10+ éve írogatok én is ide. Úgy érzem mi már egy közösség vagyunk itt, természetes hogy érdekel a sorsod.
Itt a törzsgárda (azok is akik sajnos még isznak) szerintem már olyanok mint egy kis baráti társaság.
Kalkaster halálakor éreztem ezt nagyon legutóbb, mert úgy éreztem mintha egy ismerősöm halt volna meg, holott sose találkoztam vele, sose hallottam még a hangját se.
"Csak" 10 éven át írogattunk ide közösen. Ez pedig nyomot hagy.
Én támogatnék amúgy nyáron egy MNI találkozót is. Nem tudom mennyien lennének erre nyitottak, én nagyon.
Mióta nem iszom nyitottabb lettem sokkal az emberekre, pláne az alkoholista sorstársakra, azokra meg főleg akik segítettek is abban hogy most józan lehessek.
Köszönöm az érdeklődésed, igen jólesik. Nagyon hullámzok, úgyhogy mégis szedni fogom most ezt a gyógyszert, az akatízia (ez az orvosi neve annak a belső nyugtalanságnak, amit leírtam) gyorsan rendeződött. Nem érdemes szenvedni, ha van valami, ami legalább enyhülést hoz.
Egyébként egy hosszabb elvonuláson gondolkodom egy zen közösségben, ami már régebb óta foglalkoztat, és ahol főként a meditáció van a fókuszban. Meg kell erősödnöm pszichésen, meg kicsit itt szeretném hagyni ezt a létforgatagot, ami szenvedést okoz és megbetegít. Most még vannak dolgaim a következő időszakban, amiken túl akarok lenni, de utána bele fogok ebbe vágni.
tehát a korrekt viselkedés az volt a részemről, hogy nem szóltam bele. Amikor beleszóltam, az már nem volt korrekt szerinted... ez is sokat mond.
Nekem amugy mindegy, hogy ki hogyan csapja szét magát, honnan szerez vényköteles gyógyszert meg milyen kontaktjai vannak vagy voltak, de akkor egy piás topicban ne tegye hozzá zárójelben, hogy jaj de jó, nem kivánom a piát, minden fasza.
Pár éve burgival voltak ilyen csatáim. Az ő jelszava a végtelenbe és tovább, már ami a frontin folyamatos csökkentését illeti:)
Kiragadni egy hozzászólást egy hosszú hozzászólásfolyamból nem szép dolog, Tigris. Eleve feltételes módban írtam neked, azért ebben a stílusban, hogy hasson. Írhatom néked, hogy enyhe benyhe, már megint min jár az eszed, Tigris, nagyjából leszarod. Ez a beszólásom legalább nyomot hagyott benned, így már megérte.
Arról ne is írjak, hogy mennyi ideje megy ez a műsorod, s hányszor próbáltunk már szép szavakkal meggyőzni.
Egyébként nekem van egy diplomata stílusom, aki ismer, az ezt nagyon jól tudja. Nagyon kitartónak kell lenni, hogy ne ebben a stílusban kommunikáljak, neked sikerült elérned.
Én csak a korrekt viselkedést hiányolom saifullahtól,és kisebb mértékben Juliótól.
Az előbbi egy 30+ éves tapasztalatot ócsárolt le okoskodó,meg neten rendelő szarokként,(1 ilyen volt) , pedig én csak Anginak akartam segíteni. Nyilván többet tudok a gyógyszerekről,meg a témáról,mint például egy végzős pszichiáter 25 évesen, de hagyjuk is.
Julio meg szimplán leírta, hogy lepukkant utolsó drogosként fogsz megdögleni, ezt írta.
Ez már közelebb áll a valósághoz annyiból, hogy komoly az ópiátfüggőség sajnos, most megint fellángolt.
Mégis, kinek esnének jól ezek a szavak, a segítség nem ebből áll, hogy tedd le azt szevasz.
Angin,és Burgin érzem , hogy segíteni akar, na jó,Julio is, csak a stílus olyan,amit én nem engednék meg magamnak.
De hogy miért írtam ezt a kommentet? Burgi frontint szed, hogy a viharba merül föl, hogy ő drogos lenne egyáltalán?
3-4 mg ig orvosi adag,olvassatok utána, hamár én "okoskodok".
SOLO is jófej, csak rossz olvasni hogy a Sparban veszi azt a mocsok sört.
Nem az a lényeg, hogy drogosnak tartalak-e (nem tartalak annak).
Hanem hogy miért mondod tényleg nem tudom hány éve (5-8?), hogy CSÖKKENTED az adagot.
De még nem vagy nullán. Mert akkor most valami porszemeket szedsz?
Nem viccelek, de egy darab Xanaxot hányszor lehet elfelezni, mondjuk 5 éven át?
Szóval szerintem érted, hogy mire gondolok. Nem kell azt mondani, hogy csökkented, hanem azt, hogy szeded. Lehet, hogy néha többet, néha kevesebbet, de átlagban talán ugyanannyit. Vagy épp mindig ugyanannyit. De 5-8 éven át nem lehet folyamatosan csökkenteni, mert akkor ma már nano-grammokat vagy mit tudom én milyen mikroszkopikus darabokat kellene bevenned. Ugye érted, hogy ez nonszensz?
Amúgy ez a felismerés már Heidegger, német filozófus agyában is megszületett.
Az életbe vetettség (németül: Geworfenheit) pont ezt jelenti, nem mi akartuk, hogy itt legyünk.
Aztán persze ez a tudós ember eléggé mellőzött lett, főleg azóta, amióta kiderült róla, hogy erősen szimpatizált a náci ideológiákkal is.
Jóval később aztán megjelentek az ún. 'kócsok", akik elkezdtek terjeszteni ilyen félelmetesen buta szövegeket, hogy "boldogságra születtünk", vagy 'építsd fel magad', "építsd újra magad", "dolgozz magadon" stb. Oké, ezekbe nehezebb belekötni, a hátrányuk viszont az, hogy nem érnek szart sem. Legalább is azoknak, akik már azért nem teljesen hülyék.
Még azt sem, hogy elkezdtem inni, és abbahagyni sem tudtam máig sem.
Nem vagyok megrettenve attól, hogy alkesz vagyok, és esetleg bele is halhatok.
Az milyen már, amikor buzdítanak, hogy állj le, mert meghalsz? Jó, és akkor mi van?
Én döntök, vagy nem? Erre értettem, hogy nem rettegek, és nem vagyok kétségbe esve.
Hogy boldog vagyok-e? Hát, ha tudnám, hogy az mit jelent... hogy állandóan jól érzed magad?
Mert akkor nem. Vagy szép emlékeim vannak-e? Néhány van, de semmi extra, az élet nem habostorta.
De azért nem is elviselhetetlen, ki lehet bírni. Az egy szép tündérmese, hogy arra születtünk, hogy boldogok legyünk. A leg ócskább, leg gagyibb ordas kamu ez, amit az emberiség valaha is kitalált magának. Egyelőre még nem tudtuk megmondani, hogy miért születtünk a világra. Volt már egy színvonalasabb mese is, hogy Isten teremtett bennünk a saját képmására, de szép lassan (és biztosan) ez is megy ki a divatból. Főleg most, hogy pl. a Fidesz-KDMP (érted!!! KDMP) is megbukott.
Nem provokálni akarlak, de a keveset már hová lehet csökkenteni?
Nyugodtan elmondhatod, hogy mindig ugyanannyit szedsz, senki nem fog megdádázni azért, hogy gyógyszert használsz. Szabad ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz, és azt is tudja itt mindenki, hogy legalább nem iszol.
Beszippantott egy depis hullám már hetekkel ezelőtt, voltak okai, elmentem orvoshoz. Kérdeztem, fel tud-e írni antidepresszánst, és elmondtam, hogy régebben mi volt, ami használt. Fel is írta, kiváltottam, de ilyen kellemetlen érzésem van tőle a lábamban és a csípőmben, ha hanyatt fekszem, nem tudom megfogalmazni, mit érzek, egy semmi máshoz nem hasonlítható nyugtalanságérzetről van szó. Nem tudok tőle feküdni, pedig amúgy álmosít, este kell bevenni. De most egyre inkább azt érzem, inkább ki kellene bekkelni ezt gyógyszer nélkül, nem vagyok olyan mélyen, hogy mindenképpen szedni kellene valamit. Eleve hetekig tart, míg beáll egy ilyen gyógyszer, én meg már most jobban vagyok, mint három napja, amikor a hullámvölgy legalján voltam. Most elkezdődött megint a jógaoktatás, lett munkám több is, már ez önmagában ki kell hogy húzzon a gödörből.
Úgy hogy megkérdezted tőle hogy az olanzapin milyen cucc.
Ő jelenleg abszolút drogként használja az ópiát cuccokat így külső megfigyelőként nézve (bevettem 30 tablettát stb.)
Ha meg tudod magadtól mi lenne a jó, az még jobb.
Bár elég laza orvosod van ha csak úgy bemondásra felír neked dolgokat.
Amúgy mit jelent az konkrétan hogy rosszul vagy az antidepitől? Nem hat? Vagy konkrétan kellemetlen tüneteid vannak? Depizel?
Azért kérdezgetlek mert érdekel hogy érzed magad. Nem doktorkodás a cél én biztos nem tudom megmondani mit kellene szedned, mert egyetlen antidepresszánst se szedtem még soha életemben tartósan.
Nem tudom, hogy kapcsolódtam be, a kezdetektől nem néztem jó szemmel, amit Tigris művel a gyógyszerekkel. Jelenleg az ő véleményét kérdeztem egy tablettáról, mert a másik topicban sokat írt róla, hogy az említett szer jó antidepresszáns, de itt meggyőzött róla, hogy nem ezt keresem.
Az orvos nagyjából azt írja fel, amit kérek, mert én tudom, hogy korábban mi segített, és hogy most hogy érzem magam. Ami korábban jó volt, most viszont már nem tűnik megfelelőnek. Nem beállni akarok, hanem jobban lenni
