Kiváló sisakocskánkat érdemes külön is meghallgatni, ahol ő a sztár: Mozart: Klavierkonzert G-Dur KV 453 ∙ hr-Sinfonieorchester ∙ Martin Helmchen ∙ Andrew Manze
Joviális karmester a vidéki zenekar élén, a hangzás telve zimi-zümi mélyekkel, az egész pont olyan mint amilyenre a Mozart-Wagner vonal rontotta a zenét plusz némi német protestáns beütés, igazi belterjes komolyzene :) https://www.youtube.com/watch?v=PmkI6nkySCg
Bevalloom, a csembaló nem tartozott a kedvenc hangszereim közé, pedig kb. 4 méternyi Bach lemez van a szobámban, de csembalón előadott mű csak véletlenül szólal meg a lemezjátszón, ha nem látszik a hangszer a lemeztasakon;) Most viszont ez a hármas billentyűzet felkeltette az érdeklődésemet, már a hatodik cikket olvasom a hangszer működéséről, de amíg nem néztem bele egy valóságos csembalóba, segghülye maradok... Pedig templomi orgonákban például jó vagyok: gyerekkorom nyarait falusi plébániákon töltöttem a pap nagybátyámnál;)
Hatalmas, három manuálos csembaló, tekerd fel nyugodtan a hangerőt :)
"Harpsichord after Hieronymus Albrecht Hass (Hamburg, 1740) Andrea Goble 1985, completed by Alan Gotto 2020" Goble elkezdte a projektet 1985-ben, majd hosszú ideig félkész állapotban maradt, Gotto 2020-ban befejezte, tehát vadi új utánépítés.
Ami miatt tényleg extra: 16 és 3 manuál:
16 regiszter (tizenhat lábas) egy oktávval mélyebb húrsor, nagyon ritka csembalón, ettől lesz orgonás, monumentális basszus-érzet. 3 manuál ritka, és nem csak kényelmi dolog: a manuálok közti kapcsolásokkal nagyon komplex regiszterkombinációk jöhetnek ki.
Diego Ares: Ó, ne már, ne már megint! mondta nekem egy jó barátom minden alkalommal, amikor eljátszottam ennek a műnek az első taktusait. A tény az, hogy ez a mű több mint egy évszázada olyan hatalmas népszerűségnek örvend, hogy sok zenekedvelő már unja. Abba kellene hagynunk a lejátszását? Dehogyis! Hát nem énekeljük ugyanazt a születésnapi dalt naponta több ezer alkalommal a világ különböző pontjain? Ez a vidámsággal, költészettel és vitalitással teli darab himnusz a természetes örömre való hajlamunkhoz és reméljük, hogy még sok évszázadon át fogják játszani!
A művet 1735-ben adták ki, tehát valószínűleg még Bach életében játszották is ennek a hangszernek az eredetijén.
Még egy felvétel ami nem értelmezhető a hifi - high-end világban: Friedrich Gulda házi használatra készített J.S. Bach felvétele amit később mégis kiadtak, alapos restaurálás után.
A 18111 posztban említettem: "aztán C.P.E. Bach megírja klavikordra a Farewell-t" ami arról nevezetes, hogy a klavikordon vibrátót is lehet használni amit C.P.E. Bach hangsúlyosan ki is használt ebben a művében, ezért nem lehet csembalón vagy zongorán előadni.
Nos, Gulda is klavikordon játszott, aminek a hangja eléggé eltorzult a felvétel hiányosságai és a restaurálás-remaster miatt - na meg mono.
A sok romantika után egy csendesebb kedvenc, Domenico Scarlatti és persze csembaló. Pár évtizede John Sankey, az első internetes csembalós felvette midire az összes D. Scarlatti szonátát és le is kottázta: https://www.johnsankey.ca/scarlattimus.html Mindezt azért, hogy ingyen hozzáférhető legyen.
Nagyon érdekes a számítógépes része a tevékenységének:
Akkoriban Macintosh rendszereken voltam rendszergazda (még a COCOM-lista idejében), és mivel a Mac gépek alapból lejátszották a midit, csak a csembalót kellet hangszerként kijelölni, mindig vittem egy kis floppit tele Scarlatti midi fájlokkal és ezt hallgattam munka mellett. A hifihez persze semmi köze nem volt, "csak" a zenéhez.
Kösz, megtaláltam, először a "string quintet" felirat zavart be, gondolom;) Nem nagyon hallgatok stream zenét, a tidalt ráadásul kétféleképpen lehet nálam hallgatni, és már ezek sem szólnak teljesen egyformán, a videó meg nyilván nem. Nekem a videó lassúbb tempója méltóságteljesebbnek tűnik, némelyik dal 6-8 másodperccel is hosszabb, mint a lemezen
Most, hogy már elég álmos vagyok, különösen megérintett a Kriegers Ahnung című dal végén a Gute Nacht kívánság, ide állítottam a videót is:
És rögtön eszembe jutott Dietrich Fischer Dieskau hasonló jókívánsága... Meg is kerestem azt a már említett Mahler CD-t, amit hifisókra, bemutatókra szoktam a zsebemben hordani még a 90-es években, ez Dietrich Gute Night-ja:
Végighallgattam a Schubert videót, és elkezdtem keresgélni a Tidalon megvan-e, de lehet balfék vagyok, mert nem találtam, viszont van jónéhány népszerű felvétele szólózongorával nagyzenekarral is Bach, Mendelssohn, Mozart művekkel is. Leginkább ez utóbbi lepett meg, mintha nem is ő énekelne...
A mikrofontól viszont behaltam, a márka nevével már találkoztam, de semmit nem tudtam róla, azt a legkevésbé, hogy ez ilyen drága cucc. Van egy barátom, aki főleg régizenében utazik de ő a legnagyobb Bach rajongó, akit valaha ismertem. Van egy kórusa amelynek néhány templomi koncertjét rögzítettem - provizórikus körülmények között - a saját Rode NT55 párbaválogatott mikrofonjaimmal:
Azt hittem császár vagyok ezzel a Rode dobozzal, de most kezdem szégyellni magam, kb. harmadannyiba kerül a dobozos pár, mint a Schoeps szett, bár ha az állványt + miksierősítőt levonom, már nem is olyan drága...
A Rode-ra egy darabig Bigi alkudozott, no nem énekelni akart bele, hanem valami madarászós projekthez akarta megvenni, de aztán elvitték az egész miksiládámat egyben, nem akármik voltak benne...
Az egyik legkiválóbb fesztiválos vokálmiksim az Audix OM7, a szerintem legjobb dinamikus énekmiksi az Audio Technika AE6100, és ott lapít a legjobb lábdob szubmiksi az Audix D6... Mindjárt bőgök! ;Đ
Helyesbítek: Ez pedig egy szuper videó, szuper zongorista, szuper terem, szuper mikrofonok, szuper előadás :)
Írtam, hogy a hifi lánc legdrágább eleme a szoba, ez felvételre is igaz, a jó terem a "titkos hangszer". De Te is írtad, hogy nem szereted a közelmikrofonozást, hát itt nincs is, ezek szerintem aktív kábeles sdc-k. Valami ilyesmi:
Ha már Georg Philipp Telemann (1681-1767) én inkább a XVIII. századi szerzőnek mondanám. A barokk egyik legnagyobb zeneszerzője J.S Bach mellett (legalábbis szerintem).
Húú, ebbe a videóba belehallgattam lóugrásokban, ez nagyon jó, holnap végignézem. Nem teljesen profi a rögzítés, nagy az alapzaj is, de nem számít: a csávó jó, a zongora brilliáns - a helyszínről nem is beszélve. Kurvakíváncsi lennék, milyen mikrofonok ezek...
Hibajavítások, ha már nem lehet belenyúlni utólag a posztokba: 18114 - Az első 4 perc csak amit mutatni szándékoztam 18112 - nem tudom, az u betűt miért teszi a Tidal a link végére, ez valami hiba. Talán így jó, talán nem, nem egyértelmű - de mindegy, mert a pontos címet odaírtam: https://tidal.com/album/306132974/track/306132976 18111 - Telemann miatt írtam XVII. századot, persze hogy a romantika százada a XIX.
Ez egy 40 CD-ből álló Schubert gyűjtemény, a Hyperion adta ki. Nem volt pénzük külön-külön megfizetni a neves művészeket, ezért azt találták ki, hogy szedje őket össze a mindenki által szeretett és tisztelt zongorakísérő, Graham Johnson. Az akkori nagy sztár, Dietrich Fischer-Dieskau eleinte nem állt kötélnek, csak amikor látta, hogy szépen haladnak a felvételekkel és ő lassan kimarad.
Ez pedig egy szuper videó, szuper zongorista, szuper előadás :) Schubert: Schwanengesang, D. 957 | Julian Prégardien
Ez a Schubert dalos lemez nincs meg nekem, érdekes a felvétel mikrofonozása, a Tidal szinte monoban játssza, pedig nem az. Az éneken van egy finom, de határozott zengetés, és inkább mélysége van a térnek, mint egyéb kiterjedése.
Ami meg a romantikát illeti, a Mahler lemezek már tényleg a menekülési útvonalat jelentik;) De nem is azért tart az ember bizonyos zenéket, lemezeket, mert minden nap koptatja, hanem mert esetleg kíváncsi rá, vagy egyéb okból érdekessé vált.
Az említett Klemperer-Schwarzkopf féle IV. szimfónia cd lemeznek viszont különös szerepe volt nálam csaknem egy évtizedig, amíg kapcsolatom volt a filmes-videós világgal és az éjszakai szórakoztatóiparral. Hetente többször is hajnalban értem haza letompult hallással;) Ilyenkor szinte mindig ezt a lemezt toltam be a cd jáccóba, és rituálészerűen végig is hallgattam az 54 perces műsoridőt, ami visszahozott a normális világba... Ennek a Mahlernek minden rezdülése beleégett az agyamba, miközben többnyire 19-20. századi komolyzenéket hallgatok analóg lemezről Bartóktól Cage-ig vagy Ligetiig, közte meg Stravinskyt és más orosz szerzőket. Érdekes ugyanakkor, ha hifi sóra, demóra vittem magammal zenét, akkor valamiért szintén Mahler-t vittem (CD-n leginkább ezt):
A közelmikrofonozott "highend" hangzástól viszont agyfaszt kapok bármilyen stílus esetén, még a hfm kedvenc demózenéitől is. A mai modern stúdiók teli vannak balfasz mérnökökkel és technokratákkal. Alig találni már normális hangzást, vagy szénné masterelik, vagy kiölik belőle az életet, vagy kínosan kimért és derékszögű az egész, vagy faxtuggya mit ki nem találnak... A legjobb ízlésű, mégis exkluzív hangrögzítéseket, felvételi és vágási technikát az 50-es évek amerikai, gyakran mono lemezein hallom - vagy inkább hallottam, főleg triódás erősítővel és AN hangfalakkal. Mondjuk a Naim se nagyon gáz ezzel a ribbonos Martinlogannal... (Darvasnak az volt talán a legnagyobb felismerése a hfm korszak után, hogy állítólag vett magának egy békebeli Naim láncot;Đ Isten nyugosztalja!)
Ja és én is tapasztalok furcsaságot, ezt a lemezt hallgatva: Schubert: Hyperion Song Edition 25 - Die schöne Müllerin
Schubert: Die schöne Müllerin, D. 795: No. 1, Das Wandern https://tidal.com/track/306132975/u Ha befogom a bal vagy a jobb fülem, a hang nem mászik el oldalra, hanem továbbra is pontosan középről szól. Feleségem is így hallja. (Kisexcel)
Megvan ez a felvétel, most hallgatom ismét - azért ez még vastagon romantika. Nekem az egész XVII. század zeneileg egy nagy lyuk, nem szeretem az érzelmekben tapicskolást :) A barokkban Telemann még gáláns úriember, aztán C.P.E. Bach megírja klavikordra a Farewell-t, amiért apja lehet, hogy csúnyán nézett volna rá ha még él. Beethoven már nyíltan szexel a zenéjéban, aztán jön Wagner a kizsákmányoló diktátor akit jobb messze elkerülni. Puccini gátlástalanul támad zsigeri szinten. És itt jön Mahler... ... aztán Mendelssohn, és fellélegzünk :)
"nem jövök rá, hogyafaxban képezi a teret a ribbon tvíter"
Sajnos nem érek rá "hifizni", de a sírba tesz ez a proac kontra ribbon rivalizáció itt az asztalomon. Valójában nem a ribbon terével van bajom, azt meglehetősen kitapasztaltam már, nem csak a saját dobozommal, hanem a családtag tévéje mellé akasztott > https://elac.com/ws-1645 dobozokkal is.
Már a forgalmazó demonstrációja során tátva maradt a szám, mikor a főnök megkérdezte, hogy az általam vitt (bonyolult strukturájú, raffináltan mixelt) zenét mennyire ismerem, fel tudom-e idézni a felrajzolt sztereoképet?
Majd kb. a zene felénél fogta az egyik Elac dobozt, és vízszintesen 90 fokkal elfordította befelé az állványon... Kész, megadtam magam: akár a torzított gitárral kísért szkrímelt vokál, akár a finom árnyalatú zongoraszóló alatt a ribbon soha nem úgy viselkedett, mint egy dómsugárzó, és kritikus helyzetben sem omlott össze a sztereó kép. Csukott szemmel talán észre sem vettem volna a változást, pedig a nagyon részletes, aprólékos rajzolatú sűrű zene szinte meg sem mozdult a dobozforgatásra. Elvihettem a dobozt falra akasztva is kipróbálni, azzal, hogy ha kevésnek találjuk az alját, kicserélhetjük a valamivel nagyobb tesóra: >https://elac.com/ws-1665
Még aznap este felakasztottam a tévé mellé a korábbi Dali helyett, és vártam a zeneagyú családtagot, mit szól, hozzam-e a nagyobbat? A szubot be sem kapcsoltuk, de már az első lemeznél kimondta a tutit: "apa, ezt nem vesszük le innen!" - mi tagadás, megkönnyebbültem;)
Na de vissza a Martin Logan ribbonhoz, mér' vacilálok ezen még mindig a Proac studio ellenében? A dómos Proac doboz pontosabb és pontszerűbb teret pozicionált eddig, mint a ribbonos doboz, ám mint kiderült, a szubot gondosabban kell illeszteni a különböző rendszerű dobozokhoz. Az én békebeli, zárt Rel szubom pl. már 26 Hz-től szabályozható, a 100 Hz alatti válaszok karakterisztikája pedig 18 lépésben módosítható. Szóval két napja állítgatom a szubot a ribbonos dobozhoz, és lehet, hogy nem is kell megvennem ezt a szalagsugárzós Proacot a boldogsághoz?! ;)))))))):::
Ennek örömére a pontosan beállított szubbal nosztalgiából végighallgattam azt a CD-t, ami az elmúlt 3 évtizedben többet forgott, mint bármely más lemezem... Ez a Mahler megvan más előadókkal is, de az 1962-es Klemperer-Schwarzkopf kombó minden tekintetben verhetetlen:
Mondjuk, a helyedben nem kapkodnám el, mert ha erősítővel együtt veszed, sokkal olcsóbban jössz ki.
És nem kell a technikai fejlődésre és a miniatürizálásra sem várni, mert ez a cucc az őskorba megy vissza, hiszen a legalapvetőbb ismert kapcsolás szerint műxik. Bár egy lépést még tehettek volna visszafelé (és nem előre!;), amennyiben nem basznak bele egy félvezetős tápot, hanem megelégszenek a csöves - akár orosz 5U4G - kettős diódával. Mert az a kurva spórolás mindig... Botfülű villanyszerelők ezek is!;Đ
Babonaság ellen már kiváló highend megoldások léteznek akár 4 szuper magassugárzóval és dupla szubbasszussal... A miniatürizáció és a technikai fejlődés határtalan!;)
Annyiban más egy ilyen felvétel, hogy nincs előre bemikrofonozott studió fixen telepített keverőpulttal, ahová egy tehetséges kezdő hangmérnököt is be lehet ültetni. Ide mindent vinni kellet ami meglehetős gyakorlatot kíván, plusz ha elkapja a technikai személyzetet is a flow a zenészekkel együtt, hogy valami egyszeri és megismételhetetlen részesei, akkor mindenki csúcsra járatja magát. Kizárt, hogy ez a Hungarotonnak megtérült valaha is, ez egy eltartott produkció. ((((Tudom, hogy babona, de ilyenkor még a flac-t is kibontom wav-ra :) ))))
Hallgassunk is bele! Egyelőre a Yt-ról, mert ugyan a lemez is megvan valahol, de a Hungaroton (és más Mo-on beszerezhető) bakelitek nincsenek katalogizálva, és a próbatermünkben dekkol műa. kosarakban kb. 2 ezer lemez, amíg elkészül a tartószekrényük (már le van szabva!;)).
Ja és Martin logan dobozok + rel szub szól, mert nem jövök rá, hogyafaxban képezi a teret a ribbon tvíter;) Bár ez digital rögzítés, ami a kezdetekben nem szokott sikerülni a Hungarotonnak (meg általában senkinek;), de 2003 talán nem a "kezdetekben" volt, mert nem találtam bántónak egyik részletet sem a Yt-on.
