A köztársaság közeledett a végéhez amikor Actiumnál Octavianus (valójában Agrippa) legyőzte Antoniust, akinek a vesztét Kleopátra csata közbeni távozása okozta, meg az árulások...
Bocsass meg kerlek hogy eddig nem jelentkeztem, de most beleneztem a linkedbe, valoban sok es valoban nagyon jo kepek vannak ott is Töled.
A topik elejebe bele is olvastam, ha az idöd engedi es kedved is van, lenne par eszrevetelem a 89-ben irottakhoz (pannon ösöknek a romai polgari jog megadasa), de ha Neked is megfelelne, akkor inkabb a lenti linkben levö topikban tennem meg az eszreveteleimet, ott lehet kedved -valamint a szokasos topiklakok kedve- szerint is temazni erröl, szabadon.
Ha ez Neked megfelelne, irj oda legyszives egy rövid üzenetet, es akkor beszelgetünk a fönnt emlitettekröl (jo tarsasag van ott :-).
Ha nem talalkoznank holnap, akkor BUEK, termeszetesen minden itteni topiklakonak is, es elnezest a rövid offolasert: (Mrs)Bromhold
Ez nem magyar "graffiti", hanem valoszinüleg nemet >
- a Veronika nev a nemetben egy gyakori nemet keresztnev;
- a datum forditva van irva, elter a szokasos magyar > evszam, honap, nap- sorrendtöl (a kepen a datum > 08.07.2004, ami tipikus irasmod a nemetben a nemet nyelvtannak megfelelöen).
Caesar politikai körültekintésére jellemző, hogy mielőtt egyeduralmát nyíltan, formális külsőségekben is kifejezésre juttatta volna, bevetett egy ilyen trükkös módszert a közhangulat feltérképezésére. Ezek közismert tények, bárhol szabadon idézhetők Plutarkhosztól.
Állítólag elhangzottak olyan vélemények is, miszerint csak egy király győzheti le a parthusokat.
Parthia meghódítása, melybe már Crassusnak is beletörött a bicskája, nemcsak hatalmas területi nyereségekkel - és kimeríthetetlen gazdagságával - kecsegtetett, de a nép szemében nagyon fontos volt a légiójelvények visszaszerzése is, ezt elvárták minden útnak induló seregtől, hogy azokat szerezze vissza. Feltehetően Caesar hívei terjesztették azt a hiedelmet, miszerint a Szibülla-könyvekben szerepelne a parthusok meghódítására vonatkozó szövegrész (Plutarkhosz i.h. 60).
Halála előtt egy hónappal (Kr.e. 44. febr. 15.) Caesar kis híján formálisan is felszámolta a köztársaságot, mint Plutarkhosz részletesen elbeszéli (Caesar 61). Eképpen tesztelte a közvéleményt:
"Sértődésekre adott okot az is, ahogyan Caesar a néptribunusokkal viselkedett. Történetesen ebben az időben tartották meg a Lupercalia ünnepét, mely több író szerint a régi időben a pásztorok ünnepe volt, és az arkadiai Lükeia ünnepekhez hasonlatos. Ilyenkor előkelő családokból való ifjak és több magas rangú tisztviselő, kezükben szíjkorbáccsal, mezítelenül futnak végig a város utcáin, és vidám tréfálkozás közben rávernek a szembejövőkre. Előkelő hölgyek gyakran szántszándékkal útjukat állják és várják, hogy rájuk üssenek, és kinyújtják mindkét tenyerüket, hogy miként gyermekeket a tanítók, megvesszőzzék őket. Azt tartják ugyanis, hogy így könnyebben szülik meg gyermeküket, ha terhesek, vagy könnyebben esnek teherbe, ha eddig gyermektelenek voltak.
Caesar a Rostrum felett ült aranyozott trónszéken, bíborköntösében, melyet diadalmeneteken szokott viselni, és nézte a szertartásokat; a szent futásban részt vett Antonius is, aki abban az évben consul volt. Mikor futva jött a forum felől, a tömeg utat engedett neki. Kezében babérágakból font diadémát tartott, és odanyújtotta Caesarnak. Erőltetett taps hangzott, majd midőn Caesar eltolta magától a diadémát, a tömeg hangosan megtapsolta. Antonius másodszor is odanyújtotta a diadémát, erre megint csak kevesen tapsoltak, de amikor Caesar másodszor is eltolta magától, újra felzúgott a taps. Caesar, látva, hogy ez a kísérlet nem járt sikerrel, felkelt székéből, és úgy rendelkezett, hogy vigyék a koszorút a Capitoliumra.
Közben szobrait a Capitoliumon mind feldíszítették királyi diadémákkal, de a két néptribunus, Flavius és Marullus, felment a dombra és mindegyikről letépte a királyi koszorút. Majd felkutatták, hogy kik üdvözölték Caesart első ízben királyként, és börtönbe záratták őket. A nép hangos helyesléssel járt a két tribunus nyomában, és Brutusoknak szólította őket; Brutus volt ugyanis, aki elűzte a királyokat Rómából, s a senatus és a nép kezébe adta a hatalmat, melyet addig egy ember birtokolt. Caesar feldühödött; Marullust és tribunustársát megfosztotta hivatalától, és mikor vádat emelt ellenük, megsértette a népet is, mert ismételten Brutusoknak és cumaeiaknak nevezte őket."
Ismerem, meg olvasom iis. Ráadásul ez még a kegyesebb halál, mert viszonylag gyorsan végzett az emberrel. Volt ennél egy sokkal szörnyúbb. Ezt azok szenvedték el, akik a vulkáni hamut belélegezték. Az apró túszrú kristályok szörnyű fájdalmak és vérzések közben roncsolták szét a tüdő szövetét. Ha nem lélegzik be megfulladnak, amikor belélegezték millionyi apro szilánk végzett a tüdövel.
