (Vagy még abból se).
El kell zárni a csapokat, és lekapcsolni a villanyt.
Drasztikusan megnő a tárgyalási potenciál.
Abszurd, és megmagyarázhatatlan, hogy csak addig volt rend ott, míg a szovjet felügyelte a gáz-olaj szállításokat - és most se rajtuk múlik.
Mihelyt az ukrán kapta meg a transzfer-jogokat, hamarosan gondok is lettek.
Rendszeresen ellopták a harmadát, sorozatos műszaki nehézségek "jelentkeztek" - amikkel pénzt lehetett az orosztól kérni.
Most meg évek óta inverz módban mennek, tehát nem elég, hogy onnan nem jön egy csepp sem, de az általunk, kerülőutakon beszerzett - egyébként zömében szintén orosz molekula - jó része megy is vissza.
100.e m3-es nagyságrendben. És persze ingyenbe.
Tegyük mellé, hogy az atomerőműveik fölös kapacitásának eladása érdekében rácsatlakoztak az eus hálózatokra, de azon is odafelé mennek az elektronyok, nem erre jönnek.
Vajon mi kellene még ahhoz, hogy a főhuszár úr kiadja a parancsot: Coki nekik!
Hányszor szalasztjuk még el a lehetőséget, hogy VALÓBAN kiharcoljunk valamit végre a mi érdekünkben?
89-ben az adósság-elengedés, aztán a tótoknál a Benes dekrétumok eltöröltetése, majd a románoknál a magyar kisebbség helyzetének rendezése, stb. stb. stb.
Miért hagyjuk, hogy gombokkal szúrják ki a szemünket?
Nem itthon kell verni a tamtamot, hanem büsszelre ráborítani az asztalt, és elzárni végre csapokat.
Első lépésként.
És AZTÁN tárgyalni - ha végre hajlandók meghallgatni!
