Magyarországon az egyházak egy csomó olyan tagot hazudnak be maguknak, akik valójában nem is vallásosak, vagy nem is annak a vallásnak (ami főleg a római kat. egyház) a tagjai. De az állam mégis az így behazudott taglétszám alapján ad támogatásokat az egyházaknak. A legtöbb nem vallásos ember, sőt, az erősen vallás ellenesek is nagy valószínűséggel valamelyik egyházba vannak elkönyvelve. De még a leginkább vallás ellenesek se igazán foglalkoznak azzal, hogy ki kéne lépniük abból az egyházból amelybe a szüleik révén csecsemőként belépltették. Németországban pár évtizede történt tömeges kilépés az egyházakból, miután az egyházi adót jól láthatóan jelölték meg az adózásban. :) Ma, az internet és a FB korában egyszerűen és hatékonyan lehetne egy tömeges és szervezett kiléptetést megszervezni.
Szépen összegyűltek itt a keresztényellenes balosok, lehet hogy időnként nosztalgiából otthon eléneklik az Internacionálét és megsimogatják a Marx összes borítóját :)
Adakozott a csépai atya, Jász-Nagykun-Szolnok megyében – feljelentették. A rendőrséggel együtt vonult ki az illetékes hivatal két munkatársa a plébániára.
Több lakos jelezte a hatóságnak, hogy az atya élelmiszert adományoz az éhezőknek. Ezek a tartós élelmiszerek azonban szerintük nem „biztonságosak”. Talán éppen azok tették a bejelentést, akiknek jó szívvel segített az atya.
Magyarországon az egyházak egy csomó olyan tagot hazudnak be maguknak, akik valójában nem is vallásosak, vagy nem is annak a vallásnak (ami főleg a római kat. egyház) a tagjai.
a gyakorló templomjárók túlnyomó többsége amilyen sűrűn forgatja imakönyvét, olyan kevéssé a Bibliát. De még akik úgymond bibliás emberek, azok többsége sem merészkedik messzebbre az Újtestamentumnál. Aki pedig csak úgy keresztény (magyarán: nem kommunista), amennyire ez politikai állásfoglalásnak számít, az látszólag semmiért sem felelős, hiszen feltehetően soha nem lapozott bele a Bibliába. Pedig jól tette volna.
Az igazság néha fájdalmasan üt arcul. S nincs kellemetlenebb, mint szembesülni azzal, hogy tudatlanságunk áldozatául estünk.
"A leváltott plébános, Levente atya ugyanakkor nem csinált titkot abból, hogy voltak egészségügyi problémái. Egy epilepsziás ájulás után pánikbetegsége lett, a híveknek a szószékről is mondta, hogy ha rosszul lenne, akkor ne lepődjenek meg. Az egyházmegye emiatt egy egyházi fenntartású kórházba el is küldte őt kivizsgálásra, de nem találtak nála szervi elváltozást. Mégis ez lett az áthelyezés - pontosabban eltávolítás, hiszen úgy tudjuk, nem kapott másik területet - indoka."
Az, hogy Yahushua zsidóként született, egy komolyabb bibliaolvasó számára a Szentírás egyik legvitathatatlanabb tényének mondható, hiszen az görög iratok legelső sorai így szólnak: „Jézus Krisztusnak, a Dávid fiának, az Ábrahám fiának nemzetségkönyve.” (Mt. 1:1) Aki ezt vitatja, az a saját bibliai illiteralizmusáról tesz tanúságot.
Tudjuk, a Szentírásban a neveknek óriási jelentőségük van. A YEHUDIM [Yod, Hey, Vav, Dad, Yod, Mem] a bibliai pátriárka (1Móz. 29) YAHUDAH (Juda) nevének a többes számú változata. A yehudim magyar fordítása vagy megfelelője: zsidó/k (a "jud" > "dzsúd" > "zsid" hangtani evolúcióval), ám ezzel a névváltozattal elveszett a név jelentésének lényege. Júda héber neve ugyanis magában foglalja a Tetragrammatont, vagyis YHWH (yod-he-vav-he) nevének minden betűjét [Strong’s #3050 YAH] és [Strong’s #1935 „Hohd”; he, vav, daleth]. Ez utóbbi dicsőséget, dicsőítést fejez ki, így a YAHUDA név jelentése „YHWH dicsősége”, vagy „YHWH dicsőítője”. Yahushua (Jézus) e tekintetben teljes mértékben betöltötte a yahudita (zsidó) név jelentését, ahogy tette ezt minden olyan zsidó, akik bensőleg, szellemileg voltak zsidók, a hit és Isten Szelleme által. Ebben az értelemben tehát még a keresztények is zsidók.
Viszont zsidó temetőt soha nem szüntetnek meg, még akkor sem, ha már nem működik, keresztény temetőt viszont meg lehet szüntetni. Ezek is vallási szabályok. Zsidónak meg át lehet térni, mit ahogy katolikusnak is.
A r. kat. egyházból nem lehet kilépni, mert akit egyszer oda bejegyeztek - csecsemőkori keresztelése alkalmával -, azt soha nem törlik a névsorból, csak akkor, ha meghal.
