Tudom, hogy mindenkinek a maga baja a legnagyobb, és hogy vannak nálam elesettebb, szegényebb, rosszabb körülmények közt élő emberek, de én is kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy minden napom nagypéntek, a feltámadás reménye nélkül. Ahogy így visszagondolok, már az induláskor lehetett valami nálam, talán nem szerettem volna megszületni, előre tudván, mi vár rám, mert nagyon bömbölős újszülött voltam, megállás nélkül sírtam. Sajnos semmiben sem tűnök ki, nem lettem sem szép, sem erős, sem okos, sem ügyes ember: anyukám ugyan megtanított írni-olvasni már az iskola előtt, de a tanulástól az iskola teljesen elvette a kedvemet, nem szerettem a bunkó tanárokat, meg főleg a bunkó osztálytársaimat, akik a fülem, a rossz fogaim, meg a soványságom stb. miatt gúnyoltak. Azokból a tantárgyakból viszonylag jó voltam, amikkel kapcsolatban magamtól olvasgattam könyveket, mert érdekeltek, de amik nem kötöttek le, azokkal alig tudtam megbirkózni, és bár az iskolából nem lógtam sosem (hacsak nem számoljuk ide, hogy szimulált meg valódi betegségek miatt sokat hiányoztam), az eredményeim egyre rosszabbak lettek az évek előrehaladtával. Nekem sosem segítettek a szüleim az iskolán kívül, mert ők sem voltak valami lángeszűek. Bár szerettek engem, de nem foglalkoztak úgy velem, hogy együtt tanultunk volna valamit, ami nem ment nekem. Úgyhogy az is csoda, hogy az éretségiig eljutottam, de már a felsőoktatás szóba sem jöhetett, az túl kemény dió nekem, túl hiányosak a tudásom alapjai.
Aztán az egészségem is sok kívánnivalót hagy maga után, mert gyenge és fáradékony vagyok, a szívemmel is van valami és a bőröm is beteg, maximális fényvédelem van előírva, tehát fedetlenül nem mehetek napra, hacsak nem akarok apukám sorsára jutni, aki pár éve halt meg bőrrákban, melanóma miatt.
Anyagilag sem állok túl jól, minden fillért be kell osztanom, emiatt még autóm sincs, üdülni sem járok sehová, örülök, hogy megélek. Illetve nem örülök, mert gyűlölöm ezt az életet, hogy nap mint nap azt látom a képernyőkről, az újságokból, hogy mások milyen jól élnek, mit alkottak életükben, mekkora hatalmuk és vagyonuk van, milyen szép nőkkel vannak együtt, én meg itt vagyok szűzen 39 évesen. Meggyűlöltem emiatt nőket és férfiakat egyaránt.
Mindig a MÁSOKról szólt és szól ez a világ, én meg egy kis szürke senki vagyok, aki lebeg a lét és nemlét között. Az ilyenekből lesznek haláluk után a gonosz démonok? Mert én arra gondolok, hogy milyen jó lenne maradéktalanul megsemmisíteni ezt a világot a kezem által egy szempillantás alatt, ha ez a hatalmamban állna, és akkor nem lennének már MÁSOK, senki, még azt sem bánnám, hogy én sem. Vagy éljek én is jól vagy más se éljen sehogy! Pusztuljon ez az egész siralomvölgy! Így tengődöm én ember- és életgyűlölőként. Vajon mennyire egyediek ezek az érzéseim, és az örökségem a múltamból, amik mérgezik jelenemet és kilátástalanná teszik jövőmet?
Való igaz, a múltam kudarcain való rágódás igencsak jellemző rám, és ehhez társul még a jövőm miatti aggódás is. Az is igaz, hogy biztosan megvan mindenkinek a maga baja, dehát magunkat és a bajainkat is csak a másokkal való összehasonlítás alapján tudjuk meghatározni. Én is sokszor gondolok arra, hogy mennyien vannak nálam rosszabb helyzetben, de nekem is csak előre tekint a fejem a szememmel, azaz azt látom meg leginkább, ami és aki jobb helyzetű nálam.
Akik nálam rosszabb helyzetben vannak, azok biztosan az én gondjaimat irigyelnék, én meg azokat irigylem, akik gazdagok meg az a problémájuk, hogy akkor azt a szőke vagy a barna vagy a fekete fotómodellt tegyék magukévá.
De nekem olyan kevés adottság jutott, hogy ezzel a semmivel tényleg nem tudok előrébb jutni az életben. Vagy vegyem el másoktól a vagyonát, nőjét? De az meg büntetendő cselekmény.
Arra gondolok, a legjobb lenne elköltözni egy ingerszegény helyre, mondjuk egy tanyára, ahol tényleg én tudom szabályozni, hogy mi kerül az érzékszerveim elé. Tehát nincsenek más emberek, nők, gazdagság, szegénység, autók, hanem csak én meg a szép természet. De ott meg félnék, hogy megtámadnak, meg nincs orvosi ellátás, meg az elszigeteltség sem egészséges. Igazán nem tudom hogy mi lenne a jó nekem, de a mostani állapotból már nagyon elegem van. Ha lenne egy gomb, amivel fel lehetne robbantani az egész világot, akkor én lennék az első, aki ezt örömmel megnyomná.
de nem böjtölök mert el nem tudom képzelni mire jó miféle hozama van annak ha az ember nem eszik ? Azt sem értem a TESTI szüzesség tetszik-e istennek vagy talán az ETIKAI szüzességre gondol / bün nélküli élet / ?
Hivő vagyok de a böszme naiv hiszékenységet próbálom elkerülni !
Akárhogy is, azért csak tüskét hagy bennem hogy mennyit kell szarakodnom az élettel, mások pedig megkapnak minden jót. Ezért gyűlölöm a MÁSOKat.
És ez a fő bajod. Állandóan magaddal és a problémáiddal vagy elfoglalva, azt leltározod, hogy mi minden nem jó az életedben, és eközben valszeg elmentél a jó dolgok, a szép pillanatok mellett...
Milliók élnek tartós betegségekkel, vakon, tolószékben, koldusszegényen, vagy ami a legborzasztóbb: állandó rettegésben, hogy mi lesz a súlyosan fogyatékos, önálló életre, önellátásra képtelen gyermekükkel, ha ők már nem lesznek. Ismerek egy fiatal anyát, aki így él, és mégis él, egyedül neveli a gyönyörű, de súlyosan autista nyolcéves gyermekét, küzd a környezete értetlenségével, közönyével, mégis tud szeretni, megkeresi és megtalálja az apró örömöket, a barátokat, akik ha megoldani nem is, de enyhíteni tudják a mindennapi kínlódásait. És mi szeretjük, mert örömmel segít, ha valami nyiff-nyaffal hozzá fordulunk, okos és derűs, és nem méregeti a problémáinkat, hogy mi ez az övéhez képest.
Te csak azokat látod, akiket irigyelsz, mert úgy tűnik, gondtalan az életük. Pedig lehet, hogy nem is az, csak nem a lottóötösre ácsingóznak, hanem élik az életüket a meglévő lehetőségeik között. A manöken alkatú, szép, fiatal lány is, aki tízéves kora óta súlyos cukorbeteg, injekcióznia kell magát, szigorú életmódján nem lazíthat, de megtanulta ezt, és teljes életet él.
Vedd észre magad körül ezeket az embereket, szólj a hajléktalan koldushoz egy jó szót, tanulj meg nevetni a pénzvilág fontoskodásán, lásd meg a smink mögött az elegáns nők üres tekintetét és férjre vadászó mohóságát, a kigyúrt izompacsirták bamba gőgjét, és mindjárt nem fogod irigyelni őket.
Menj ki hajnalban a ház elé, ahonnan láthatod a felkelő napot, menj az ébredező, tavaszi erdőbe, fotózd le a fúszálakon, rügyeken, virágokon megcsillanó harmatcseppet, és vedd elő ezeket, amikor erőt vesz rajtad a csüggedés, és mondd azt magadnak: sok szépség van a világban, és én láthatom, hallhatom, belélegezhetem az illatát... Az öröm tanulható, és gyógyít. Kezdd el tanulni!
Elkezdtem szelént szedni, naponta 1 tabletta 15 grammos SelenoPrecise-t. A 60 darabból már 30-at elfogyasztottam az elmúlt hetekben, de még mindig nem érzek semmi különöset. Biztos, hogy jó szert szedetsz te velem? Mert ez a leírása szerint haj, köröm, immunrendszer, pajzsmirigy normál működéséhez kell, meg a sejtek oxidatív stresszel szembeni működéséhez. A bőrhöz szerintem más kéne. Az is a baj, hogy nekem nagyon vékony a bőröm.
Milyen helytelen életmód? Régen sokat voltam napon, most meg maximális fényvédelem van előírva számomra. Bárcsak olyan egyszerűen megoldhatók, orvosolhatók lennének a dolgok, mint ahogy írod. De azért a szelénszedést majd elkezdem. Mit veszíthetek? Legfeljebb azt a bő 2000 forintot, amennyibe egy dobozzal kerül.
Éppen úton vagyok Hawaii felé, mert nyertem a lottón... De aztán felébredtem és tegnap kiderült, hogy megint más vitte el a több mint egymilliárd forintot. Persze egymagában az összeset. Ebből is látszik, hogy nincs igazság és boldogság ezen a tetves rohadt világon. Pedig lehetne jobban élni, boldogabban, elégedettebben, de ez a tetves isten vagy a sors vagy a véletlen vagy mittudomén mi, mindig kicseszik velem.
Távgyógyászatra meg inkább ne add a fejed, mert D vitamint minden nap szedek, hogy nehogy olyan legyek, mint anyukám, akinek súlyos csontritkulása van, holott ő soha életében nem kerülte a napfényt. Neki is van éppen elég baja, több is, mint amennyi kellene. Nekünk ilyen a sorsunk, jobb is, hogy nem lesz gyerekem, mert nem akarom hogy ezek a nyavalyák öröklődjenek, amiket én is kaptam.
Merre duzzogsz? Nyomatod már a szelént? Én is innám már a sört :-)))
Nézzük a fogaidat. Nem mondtad mi a baj velük. Maguktól szuvasodnak? Vagy kereszt rágásod van? Ha kereszt rágásod van ami által mindig egymást csiszolják a fogak akkor fogszabályozás.
Ha csak simán rohadnak akkor több, együttes hatást kell megoldani.
Valszeg sűrű a nyálad, mert kevés folyadékot iszol. Kevés folyadékot pedig azért iszol, mert nem sózod eléggé ételeid és nem izzadsz bőröd féltve.
De van itt más gond is. Lehet, hogy elég Kalciumhoz jutsz, viszont erősen K2 vitamin hiányos vagy, mint szinte mindenki. Így a Kalcium nem tud beépülni ahová kellene (csontok, fogak). Sajnos a Kalcium nem ürül ki, hanem beépül, csak éppen rossz helyekre. Pl. epe, vese kő, lágy részekbe pl. érfalakba. Ízületekbe ahol valóságos dörzsanyagként funkcionál és idővel okozza a kopást.
Igen ám, de hiába szedsz K1 és K2 vitamint ha nincs mellé D3. Mert D3 nélkül, meg a K vitamin nem épül be, ahogyan a Kalcium sem a jó helyre.
És mivel kerülöd a napsütést, szintén borítékolható a D3 vitamin hiányod.
Csináltatható fogsor, csak éppen csillagászati összegekért, és az már úgysem lesz olyan jó, mint az eredeti
Kivehető fogsort 1 nap alatt megcsinálják és nem drága szerintem.
Nyilván nem implantátum minőség aminek darabja 160 ezernél kezdődik, de az olcsó is jó egy randi erejéig.
anyajegyes bőrrel sem lehet sokmindent kezdeni,
Mondod te :-)
Első körben kezdj el napi két szem(vagy kapszula) Szelént szedni.
Két hét után, napi 1 szemet.
Ha megállnak az anya jegyek jössz egy láda sörrel :-)
Jah, első pár napban, ne este vedd be, hanem reggel, mert nem fogsz tudni aludni úgy felpörget. Nyilvánvaló, hogy totál kivan ürülve a szervezeted. Ha újra Szelénhez jut örömtánc lesz neki :-)
Csináltatható fogsor, csak éppen csillagászati összegekért, és az már úgysem lesz olyan jó, mint az eredeti. De reménykedem abban hogy sikerül a tudománynak mihamarabb megtalálnia a módot új fogak növesztésére. A fényérzékeny, anyajegyes bőrrel sem lehet sokmindent kezdeni, csak műtik, műtik le sorban ezeket, de csak nem akarnak elfogyni. Edzeni edzem magam: súlyzózás, fekvőtámasz, torna. Szóval nem hagytam még el magam teljesen. De már inkább magamért csinálom semmint nőkért. A saját egészségem rendbentartásáért. Lottót is azért veszek, mert reménykedem még abban hogy én is gazdag lehetek. Csak ne túl későn.
Az első kapcsolatból mindjárt frigy legyen és utódok?
Ezt sikerült kihámoznod?
A szex számomra is szimpatikus párral lesz jó.
Egy kövér, szájszagos nővel még részegen se esne jól.
Tehát eleve egészséges, jófej csaj jöhet csak számításba. Miközben lehet hogy egy rém ronda bunkó csajnak is ugyanúgy szorítana a vaginája. Csakhogy tudat alatt már eleve az játszik a szimpatikusságba, hogy képes lenne e genetikailag egészséges utódokat szülni.
Idős, kopasz, kövér pasi & fiatal dögös nő. Felállhat a páros ha a pasinak szemtelenül sok pénze van.
De azért nézzük már meg, egy manöken se kukázott még ki magának öreg és beteg hajléktalant a hálószobai ágyába.
Viszont pénzes zsírdisznót szinte mindegyik..... az más dolog, hogy vele csak tettei szexet, még fiatal kannal jól ki is élvezi :-)
Bizonyára azért nincs nőm, mert nem vagyok egy kifejezett brettypitty (bár nem is akarok az lenni mert én önmagam akarok lenni, csak egészséges bőrrel, fogsorral s némi extra izomzattal), de főleg mert nincs elég sok pénzem. De azért még lottózok, de ha netán nyernék, azt szerintem már úgyse magamra hanem a rokonaimra költeném.