Köszönöm a linket. Nyilvánvalóan élénkítőleg hat a gazdaságnak a kisebb közteher, de nem szűnik meg a bürokratikus terror, a kivételezés, a korrupció, az egyedi kiváltságok, az adóelkerülés csikicsukijai, stb..
Miért adózzon más mértékkel az osztalék, mint a munkajövedelm, ha ugyanarra költik el?
Az adóhatóság miért azt kergeti, aki a pénzt adja, miért nem az adózót, a jövedelelmszerzőt adóztatja?
Miért az adózó találja ki, hogy az egyszem jövedelem utáni közterhét az állam hogyan osztja fel a feladatai között?
Ezzel az erővel minden adót közvetlenül szét is küldhetne minden adózó a tűzoltóságnak, a rendőrsének, az iskoláknak.
Az adózás mai rendszere maga az irracionalitás, és ezen a mértékekkel való játszadozás nem segít.
A lényeg abban van, hogy nem a jövedelem képződése, forrása szerint kell adóztatni, hanem a jövedelem felhasználása szerint.
Ha van négy személy, aki ugyanazt teszi a bevásárló kosarába, de különböző módon jutnak a jövedelmükhöz, miért tehet az egyik kétszer annyit a kosárba, mint a másik?
Van egy hűbéri kiváltságokat leképező adózási struktúra, ami nem egészséges, meg kell szüntetni.
Ha osztalékból származik a jövedelmem 18%, ha munkából 50-60%, ha tőzsdéről 20%, ha ingatlant adok ki 25%, de ha havi 83400 forintnál több akkor 39%, de ha havi 270 ezernél is több, akkor már megint csak 25%.
Ez egy agyrém, és még csak meg sem karcoltuk a felszínt sem.
Ha ezeket megszüntetjük, akkor véleményem szerint elegendő lehetne ekkora adómérték, illetve ezt a fajta jövedelmet nem szabadna nagyobb elvonással sújtani.
Nincs olyan adó, amit meg ne próbálnának kijátszani. Ma az adóhatóság vizsgálódásainak döntő részét az foglalja le, hogy a lehetetlenül bonyolult és ellentmondásos szabályokat vétőket lefülelje, nemigen jut energiája a feketegazdaság elleni harcra.
Hogyan segíthetne a gazdaság fehérítésében? Nem az adómérték miatt! Ma az alkalmi munkára kisebb adóteher jut. A lényeg annak az abszurdumnak a megszüntetésén van, hogy az fizessen adót, aki egyébként is fizeti a bért. Nagyon másképp hangzik, ha azt mondom, hogy kifizetek a favágónak ezer forintot, vagy kifizetek a favágónak 770 Ft-ot, és még én fizessek adót utána, 230 Ft-ot, amit huszonhat helyen kell bevallanom, és ha elvétek egy rubrikát százezerre büntetnek. Pedig a végeredmény majdnem ugyanaz. A fő különbség a fenyegetettségben van, jelenleg nem az adózó, hanem a kifizető a céltábla.
Mi történik az új rendszerben? Kifizetem a bért, 1000 forintot a favágásért, és ezzel a gondom financiális része le van tudva. Persze megalkudhatunk feketén 850 forintban is, de nem biztos, hogy megéri. 1. Fontos tényező, hogy az adózó a létminimumig nem fizet adót, tehát a piaci ár ahhoz fog igazodni. Aki létminimum fölött van, kénytelen lesz lenyelni a békát, vagy kiszorul. 2. Lehet fiskális módon érdekeltté tenni a kifizetőt, a legális foglalkoztatásra. Például a legális foglalkoztatás jelentsen egyben balesetbiztosítást, ha nem köt előzetes szerződést, minden kockázatot a munkaadó vállal. 3. Lehet erősíteni a legalitást oly módon is, hogy erőteljes büntetést helyez kilátásba a munkaadónak, esetleg büntetlenséget, vagy jutalmat ígér a munkavállalónak, ha segít fülöncsípni valakit. Mérlegelés tárgya lehet, hogy érdemes-e kockáztatni a semmiért, hiszen a kialkudott bér bármennyi, találhat esetleg egy másik jelentkezőt, aki hivatalosan is elvégezné érte a munkát.
Ezt a GMK-t nálunk kapzsiba végzett melónak hívták. Valahogy úgy volt, hogy az anyag mindig a munkaidő befejezése elött jött meg. A jobb elvtársak (persze be kellett venni olyat is aki tényleg melózott) uccu neki kapzsiba összekalapálták a dolgot, mert a tervet teljesíteni kellett. Szocialista módon élni (na jó, esetenként élnihagyni) dolgozni és tanulni!
Talán a magánügyletekhez kellene beépíteni valami ösztönzőt. (Mondjuk, ha én megbízok valakit szobafestéssel, az valamilyen mértékig beszámíthassam a saját adómba, vagyis érdekelt, érdekeltebb legyek számlát kérni.)
Gondolom megegyeztek az amcsikkal. N o 1 vesztes háború után sem került annyira a padlóra mint hazánk. Vagy nem rombolták le annyira vagy nem kellett annyi kárpótlást fizetnie, vagy kapott valahonnan támogatást. Valami volt biztos a kiesett adók helyett. És az is lehet hogy eleve a szerencsétlenebb rész adták a keleti blokknak az országukból. Náluk maradtak a nyersanyagban gazdagabb, időjárásilag kedvezőbb részek. Még 1 ilyen kis országnál is számítanak ezek a szempontok mint hazánk akkor ott meg pláne.
"Az eredeti ÚGM azt tette, hogy a dolgozók a meglévő termelőeszközökkel saját szabadidejükben értéket állítsanak elő"
azt eppen nem,az a GMK idoszak volt 1980-tol. Az uj gazdasagi mechanizmust Nyers es stabja mar 1954-re kidolgozta csak Rakosi ujboli megerosodese es aztan 56 miatt csak joval kesob kerult bevezetesre 68-ban
Mondjuk, nem a posztkomcsik csinálták, hanem Fock Jenőék, echte komenisták. De a topiknyitó igazában nem erre gondol, közelítő hasonlóság sem lelhető fel ahhoz, nem érdemes ezen fennakadni, tekintsük munkacímnek.
Az eredeti ÚGM azt tette, hogy a dolgozók a meglévő termelőeszközökkel saját szabadidejükben értéket állítsanak elő. Magyarán a 8 óra szórakozás terhére, megnyújtott munkaidőt alkalmazva töbletterméket állítottak elő, ezzel növelve az állam adóbevételét. A szocialista elvekben bekövetkezett szentségtörés [az erő kifacsarása] egy kis mozzanat, de ez itt másodlagos. A topiknyitó viszont mindössze egy új, egyszerű elvonásszemléletet javasol.
Elsősorban hatalmas stabilitást biztosítana minden résztvevőnek. Ez a legfontosabb. Az ÁLLAM nem érezne folytonos ingert a jogszabályalkotás napi kézivezérlésre történő átlényegítésére, a pártok abban vitatkozhatnának, hogy a tortát hogyan szeleteljék fel, nem ilyen-olyan engedmény, juttatás, emelés, honnan veszed rá a pénzt stb. A keret adott lesz, ha ahhoz mer nyúlni valaki számíthat egy jókora orrosra. A MUNKAVÁLLALÓ pontosan tudná mennyit kap a munkájáért, és mennyi marad neki, és azt is tudná, hogy a szomszédjára is ugyanez érvényes. A MUNKADÓ hatalmas biztonságban érezhetné magát, nem neki kell milliós bírságoktól fenyegetve kitalálni, hogy az egyetlen jogcímen kifizetett 1 forint bér után az állambácsi 174 zsebéből melyikbe hány fillért tegyen, amit az aztán úgyis egy kézbe markol fel.
Itt megszűnne mindenféle sumákolás lehetősége, ami a legfontosabb, leomlana a minimálbér és minimális járulékok okozta korlát a perifériákon, nem lenne egy sokak számára megmászhatatlan lépcső a munka világába nyíló ajtóhoz vezető úton.
Más kérdés a környezetterhelési járulék. A vállalkozások itt akarnak majd előnyökhöz jutni, két dolog segíthet. 1. Nincs egyedi elbírálás, minden szabály mindenkire vonatkozik. Ez könnyen kijátszható testreszabással. 2. Nyilvánosság. Minden vállalkozás köteles lenne a járulékkalkulációt közzétenni, tehát a sumákság kiderülne.
1. Legfontosabb az egyszerűség, és a kivételmentesség. Ugyanaz a program kezeljen mindent, ugyanazzal az algoritmussal. Egy rubrika legyen a bevallásban, ne tízezer. 2. Mit mondasz a munkaadó által fizetendő járulék után fizetendő személyi jövedelemadóról? 3. Szerintem miért nem rekurzív. Ha a polgár a befizetett járuléka után lenne jogosult egy számszerűsített járadékra, akkor rekurzív lenne ezt megadóztatni. A mai rendszerben a járadékot az ország teherbíró képessége, (indexálás, fogyasztói kosár, stb.) alapján szabják meg, gyakorlatilag ugyanolyan újraelosztási szisztémán keresztül, mintha valaki köztisztviselő lenne. (Az elosztás szempontjából). Kaphat valaki özvegyi méltányossági, stb. nyugdíjat, amire járulékot soha nem fizetett. 4. Ez részben elszámolástechnikai kérdés, lineáris adózásról lévén szó, egyszerűen bruttósítható. 5. A nyugdíjas is érvényesítheti a létminimumra vonatkozó mentességet, tehát az egész átfolyatása a rendszeren csupán ezért indokolt, nem lenne igazságos, ha a nyugdíja mellett még ezt is elszámolhatná.
Bekönyvjelzőztelek, érdekesnek látszik, gratulálok. Egyetlen tényezőt még végy figyelembe: azok, akik a döntések meghozatalára jogosultak, továbbá a támogatói körük milyen stratégiát tartanak önmagukra nézve optimálisnak. (A másik oldalt egyelőre ne nézzük, vagyis ez milyen mérleget ad ki. Ma nagyobb elvonásokkal az állam vergődik. Igaz, hogy van egy adóelkerülésre ösztönző magas elvonási fenyegetés, amin javaslatod érezhetően javítana. De nagyon kockázatos ekkora gazdasági léptékű változásba belevágni merő bizodalom alapján.)
tartalmazza az összes eddigi járulékot, az alapvető, nyugdíj és egészségbiztosítási feladatokra is a fedezetet. Ez a bruttó jövedelem 30%-a, tehát 100 Ft-ból 70 Ft illeti meg az állampolgárt, 30 Ft az államot. Minden jövedelemre vonatkozik, alapesetben minden bevételre kivétel nélkül, tehát pl.: nyugdíj
A gazdaság szereplői, ugyanolyan adóterhekkel szembesülnek, ha kivonják a vállalkozásból a jövedelmet, azonban a vállalkozásban képződő új érték után nyereség típusú adót nem kell fizetniük mindaddig, míg az adóhatályon belül hasznosítják. A nyereségtípusú adó egyrészt igazságtalan, hiszen a jól gazdálkodókat terhelik a rosszul gazdálkodók elmaradt befizetései, másrészt nehezebben behajtható, és bizonytalan adónem, nem is hoz sokat az államháztartásnak. Az UGM-ban a vállalkozások egyetlen járulékot fizetnek, ami azonban nagyon összetett módon számszerűsíthető, és az állam összes gazdaságpolitikai eszköztárát magában foglalja. Ez egy alapvetően helyi adónem, de jelentős központi elemekkel, szabályozással.
Neve: Környezetterhelési, vagy infrastruktúra terhelési járulék.
Minden vállalkozás, használja az ország természeti és társadalmi infrastruktúráját, erőforrásait, természetes, hogy hozzá is kell járulnia azok fenntartásához. Ehhez a legkevésbé alkalmas a jövedelem típusú adó. Részben tehát bevételfüggő, részben környezetfüggő, részben tevékenységfüggő is lehet a járulék mértékének számítási módja, de ez sohasem egyedi, hanem általános, mindenkire érvényes szabályok szerint számítódik, és egyszer szükséges kalkulálni.
Lehetséges például egy városban igen magas légszennyezési faktort számítani, vagy elmaradt Az területeken akár infrastruktúra fejlesztésként, nem terhelésként értékelni a beruházásokat.
Az önfoglalkoztatók, a néhány fős mikrovállalkozások mentesülnének e járulék megfizetése alól, hiszen ezeknél a jövedelem döntő része az önfenntartást szolgálja, eleve kikerül a felhalmozásból, és az ÁSZJA alá esik sőt ez a járulék akár progresszív is lehet, ezzel csökkentve a túlságos tőkekoncentrációt, monopóliumok létrejöttének lehetőségét egy helyen.
A többi adónem (ÁFA, jövedéki adók) ettől az elképzeléstől függetlenek.
