Hoppá! Egy ritka vendég a magashegyi rétek régiójából. Hegyi túrák során sajnos nem mindig van lehetőség megfigyelni, csak ha van időnk és türelmesen kivárni, hogy előmerészkedjen.
Főleg a kornyári aktivitásukkal sok élménnyel jutalmazhatja a megfigyelőjét ez a mackósan mókás megjelenésű állat.
Pontosan. Az leírhatatlan érzés, amikor az ember be tud lépni a világukba. Nerm azzal, hogy menekülöre fogják, hanem azzal, hogy elindul a saját nyelvükön egy "komunikáció". Reagál a hangra. A fotón nem látszik persze hogy elkezdte tekergetni a fejét. Végigpásztázta az eget.
Ebből nekem az a legszebb, hogy a fotós feltalálja magát és egy előnyös, jó beállásért minden elkövet. Ha kell füttyent, ciccent sípol, bőg vagy egy vágyakozó tehén hangon, de kézbe veszi az események irányítását. Nem riaszt, hanem a figyelmet felkelti, esetleg a közelbe csábít.
Nincs izgalmasabb, ez olykor az egekbe nyomja az adrenalint, ilyenkor a legnehezebb higgadtan exponálni! :)
Sajnos ez igy van. Amikor e indul a vadász szezon, akkor nem veszélytelen az erdőben kószálni csendben. Ilyenkor olyan helyre megyek, ahol vadászati tilalom van. Az állatok is oda mennek :D.
Az első őszi puskalövés után szinte félre kell rugdosni az útból az ilyen helyeken az állatokat mert be húzódnak a kis területre. A vadászok meg mindenféle lest építenek ezen területek határán. Nem egy a vadászod által javasolt út mentén volt a múlt évben. Nehogy mar a potros seggét 10 méterrel távolabb kelljen vinnie.
Tapasztalatom szerint a kotorék állatok kotorék környéki fotózására a legjobb időszak egy kiadós eső utáni napfény. Az odúba befolyt víz eláztatja az állatot és szívesen jön ki napozni.
Nálunk is kezdődik. Hétvégén két lógó orrú vadász láttam lejönni a hegyről. Akkora köd volt, hogy semmit se láttak. Mondjuk én sem. Aztán később kitisztult az ég. Nagy vad nem is volt. De a Mormota is elég jó téma volt.
Úgy nagyjából a fejét szerette csak kidugni az odúból. Később amikor kicsit nagyobb bizalma lett, kijött teljesen. Azonban inkább a hasán fekve a hátát naposította. Ekkor jött a fotós, és füttyentett egyet. A mormoták az égből jövő veszélyt füttyel jelzik. Ekkor aztán végre hátsó lábára állt. És elkezte kémlelni az eget. Ebben a pozícióban megfelelő volt fényképezni.
Egy elhagyott villanypásztor mellé fúrta az egyik kedvenc kijáratát. Szép kis kövér segge volt, ami kell, mielőtt hamarosan belekezd a hosszú mormota alvás időszaknak.
A technika helyett lássuk a képeket. Itt egy kedves kis énekesmadarunk, a rozsdás csuk látható. Régebbi neve, a rozsdás csaláncsúcs jobban visszaadja a kedvelt szokását, hogy kiülőnek gyakran a rétek, legelők lágyszárú növényeit használja. Itt például ökörfarkkórót. De az alig pár gramm súlyú madárkát még az ürömkóró csúcs is elbírja. Nem kell neki állvány...
Lerekeszeltem F8 vagy F9 2x zővel duplája :) Jó döntés volt hogy nem egy régi fixet vettem nagyon jó a stabija sokat számit néha no meg zsír Ujat vettem féláron kb valaki ajándékba vette de nem adta oda összevesztek :)
Most erdőlátogatási tilalom van többfelé, gondolom ott is. Azért a nappali időszakra ez nem jellemző, de nem szeretik akkor sem a jelenlétet, mert a kifigyelt bikára érkezik a jól fizetős vendég. Ezért egész napra biztosítani szeretnék a vadnak a nyugalmat.
Már megint összefutottam egy vadásszal. A beszélgetés lényege - szokásos - ne menjek a természetbe reggel, délben, este mert lőnek. Azt javasolta fotózzak a közútról.
A hivatalos neve nagy póling. Ez a népies neve. Nálunk csak ritkán költ, tavasszal-ősszel inkább átvonuló madár. A nevét is innen kapta, mert érkezésekor - a megfigyelések szerint - esős, szeles idő követhet, amit jellegzetes hangjával jelez.
Én kipróbáltam az 1200 mm APSC-n ,igaz hogy MF szal mert hiába tekeri nem talál fókuszpontot gép :) Gyanitom hogy 600 F4 jobb lenne :) Ez Sigma 150-600 aszem F5-6,3 . Állvány nélkül.
Ahhoz nagyon kiegyenlített hőmérsékleti viszonyokra lenne szükség, olyan pedig ritkán, vagy csak rövid ideig van. A föld vagy a víz és a levegő hőfok ha csak pár fokkal eltér, az már az 500mm-nél is zavaró/nagyon zavaró tud lenni, persze a magasabban repülő madaraknál más a helyzet. Csak tudd vele követni! :) Tapasztalatból mondom, hogy nyáron használhatatlan sokszor az 500mm is.
Télen, talán száraz időben jobb lehet.
De kíváncsi lennék van-e aki teljes megelégedéssel használja az 1200mm-t.
Számomra egy kép nem azért jó, hogy mivel, milyen közelről, vagy mennyire élesre készült. Inkább fontos, hogy a természetből, egy nálunk kevésbé gyakori vízimadarat, a cankót /tavi cankót/ mutat be egy jó fotó. Az ismeretszerzés, az élmény megelőzi a másodlagos technikai adatokat. Egy kis vöcsök csibe is azért aranyos, mert a természet alkotása és nem az objektív tette azzá. Egy jól kivitelezett kép csak növeli az élvezeti értékét, de akkor is, a téma a tavasz egy látványa az elsődleges.
nélkül.
