"Debrecenben és Fehérváron nem akarják felfogni, hogy semmi különös nem történt/történik, csak egyszerűen végére értünk a Gyűrűk Urának, az orkok, hobbitok, buzitündék meg a vidéki lakógödrök egyéb torzonborz népeinek az ideje lejárt, és a Király visszatért. " /Nem fog lefeküdni, James/
Nekem a bundásligából Carsten Jancker ugrik be, aki amint valaki hozzáért már vetődött is a labda után hogy aztán átölelje amíg szabadrúgást nem kapott érte. Ilyen psychological warfare alapon, a bírók általában nem adtak sárgát hanem inkább szabadrúgást itéltek neki.
Saját kárán tanul az ember. Az mindenesetre "meglepő", hogy most valahogy nem ugatnak amiatt, hogy kevés a magyar. Persze néhány agyhalottól még továbbra is megy a NERencvárosozás. De elég szépen elhitték, hogy a MOL pénze nem állami.
Tök mindegy most már. Az a szerencse, hogy az egész hülyeség három nullnál történt és nem egy-egynél. Ezért kell minden meccsen elmenni legalább hárommal. Cissé különben remek futballista. És alapember. Tehát "szórakozott professzor", mint tehetséges ember.
Most inkább azzal szórakozzunk, hogy a Lud meccset el ne b.szuk.
Nagyon sokszor látni olyat hogy szabadrúgás jön és kézzel leteszik a labdát a szabadrúgáshoz. Lábbal nem is szokták mert a bíró még azt mondja hogy még mozgásban volt a labda.
Egyszer Puskásnak egy labdaszedő visszadobta a labdát. Nem meccsen, hanem valami edzés volt, akkoriban nem voltak reklámtáblák, megtehette volna, hogy rúgja. A legenda szerint Puskás úgy ment vissza a pályára, hogy szinte sírva mondta a csapattársainak: hozzáért kézzel...
Függetlenül ettől, hogy a labdának tényleg lehet ilyen misztikus aurája, sokkal egyszerűbb lett volna belerúgni egy kicsit, és úgy helyrepasszírozni. Ha sosem érsz hozzá kézzel, nem is lesz bajod belőle. Én pl. tudom, hogy sosem fogok síbalesetben meghalni, snowboard közben fejreállni, mert gyűlölöm a síelést (úgy általában a telet is), sosem voltam hegyekben és nem is akarok menni.
Ti meg itt elemzitek, hogy mi volt szabályos, mi nem, történelmi példákat hoztok.
Szoktatok látni edzőket, amint feléjük megy a labda meccsen, és nem kézzel állítják meg, hanem látványosabbnál látványosabb módon leveszik? Lehet presztízst csinálnak belőle mint volt játékos, de azért ugyanezt illene a pályán is. Arról nem is beszélve, hogy sokkal fárasztóbb lehajolni érte, mint arrébbrúgni. De ugyanezek a játékosok bíbelődnek fejhallgatóval buszozás közben, pedig azt ugyanilyen vagy még fárasztóbb kezelni, mintha csak simán nem hallgatnának semmit.
A VAR-szoba ezt nem egészen így látta és aki nem vak, az a TV-ben is észervehette, hogy Cissé bizony beleért a labdába, amitől megváltozott annak a sebessége...
Egyérelmű kéz volt, a bíró meg elfelejtett neki sárga lapott adni...így elmaradt a piros lap is...
Egyébként, én utoljára 1966-ban az Inter elleni BEK visszavágón láttam ilyen esetet. Géczi röviden rúgta ki a labdát Mátrai felé, aki látta, hogy szélsebesen jön (azt hiszem) Jair, ezért beszaladt a büntetőterületre és felkapta a labdát. Aztán letette az 5-ös sarkára, és elsétált. Olyan csönd lett a Népstadionban, hogy a légy szárnyverését is hallani lehetett. Aztán leesett a tantusz: a labda nem volt még játékban, mert nem hagyta el a 16-os vonalát, tehát büntetlenül megtehette...
Azt hiszem arra gondolt, hogy neki kell kirúgni, és vitte volna vissza az ötösre. De aztán beugrott neki, vagy Gróf rákiabált, és gyorsan elrántotta a kezét. Nem ért hozzá, de majdnem...
Biztos megkérdezik majd tőle, hogy mi volt ez a mutatvány.
