És ha valaki - ugye - olyasmira vetemedik, hogy kiinduló axiomája az időhaladtával még eseményszinten egyértelműen bizonyitottá is válik. Könyen beláthetóan. AKKOR HÁT UGYE ILYEN NINCS!!
Minden egyenlet felírható algoritmusként is, de nem minden algoritmus kimenete írható fel egyenletként (szóval zárt formában, behelyettesíthető képlet formájában). Sőt, a legtöbbé nem.
Hát igen mivel amerikai rögtön hanyattvágják magukat tőle a lányok! Mert ott van a pénz mint tudjuk. És akinek pénze van annak igaza is van. Bármit hord is össze. Mit is akarhatna ehez képest egy csoró magyar!
felreertes ne essek: nem azert raktam be a cikket ide, mert el vagyok ajulva tole, hanem mert kivancsi voltam, tud-e vki a konyvrol tobbet, pl h a szerzo, azon tul, h racsodalkozik a fraktalokra, "je, milyen komplex mintak birnak kijonni nehany egyszeru transzformacio sokszori ismetlesebol", felismert-e vmi olyan dolgot, amivel legalabb nehany problema konnyebben megoldhato, mint "hagyomanyos" modszerekkel.
btw, van egy olyan erzesem, h ha pl a fold nap koruli keringesi palyajat ter- es idokvantumokon keresztuli ugrasokkal, lepesrol lepesre probalnank kiszamitani, eleg sanszos, h az egy honap mulva esedekes poziciot kb 100 evig tartana kiszamitani a leggyorsabb szuperszamitogeppel, es valoszinuleg a hiba is jokora lenne, eppen a kaotikus rendszereknek a kiindulasi adatok pontossagara valo erzekenysege miatt.
igy elso blikkre nekem ugy tunik, h egyszeruen annyit tett, h (meglehetosen szimpla) programok valtozoinak lehetseges ertekeit szinekkel szimbolizalta, ezeket egymas melle tette, es a valtozok programfutas kozbeni modositott ertekeit a kovetkezo sorba helyezte, aztan az egeszre rafogta, h dekurvajo.
de ne kezdjunk el egybol fikazni, amig nem tudjuk, h milyen kovetkeztetesekre jutott.
Itt vagyok. Rament az egesz vagyonom erre a konyvkiadasra meg az alnevre... :)
Komolyra forditva a szot: szerintem se tul nagy szenzacio ez a tudos meg a konyve. Mint ahogy az en topicom se, az "endi bitvilag elmelete" cimu.
:)
Tévedsz, barátom (bár nem 100%-ig tiszta, mit akarsz mondani). Minden egyedi algoritmushoz találsz egy másikat, amely megmondja, megáll-e az első. Csak általános esetre, tehát univerzális algoritmust nem tudsz megadni. Nagy különbség.
Az algoritmusoknak viszont van egy marha nagy hibájuk.
Néha nem lehet épeszű idő alatt kiszámolni az eredményt. Azonkívül ezeknek is vannak korlátaik. Például bizonyítva van, hogy nincs olyan algoritmus, ami megmondaná egy algoritmusról, hogy az rendesen működik. (Tehát azt hajtja végre, ami a feladata, nem kerül végtelenciklusba és nem is fagy le).
> Az újfajta tudomány
>Nem egyenletek írják le a valóságot
>NSZ . 2002. augusztus 24. . Szerzö: Jéki László
>Stephen Wolfram (kép: Newsweek -)Ismét egy tudományos
>szakkönyv áll a bestsellerlisták élén, egyelöre csak az
>Egyesült Államokban. Az A New Kind of Science címü vaskos
>kötetében újfajta tudományt ígér a szerzö, Stephen Wolfram.A
>Londonban született Wolfram csodagyerekként indult. Etonban és
>Oxfordban tanult, elsö fizikai tárgyú szakcikke 15 éves
>korában jelent meg. Kortársait 8-10 évvel megelözve húszévesen
>doktorált elméleti fizikából a Kaliforniai Müegyetemen
>(Caltech). Késöbb a kutatás világát otthagyva megalkotta a
>Mathematica nevü, szakemberek számára ma egyszerüen
>nélkülözhetetlen szoftver-csomagot. Céget alapított, és rövid
>idö alatt dollármilliomossá vált. Eközben húsz éven át
>dolgozott most megjelent kötetén. A terjedelemre is
>tekintélyes könyv a szerzö magánkiadásában jelent meg, az 1263
>oldalas, rengeteg ábrával illusztrált kötet ára alig 50
>dollár. Ez amerikai viszonylatban szokatlanul alacsony ár, a
>szerzö saját pénzéböl is áldozott gondolatainak elterjesztésére!
>. Szabályos és szabálytalan mintázatokA kötet címe jól
>foglalja össze a szerzö mondanivalóját: új tudományra van
>szükség, mert eddig tévúton jártunk. A világegyetem
>jelenségeit matematikai egyenletekkel próbáljuk leírni, ezt
>tette Newton, Maxwell, Einstein és a többiek. Az egyenletek
>jól leírják például egy bolygó Nap körüli pályáját, de a
>sokkal összetettebb jelenségek leírásánál, legyen az egy
>hurrikán vagy az emberi agy, az egyenletek puszta
>szimbólumokká válnak, nem vezetnek hasznosítható eredményhez.
>Wolfram biztos abban, hogy nem egyenletek írják le a
>valóságot. Szerinte egyenletek helyett számítógépes
>programokra, egyszerü algoritmusokra van szükség. (Az
>algoritmus a teendöket egyszerü lépések meghatározott rendben
>történö végrehajtására bontja fel.) Wolfram könyvében amellett
>érvel, hogy az algoritmus valójában a természet tiszta, elemi
>kifejezödése, az egyenletek viszont mesterséges produktumok.
>Az ok szerinte egyszerü: a tér és az idö nem folytonos, ahogy
>korábban !
>gondolták. Az idö nem folyik, hanem ketyeg, a tér pedig nem
>egy felület, hanem egy rács. Az ilyen világot lépésröl lépésre
>kell leírni, erre való az algoritmus, a számítógépprogram.
>Wolframot már 1980 óta foglalkoztatta, hogy mi történik, ha
>egyszerü számítógépprogramokat sok-sok lépésben hagyunk futni,
>számolni. Wolfram rácsos világában hihetetlenül egyszerüek a
>szabályok. Kockás papíron könnyen kipróbálható a következö
>algoritmus. A kockás papír felsö sorában egyetlen kockát
>satírozzunk be feketére, ez a kiindulópont. A következö sorok
>kitöltésének szabálya: minden kocka ugyanolyan színü, mint a
>felette levö, kivéve, ha annak fekete szomszédja van. Nézzünk
>még egy példát: ha egy kocka és a jobb oldali szomszédja
>fehér, akkor a következö sorban a kocka legyen ugyanolyan
>színü, mint a jelenlegi bal oldali szomszédja, a többi esetben
>legyen ellenkezö színü. Két szín esetében 256-féle ilyen
>szabályt lehet alkotni. Az eredményül kapott mintázatok nagy
>része szabályos, ismétlödö!
> alakzatokhoz vezet, de meglepö módon teljesen szabálytalan
>mintázat is adódhat egyes szabályok követéséböl. A
>fehér-fekete kockák rácsát, az algoritmikus eljárást
>sejtautomatának nevezik. (Az elsö sejtautomatát Neumann János
>írta le 1950-ben, amikor a biológiai szaporodás modelljét
>kereste. Késöbb Neumann mutatta ki, hogy a 29 színü kockákkal,
>"sejtekkel" müködö változat megfelel egy univerzális
>Turing-gépnek.) A "színek" számának növelésével egyre több és
>egyre bonyolultabb szabályt lehet megfogalmazni, természetesen
>az eredmények is változatosabbak lesznek. A legkülönbözöbb
>problémák megoldása vezethetö vissza ezekre az egyszerü, majd
>sokszor egymásután alkalmazott szabályokra. Ki lehet válogatni
>a prímszámokat, ki lehet számítani a pí értékét, de a
>jövedelemadót is, modellezni lehet a csillagok fejlödését is
>és így tovább. Wolfram szerint minden folyamat leírható ilyen
>számítással, hiszen nem történik más, mint az, hogy a világ
>egyik állapotából átmegy egy másikba. Az ös!
>szetett, bonyolult jelenségek mögött nem kell összetett okokat
>keresni, minden visszavezethetö egyszerü algoritmusok
>futtatására. Bizonyos minimális teljesítmény felett bármilyen
>számítógép alkalmas sejtautomatának, minden számítás
>elvégezhetö vele. Mindent ki lehet számítani, csak meg kell
>hozzá találni a megfelelö algoritmust. Wolfram csak az
>alapokat rakta le, a lehetöséget mutatta meg, az adott
>problémát megoldó, leíró algoritmust ezután kell megtalálni.
>Ma még a szakemberek sem vállalkoznak annak megítélésére,
>vajon Wolfram valóban tudományos forradalmat indított-e el.
>Kritikusai szerint nem tett mást, mint egységes keretbe
>foglalta össze az elmúlt húsz évben mások által kifejtett
>gondolatokat. Wolfram a saját részeredményeit, a tudományos
>világ megszokott müködési rendjével szakítva, nem közölte
>szakfolyóiratokban, így azok vitája is csak most kezdödhet
>meg. A szakértök óvják a laikus olvasókat, mert ök képtelenek
>a már elfogadott tudományos igazságokat és Wolfram bizo!
>nyítatlan ötleteit szétválasztani. Azért is nehéz a szerzö
>saját gondolatait fellelni, mert a tudományos publikálás
>szabályait semmibe véve, kötetében nincsenek hivatkozások, nem
>derül ki, hogy egyes részleteket honnan, kitöl idéz. Mindössze
>az apró betüs és terjedelmes függelék foglalkozik az
>elözményekkel. Tapasztalatok szerint jó esetben néhány száz
>oldal után az érdeklödö és elszánt olvasó is feladja az
>olvasást. Egyszerüen elfárad a részletektöl, és a hátralévö
>fejezetekben már csak az ábrákat nézegeti. Sajtónyilatkozatai
>szerint Wolfram nem lepödött meg azon, hogy elsö olvasásra
>sokan nem értik meg gondolatait. A kötetet szerinte sokszor
>kell újraolvasni, úgy, ahogy a filozófiai értekezéseket
>szokás. A könyvet ennek ellenére veszik, mint a cukrot, amiben
>persze a divat hatása is jelentös lehet.
