Nem értek egyet azzal, hogy meglenne a teológiai ismerete a mai felekezeteknek, egyáltalán nem találom ezt az ismeretet a mai gyülekezetekben. Ahogy szinte Melkisédekhez sem tudnak szólni, ami oly magától értetődő volt a Zsidó levél írójának, szinte felfoghatatlan a mai keresztények javarészének, ki ezt, ki azt mondja. Márpedig Melkisédek rendje szerinti a főpap, így a papság is. De még elemi ismereteik sincsenek, elég olyan dolgokra tekinteni, mint tized, adományok, mit akar az Úr, stb. Pl. a tizedről szinte gőzük sincs, mire és hogyan (Hagint, Derek Princet beleértve), hogy mit is akar az Úr, arról meg ki ezt, ki azt mondja. Nem Kőszikla, nem Egy az Isten, hanem gyakorlatilag részekre szakadt, ki ezt mondja, ki azt, ez nem papság, így nem képesek Istent képviselni az embereknek, csak ember választotta, tarka, sőt, zagyva módon. Mindenkinek külön kenyere van, nem egység, nem egy Úr, ...
Tán össze kéne foglalni, mi is a pap feladata. Ha valaki összeszedi, mi is a pap feladata, szívesen veszem.
Addig is vázlatosan írok pár elképzelést, mi is a papság dolga szerintem:
– Isten dolgait bemutatni az embereknek, tanúként, szolgálatként, sokféleképpen
– Az emberek dolgait Istennek (közbenjárás, könyörgések)
– Segíteni megszentelődni az embereket (intés, feddés, tanítás, buzdítás, írásmagyarázás)
– Ünnepeket tartani és ebben segíteni, tanítani
– Áldozatot vinni Isten elé, ami bizony ma is van, ha nem is véres, meg egyéb, de bizony van, pl. szeretet, meg hála, meg dicséret,
– Szolgálni, ami elég kemény meló az emberek felé
– Istentiszteletet tartani, pl. özvegyek és árvák megkeresése, vének imája betegek felett, stb., stb.
– Élni a papságot tanúként annak minden jegyével (nincs örökség az emberek közt, nincs osztályrész, és egy sor papi jellemző a szentségtől kezdve sorolhatnám hosszasan), stb.
Ezeket, úgy látom, mind gyakorolták az apostolok, azt is vélem, az ezekben való előbbre jutás lenne a fő cél.
De hol akarnak ebben előbbre jutni? Inkább emberek által választott célokban akarnak, ezek helyett, ahogy látom. Mert nagyon is erős-divatos céljai vannak a mai keresztény felekezetek javarészének. Míg ezekről, az Isten papságáról szinte semmit nem szólnak, vagy ha igen, többnyire maguk választotta módon. És papságot emelnek maguk és Isten közé, szent embereket, akik megmondják, mit akar Isten, mit nem, mi a jó és mi a rossz. Visszahanyatlanak szinte a természetvallások szintjére, azzal a különbséggel, hogy Jézus, Jézus, ámenhalleluja-t mondogatnak.
No, időm kevés, ezért a közbenjárásra felelek még, aztán szólok még egy gondolatot.
Nem értek egyet veled ebben, vfo. Szerintem nem elsődleges feladata a papnak a közbenjárás. Feladata, elismerem, de nem elsődleges. Ha megegyeznénk abban, hogy elsődleges, kinézné magának valaki, mit is tegyen, és megelégedne, hogy közbenjár valamiért, oszt annyi... Ahogy sokan ki is nézik, és kb. ennyi az egész, amire jutnak, a maguk és mások életének kiteljesítése, ehhez való segítség kérése, és azért való könyörgés, minél többen mondogassák ugyanazt, amit ő.
De miért is jár közben? Hát ami eszébe jut. Emellett szerintem a közbenjárás kevés, törtrésze, mégpedig kicsiny része a papi feladatnak, a többit sem kéne elhanyagolni.
Részletezem még ezt a „közbenjárást”, mármint amit helytelennek tartok, amit idézőjelbe tettem, mert tagadom, hogy igazságos, Isten szerinti közbenjárás lenne.
Elég nagy bajnak tartom, hogy a mai keresztények ugyan közbenjárnak, de mindenféle rend nélkül, zagyván, sokszor istentelenül. Istentelen alatt pedig azt értem, amit kívánnak a másik embernek, nem Isten akarata, nem szent. Olyasmikre gondolok, amikor ugyan a "pap"-nak fogalma sincs, mi az evangélium, de ugyanazt kéri a másikra-másiknak, amiben ő maga találtatik. Nem ismeri Istent, csak emberi tanításokat, nem ismeri Istennek, csak szép legendákat, eszméket, meg nagy havernak, és dzsinnek, aki az ő életét kiteljesíti. Így is jár közben, akár egy dzsinnél, a beteg gyógyuljon meg, a szükséget szenvedő szükségéből szabaduljon, áldassák meg mindenféle áldással, nem baj, ha istentelen, de csak szabaduljon, meneküljön, amiből csak lehet.
Ilyen imák a dzsinnhez példaképp: "sikerüljön a vizsgád", "ne vegye észre vétkedet a hatalmas (rendőr, ellenőr, finánc, stb.)", kapj értelmet a tanulásodhoz, tanfolyamhoz", "sikerhez", "gazdagodj meg", "légy jó szerencsés előmeneteledben, és mindenben, amit csak akarsz", stb.
Nem gondolom, hogy akármi dzsinnekhez szóló "imák", varázsigék, mesterkedések, kérések közbenjárás lenne. Nem azt mondom, hogy minden közbenjárás istentelen, de azt igen, hogy a legtöbb közbenjárás istentelen, egyáltalán nem Isten akarata (sem a gazdagság, sem a siker, előbbre jutás, sem az érvényesülés, sem az élet kiteljesítése, sem a vétkes leplezése, sötétben maradása, és még sorolhatnám).
Azt nem mondom, hogy mindenki helytelenül jár közbe, de azt alig találom, hogy valaki azt kutatná, ill. ahhoz lenne hű, miért is könyörögtek, miért jártak közbe az apostolok, ill. Jézus.
Azt vélem, hogy az istentelen (Istentől idegen, nem is Neki szóló) közbenjárás csak szemfényvesztés, csak emberi próbálkozás az igazi helyett, hogy valamit azért csináljunk, gyerekek, ha mán Isten népe vagyunk.
Emellett mondom, a közbenjárást nem tartom oly fontosnak azért sem, mert nem ennek hiánya a fő bibi. Hiszen a közbenjárást eléggé gyakorolják a mai keresztények, még, ha sajnos többnyire magukválasztotta, istentelen célokért és módon, azért sokszor Istennek tetszőn is. De ez is kevés a papsághoz szerintem.
Cserfa
