Ez a fórumot Testaccio Rabja az alábbi sorokkal indította 2002. februárjában:
Ki szereti nálam jobban Rómát? A rómaiakon kívül ki ismeri nálam jobban Rómát? És kit gyötör nálam jobban az, hogy mégsem ismerem igazán? Ki vágyik nálam jobban Rómába? Ki akarja mindenét pénzzé tenni, hogy hosszabb időre mehessen? Ki ír könyvet Rómáról Vagy ha nem ír, ki beszél magában állandóan Rómáról? Ki őrült bele Rómába nálam jobban? Ki indul mindennap hajnalban? Kinek van kedve nálam is Róma-őrültebb lenni? Ki írna ide Rómáról? (Háromnapos turisták kíméljenek, bár a jobb kérdésekre nekik is felelek.)
Szeretnék ennek szellemében itt csak történelemről, épületekről és szobrokról, kertekről és szökőkutakról mesélni, és hallgatni mások élményeit.
Természetesen egy utazásnál fontosak a gyakorlati tanácsok is, ezért indítottunk egy másik fórumot Utazási tanácsok Rómába utazóknak címmel, ahol felteheted kérdéseidet közlekedéssel, szállással, belépőjegyekkel és hasonlókkal kapcsolatban.
Segítségedre lehet ebben a kereső is, illetve a fórummal szorosan összekapcsolódó http://roma-szenvedely.eu/ oldal, ahol rengeteg infót találsz.
Tartsd tiszteletben a topiklakók kérését, és szívesen látunk mindkét fórumon:)
Tartalmas mozgalmas út volt. Köszi a beszámolót. Hétvége és a jó idő is hozzájárulhatott hogy a Via Appia-menti bárok kinyitottak.
Az úgynevezett Tempietto (olasz: "kis templom") egy kis megemlékező sír ( martyrium ), amelyet Bramante épített. Az olasz reneszánsz remekművének tartják, és a reneszánsz legharmonikusabb épületének is aposztrófálják.
A belsejébe bemenni nem lehet, csak benézni. Ha a Tripadvisoron Googlen stb. megnézed a képeket, találsz olyat is, ami részleteket mutat. Szerintem az épületegyüttes (Belvedere) szárnyában berendezett kiállításai miatt van a belépő.
Rómában kellemes idő fogadott minket. Elfoglaltuk a szállást a San Valentinóban. Kipakolás után irány az Angyalvár. Megvártuk a naplementét, nagyon szép volt ahogy a Szent Péter Bazilika mögé lement a nap. Miután alaposan körbejártuk minden zeg-zugát az Angyalvárnak elsétáltunk a Bazilika elé, majd irány a belváros. Trevi kút, Piazza Navona, Pantheon. Út közben egy új tésztázóban vacsiztunk, nagyon fincsi, friss tésztát kaptunk. Visszafelé a Spanyol lépcső, Popoló irányában mentünk, a Palmában vásárolt fagyival.Szállás, fürdés és alvás.
Szombatra terveztük az Appiát. Jócskán bereggeliztünk (nagyon finom volt a krémsajt és a pármai sonka), majd elindultunk a metróhoz. Úgy döntöttünk, hogy csak 4 jegyet veszünk elsőre, aztán majd meglátjuk. mivel egy jegy 100 percig érvényes, és át is lehet vele szállni. Szóval metróval és busszal el is jutottunk az Appia elejére. Kicsiny angol nyelvtudásommal simán béreltünk bringákat. A kiscsaj nagyon kedves volt, mindent alaposan elmagyarázott. Még térképet is kaptunk a vízvezetékekhez is. Akkor irány a bringatúra. Pont beestünk 11 órára a San Castillo katakombákhoz. El is csíptük az angol túrát. Sokat nem értettünk belőle, de a látvány bőven elég volt. WC lehetőség a helyszínen. Ezután folytattuk bringázásunkat Circus Maxentius villájáig. Ez ingyenesen megtekinthető. A jó lebegőn elfogyasztottuk az előre vásárolt szendvicsünket. Itt is van ingyenes mosdó lehetőség., a bejárat bódéja mögött. Közben több helyen lehet enni, inni. Van étterem, és van büfé is. Kisebb tekerés után következett a Cecilia Metella sírja és a Caetani vára. Megvettük a belépőt és megnéztük a látnivalókat. A belépő érvényes Villa dei Quintilibe is. Tovább tekerve, néhol tolva a bringát (itt már egyre vadregényesebb, szebb a táj, igazán bele tudtuk élni magunkat a múltba) eljutottunk a Capo di Bove-ig. A fürdő kövei sajnos letakarva, nem látni belőle semmit. Nagyon jó kis fényképkiállítás van a hátsó teremben. Itt is van ingyenes mosdólehetőség. Innen már figyelnünk kellett, mert valamelyik úton le kell térnünk a vízvezetékek felé. Persze túlmentünk rajta, egész a Villa dei Quintiliig megyünk. Nem mentünk be, mert már 4 óra volt, és nem tudtuk pontosan felmérni mennyi idő kell a vízvezetékhez jutáshoz. Aztán megtaláljuk a helyes utat, fantasztikus ahogy út közben meglátjuk a hatalmas kőemelvényt ahol folyt a víz. Elmentünk egész a parkig. Már olyan jó idő volt, hogy fürdőruhában napoztak az emberek. Mi is kifeküdtünk egy kis pihenőre, innen már csak visszafelé kellett az időt hagyni. Egy kis frissítő fogyasztása után, indulunk vissza. Nagyokat nevetünk a zötyögős úton, nagyon jó a hangulatunk, szuper nap volt. Miután visszaadjuk a bringákat, kitaláljuk, hogy irány a Trastevere, Dar Poéta pizza. Bruscetta, és pizza, bor és üditő társaságában megvacsizunk, pihentetjük popónkat. Innen séta vissza a szállásra, egy jó kis fagyi társaságában. Kissé elfáradunk az egész napos programban. 8 órakor már filmet nézünk a szobában.
Vasárnap is egész nap, hisz a repcsi csak 10-kor indul-t volna, helyette 11-kor, de azt majd később. Újabb kiadós reggeli után (volt panna cotta is) a mai terv a Trastevere, Gianicoló ágyúdörgés. Kényelmesen elsétálunk a Tevere partján a Trastevere negyedbe. Megnézzük a Fontana dell'Acqua Paola szökőkutat, és a Chiesa di San Pietro in Montorio, templomot. Bentről még nem néztem meg a Tempiettót. Nem tudom megéri-e e belépő? Innen séta a Gianicoló parkjában. Párom iszik egy Aperolt, én üdítőt kortyolgatok. Ma is nagyon jó az idő, élvezzük a napsütést és a kilátást Róma városára. Aztán jön az attrakció amit párom mindig nagyon élvez. Most már a katonák szájmaszkot viselnek. Ezután séta lefelé a Carlo Mentába. Útközben ami templom nyitva van bemegyek. Carlo Mentában még jókor érkezünk, fél óra mulva hatalmas a sor. Isteni tésztát eszünk. Itt ettem a legfinomabban ezen az úton úgy érzem.
Spaghetti alla amatriciana, nagyon ízes kis szalonnadarabokkal és isteni paradicsom szósszal, ja és a kötelező sajt. Íz orgia a javából. Ezután közösen megeszünk egy tiramisut. Így eltelve indulunk sétálni a városban. A terv Fontana delle Tartarughe, mert olyan édes az a teknősös szökőkút. Innen séta az igazság szájához. óriási a sor, kihagyjuk, azért kívülről lefotózom, de a templomot megnézem. Még sosem volt nyitva mikor erre jártunk. Tempio di Portuno, Tempio di Ercole Herkules, és Portunus temploma következik. Körbejárjuk, tetszik most is. Innen séta felfelé a rózsák kertje és a narancsileg felé. Rózsák kertje zárva, de még csak bimbóznak a rózsák. Narancsliget nyitva, sok-sok érett naranccsal. Kilátás csodás a teraszról. Aztán jöhet a Santa Sabina bazilika, és Málta kulcslyuk. itt sem jártunk még nappal. Be lehet menni a kertbe, regisztrálás után. Hosszú a sor, kihagyjuk. Aztán párom Szent Benedek sört iszik. Én addig a templomban sétálok. Nincs kedvünk lemenni a Piramisokhoz, ott már nincs semmi. Inkább visszamegyünk, és átsétálunk a Pantheonhoz, még nyitva van, belefér. Az is párom nagy kedvence. Sőt a kávézó is nyitva a Tazza D” oro. Akkor nekem jöhet az utolsó fagyi a Palmában. Akkora a tömeg, hogy alig tudok kérni, de megoldom. Itt is van mosdó, vigyázat kitettek egy tálcát apróval, de nincs kiírva hogy fizetős. Beszerezzük a vacsoránkat a Salumériában, finom összesütött sonkás szendvicset. Innen séta a szállásra, csomagokat magunkhoz vesszük, és irány a reptér. Repülő késik, 1 órát. Már csak a magyarok vannak a reptéren. Végül fél2-re érünk haza. Csodás hétvége volt. Örülök, az új és régi élményeknek. Nektek pedig köszönöm az Appiás javaslatokat, segítséget. Végül nem vettem sem romapasst, csak 4 jegyet használtunk el a hétvégén.
2 hete voltunk ismét, de csak "bedobtunk egy kávét" és jöttünk vissza. A terv "Róma nevezetességei esti fényben" egy vacsora Trastevere-n, hát ... semmi nem lett belőle ... belefeledkeztünk az utcák, a terek hangulatába és csak úgy spontán élveztük, hogy ott lehetünk :)
Üdv a Klubban! :) Köszi, sokszor mosolyogtam. A Pza Navona pont olyan ravasz mint Róma. :) Észre sem veszed, és levesz a lábadról. :) Nekem egy téli hűvös estén támadt kedvem forró csokizni az egyik helyen. Áramszünet lett, sorban hoztak gyertyát a pincérek az asztalokra, de azt a hangulatot és a kilátást felidézve is lúdbőrözök. Egy másik alkalommal a kiváló előadóművész miatt gyökerezett földbe ott a lábam. A Navona is egy hatalmas színpad, sokszínű műsorral, folyamatosan lüktető életteli áramlással. Gyakran látni elegáns Római Polgárokat amint bázi kedvenceikkel és vagy a családdal kimenőznek.
Az Angyalvár és a Pantheon melletti atmoszféra az igényes marasztaló zenei produkciókkal minden úton naponta látni kell kategória. :)
Korán keltünk, hogy legyen még időnk egy utolsót csavarogni. Gyorsan bepakoltunk a bőröndbe, le reggelizni, majd irány a Spanyol lépcső és a Trevi, hátha engedtek bele egy kis vizet: hát, nem! Üresen, csupaszon tátongott. Mondtam a páromnak, azért dobok bele egy pénzérmét, hátha így is működik. Megérte, mert életem régen derült akkorát, mint ott, ugyanis nem sikerült többszöri próbálkozás után sem beletalálnom a medencébe. Védelmemre legyen mondva, elég messziről kellett próbálkozni és háttal, ugyebár, ez nem olyan könnyű annak, aki elölről is kétbalkezes. De végül sikerült, így megnyugodva otthagytuk a Trevi kutat, VISSZAJÖVÜNK.
10 körül összekaptuk a bőröndjeinket a szálláson, irány a Via Crescenzio, SIT Busz megálló. Ott egy láthatósági mellényt viselő hölgy már várta az utasokat, a busz is megjött időben, nekünk időben, egyébként majd 40 percet késett? így gond nélkül kiértünk a reptérre.
Fiumicino Repülőtér. A kedvencemmé vált, nem csak hogy szép, hanem utasbarát is. Az első reptér, - amin megfordultam, - ahol megoldották a dohányosok feszültségmentes várakozását. Egy elzárt kis fülke 2 bivalyerős füstelszívóval. Voalá!
A másik: nálunk mi történik? Ehetsz, ihatsz, aztán vége a habzsi-dőzsinek, mehetsz a kapuhoz, ahol már nincs semmi! Nagyon tetszett, hogy a kapuk egy légtérben vannak a büfékkel, a butikokkal és az utolsó pillanatig ülhetsz.
Hazafele a repülőről a kilátás már csak grátisz, gyönyörűen lehetett látni a Colosseumot, a Szent Péter Bazilikát, majd Horvátországot és a fő meglepetés a Balaton madártávlatból!
Így történt, hogy szerelembe estem egy városba, sehol nem jártam még szinte, de már nem is vágyom, csak Rómába!
A finom reggeli után elugrottunk a szépséges Piazza Cavour-on keresztül az Angyalvárhoz. Nos, a gyengém az utcai zenészek, Dire Straits-et játszott két srác, végem volt. Felültünk a Tevere parti kőkorlátra, élveztük a napsütést és hallgattuk a zenét. Napokig elüldögéltem volna ott, annyira varázslatos volt.
Közben a Pápai audiencia véget ért, megindult a tömeg, mi is velük együtt. Shoppingoltunk egyet a Tevere partján lévő sátraknál, aztán felültünk a buszra és megkerestük a Santa Maria in Cosmedin templomot. Mivel hosszú sor állt az Igazság szája előtt, így bementünk a templomba. Különleges és nagyon régi szentély, örülök, hogy megnéztük.
A Foro Boario parkban leültünk, sajnos nem tudtam, hogy a Narancsliget és a Máltai kulcslyuk oly közel van, sőt, egyáltalán nem tudtam a létezésükről.
Még egy látványosságban volt részünk a helyen, egy motoros meghúzta az előtte haladó autó hátulját, szerencsére senki nem sérült, de olyan ízes olasz veszekedés kerekedett, mint a filmekben. Kézzel, lábbal hadonásztak kiabáltak ezen az egyébként is pörgő nyelven, igazi latin vérmérsékletű jelenet volt.
5 órára volt időpontunk a Borghese Galériába, (ez úton is köszönet Dr. Füredi Mihály Tanár Úrnak) így 4 órára odamentünk. Beregisztráltunk és usgyi ki a parkba sétálni egyet a hűs fák között. Visszaérve a galériába, láttam, hogy mindenki odamegy egy pulthoz és mutatja a táskáját. Nos, gondoltam, hogy ez a biztonsági ellenőrzés. Így én is odaadtam a férfinak a táskámat, ő elvette és betette egy szekrénybe, adott egy bilétát. Ez mind szép, csakhogy a telefonom, a kamera benne maradt, így pont az a hely, ami a Nr. 3. helyezett volt nálam, nem lesz fotózva (általam)!
Nos, először is megállapítottam, az Il Gesu 3D-s mennyezetfreskója háromdimenziós hatása kutyafüle az itt lévőhöz képest, eszméletlen! Sajnos, a neten sem tudtam beazonosítani, talán felteszek egy képet!
A Bernini szobrok varázslatosak! Annyira precíz, élethű, buja, megkapó! Nagyon élveztem! Habár a RP kártyával ingyen mentünk, ha fizetni kellett volna érte, is megérte volna!
Miután kijöttünk a Gallériából, betájoltam a hazautat a Google segítségével, ennek ellenére volt egy kis fennakadás. A párom mindenáron azzal a járattal akart hazamenni, amivel jöttünk, mondván az a biztos. Engem bőszített, hogy nem bízik a tájékozódó képességemben és hajthatatlan voltam a lényegesen rövidebb buszos útvonallal kapcsolatosan. Egy helyen kellett átszállni, ahol sajnos a párom kárörvendően ismételgette, hogy ő megmondta, hogy ne erre jöjjünk, ugyanis a buszról való leszállás után 30 m-en belül kellett lennie a következő buszmegállónak, de háromnegyedórája fel alá mászkáltunk, ez egy nagy kereszteződéshalmaz volt, és nem találtuk. Kétségbeesve megálltunk, hogy ilyen nincs! a GPS szerint itt kell lennie, de NINCS! Ekkor a párom felnézett és pont a buszmegállóban álltunk, kb. 60-szor elmentünk alatta!!! Annyira semmitmondó tábla jelezte és nem álltak utasok alatta, hogy nem vettük észre! Hatalmas kacagás, ilyen hülyék is csak mi lehetünk!
Itt is elkövettem egy kis szervezési bakit, a Borghese Parkból le kellett volna sétálni a Piazza del Popolora, útba ejtve a Pincio Víziórát és a Terazza del Pinciot. Nos, majd legközelebb.
Hazamentünk, egy kicsit pihenni, mert estére Trastevere volt az úti cél, és lévén az utolsó este, nem óhajtottunk korán lefeküdni.
Este 8 után busszal, mint a legtöbb helyre, gyorsan odaértünk. Az első kis szűk, sötét, csendes utcába mentünk be, mivel nem igazán tudtuk, mit is akarunk ott megnézni. Mint a meglepetés-partin a meglepetés-vendégsereg, úgy robbant ránk a Piazza Trilussa túristaáradata, a Fontana di Ponte Sisto lépcsőjén ülő fiatalok éneke, a Dolce Vita életérzés!!! A párom ámulva nézett rám, mert ledermedtem és csak nevettem és potyogtak a könnyeim!!!
Sajnos nem tudtunk sehova beülni, egy szöget nem lehetett leejteni, annyi ember volt mindenhol. Sétáltunk egy jó nagyot, majd fájó szívvel otthagytam Trastevere-t és elmentünk a Piazza Navona-ra fagyit enni, hogy az se maradjon ki. Eddig szolidaritásból nem ettem, mivel a drágám nem ehet. Ekkorra viszont annyira lehűlt a levegő, hogy a hideg élvezetet a hátam közepére nem kívántam, így lett belőle egy pannini, nagyon hangulatos helyen, „Pane e Salami”-ban, finom volt, de a „Gia Roma”-é jobban ízlett.
Innen már gyalog mentünk haza, de most nem élveztem, nagyon fáztam. Azért készítettünk pár fotót az esti St. Peter Bazilikáról, majd otthon, mint korábban is, tusi a „királyi fürdőben” és alvás.
Ismét csodálatos, napsugaras reggel köszöntött ránk! A reggeli a szemközt lévő kávézóban, az Old Café Ruschena-ban volt, minden nap egy-egy péksütemény és egy kávé vagy cappuccino. Habár szerénynek tűnik, de az a croissant, ott sütik helyben, forró, ropogós, folydogált belőle a sűrű csokoládé, mennyei! A helyről nem is beszélve. A környéken lakó öltönyös olaszok beugrottak, kikérték a kávéjukat és a péksüteményüket és csak úgy állva elfogyasztották, közben be nem állt a szájuk, én meg csak ültem és hallgattam a dallamos beszédüket, majd Ciao-ciao és már ott sem voltak!
A mai napra terveztük be a Campo di Fiori-t, a Colosseumot, a Palatinust és a Forum Romanum-t, majd délutánra pedig a Szent Péter Bazilikát. A buszmegálló kb. 70 m-re volt a szállástól. Arról, hogy le kell inteni a buszt, már olvastam, de kint éltem Angliában, ott sincs másképp, így ez nem jelentett gondot. Egy-kettőre a piacon voltunk. Lehet, hogy túl sokat vártam a piactól, a leírások alapján sokkal élettelibbnek, olaszosabbnak vártam. Nem túl sok sátor, túlnyomó részt indiai árusok, barátságtalanok és alkudni sem lehetett. Talán túl korán voltunk? 8 és 9 óra között. A párom mindene a piac, de ettől még a miskolci Búza téri piac is ezerszerte hangulatosabb, nyüzsisebb.
Felszálltunk a Colosseumhoz vezető buszra, a buszon nyúltam be a táskám zsebébe, az RP kártyám eltűnt! Ellopták, gondoltam magamban, nagyon mérges voltam, 38 Euró, most mi a fenét csinálok, ráadásul potyázok a buszon. Aztán józanul végiggondolva, dehogy lopták el, ott volt a telefon mellett, ki az a hülye zsebtolvaj, aki az RP kártyát elviszi, a mobil telefont meg otthagyja. Valószínűleg kirántottam a piacon. Pityeregtem egy kicsit, aztán vettem egy újabb RP kártyát, mehetünk a Colosseumba.
Eddig is le voltam nyűgözve, de a Colosseum! Ittam a látványt, éreztem az Ókori Róma nagyságát, uralmát, tudását, szerettem volna Hipervándor lenni és pillanatok alatt fent lenni a legfelső szinten, majd a következő pillanatban a küzdőtérről felnézni a tetejére … hátborzongató a nagysága, a magas falak és csak egy tóga kellene és vissza is repülnék majd 2000 évet az időben …
Fentről a Constantinus diadalív felé a kilátás is gyönyörű, idáig a legszebb …
Ki mondta? – mindenki – hogy a Palatinusnál érdemes megvenni a kombinált jegyet, mivel ott soha nincs sor? Míg a Colosseumba 5 perc alatt bejutottunk, ott több mint egy órát álltunk sorba RP jeggyel. Valószínűleg jobban élveztem volna, ha van egy térképem az ókori Palatinusról és látom, hogy eredetileg mi volt, így helyben a romok nem igazán érintettek meg, egy kicsit untam, viszont a Teraszról nyújtott Forum Romanum Panoráma feledtette velem a csalódást.
A Palatinustól a Velence tér felé vettük az irányt, de mert fáradtak és éhesek voltunk, a Via dei Fori Imperialin végig ballagva megelégedtünk a Forum Romanum madártávlati és a korláton keresztüli látványával. Az utca végén, ahol az utcai zenészek játszottak, leültünk és ismét magával ragadott a boldogság hulláma, milyen csodálatos, hogy itt lehetek.
Ez után a szállásunkra mentünk egy kicsit megpihenni, majd 3 körül elindultunk a Szt. Péter Bazilikába.
A férjem szívinfarktus közeli állapotba került, miután meglátta, hol a sor vége. Ráadásul nagyon meleg volt, árnyék sehol.
Végül is 40 percet sorakoztunk, miután bebocsátást nyertünk a Bazilikába. Az első utunk a kupolába vezetett, félútig lifttel, utána nagyon sok lépcsővel. Róma panorámája lélegzetelállítóan szép volt, a Vatikáni kertre és a pápa rezidenciájára is rácsodálkoztam. Kerestem az ismerős helyeket, na nem, mintha lettem jártam volna ott korábban, hanem az „Ifjú pápa” HBO sorozat kertjelenetei helyszíneit.
Bernini Baldacchinója sajnos jócskán el volt kerítve, így csak távolról lehetett megtekinteni, nem tudtam a tényleges nagyságát érzékelni. Pedig a főoltár közvetlen közelről a terveim első 6 helyezettje között szerepelt. Michelangelo Pietája úgyszintén élvezhetetlen távolságból volt nézhető.
A Szt. Péter tér mellett sétálva az egyik étterem színes táblán ajánlotta az ételeit, a páromnak megtetszett a zöldség és natúr csirkemell-ajánlata, ami passzol a diétájához, így végre beültünk egy igazi olasz trattoriába. Isteni volt a kaja, ráadásul ezer kívánsága volt a férjemnek, hogyan készítsék a salátát és a csirkét, a pincér pedig türelemmel végighallgatta, javaslatokat tett, nekem ő ajánlotta a főételt, továbbá egy egész tálca tiramisut kihozott megmutatni, hogy megfelelő lesz e.
Mesélt a magyarországi utazásáról és gyakorlatilag mindvégig szórakoztatott bennünket. Kérdezte, hogy egyedülálló vagyok-e? Aha, ezt a pasit itt velem szemben most csíptem fel, csak azért, hogy fizesse a cehhet 😊 Aranyos volt, nagyon élveztem. Az 1 dl vörösbor az egész estémet megalapozta, végtelen jókedvem kerekedett, csodálatos hangulatos sétánk volt hazafele a Prati negyedben.
Nos, míg Vélemény eredetiben tapasztalja Rómát, addig feltenném az én kis útiélményemet. Bár még októberben megírtam, de nem mertem felrakni, olyan keveset tudok Rómáról. De mégiscsak meg szeretném osztani veletek hogyan lettem szenvedélyes Róma imádó:
Szenvedély. Míg nem láttad, nem tudhatod, milyen érzés. Bekúszik a tudatalattidba és ott zakatol: újra látni, újra végig élni!
Szeptember 24-től 27-ig szálltunk meg Rómában, a tény, hogy eljutok az „örök városba”, is hihetetlen volt mindaddig, míg az első lépéseket meg nem tettem Prati utcáin.
A történet ott kezdődött, mikor a nagy fiam eltervezte szintén első római útját és készítettem neki egy Power Point-os slideshow-segédletet. A férjem a slideshow láttán annyira beleszeretett Rómába, hogy ennek köszönhetően kaptunk egy 3 éjszakás utat a fiúnktól. A szervezést már én intéztem. Újabb slideshow, szállásfoglalás, tervezgetés, rengeteg olvasás, és végre eljött a szeptember 24.
Wizz Air-rel utaztunk a Róma Fiumicino reptérre, a repülőút egy olasz lány istápolásával telt, aki nagyon félt a repüléstől.
A terminálból kijőve egyből megtaláltuk a SITBus megállóját és időben beutaztunk Rómába. A via Crescenzionál szálltunk le, onnan kb. 500 m-re volt a szállásunk, a Tevere partján, a Cavour híd mellett, BB Roma Prati. Nagyon romantikus szállás, már-már giccses, csupa tükör, arany, a szobában egy óriási kád, oszlopokkal, igazi római fürdő 😊 tágas, hatalmas hangulatos terasszal és nagyon szép kilátással. Habár 27 fok volt, a napozóágy végig kihasználatlan maradt. A háziasszony és férje egy csúcs, fiatal házaspár és van egy tüneményes kutyusuk, Charlie, aki kedvére jár ki-be a szobákba.
Miután gyorsan belaktuk a szobát, elmentünk a Piazza Navona melletti Check-Ponthoz átvenni az előtte interneten megvásárolt Roma Pass kártyát. Ez után megnéztük a Piazza Navonát. Bevallom, engem nem fogott meg a tér, ittam egy kis római vizet az ott lévő ivókútból, 1-2 fotó a 4 folyó szökőkútjánál és indultunk a Pantheonhoz.
Fantasztikus! Eszméletlen, hogy egy 2000 éves épület ilyen gyönyörű állapotban fennmaradt! Eszméletlen, hogy akkoriban ilyen szabályos kupolát tudtak építeni vasalatlan betonból! … és még egy kis optikai trükk, ha bent az épületben felnézel, a mennyezeten lévő kis négyzet alakú kazetták valójában trapézok, ezzel létrehozva azt az érzést, hogy sokkal magasabbnak tűnik a gúla, mint amilyen valójában! Az Ászok-ásza a lyuk a tetején! … nemcsak a természetes világítást oldották meg, hanem olyan fényeffektust hoztak létre, amely misztikus hatást keltett, mely elengedhetetlen egy vallásnak szentelt helyen.
A következő állomás Il Gesu, teljes nevén Chiesa del Santissimo Nome di Gesù all'Argentina, blablabla. Újabb szájtátás, tükrös-trükkös, csodaszép barokk templom! Olvastam valahol, minek nekünk CinemaMatrix, mikor ezt megkapjuk Gauli mennyezetfreskója és egy tükör által. Klassz.
Innen a Via del Corso-ra mentünk, élő videós kapcsolatban a gyerekemmel, mert februárban vett itt egy inget és megbízott, hogy vegyek még kettőt! Információ, amire támaszkodhattam, egy boltban készült fotó, és hogy a velence tértől haladva bal oldalon van és még a Venchi fagyizó előtt. Háromszori fel-alá járkálás után sem találtuk meg, a férjem feladta, én nem. Itt kell lennie valahol! Egyszer csak valami sugallat folytán az egyik üzletbe bementem, habár a fiam állította, hogy nem úgy nézett ki a kirakata és mihelyt beléptem, felismertem a fotó alapján. MEGVAN! Videochat-en Kiki rá is rabolt az egyik ingre egy próbababán, hogy AZ AZ! … ekkor lemerült a telefonom. Sebaj, ebből az ingből egy fehéret és egy feketét kérek, ez volt a terv. Olyan összeget mondott az eladó, amelytől rosszul lettem, de mivel a gyereket nem tudtam hívni, így kelletlenül megvettem.
Ez után még egy megbízás, egy pénztárca, az előzőt elhagyta. Ezzel már nem volt gond, könnyen megtaláltuk. Éééés most jött a nap attrakciója, erre vágytunk leginkább, a Trevi kút! Derült égből villámcsapás, üresen tátongott a medence, sehol egy csepp víz, pláne nem szökőkút!!! Reggel, még otthon a webkamerán néztem a Trevit, semmi baj nem volt vele! Olyan bánatos voltam, hogy még fényképet sem készítettem! A szálláson a neten keresgélve, találtam meg a hírt, hogy éves karbantartás miatt szeptember 24-től 27-ig nem működik a szökőkút. Hallelluja!
Ekkor már kellőképpen éhesek voltunk, a párom menthetetlen, Regenorozik, szidtam is érte, Rómába elmenni és nem enni, én viszont a Via del Tritone-n a Gia Roma-ban életem első panninijét elfogyasztottam, nyami-nyami, nagyon ízlett.
Ez után hazavonszoltuk magunkat, kellőképpen elfáradtunk, habár volt RP kártyánk, egyszer sem ültünk buszra, annyira közel volt minden. Még egy apropó! A gyerek közölte este, hogy ő februárban ugyanazt az inget meg egy pulóvert majdnem féláron vette ugyanott!!! Lehúúúztak!! ☹
Engem nagyon zavar a latin nevek olaszos átírása. Mindig gondolkodnom kell, hogy ki is lehet Giulio Cesare . Ahogy az egyiptomi neveknél is a korábban használt magyar neveket jegyeztem meg. nekem Tutmozisz és nem Totmesz. És persze a nem olasz városokat sem tudom beazonosítani az olasz név alapján.
Még internet előtti korszakban volt egy ismerősöm olasz szakos egyetemistaként egy hónapig Milánóban ösztöndíjjal. Gondolta, hogy átkirándul Monacoba, mert közel van. Az utazási irodában mindenképpen meg akarták győzni, hogy menjen repülővel, mert az messze van. Beletelt egy időbe, mire kiderült, hogy a Monaco az az olaszoknál Münchent jelenti.
Palazzo Altemps. 15. sz végén korábbi épületek felhasználásával.A Museo Nazionale egyik székhelye, itt főleg különböző magángyüjteményekből származó műveket állítanak ki, amelyek állami tulajdonba kerülnek. Időrendben legelső az Altemps család gyűjteménye, amely eredetileg 120 nagyon jó szoborból állt, azonban a 18. sz. végén acsalád megszorult és kénytelen volt eladni a a gyűjtemény nagy részét, csak 15 szobor maradt.
A legfontosabb anyag Ludovico Ludovisi kardinálisé volt,aki XV. Gergely (1621-23) pápa unokaöccse volt és meglepő módon pont a nagybácsi pápasága idején jutott jelentős vagyonhoz. Megszerezte a Horti Salustiani területét, ott építtetett egy villát. A helyszínen is találtak szobrokat és már gyűjteményekből is vásárolt. A szobroknak csak a díszítés volt a szerepe, a házban és a kertben egyaránt. Nem mutattak volna jól a kar , láb vagy fej nélküli szobrok, ezért kiegészítették őket. A kor fontos szobrászai végezték a munkát, Alessandro Algardi sőt még maga Bernini is. Az állam 1901-ben vásárolta meg a gyűjtemény. Még két további családtól vásárolták meg a szobrokat a Mattei család gyűjteménye a Celiuson levő Villa Celimontében a Del Drago családé pedig a Quattro Fontanehez közeli palotájukban volt.
A könyv több oldalon keresztül ír a múzeum anyagáról. Csak a legismertebb műről írok. Ez a Ludovisi Árész vagy Mars.
Igen jó külsejű pasi üldögél egy trónuson, mellette egy kis játszadozó Ámor, ami teljesen Bernini alkotása. A legújabb vélemények szerint a szobor nem Árész/Mars, hanem Achilleusz. Plinius leírása szerint a Mars mezőn volt egy szobor csoport amelyik Achilleuszt és Tetit ábrázolja. Fogalmam incs ki volt Teti, sőt még a latin nevét sem tudom.
Köszönöm a részletes ismertetéseket. - Borromini, a sikeresebb nagy szobrász kevésbé sikeres riválisa öngyilkos lett, de halálát balesetnek értékelve eltemethették a templomban.
A Via Giulia végénél az út elfordul a Via Paolan a Ponte Sant' Angelo irányába. A híd előtti téren egy ötös útelágazás van. Egyrészt két irányban megy a Lungotevere a folyó partján, másrészt a Via Paola, a Via Banco del Santo Spirito és Via del Panico alkot egy hármas elágazást. Az ókorban itt egy csatorna volt, amelyik Agrippa mesterséges tavát kötötte össze a folyóval
Az útvonal a Via del Panicon megy tovább, ahol az utca kanyarodik ott volt Statilius Taurus amfiteatruma, a 15.sz-i Palazzo Taverna homlokzata is ennek a vonalát követi. Szép belső udvar.
Piazza S Maria della Pace, a templom előtti téren 17.sz- paloták. A templom középkori eredetű de a 15. sz végén majd a 17.sz közepén is jelentősen átalakították. A mellette levő kerengő Bramante első római műve. Kiállítási helyszínként használják(én itt fedeztem fel Keith Haringet) de emiatt maga az épület nem igazán látható jól.
Santa Maria del'Anima a 16.sz elején épült, a harangtorony talán Bramante műve. A német, németalföldi és flamand zarándokok temploma, a német gótikus csarnoktemplomok mintájára. Bent német/németalföldi kardinálisok síremlékei. VI. Hadrianus pápa monumentális síremléke Baldassare Peruzzi műve. Az utrechti születésű főpap volt az utolsó nem itáliai pápa II. János Pál előtt. A jobb mellékhajó 4. kápolnájában Micheangelo Pieta szobrának 16. sz eleji másolata( a könyv szerint szabad másolata) Nanni di Baccio Biggio műve, a szentély Szent család képét pedig Giulio Romanao Raffaello legismertebb tanítványa festette.
A Palazzo Farnese kertje elér a Via Guiliáig. Az volt a terv, hogy az árkád vagy passetto a folyó túl partján levő Villa Farnesináig érjen. A Farnese család magán hídja lett volna: Via Farnesiorum.
A fasiszta korszak nem megvalósított terve szerint a Chiesa Nouvat a Via Giuliaval összekötő széles utcát hoztak volna létre, lebontva a közbeeső épületeket. De a háború kitörése megakadályozta.
Szintén csak terv volt a mai 52-es számnál a Palazzo dei Tribunali, gyakorlatilag bíróság. Még II. Gyula megbízására Bramante kezdte építeni, az alapok maradtak meg. Ezekre építették már a 17.sz közepén a az Új Börtönöket/Carceri Nuove. Most itt van a Bűnügyi Múzeum/Museo Criminoligico.
Mellette az Oratorio del Gonfalone, a 16.sz közepéről, a Passiót ábrázoló freskókkal, a könyv szerint az egyik legérdekesebb manierista belső a városban.
A Via Giulia vége felé is 16.sz paloták vannak, a szép belső udvaros Palazzo Sacchetti, a 93-as III. Pál pápa címerével. A 85-ös Raffaello Háza néven ismert, de valójában csak itt akart építkezni, nem lakott itt.
San Giovani dei Fiorentini. X. Medici Leo építtette, számos nagyon híres toszkán mester dolgozott rajta még Michelangelo és Raffaello is. Én elég régen jártam ebben a templomban, de valahogy nem maradt meg, hogy bármiben is különleges lenne. A szentély és a főoltár Borromini műve, aki itt van eltemetve, sírlapja a bal oldali 3. oszlopnál.
A reneszánsz negyed. A leírás először a folyót követi, a Via Gulia mentén, majd a kanyar után az útvonal is kanyarodik és a Via dei Coronarin folytatódik.
Piazza San Vincenzo Pallotti. A rakpartok kiépítése előtt itt volt Fontana dell'Acqua Paola, 1893-ban vitták át a Gianicolora. Nem csak az obeliszkeket de a szökőkutakat is hurcibálták. Az itt levő templom a S Salvatore in Onda egy isz 1sz épületre épült a 12. sz-ban.
A Via Giulia-án a könyv szerint nagyon elegáns de nem nagyon jó állípotú épületek sorakoznak. Én talán utoljára 2002-ben sétáltam végig, emlékeim szerint akkor szép szóval kopott volt, csúnyább szóval szakadt. II. Gyula pápának nagyobb szabású terve volt. A Via Giulival párhuzamosan építették ki a folyó túlpartján a Via della Lungarat, a kettő között egy kormányzati negyedet akart létrehozni. De a terv nem valósult meg. A Via Gulian számos kisebb barokk templom van. A S Maria del Orazione e Morte kupolája elliptikus és btn Lanfranco freskói láthatók. A S Caterina di Siena Baldassare Peruzzi tervei szerint épült. A S Eligi dei Orefici pedig a fiatal Raffaello tervei szerint, igaz Bramante segítségével.( Bramante annyira támogatta Raffaellot, hogy ahol lehetett fúrta Michelangelot)
Ez egy háromszög alakú rész, két oldala a folyó a nagy kanyarulatnál, nagyjából a Ponte Vittorio Emmanuele a háromszög csúcsa. A harmadik oldal a Ponte Umberto I-et és a Ponte Garribaldit összekötő vonal. A kanyarulatnál van a Tiberis legközelebb a Vatikánhoz.
A köztársaság korában katonai gyakorlótér volt, ekkor a járószint 5-6 méterrel alacsonyabban volt, mint a jelenlegi.
Császárkorban fontos középület helye, pl Domitianus stadionja és odeonja. A középkorban két fontos út is vezetett itt a Via Papalis és a Via Peregrinarum. Tulajdonképppen ennek a kettőnek az "összeolvasztásából" keletkezett a Via Vittorio Emmanuele II. Ennek a körzetnek az északi része az a terület amely gyakorlatilag az ókortól napjainkig szünet nélkül lakott. A 15.sz-tól kezdődően kezdték a pápák kiépíteni az úthálózatot. Az egyesítés utáni és a fasiszta korszak bontásai főleg a Vittoro Emmanuele közvetlen közelére korlátozódott. Ezen kívül a rakpartok kiépítése miatt bontottak le épületeket.
