Miért gondolod (és még sokan mások is), hogy aki ejut az annullációig az életében, az feltétlenül buta hitetlen lehetett csak, aki "szépség" kedvéért ment a templomba esküdni?
Tovább megyek, tudod Te, hogy mitől érvényes az Isten előtt tett fogadalom?
Aki egy ilyenen keresztül megy, annak egy darabig biztosan negatív érzései lesznek az egyházról (jó, ha csak arról). És akkor most finoman fogalmaztam.
talán mire meghalok, el is lesz intézve az érvénytelenités. Egyik kéz nem tudja mit csinál a másik! Ide-oda tologatják a feleösséget, majd ennek... és majd akkor...(ez egy mai tapasztalatom) ekkora fejetlenséget 2014-ben?! Döbbenetes....hát akkor ennyi a katolikus egyház....
hasznos infó volt, amit leirtál. A tapasztalataid egy részével már szembesültem. Sokszor katasztrofálisnak látom, hogy dolgok igy müködjenek (müködnek?).
Én ezt végigcsináltam.....először nagyon komolynak tűnt. (Katolikus) Aztán a következő szint..meg a következő. Egymásnak dobálták a labdát. Olyan emberek írtak alá határozatokat, akikről fogalmad se volt, hogy kicsoda. Leveleztünk jó sokat.
A végére úgy éreztem magam mint a kislány a tanító néninél, hogy én vizeztem-e be a szivacsot amivel aztán megdobtam a táblát és csúnya lett.
Az ügy is kábé ilyen komolyságú öltött a végére. Senki nem vállalja az arcát az egyház részéről. Nem kapsz válaszokat...Értsd úgy hogy egyszerűen nem válaszolnak a megkeresésre. Szerintem vagy annyira dilettánsok az emberi ( úgy értem férfi-női)kapcsolatok terén, hogy fogalmuk sincs a történések ok-okozatairól, folyamatáról és keresik az ő szabályrendszerükben az ügyre húzható sémát ( ami természetesen nem lesz meg soha....gondoljatok a polgári élet sokszínűségére...nincs két egyforma jogi ügy. A polgári törvénykönyv igen vastag mégsem tud minden világi történést leírni vagy kezelni) vagy egyszerűen úgy védekeznek a logikus érvek ellen, hogy nem állnak szóba veled. Ez lehet a korábban említett dilettantizmus vagy akár gőg is.
Sóhivatal az egész.
Szerintem a Jóisten is pironkodik ilyenkor hogy az ő nevét használják.
Gondolkodom rajta, hogy lemondok a keresztségemről. Ehhez az egyházhoz nem akarok tartozni. Addig amíg csak a díszletes részét nézed addig OK. Belül meg férges. A papok között ugyanaz a hierarchiaharc mint bárhol...ráadásul még jó frusztráltak is.
Aki meg próbálja -ismétlem próbálja- a klasszikus értelemben vett katolikus érékeket közvetíteni, azok szerint élni és nem vesz részt a játékban az perifériára szorul, megvetésben van része.
Köszönöm a használható és használhatatlan válaszokat. CiniKuss: Nomen est omen (a hozzászólásodra vonatkoztatva).
Egyedülvagyok: Nem tudok mailt irni, valamiért nem engedi a levelezö.
A kiinduló témához visszatérve, feltettem egy kérdés és fü, fa virág hozzáhablatyolt. Megtaláltam az "illetékest" Érseki Biróság Budapest, Úri utca. Ezt azoknak, akik ugyanúgy mint én, nem tudják hol kezdjék.
Ne adj ilyen écákat, mert ha meghallom, hogy hites ura lefejelte a sodrófát majd gyufaivás közben kinyitotta a gázcsapot és ettől kiesett a gangról a lithófba, akkor bizisten nyakonverlek...!
halálosztó lelőtte a poént, de azért nem ártana tisztázni, hogy valójában milyen "templomi" esküvő volt ez?
Mert ha kathólikus, akkor gondban vagy, ugyanis ott egész kevés és extrém oka lehet (például meddőség), hogy érvénytelenítsék a házasságot.
A reformátusoknál ehhez már elég egy kis "hozzájárulás", a zsidók még praktikusabbak, ott jó hangosan ki kell mondani a rabbi előtt. A muszlimoknál adnak egy esélyt, ott a férfinak háromszor el kell mondania, hogy "elválok", cserébe a nőnek nincs szava az ügyhöz.
De az érzésem az, hogyha te ezt csak úgy szanzsén "templomi esküvőnek" mondod, akkor neked mindegy, mert még vallásosoktól sem hallottam így, nem hogy hívőktől...
"Itt említeném meg - mellesleg - hogy léteznek olyanok, akik csupán folkórból ("..milyen szép szokás is ez...") tartanak templomi esküvőt, majd válás után újból szeretnének az új házasságkötésben ilyet. Ezek számára: No komment..."
Ne aggódj, az "ilyen" emberek nem törődnek annyit sem a dologgal (pláne lelkiismerettel), hogy kérdésekre választ keressenek.
Az egyházi esküvővel kapcsolatos ismereteid még kissé pontatlanok, és hiányosak.
Csak durva közelítéssel mondható el az, hogy "az összetartozunk egyházi formája".
Ahogy (0)-ban leírtakban olvasható, a polgári házasság egy jogi aktus, egyfajta szerződés, ami bizonyos dolgokra kötelez, más dolgokra az ember jogot nyer, és jogi úton a szerződés felbontható.
Az egyházi (templomi?) esküvő egy teljesen más dolog, s még a felekezetek szerint is különbözik, hogy mit jelent. Az, hogy egyes országokban az egyházi esküvőt elfogadják, mint a polgári esküvő egy megjelenési formáját, csupán azt jelenti, hogy nem kell külön ceremóniára menni a jogi aktus létesítéséhez. Jogilag válni csak polgári úton lehet, és semmiféle érvénytelenítés nem befolyásolja a jogi szerződés meglétét.
A fő kérdés viszont az lehet, hogy minek szükséges érvényteleníteni? Nos ennek a katolikus jellegű felekezetekben van jelentősége!
A katolikus esküvő egy - ottani fogalmak szerint - szentség (a katolikus 7 féle szentséget ismer - keresztség, eukarisztia, betegek kenete, gyónás, házasság, papszentelés). A keresztséget pl. bárki kiszolgáltathatja egy megkereszteletlennek, a gyóntatást/feloldozást pl. csak a pap.
A házasság szentségét a házasulandók szolgáltatják ki egymásnak, a pap ott csak egyházi tanúként szerepel. A házasság szentségében a kiszolgálás által mindkét fél megkapja a másiktól a szenséget. Ezáltal lesznek "egy testté" (nem pedig "összetartozunk"). Ezenkívül megkapják azt a kegyelmet is, hogy bármi probléma esetén is együtt tudnak maradni a házasságban - feltéve, hogy használják is ezt a kegyelmet. Az egy test a halálig (ásó, kapa) szól.
A katolikus hit szerint - mely 50 éve jelentősen megújult - a szexualitás az Isten ajándéka. Ezzel bátran élhetnek azok, akik egy testté lettek, nem számít semmiféle véteknek, s nem is számított soha, még akkor sem ha egyes történelmi források másról tanúskodnak.
Véteknek csak az számít, ha nem a házastársunk az akivel egybekelünk (6. parancs: Ne törj házasságot).
Egyházi értelmezésben el lehet válni "ágytól, asztaltól", tehát lehet megegyezéssel külön élni, de a másik fél továbbra is a házastársunk marad, azaz egy test maradnak elválaszthatatlanul. Azaz ilyenkor egy másik polgári házasságkötés egy polgári válás után nem ment fel az alól, hogy vétkezik az, aki mással kapcsolatot létesít.
Egy hívő komoly dilemába kerül, ha válást kezdeményez, és újraházasodik. A jelenlegi gyakorlat szerint (!) ekkor nem veheti fel az eukarisztia szentségét se.
Ezen okoknál fogva merülhet fel a házasság érvénytelenítése. Ez azonban nem azonos azzal, hogy eddig volt házasság, aztán az érvénytelenítéstől kezdve meg nincs. (Nem azonos azzal a formával ami a bűnök eltörlésekor történik a feloldozásban. Ott valós bűnök lesznek eltörölve, de úgy, hogy megtörténtek ugyan, de Isten előtt olyan mintha meg nem történtek volna.)
A házasság szentsége kezdettől fogva vagy érvényes, vagy érvénytelen. Ha van bizonyíték az érvénytelenségre, akkor azt kezdettől fogva érvénytelennek kell tekinteni. Ez egy hívő számára szintén dilema, mivel akár évekig valójában nem élt házasságban (gyereki is születhettek), tehát nem voltak ketten egy test.
Mindezek olyan lelkiismereti dilemák, amelyeket ha a hívő komolyan vesz, akkor illene komolyan vennie azt is, hogy talán mégis csak kiszolgálták egymásnak a házasság szentségét, és ezáltal valós lehetőséget kaptak arra, hogy rendbetegyék azt, noha a látszat azt mutatja, hogy tönkrement.
Megjegyezném, hogy vannak olyan papok, akik épp az érvénytelenítésben járatosak (Rómában erre külön szeminárium van a számukra). A helyi plébánost kell megkérni, hogy egy ilyennel fel lehessen venni a kapcsolatot - amennyiben minden kötél szakad.
U. i.:
Itt említeném meg - mellesleg - hogy léteznek olyanok, akik csupán folkórból ("..milyen szép szokás is ez...") tartanak templomi esküvőt, majd válás után újból szeretnének az új házasságkötésben ilyet. Ezek számára: No komment...
