Mária tisztelete nem a szoborra vagy bármilyen tárgyra irányul, hanem az ő egyedülálló szerepére Jézus Krisztus anyjaként."
Senki nem vitatja, hogy Mária áldott volt az asszonyok között,amiért őt választotta az Isten,
hogy megszülje az Úr Jézust.
De mi köze ennek ahhoz, ha valaki az általa isten házának nevezett épületbe szobrokat visz be,
és azok elé járul. Mi közössége van az Úr Jézus anyjának Máriának ezekhez az ismeretlen emberekről megalkotott szobrokhoz? Mit keresnek ezek a szobrok az isten házának nevezett templomokban?
A katolikusok nem egy szoborhoz imádkoznak, hanem Mária közbenjárását kérik Isten előtt, aki Jézus Krisztus anyjaként különleges szerepet töltött be."
Ugye nem érted. Magának a szobornak az elkészítés is bűn a tízparancsolat szeriont.
Az ahhoz való könyörgés ,úgy a Mária szobor esetében, vagy a védőszentek szobrai esetében
halálos bűn.A szobor ugyanis bálvány.
Már Tertulliánusz is felhívta az akkori Római Egyház püspökeinek a figyelmét, ami az előtt volt, hogy 207-ben végleg elhagyta a Római Egyházat. Ami azt jelenti, hogy már 207 előtt is halálos bűnt
gyakoroltak a Római Egyház püspökei, pápái. És ebbe a bűnbe kényszerítették be a Szent Szellemtől
szándékosan elzárt, az egyházat anyagilag fenntartó laikus tagokat is. Ezt nevezi a jog bűn elkövetésére való felbujtásnak.
Nem beszéltél még a Vatikánban a mai napig őrizgetett , a Római Phateumból származó
istenek bálványszobrairól, ami megmagyarázza a Pontifex Maximus címhez való 1600 éves ragaszkodását a Római Pápák részéről. teljesen érthető, hogy a Pogány róma főpapi címét viselő
pápáknak gondoskodni kell Róma isteneinek a megőrzéséről.
A latria kizárólag Istent illeti meg, míg a dulia a szentek tisztelete, akik példaképek és közbenjárók az emberek számára. "
Az élő szentek előtt se térdepelt senki, hogy hozzá könyörögjön az Isten helyett.
Jánosnak a vele beszélő Isten szent angyala se engedte azt meg.
A latreuó kifejezést ismerem a szentírásból a prozsküneó-t is,ami tiszteletet jelent.
Azt is megállapítottam, hogy Isten tiszteleti célra sem engedte meg a szobrok készítését,
így a szobrok tisztelete a Római Egyházban súlyos bűnnek számít.
Igaz, hogy ezt a részt a Római Egyház szándékosan kihagyta a Tízparancsolat lőtábláiról,amit
tagjainak árusít otthoni dísztárgyként. Amikor egy katolikus Pozsonyi ismerősömnél tett látogatásom
alkalmával ezt szóvá tettem nem akartak hinni nekem. Majd amikor a Bibliából megmutattam nekik,
hogy ott a Mózes 2. könyvében bizony ott van szégyenkezni kezdtek az egyházuk miatt.
2.Mózes 20:4Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, amelyek fenn az égben, vagy amelyek alant a földön, vagy amelyek a vizekben a föld alatt vannak.5Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, akik engem gyűlölnek.
A katolikusok nem egy élettelen szobrot tisztelnek, hanem magát Szűz Máriát, Jézus anyját. A szobor vagy kép csupán egy emlékeztető eszköz, amely az adott személyre, jelen esetben Máriára utal. A katolikus egyház világosan tanítja, hogy a szentek képei és szobrai nem rendelkeznek isteni erővel, és nem szabad őket bálványként imádni. A szobrok és képek hasonló szerepet töltenek be, mint a fényképek a családi albumokban: emlékeztetnek minket szeretteinkre vagy tiszteletreméltó személyekre.
2. Imádkozás Máriához, nem a szoborhoz:
Amikor a katolikusok Máriához imádkoznak, nem a szoborhoz vagy egy fizikai tárgyhoz fordulnak, hanem Mária közbenjárását kérik Isten előtt. Ez a közbenjárói imádság egy bibliai alapú gyakorlat. Az 1Timóteus 2:1-3-ban Pál apostol is felszólítja a hívőket, hogy imádkozzanak egymásért, és közbenjárjanak egymás érdekében. Ha mi, élő emberek, közbenjárhatunk egymásért, akkor mennyivel inkább kérhetjük a szentek közbenjárását, akik már Isten színe előtt vannak!
3. Mária személye és szerepe a keresztény hitben:
Mária tisztelete nem a szoborra vagy bármilyen tárgyra irányul, hanem az ő egyedülálló szerepére Jézus Krisztus anyjaként. Az angyali üdvözletben maga Gábor angyal köszönti Máriát: “Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled” (Lk 1,28). Ez a szentírási szöveg is alátámasztja, hogy Mária különleges helyet foglal el Isten tervében. Az “Üdvözlégy, Mária” ima ezen a bibliai alapon nyugszik, és tisztelettel emlékezik meg róla.
4. A tisztelet (dulia) és imádat (latria) különbsége:
A katolikus hit szerint a szentek és Mária tisztelete (dulia) teljesen különbözik az Istent megillető imádattól (latria). Egyedül Istennek jár az imádat, amelyet “latriának” nevezünk. A szentek, köztük Mária tisztelete a “dulia” kategóriájába tartozik, ami azt jelenti, hogy példaképüket követjük, és közbenjárásukat kérjük. A katolikus egyház világosan tanítja, hogy a szentek nem istenek, és a tiszteletük nem helyettesíti Isten imádását.
Összegzés:
A katolikusok nem egy szoborhoz imádkoznak, hanem Mária közbenjárását kérik Isten előtt, aki Jézus Krisztus anyjaként különleges szerepet töltött be. A katolikus tanítás világosan megkülönbözteti a tiszteletet és az imádatot, és csak Istent illeti meg az imádat. A szentek, köztük Mária tisztelete nem bálványimádás, hanem a keresztény hit bibliai és történelmi hagyománya, amelyben Máriát különleges tisztelet övezi Jézus anyjaként.
Engedd meg, hogy részletes választ adjak a felvetésedre, amely szerint a szobrok tisztelete és a szentekhez való könyörgés a pogány bálványimádásnak egyfajta továbbélése lenne a katolikus egyházban. Fontos itt tisztázni néhány alapvető különbséget a katolikus hitgyakorlat és a pogány vallások között, valamint megérteni a szobrok és szentek szerepét a katolikus tanításban.
1. A dulia és a latria közötti különbség:
Ahogyan az eredeti érvelésemben is írtam, a katolikus egyház világosan megkülönbözteti a dulia (tisztelet) és a latria (imádat) fogalmait. A latria kizárólag Istent illeti meg, míg a dulia a szentek tisztelete, akik példaképek és közbenjárók az emberek számára. A szentek képei és szobrai nem maguk az imádat tárgyai, hanem az adott szentekre emlékeztetnek. Ezek a szentek Isten szolgálatában éltek, és az ő életszentségükre való emlékezés erősíti a katolikusok hitét. Tehát a szentekhez való könyörgés nem az ő „védelmezőként” való tiszteletük miatt történik, hanem közbenjárásuk kérésére, mint azokhoz, akik már Isten jelenlétében vannak.
2. A képek és szobrok használata a Szentírásban:
Bár valóban találhatunk a Bibliában tiltást a bálványimádásra vonatkozóan (pl. az aranyborjú imádata, ami bálványimádás volt), a szentek képeinek és szobrainak használata nem esik ebbe a kategóriába. A második parancsolat valóban tiltja a bálványok készítését és azok imádását, de nem tiltja a képek és szobrok használatát. Az Ószövetségben maga Isten is utasította Mózest, hogy készítsen két kerubot az Úr ládájának tetejére (2Móz 25:18-20), ami azt mutatja, hogy a képi ábrázolás nem önmagában problémás, ha nem azt a célt szolgálja, hogy bálványként tiszteljék. Az ilyen képek tisztelete tehát nem bálványimádás, hanem Isten és az ő szentjei tiszteletére emlékeztető segédeszköz.
3. Az élettelen képek és szobrok kérdése:
Az élettelen képek és szobrok nem önmagukban „tisztelhetők”, ahogyan te is rámutattál. A katolikusok nem a szobrokat vagy képeket „tisztelik” úgy, mintha azoknak önmagukban lenne erejük. A tisztelet azokra irányul, akiket ezek a szobrok ábrázolnak: a szentekre, akik Isten barátai voltak. Ezért amikor a katolikusok egy szobor vagy kép előtt imádkoznak, nem magához a szoborhoz imádkoznak, hanem az ábrázolt személy közbenjárását kérik Istenhez. Ezt a közbenjárást a Biblia is támogatja, például azzal, hogy a szentek imáiról beszél, amelyeket az Úr elé visznek (Jelenések 5:8, 8:3-4).
4. A védőszentek tisztelete és a római pogányság kérdése:
Az a vád, hogy a katolikus védőszentek tisztelete a pogány római védőistenek kultuszából származik, erős túlzás. Bár a Római Birodalomban voltak pogány szokások, a kereszténység gyorsan különvált ezektől, és új, mélyebb teológiai jelentést adott a szentek tiszteletének. A szentek Isten iránti elkötelezettségükkel és áldozatos életükkel tűntek ki, nem pedig valamilyen ember alkotta mítosz alapján. A védőszentek tisztelete tehát nem bálványimádás, hanem annak elismerése, hogy Isten az ő szentjein keresztül is munkálkodik, és hogy ezek a szentek közbenjárhatnak értünk.
Összegzés:
A katolikus egyház tanítása szerint a szobrok és képek nem bálványok, és nem szabad őket imádat tárgyává tenni. A szentekhez való könyörgés sem helyettesíti az Istenhez való imádságot, hanem annak kiegészítése, hiszen a szentek Isten barátai, akik közbenjárhatnak az ő nevében. A bálványimádásra vonatkozó bibliai tiltás tehát nem alkalmazható a katolikus szentkultuszra, mert az teljesen más teológiai alapokon nyugszik.
Azt is felhozod, hogy Máriának elnevezett női alakhoz könyörögnek, ami szerinted pogány gyakorlat. Mária tisztelete nem bálványimádás. A katolikusok Máriát, Jézus anyját tisztelik, de nem imádják őt."
Nem Jézus anyját tisztelik,hanem egy élettelen női alakot,akit Máriának neveztek el.
Nem csak tisztelik a szobrot, hanem könyörögnek is hozzá.
A válaszod alapvető tévedéseken alapszik. Először is, I. Damáz pápa nem „vette fel” a Pontifex Maximus címet abban az értelemben, ahogy te értelmezed. A címet nem egyetlen pillanatban vagy egyetlen pápa alatt változtatták meg, hanem fokozatosan átalakult a történelem során, ahogyan a keresztény egyház formálódott és eltávolodott a pogány római vallási hagyományoktól.
Gratianus császár lemondása után a Pontifex Maximus cím elvesztette korábbi pogány jelentését, és már nem utalt a római állam vallási vezetőjére, hanem idővel a keresztény egyház vezetőire alkalmazták. Ez egy folyamat volt, amely a kereszténység Római Birodalomban való elterjedésével és megerősödésével párhuzamosan zajlott, nem egyetlen konkrét eseményhez vagy személyhez köthető.
Az, hogy a pápák végül átvették és keresztény értelemben használták a pontifex címet, nem a pogány hagyomány folytatása volt, hanem a cím újraértelmezése. Ahogyan az egyház átalakította és újraértelmezte a római birodalom sok elemét, úgy történt ez a cím esetében is.
Ráadásul a Pontifex Maximus használata a pápáknál a középkorra, a 15. századra tehető, amikor a reneszánsz új érdeklődést hozott az ókori Róma iránt. Ezért nem lehet azt mondani, hogy Damáz vagy bármelyik pápa tudatosan pogány értelemben „vette fel” a címet.
Azt állítod, hogy a keresztények bálványokat készítettek halottakról és hozzájuk könyörögnek. Azonban a katolikus tanítás szerint a szentek képei és szobrai nem bálványok. A szobrok tisztelete nem a bálványimádás, mivel a katolikus egyház különbséget tesz a dulia (tisztelet) és a latria (imádat) között"
Csakhogy ezeket a szobrokat nem lehet tisztelni sem.A tisztelet ugyanis az Isten csak az élők irányába
engedte meg, nem pedig a szobrok irányába. Ezért Dániel, aki meghajolt a király előtt elutasította hogy meghajoljon egy élettelen kép előtt.Az élettelen képekhez ,szobrokhoz való könyörgés ,azok közül egyesekhez ,mint védelmezőkhöz való könyörgés tökéletes lemásolása a pogány rómaiak
védőisteneik bálványozásának. Alapos a gyanúm, hogy a Római Egyház halott védőszentjeinek
ünnepnapjait a Pontifex Maximus a római védőistenek ünnepnapjaihoz igazította.
Amint említettem korábban, a Pontifex Maximus cím eredetileg a római vallásban a legfőbb papot jelentette, és a római császárok is viselték, amíg Gratianus császár 375-ben le nem mondott róla."
Azt én is tudom,hogy Gratiánus császár lemondott a címről. Azt is tudom, hogy Jeromos kifejezett
nemtetszése ellenére I.Damáz pápa mégis felvette a címet, és az őt követő pápák is a mai napig viselik.
Arra a kérdésre nem adtad meg a választ, hogy a címet ki és mikor változtatta Pontifex Maximuszról
A válaszod számos tévhitet tartalmaz, és szeretnék segíteni ezek tisztázásában.
1. A Pontifex Maximus cím átalakulása:
Amint említettem korábban, a Pontifex Maximus cím eredetileg a római vallásban a legfőbb papot jelentette, és a római császárok is viselték, amíg Gratianus császár 375-ben le nem mondott róla. Ezt követően a keresztény egyház átvette a címet, de már egy teljesen új, keresztény tartalommal. Azt állítod, hogy a címtől meg kellett volna szabadulni, de ez egy félreértés. A korai keresztények gyakran használtak meglévő fogalmakat, hogy kifejezzék az új hit igazságait. A Pontifex Maximus címet a keresztény egyház átalakította Krisztus földi helytartójának jelentésére, mint a hívek és Isten közötti hídépítő. Ez nem azt jelenti, hogy pogány tartalmat tartott volna meg, hanem hogy egy cím új értelmet nyert a keresztény tanításban.
2. Szobrok és szentek tisztelete:
Azt állítod, hogy a keresztények bálványokat készítettek halottakról és hozzájuk könyörögnek. Azonban a katolikus tanítás szerint a szentek képei és szobrai nem bálványok. A szobrok tisztelete nem a bálványimádás, mivel a katolikus egyház különbséget tesz a dulia (tisztelet) és a latria (imádat) között. A szenteknek és Máriának tiszteletet adunk, mert életük példamutató volt, és közbenjárásukat kérjük Istennél. Az imádat, vagyis a latria azonban egyedül Istent illeti meg, ahogy azt az Egyház is tanítja.
3. A háromság tana:
A Szentháromság nem pogány eredetű elképzelés, hanem a keresztény hit alapvető része. A Szentháromság tana Krisztus, az Atya és a Szentlélek egységét hangsúlyozza egy Istenben. Ez nem egy három különálló istenség, ahogy te sugallod, hanem egyetlen Isten három személyben. A háromságistent nem “alkották”, hanem a Biblia és a keresztény hit alapján formálódott ki, amit az egyházatyák is alátámasztottak a korai egyetemes zsinatok során.
4. Mária tisztelete:
Azt is felhozod, hogy Máriának elnevezett női alakhoz könyörögnek, ami szerinted pogány gyakorlat. Mária tisztelete nem bálványimádás. A katolikusok Máriát, Jézus anyját tisztelik, de nem imádják őt. Mária különleges helyzetben van, mint Jézus anyja, és közbenjárását kérjük, de az imádatot egyedül Istennek tartjuk fenn.
5. A Pontifex Maximus cím átalakítása:
Az, hogy pontosan ki és mikor alakította át a Pontifex Maximus cím jelentését, egy fokozatos folyamat volt a Római Birodalom kereszténnyé válásának idején. A cím jelentése a kereszténység terjedésével és a pogány vallási gyakorlatok elhagyásával együtt változott meg. Amint a keresztény császárok és pápák kezdték használni a címet, az új tartalommal töltődött fel, amely Krisztus képviseletére és az egyház vezetésére utalt.
Összességében tehát a Pontifex Maximus cím és a keresztény egyház gyakorlatai nem a pogányság folytatását jelentették, hanem azok teljes átalakítását és keresztény hitbe való integrálását, ami nem ellentétes a Biblia tanításával.
Először is, a Pontifex Maximus cím átvétele a keresztény egyház részéről valóban nem jelentette a pogány vallás folytonosságát vagy átvételét. A keresztény egyház, ahogy már említettem, teljesen átalakította a cím jelentését, és a „legfelsőbb hídépítő” kifejezés Krisztus képviselőjét jelentette. Az, hogy a pogány lakosság hogyan értelmezte ezt a változást, nem változtat a tényen, hogy a kereszténység alapjaiban különbözött a pogány vallási rendszerektől. A pogányok esetleges félreértése nem jelenti azt, hogy az egyház szándékosan próbálta volna fenntartani a pogányságot."
Ez az állításod ellentmond a tényeknek. Nem a cím jelentését kellett utólag átalakítani, hanem magától a címtől és a tróntól kellett volna megszabadulni. Ezen felül a pogány Róma mintájára a halottakról bálványképeket és szobrokat készíteni,és azokhoz mint védő szentekhez könyörögni,
azoknak ünnepnapokat kijelölni és azt megünnepelni.
A pogányságot a Római Egyház igen is szándékosan tartotta fenn,azzal, hogy a mai napig őrizgetik
a Római Pantheum egykori bálványisteneit. Azok mintájára "háromságistent " alkottak amelyhez a Khrisztus Isten helyett imádkoznak, holott az imádat csak a Khrisztosz Istent illeti meg. Sem az ember Jézust, sem a Szent Szellem Istent. A kereszt bálványszimbólumának külön tisztelete, egy Máriának elnevezett női alak szobrához és képéhez való könyörgés, mind mind azt bizonyítják,hogy semmit nem változott a pápák által viselt Pontifex Maximus cím.
Arra azért kiváncsi lennék, hogy ki és mikor alakította át a Pontifex Maximus cím jelentését.
"A elhangzott beszélgetésből kitűnik, hogy a zsidók alázattal megvárják a próféciákban szereplő jelek teljesedése alapján a Messiás eljövetelét..."
Ha "alázattal megvárják" és ezt a tényt Te pozitívnak értékeled, akkor ebből az következik, hogy Pál apostol meg a többi (Jézus-korabeli) zsidó nem vártak alázattal a próféciákban szereplő összes jel (!!) betelesedésére, hanem úgy okoskodtak, hogy a jelek egy része Jézus első eljövetelekor fog beteljesülni, a jelek másik (a még nem beteljesült) része pedig Jézus második eljövetelekor fog teljesülni."
Nem egészen így van. A Jézus életében élt zsidók közül azok,akik ismerték a próféciákat a Dániel próféta könyvéből tudták,hogy a Messiásnak mikor kell majd megjelenni:
Dániel 9:25Tudd meg azért és vedd eszedbe: A Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás-fejedelemig hét hét és hatvankét hét van és újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben.
Ebből Izrael papjai,vénei pontosan tudták, hogy melyik évben fog eljönni a Messiás.
A Jeruzsálemi templom szolgálatot teljesítő papjának Zakariás pappal a Szentszellem közölte,
hogy az Ő fia az,aki előkészíti az Izrael Istenének a Megváltó Istennek az utat. Zakariás azt is tudta,
hogy Izrael Istene Mária megszületett gyermekének a testében fog eljönni.
Lukács 1:65És félelem szállott minden ő szomszédaikra; és Júdeának egész hegyes tartományában elhirdettetének mind e dolgok.66És szívökre vevék mindenek, akik hallák, mondván: Vajjon mi lesz e gyermekből? És az Úrnak keze vala ő vele.67És Zakariás, az ő atyja beteljesedék Szent Lélekkel, és prófétála mondván:68Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét,69És felemelte az üdvösségnek szarvát nékünk az ő gyermekének, Dávidnak házában,
Arról, hogy Jézus a megígért Messiás Jánosnak a Szent Szellem tanúskodott.
Ezért fogadták be a János által megtérített zsidók a Názáreti Jézust és lettek a követőivé.
János tanítványai pedig ismerve a jeleket, amelyek a Messiás első eljövetelére utaltak, meggyőződhettek Jézus tetteiből, hogy Ő az igaz Messiást,aki Izrael Istenével együtt
fogja megváltani népét.
Az apostolok nem is várták azt, hogy még az ő idejükben fog a Messiás ismét visszatérni.
Az Ő szerepük az volt, hogy az akkor élő zsidóknak tanúskodjanak az Úr Jézus haláláról és a megváltás tényéről. Ismerve a Teljes Írást az Ezsdrás és más próféták könyveiből tudták,
hogy ők a 12 korszak 10. korszakában élnek és még két korszaknak el kell telni ahhoz, hogy
a Messiás Izrael Istenével együtt visszatérjen a Földre,méghozzá már nem emberi testben, hanem külön külön mindkettő a saját testében.
Az apostolok korában élt zsidók tízezrei mindezzel tisztában voltak, ahogyan a Jézus megszületése
idején a Jeruzsálemi Templomban szolgáló papok is. Hogy később az Úr megöletése idején szolgáló
papok miért kivánták Jézus halálát, annak is megvan az oka. Mégpedig az, hogy a prófécia szerint meg kellett halnia.Ezért jött el.
Hogy a mai zsidók nem hiszik el, hogy akkor eljött a Messiás, annak a legfőbb oka az, hogy
a Templom lerombolása után olyan rabbik képviselték a zsidóságot,akik nem akartak tudomást venni arról, hogy Jézus személyében jött el és halt meg a Messiás. Ők elutasították, hogy egy meghaló Messiásnak kellett eljönni, annak ellenére, hogy erre Izrael Istene figyelmeztette a zsidókat:
Zakariás 12:10A Dávid házára és Jeruzsálem lakosaira pedig kiöntöm a kegyelemnek és könyörületességnek lelkét, és reám tekintenek, akit átszegeztek, és siratják őt, amint siratják az egyetlen fiút, és keseregnek utána, amint keseregnek az elsőszülött után.
A Jézus halálát követő időben élő zsidó nemzedékek számára nem maradt olyan írásos emlék,
ami bizonyíthatná nekik , hogy akkor valóban eljött a Messiás. Ezeknek az írásos emlékeknek
az elpusztításáért részben a zsidó rabbik a felelősek, de a Római Egyház is,amely felkutatta és pusztította a zsidók összes írását,amelyek igazolhatták volna az utókornak, hogy már egyszer eljött a Messiás.
Ezért a ma élő szidók nem hibáztathatók azért, hogy nem hisznek abban, ami kétezer évvel ezelőtt történt. De az Úr Jézus haláláért sem lehet őket hibáztatni, mint kollektív bűnösöket, ahogyan azt a Római Egyház a közelmúltig tette, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy az akkori zsidók
sokkal kevesebben voltak azok, akik az Úr Jézus halálát kívánták, mint azok a zsidók,amik az Úr Jézust Messiásként tisztelték és követték.
A Római Egyház évszázadokon keresztül azt a látszatot keltette, mintha az Úr Jézus több százezer követője nem a zsidók közül lett volna, hanem Róma Katolikusok voltak. A zsidókat mind Krisztus gyilkosainak tartották. Ezen a tényen pedig mit sem változat, hogy Ferenc Pápa ezért most utólag bocsánatot kért.
Először is, a Pontifex Maximus cím átvétele a keresztény egyház részéről valóban nem jelentette a pogány vallás folytonosságát vagy átvételét. A keresztény egyház, ahogy már említettem, teljesen átalakította a cím jelentését, és a „legfelsőbb hídépítő” kifejezés Krisztus képviselőjét jelentette. Az, hogy a pogány lakosság hogyan értelmezte ezt a változást, nem változtat a tényen, hogy a kereszténység alapjaiban különbözött a pogány vallási rendszerektől. A pogányok esetleges félreértése nem jelenti azt, hogy az egyház szándékosan próbálta volna fenntartani a pogányságot.
A Pontifex Maximus cím eredetileg az ókori Róma legmagasabb rangú vallási vezetőjét jelölte, a Pontifexek Kollégiumának (Collegium Pontificum) vezetőjét. Ez a tisztség kezdetben csak a patríciusok számára volt elérhető, de Kr. e. 254-től már plebejusok is betölthették. Bár a legbefolyásosabb vallási hivatal volt Rómában, a rangsorban hivatalosan az ötödik helyet foglalta el.
A köztársaság idején szigorúan vallási pozícióként működött, de idővel politikai jelleget öltött, és Augustus császártól kezdve az uralkodói hivatal részévé vált. A késői császárkorban a címet az uralkodók viselték, míg végül Gratianus császár lemondott róla Kr. u. 375 körül. Tehát ekkorra már évszázadok óta nem volt vallási tartalma.
A "pontifex" és a "pontiff" szavak a keresztény püspökökre, köztük a római pápára is vonatkoztak, és a Pontifex Maximus címet a pápák is használni kezdték, de a pogány római vallási tartalom helyett keresztény jelentést nyert. Ez a cím a reneszánsz idején vált rendszeressé, és megjelent épületeken, érméken, valamint a pápák hivatalos címében is szerepelt, bár a hivatalos pápai címek között nem szerepel a Pontifex Maximus.
A kereszténység elterjedésével és a Theodosius császár által kiadott rendelettel (Kr. u. 380) a niceai kereszténységet hivatalos vallássá nyilvánították, és a "pontifex" kifejezést a keresztény vezetőkre kezdték használni. A római pápaság később is fenntartotta a Pontifex Maximus címet, azonban ennek keresztény jelentése már teljesen eltért az eredeti, pogány tartalomtól.
A Pontifex Maximus címet évszázadok óta használják a pápákról szóló feliratokban, azonban soha nem szerepelt a hivatalos pápai címek listájában, amelyet az Annuario Pontificio közöl. Az Annuario Pontificio hivatalos címlistája a pápára vonatkozóan a "Legfőbb Püspök az egész Egyházban" (latinul: Summus Pontifex Ecclesiae Universalis) kifejezést tartalmazza negyedik címként, az első pedig a "Róma Püspöke". A Pontifex Maximus cím továbbra is megjelenik feliratokon, épületeken, érméken és medálokon, de nem hivatalos pápai címként.
Ami a vasárnap ünneplését illeti, a keresztények valóban a vasárnapot ünneplik a Jézus Krisztus feltámadásának emlékére, nem pedig azért, mert ez a nap bármilyen módon kapcsolódna a pogány vallásokhoz. A zsidó szombat (a hetedik nap) és a keresztény vasárnap közötti különbséget a keresztény hagyomány Jézus feltámadásával indokolja, amely a hét első napjára esett (vasárnap). A katolikus egyház soha nem állította, hogy a vasárnap lenne a szombat megfelelője, hanem azt tanítja, hogy a vasárnap a Krisztus feltámadásának ünneplése, ami az új teremtés szimbóluma. Ha valaki, még egy katolikus tanító, azt gondolja, hogy a vasárnap a hetedik nap, az egyszerűen egy tévedés, amely nem tükrözi az egyház hivatalos tanítását.
Az érv, hogy a vasárnap a Tízparancsolat 4. parancsolatának (szombat) megszegése lenne, félreértésen alapul. A keresztények Jézus feltámadása miatt a hét első napját, a vasárnapot választották ünnepnapnak, nem a zsidó szombat megszegése miatt (vö. ApCsel 20:7, Jn 20:19). A római pogányok megtérése valódi volt, nem "átverés".
Ami pedig a gyermekkeresztséget illeti, a keresztség keresztény szentség, amelynek semmi köze a római pogány vallásokhoz, ez nem volt része a római pogány szokásoknak, hanem a keresztény hit és a szövetségbe való belépés szimbóluma volt. A római pogányok körében nem létezett olyan rítus, amely megfelelne a keresztény keresztségnek, sem gyermekek, sem felnőttek számára. A keresztény keresztség Krisztus követésének és az üdvösség felé vezető útnak a szentsége, amely különbözik minden pogány rituálétól.
Tehát az a gondolat, hogy a keresztények megtartották volna a pogány szokásokat és átveréssel térítették volna meg a pogányokat, egyszerűen félrevezető. A kereszténység szándékosan szakított a pogány vallási gyakorlattal, még akkor is, ha néhány kulturális elem fennmaradt, azokat új, keresztény tartalommal töltötték meg.
Azt állítod, hogy a Római Egyház nem Krisztustól ered, de a történelmi és teológiai adatok világosan alátámasztják, hogy Krisztus maga alapította az Egyházat, és Péter apostolt bízta meg annak vezetésével: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta erőt” (Máté 16:18). Péter és utódai a keresztény egyház folyamatos vezetői, és a pápa intézménye ezen apostoli utódlás folytonosságát jelképezi. Az apostolok utódai, beleértve a pápákat is, Krisztustól kapták a megbízatást, hogy vezessék az Egyházat a földön.
2. Az Egyház szentsége és a bűnösök jelenléte
Az Egyház szentsége nem azt jelenti, hogy minden tagja hibátlan vagy bűntelen. Az Egyház Krisztus titokzatos teste, amely szent, mert maga Krisztus szent, de tartalmazza a bűnösöket is, akik a megtérésre és az üdvösségre hívattak. Az Egyház nem a bűnösök közössége, hanem azoké, akik Krisztusban keresnek megváltást és a szentségek által részesülnek az isteni kegyelemben. Ahogy Krisztus maga mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek” (Márk 2:17). Az Egyház pedig nem a szentek múzeuma, hanem a bűnösök kórháza.
3. A bűn és a megváltás kérdése
Azt is állítod, hogy a bűnös emberek nem lehetnek Krisztus egyházának tagjai, mert az Egyház szent. Azonban a Biblia szerint a bűnösök megtérhetnek és bocsánatot nyerhetnek. Az újjászületés a Szentlélek munkája, amely megtisztítja és megszenteli a hívőket (János 3:5). Még a hívők között is vannak bűnösök, akik időről időre elesnek, de a Szentírás tanítása szerint mindenkinek lehetősége van a megtérésre és a megigazulásra Krisztus által. Az Egyház nem azért létezik, mert az emberek tökéletesek, hanem hogy segítsen nekik eljutni a szentségre és az üdvösségre.
4. Tertulliánusz és a Római Egyház
Tertulliánusz valóban kritizálta a Római Egyházat és elhagyta azt, azonban fontos megjegyezni, hogy nem minden kritikája volt teológiailag helyes vagy elfogadott. Sőt, Tertulliánusz egy idő után szélsőséges álláspontokat vett fel, és olyan mozgalmakhoz csatlakozott, amelyek elhagyták a katolikus egyház hivatalos tanításait. Ez azonban nem von le semmit az Egyház alapvető szentségéből és Krisztustól eredő tekintélyéből.
5. A csecsemőkeresztelés kérdése
Az állítás, miszerint a csecsemőkeresztelés Krisztus parancsával szemben áll, téves. Az Egyház már az apostoli időkben gyakorolta a csecsemők megkeresztelését, ahogy a Szentírás utal arra, hogy egész háznépeket kereszteltek meg, beleértve a gyermekeket is (ApCsel 16:15; 1Kor 1:16). Az Egyház mindig is hitt abban, hogy a keresztség a kegyelem eszköze, amely megszabadít az áteredő bűntől. A csecsemők megkeresztelése tehát nem emberi találmány, hanem az Egyház apostoli hagyományán alapul.
6. A Szentlélek szerepe
Az Egyház tagjai valóban a Szentlélek által újjászületett hívők közössége, de ez nem jelenti azt, hogy az újjászületés után soha nem követhetnek el bűnt. Az Egyház szentsége nem az emberek tökéletességén alapul, hanem Krisztus tökéletességén és a Szentlélek kegyelmi munkáján, amely állandóan jelen van az Egyházban, hogy a bűnösöket megtérésre és üdvösségre vezesse.
Összegzés
Az állításod, miszerint a Római Egyház nem lehet Krisztustól, hibás teológiai értelmezésen alapul. Az Egyház Krisztus által alapított közösség, amely tartalmazza a szenteket és a bűnösöket, de szent marad, mert Krisztus vezeti. A Szentlélek folyamatosan munkálkodik az Egyházban, hogy az embereket a szentségre és a megváltásra vezesse.
Érdekes, hogy a Római Katolikus Egyház történetével kapcsolatos érvelésedben több félreértésre és ténybeli hibára támaszkodsz. Ezeket szeretném tisztázni, hogy jobban megértsd a helyzetet.
Az egyetemek és az oktatás szerepe a középkorban: Az a tény, hogy a Római Katolikus Egyház egyetemeket alapított, nem csupán a klérus képzését szolgálta. A középkori egyetemek széles körű oktatást nyújtottak a tudományok különböző területein, például a jog, a filozófia, a természettudományok és az orvostudomány terén. Az első európai egyetemeket, mint a Bolognai Egyetem (1088), a Párizsi Egyetem (Sorbonne) és az Oxfordi Egyetem, mind az Egyház közvetlen támogatásával hozták létre. Ezek az intézmények nem csupán a klérus számára nyújtottak oktatást, hanem az arisztokrácia, a kereskedők és más társadalmi rétegek gyermekei számára is lehetőséget biztosítottak a tanulásra.
Az írástudás fejlődése és az egyház szerepe: Az a kijelentésed, hogy az Egyház szándékosan akadályozta volna az írástudást, félrevezető. A kolostorokban és katedrálisok mellett működő iskolák a középkor oktatási rendszerének alapját képezték. A szerzetesek másolták a Bibliákat és más fontos szövegeket, és ők maguk is gyakran tanítottak az iskolákban. A híres bencés rend megalapítója, Szent Benedek például kiemelten fontosnak tartotta a tanulást és az írástudást.
Az apostoli és középkori idők összehasonlítása: Az apostolok korában nem álltak rendelkezésre szervezett oktatási intézmények, mint a középkorban, és a társadalmi struktúrák is jelentősen eltértek. Az a gondolat, hogy az apostolok személyesen oktatták volna minden háztartás tagját, romantikus és idealizált elképzelés, amely nem tükrözi a valós történelmi körülményeket. A korai keresztények is hasonló nehézségekkel szembesültek, mint a középkori keresztények: a könyvek és a papír hiánya, az oktatási lehetőségek korlátozott volta, valamint az írástudás általános hiánya. Az apostolok sem tudtak tömeges Biblia másolatokat készíteni, ahogy az Egyház sem a középkorban.
A latin nyelvű Biblia és a Vulgata: A középkorban a latin nyelv maradt az Egyház és az oktatás nyelve, mivel ez biztosította az egyetemes érthetőséget az Európa-szerte különböző nyelveket beszélő népek között. A középkor végén és a reneszánsz idején, amikor a helyi nyelvek fejlődésnek indultak, az Egyház is hozzájárult az új nyelvű Biblia fordítások elkészítéséhez. Az angol nyelvű Douay-Rheims Biblia például a 16. század végén jelent meg katolikus fordításként. A középkorban a latin nyelv ismerete egyértelműen nem korlátozódott kizárólag a klérusra, hanem minden tanult ember számára elérhető volt.
A Toulouse-i zsinat és a valóság: A Toulouse-i zsinat 1229-ben valóban bizonyos korlátozásokat vezetett be a Biblia laikusok általi birtoklására vonatkozóan, de ez a konkrét intézkedés az eretnek mozgalmak – különösen a katharok és a valdensek – veszélye miatt született. Nem a Biblia általános hozzáférésének megakadályozása volt a cél, hanem a Biblia félreértelmezése és eretnek tanok terjedésének megfékezése. Ezek a helyi intézkedések a kor sajátos politikai és vallási környezetéhez kapcsolódtak, nem pedig az Egyház általános tanítási gyakorlatához.
Az írástudás és az Egyház: A középkori világban az írástudás általában alacsony volt, de ez nem az Egyház felelőssége. Az oktatási rendszerek fejlődése, a gazdasági körülmények és a technológiai fejlődés (például a papír és a könyvnyomtatás megjelenése) fokozatosan tette lehetővé, hogy egyre több ember tanulhasson meg írni és olvasni. Az Egyház pedig az oktatás fő támogatója volt ebben az időszakban.
A 4. század végén Pachomius, a sivatagi atya, aki kolostorokat alapított, elvárta, hogy az új belépők tudjanak olvasni. Ha valaki analfabéta volt, napi három alkalommal kellett tanulnia egy kijelölt tanítótól, és kényszerítették, hogy megtanuljon olvasni. A 4. és 5. században az egyház különösen a papság, és főként a püspökök képzésére helyezte a hangsúlyt, akiknek elvárt volt a klasszikus műveltség. A Római Birodalom bukása után az írástudás még mindig az elit kiváltsága volt, főként a papság és szerzetesek körében, mivel ők alkották az államok igazgatási apparátusának nagy részét. A korai időkben a papirusz hiánya és a drága pergamen korlátozta az írástudást. Az írástudás újjáéledése a papír megjelenésével kezdődött a 11. századtól, ami szélesebb körben elérhetővé vált a 15. századra.
Összegzésül: Az érved, miszerint a Római Katolikus Egyház szándékosan tartotta volna tudatlanságban az embereket, nem állja meg a helyét a történelmi tények tükrében. Az Egyház nemcsak támogatta az oktatást és az írástudás terjedését, hanem aktívan hozzájárult az európai kulturális és szellemi fejlődéshez. Az eretnek mozgalmak elleni intézkedések nem a Biblia elzárását célozták meg a nép elől, hanem a hamis tanok terjedésének megakadályozását.
"Fontos megérteni, hogy a Pontifex Maximus cím átvétele a keresztény egyház részéről nem jelentette a pogány római vallás átvételét vagy annak elismerését. Ahogy említetted, Gratianus császár 375-ben lemondott a címről, és ettől kezdve a keresztény egyház vezetői kezdték használni, azonban a cím tartalma és jelentése teljesen átalakult. Az eredeti jelentés, amely a pogány vallás legfőbb papjára utalt, már nem volt releváns a keresztény egyházban. A Pontifex Maximus jelentése a keresztény egyházban a „legfelsőbb hídépítő”, vagyis Krisztus képviselője lett, aki az emberek és Isten közötti kapcsolatot vezeti."
A pogány lakóság viszont ezt a teológiai indolást nem ismerte. Ők azt látták, hogy a Pontifex Maximus folytonosan megmaradt. A pogány lakóság a Tízparancsolat 4. parancsolatával kapcsolatban is azt hitte, nincs semmi változás (folytonosság van), hiszen eddig is a Vasárnapok ünnepeltük és ezután is ezt ünnepeljük. Nekem még katolikus tanítónő kollégáim is azt hitték, hogy a vasárnap a 7. nap. Ilyen alapon a Római Birodalom pogányai nem megtérítve voltak, hanem átverve. Kiváncsi lennék arra, hogy a gyemekkeresztség tekintetében mi volt a szokásuk a római pogányoknak.
Az Egyház nem önállóan, az emberek akaratából, hanem Krisztus alapításával jött létre, és Ő maga ígérte meg, hogy az Egyházat a pokol kapui sem fogják legyőzni (Máté 16:18). Ez azt jelenti, hogy bár az Egyházban emberek szolgálnak, és ezek az emberek lehetnek bűnösök, maga az Egyház, mint Krisztus titokzatos teste, szent és elpusztíthatatlan.
Csakhogy nem a Római Egyház a Pontifex Maximumokkal az élén lett Khrisztosz által alapítva.
Az Isten szentjeinek Ekklésziája valóba Khrisztosz teste. Nem titokzatos, hanem nyilvánvaló teste.
Az Isten Eklézsiájára valóban igaz, hogy a Pokol kapui sem vesznek erőt rajta,ami azt jelenti,hogy
az Isten Ekklézsiája felett nincs hatalma a Hádesznek.
Igaztalan az az állítás,hogy a Római Egyházhoz hasonlóan bűnösök is részét képeznék annak.
A Szent Szellem általi újjászületés által az Isten Ekklésziájának tagjai megszabadulnak az eredendő bűntől. Nem véletlenül parancsolta meg az Úr Jézus a megtért bűnösöknek, hogy többé ne vétkezzenek.
Zsidókhoz 12:22Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez23 Az elsőszülöttek seregéhez és Gyülekezetéhez, akik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához: Istenhez, és a tökéletessé tétetettmegigazultak szellemeihez,
János 3: 3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. 4 Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? 5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Szellemtől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az; és ami Szellemtől született, szellem az. 7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
Már Tertulliánuszt is eretneknek tartotta a Római Egyház, amiért a Szellemtől való újjászületés
szükségességét hangsúlyozta. Tertulliánuz 207-ben szakított a Római Egyházzal, elítélve annak tanítását klérusának bűnösségét hangsúlyozva azt alkalmatlannak tartotta a szentségek kiosztására.
A Sátán egyháza csak úgy tudta biztosítani tagjainak a folytonosságát, hogy bevezette a csecsmők
kötelező jellegű megkeresztelését,amit Tertulliánusz szintén elítélt.
A Szent Szellemtől úgy sikerült közel kétezer éven keresztül távol tartania a Római Egyháznak a tagjait, hogy az Úr Jézus parancsa ellenére nem merítette be a tagjait.Így biztosította, hogy papjai is
mind olyan emberekből kerüljenek ki,akik nem részesültek bemerítésben.
"A elhangzott beszélgetésből kitűnik, hogy a zsidók alázattal megvárják a próféciákban szereplő jelek teljesedése alapján a Messiás eljövetelét..."
Ha "alázattal megvárják" és ezt a tényt Te pozitívnak értékeled, akkor ebből az következik, hogy Pál apostol meg a többi (Jézus-korabeli) zsidó nem vártak alázattal a próféciákban szereplő összes jel (!!) betelesedésére, hanem úgy okoskodtak, hogy a jelek egy része Jézus első eljövetelekor fog beteljesülni, a jelek másik (a még nem beteljesült) része pedig Jézus második eljövetelekor fog teljesülni.
Az Egyház azonban messze nem akadályozta az oktatást. Éppen ellenkezőleg, a középkorban az Egyház hozta létre az első egyetemeket, és az oktatás és írástudás fejlesztése fontos szerepet játszott a szerzetesi közösségekben."
A Római Egyház által létrehozott egyetemeken arra képezték ki a hallgatókat,hogy megismerjék a
saját egyházuk tanítását. Tulajdonképpen az Egyház leendő klérusát képezték,nem az embereket
tanították olvasni, hogy a Szentírást megismerjék. Az apostolok nem az egyszerú emberek számára hozzáférhetetlen egyetemeken tanították a nép fiait, hanem az otthonaikban. Így az egész család oktatásban részesült, anélkül ,hogy fizetnie kellet volna az oktatásért. Megtanították az embereket írni, olvasni. Hozzáférhetővé tették mindenki számára az Isten Szavát.
Ezzel Szemben a Római Egyház nem tanította meg az egyházába belekeresztelt embereket írni olvasni.Ennek az oka pedig az volt, hogy távol tartsák őket a Szentírástól.
Erre bizonyítékot is szolgáltatott a Római Egyház:
1229 tolouse-i zsinat:
„Megtiltjuk, hogy a laikusoknak megengedjék akár az Ó-, akár az Újszövetség egyes könyveinek birtoklását, kivéve, ha valaki kegyes szándékkal egy zsoltároskönyvet vagy az istentisztelethez szükséges breviáriumot, vagy a Mária-tisztelethez szükséges könyvet akar birtokolni. De kimondottan tilos még ezeknél a könyveknél is, hogy azok a nép nyelvén legyenek írva.
Megparancsoljuk, hogy akiket rajtakapnak azon, hogy Szentírás van a tulajdonukban, azoknak házai vagy akár nyomorúságos kunyhói, vagy föld alatti rejtekhelyei romboltassanak le.Ezeket a személyeket üldözni kell, még ha az erdőkben vagy a barlangokban bujdosnak is, és szigorúan meg kell büntetni azokat is, akik az ilyeneknek menedéket nyújtanak.”
Az az állítás, hogy a Római Katolikus Egyház pápái és vezetői szándékosan szembehelyezkedtek volna Jézus tanításaival, alapvetően hibás. Az Egyház nem önállóan, az emberek akaratából, hanem Krisztus alapításával jött létre, és Ő maga ígérte meg, hogy az Egyházat a pokol kapui sem fogják legyőzni (Máté 16:18). Ez azt jelenti, hogy bár az Egyházban emberek szolgálnak, és ezek az emberek lehetnek bűnösök, maga az Egyház, mint Krisztus titokzatos teste, szent és elpusztíthatatlan.
2. Krisztus Egyháza tartalmazza a bűnösöket is
Krisztus Egyháza mindig is egy vegyes test (corpus permixtum) volt, ahogy Szent Ágoston is tanította. Ez azt jelenti, hogy az Egyház nem csak szentekből áll, hanem bűnösökből is, akik Krisztus kegyelme révén megtérhetnek és üdvözülhetnek. A Máté 13:24-30 példázata a konkolyról és a búzáról is ezt erősíti meg, ahol Jézus azt mondja, hogy a konkoly (a bűnösök) és a búza (az igazak) együtt növekednek az aratásig, amikor eljön az ítélet napja.
3. Az egyházi vezetők hibái
Tény, hogy a történelem során néhány egyházi vezető bűnt követett el. Azonban ezek az egyének hibái nem vonják kétségbe az Egyház szentségét, mivel az Egyház szentsége Krisztustól ered, nem pedig a benne szolgáló egyének erkölcsi tisztaságától. Az Egyház, mint intézmény, Krisztus megváltó művének eszköze, és az idők során számos alkalommal megtisztította és reformálta önmagát, hogy hűséges maradjon Krisztus tanításaihoz.
4. Tertulliánusz és a Római Egyházzal való szakítása
Azt állítani, hogy Tertulliánusz az Egyház hibáit felismerve szakított volna a Római Egyházzal, félrevezető. Tertulliánusz teológiai nézetei és a Montanizmus nevű szektával való kapcsolata miatt hagyta el az Egyházat, nem pedig az Egyház vezetőinek erkölcsi hibái miatt. Fontos megjegyezni, hogy Tertulliánusz korai írásai még teljes mértékben védik az Egyház tanításait, beleértve az apostoli hagyományokat is.
5. Krisztus Egyháza a bűnösökért van
Az a gondolat, hogy Krisztus Egyháza csak tökéletes, bűntelen emberekből állhat, téves. Az Egyház feladata, hogy vezesse az embereket a bűnbánat és a megváltás útján. Ahogy Jézus mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket" (Márk 2:17). Az Egyház célja éppen az, hogy a bűnösök megtalálják a bűnbocsánatot és a megszentelődést Krisztusban.
6. Az Efézus és Korinthusi levelek helyes értelmezése
Az általad idézett Efézus 1:20-22 és 1 Korinthus 12 egyértelműen Krisztus Egyházáról beszél, amelyet Ő alapított és amely a világban van jelen. Az, hogy a hívők a Krisztus testének részei, nem jelenti azt, hogy csak tökéletes emberek alkotják az Egyházat. Ezek a versek arra utalnak, hogy Krisztus Egyháza mindenkit meghív a közösségbe, függetlenül attól, hogy zsidók vagy görögök, rabszolgák vagy szabadok. A Szentlélek kegyelme által az emberek megtisztulhatnak, és Krisztus testéhez tartozhatnak, de ez nem zárja ki a bűnösök jelenlétét az Egyházban.
7. A Pontifex Maximus cím átvétele
Fontos megérteni, hogy a Pontifex Maximus cím átvétele a keresztény egyház részéről nem jelentette a pogány római vallás átvételét vagy annak elismerését. Ahogy említetted, Gratianus császár 375-ben lemondott a címről, és ettől kezdve a keresztény egyház vezetői kezdték használni, azonban a cím tartalma és jelentése teljesen átalakult. Az eredeti jelentés, amely a pogány vallás legfőbb papjára utalt, már nem volt releváns a keresztény egyházban. A Pontifex Maximus jelentése a keresztény egyházban a „legfelsőbb hídépítő”, vagyis Krisztus képviselője lett, aki az emberek és Isten közötti kapcsolatot vezeti.
8. Jeromos és Damáz pápa kapcsolata
Az állítás, miszerint Szent Jeromos figyelmeztette I. Damáz pápát, hogy ne vegye fel a Pontifex Maximus címet, nem szerepel a történelmi forrásokban. Szent Jeromos híres volt arról, hogy Damáz pápát támogatta és tisztelte. Jeromos valójában Rómába ment, és Damáz pápa bizalmasa lett, segítve a pápát a teológiai vitákban és az egyház vezetésében. Jeromos munkásságában nincs arra utalás, hogy ellenezte volna a Pontifex Maximus címet.
9. Krisztus mint az Egyház feje
Azt állítod, hogy mivel Krisztus az Egyház feje, ezért a pápák nem lehetnek az egyház vezetői. A katolikus tanítás szerint Krisztus valóban az Egyház feje (Efézus 5:23), és minden tekintély Krisztusból ered. Ugyanakkor Krisztus megbízta Péter apostolt, hogy legyen az egyház földi vezetője: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára építem egyházamat” (Máté 16:18). Ez az apostoli tekintély folytatódik a pápákon keresztül, akik Péter utódai, de nem helyettesítik Krisztust, hanem Krisztus földi képviselőiként szolgálnak.
10. A Pontifex Maximus és Krisztus szerepe
Az a gondolat, hogy Krisztus a legfőbb vezetője az Egyháznak, természetesen igaz. A katolikus egyházban a pápa azonban nem helyettesíti Krisztust, hanem Krisztus földi helytartójaként (Vicarius Christi) vezeti az egyházat. Ez a hagyomány az apostoli utódlás tanítására épül, amely azt állítja, hogy Krisztus megbízta az apostolokat, és rajtuk keresztül a pápákat és püspököket az egyház irányításával. A Pontifex Maximus cím használata nem mond ellent ennek, hanem egy régi címet új jelentéssel töltött meg.
11. Az Egyház és Krisztus szentsége
Azt is állítod, hogy a Római Egyház nem lehet Isten egyháza, mivel Krisztus személyesen vezeti az Egyházat. Az Egyház szentsége azonban nem függ attól, hogy az emberek hibátlanok vagy bűntelenek-e, hanem Krisztus jelenlétén alapul. Krisztus maga alapította az Egyházat, és azt mondta, hogy a pokol kapui sem vesznek rajta erőt (Máté 16:18). Az Egyház, bár emberekből áll, szent, mivel Krisztus az, aki vezeti és fenntartja.
12.. Történelmi kontextus
A Pontifex Maximus cím történelmileg nem azonos a pogány vallás tiszteletével. A keresztény egyház számos olyan címet és szimbólumot vett át, amelyeket az adott kultúra használt, de új jelentést adott nekik. Ahogy a keresztények például használják a hal szimbólumát (ἰχθύς), amely eredetileg nem volt keresztény szimbólum, de később azzá vált, úgy a Pontifex Maximus cím is egy új, keresztény jelentést kapott.
Összegzés
Az Egyház szentsége Krisztusból ered, és nem a benne szolgáló emberek hibáitól függ. Az Egyház mindig is magába foglalta a bűnösöket, akik Krisztus kegyelme által megtérhetnek. A pápák és egyházi vezetők egyes bűnei nem kérdőjelezik meg az Egyház szentségét, amelyet Krisztus alapított. Tertulliánusz esete nem támasztja alá az Egyház szentségének megkérdőjelezését, és az Egyház tanítása, hogy a bűnösök is megtérhetnek, teljes mértékben biblikus alapokon nyugszik.
A Pontifex Maximus cím átvétele nem a pogány Róma szimbólumainak átvételét, hanem egy régi cím új keresztény jelentéssel való megtöltését jelenti. A pápa Krisztus földi helytartójaként szolgál, de Krisztus marad az Egyház végső feje. A pápai cím és szerep összhangban van a keresztény hittételekkel, és az apostoli utódlás tanításán alapul.
Dn 7,25 "...és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig."
Dániel időegységet is adott, a matematika nem hazudik:
ideig - 360 nap=év
időkig-720 nap=év
fél idő-180 nap=év
_______________________________
1260 nap=év
Ez amit előadtál az Isten próféciájának a meghamisítása.
Dániel a 7:25-ben mindösszesen a hét év felére ,azaz három és fél évre azaz 1260 napra utal utal abból az utolsó hét éves időszakból, amikor a Földön lezárul az emberi uralmak kora, és Isten ezer éves Földi királysága kezdetét veszi.
Hogy csakis három és fél időről, azaz három és fél évről van szó,maga a prófécia tartalma a bizonyíték.Tudniillik egy gonosz király tetteire utal a prófécia az utolsó időben,amely azon kívül, hogy három királyságot fog elpusztítani,1260 napig Isten szentjeit is
Dániel 7:21Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket.22Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek.25És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.26De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elvesszen.27Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik.
Nem 1260 évre szól a prófécia, hanem három és fél évre, azaz 1260 napra.
Hogy E.G. White miért számolt éveket a napok helyett, azt már tőle sem kérdezheted meg.
Mindenesetre a kérdésre a választ magad is sejtheted. Egyszerűen elkövette azt a halálos bűnt,hogy
szándékosan átírta az Isten próféciáját a saját próféciáival helyettesítve azokat be.Erről szólt E.G. White életmunkája az Isten próféciáinak a szándékos meghamisításáról.
Egy azonban biztos. Az Isten próféciája napokra utal, amely egy gonosz fejedelem uralkodása idejét fogja jelenteni.
Tudniillik Dániel népének 70 hét szabatott. Ebből a Messiás első eljöveteléig 69 már eltelt.
Az utolsó hét a végidőre halasztódott. Annak az utolsó hétnek a feléről olvasol a Dániel 7. fejezetében.
A Pontifex Maximus cím valóban az ókori római vallási vezetők hivatalos megnevezése volt, és a római császárok is viselték ezt a címet, egészen addig, amíg Gratianus császár 375-ben lemondott róla. Azonban fontos megérteni, hogy amikor a keresztény pápák elkezdték használni a Pontifex Maximus kifejezést, annak jelentése már nem a pogány római vallás legfelsőbb papjára utalt, hanem a keresztény egyház vezetőjére."
A Római császárnak több esze volt, mint a Római Egyház pápáinak. Már Jeromos is kérte I.Damáz pápát, hogy ne vegye fel a Pontifex Maximus címet, tudván, hogy az a pogány Rómához kötődött.
A hatalomra éhes gyilkos pápa azonban nem hallgatott Jeromosra.
Te azt írod, hogy azzal, hogy a pápák felvették magukra ezt a címet a keresztény egyház vezetőiként tették.
Csakhogy a Khrisztosz szentjeiből álló Isten Ekklésziájának a vezetője személyesen Krisztus.
Nos ezért sem lehet a Római Egyház Isten Ekklésziája.
Az Egyházat nem lehet csupán emberi hibákkal azonosítani. Jézus Krisztus Egyháza nem csupán egy emberi intézmény, hanem az Ő titokzatos teste (lásd: Efézus 1:22-23), amely tartalmazza a szenteket és a bűnösöket is."
A Római Egyház esetében azonban nem hibákról beszélünk, hanem súlyos bűnökről."
Az Úr tanításával való szándékos szembeszegülésről.Az igazak korszakokon keresztül való üldözéséről,zsidóüldözésekről,háborúk szításáról,erkölcstelen,hazug magatartásról.
Félre ne értsd itt nem az egyház tagjaira gondolok, hanem mindenkori pápáira, püspökeire,papjaira.
Ezzel szemben az Isten Eklésziiája hibátlan tökéletes szentekből áll.Akik meghaltak a bűnnek,ás
akiket a Szent Szellem Isten megigazított, megszentelt.
Ef. 1:20. amelyet Krisztusban munkált, amikor életre keltette a halottak közül és jobbjára ültette az egeken túliakon, 21. felül minden fejedelemségen és hatalmasságon és hatóerőn és uraságon és minden név fölé nemcsak ebben a (világ)korszakban (aionban), hanem az eljövendőben is, 22. és mindent lábai alá vetett és Őt adta főül mindenek felett a (kihívott) gyülekezetnek (eklézsiának),
1.Kor. 12: 12. mert ahogy a test egy, bár sok tagja van, és a test minden tagja noha sok van, mégis egy test, így van a Krisztus is, 13. mert mi is egy Szellemben mind egy testté lettünk bemerítve, akár zsidók, akár görögök, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájunkat egy Szellem itatott át, 27. ti pedig Krisztus teste vagytok és tagja részenként,
Az emberek által alapított egyházak tévtanítói szájukat tépve állítják, hogy egyházuk tagjai Krisztus testének a tagjai méghozzá úgy hogy Krisztus teste a bűnösöket is magába foglalja - ezzel nyugtatva
a meg nem tért bűnösöket, hogy az egyházukban biztonságban vannak.
Ellenben, mivel a Khrisztosz teste szent, így a tagoknak is szenteknek kell lenni. Különben nem lehetnek része a az Isten Elkklésziájának:
1.Péter 1:
14. mint engedelmesség gyermekei nehogy az előző tudatlanságtokbani vágyaitokhoz szabjátok magatokat,
15. hanem, mint ahogy Szent az, aki elhívott titeket, legyetek ti is szentek minden forgolódásotokban, 16. azért írták meg: szentek legyetek, mert én szent vagyok 17. és ha Atyának hívjátok azt, aki személyválogatás nélkül ítél meg mindenkit tettei szerint, félelemmel forgolódjatok itt tartózkodástok idejében,
Nos ez az, a szentség,ami hiányzik a Római Egyházból ,annak pápáiból, püspökeiből,papjaiból, és sajnos így az egyház tagjaiból is.
Ezt ismerte fel Tertulliánusz már a harmadik század elején, ezért 207-ben végleg szakított a Római Egyházzal. Nem mintha korábban a Római Egyházban szentek lettek volna.Csak Tertulliánusz
Az érveid alapvetően a Jelenések könyvének bizonyos szakaszaiból származnak, amelyeket sokan, különösen az antikatolikus mozgalmak, a Katolikus Egyház ellen fordítanak. Azonban fontos, hogy megvizsgáljuk ezen érvelések mögött rejlő téves feltételezéseket és értelmezéseket.
1. Jelenések könyve és a nagy Babilon
A Jelenések könyvében említett "nagy Babilon" és a "parázna" nem azonosítható egyértelműen a Katolikus Egyházzal. A keresztények között a történelmi és teológiai értelmezések eltérnek ebben a kérdésben. A legtöbb katolikus teológus úgy véli, hogy a nagy Babilon Rómát vagy azokat a világi hatalmakat jelképezi, amelyek az Egyházat üldözték, nem pedig magát a Katolikus Egyházat.
Az egyház története során a hívők sokszor szenvedtek el üldöztetéseket és igazságtalanságokat – éppúgy, mint ahogy a Jelenések könyvében szereplő szentek és vértanúk is. Az, hogy Babilon és a parázna jelképeit a Katolikus Egyházra vetíted, történelmileg és teológiailag nem megalapozott, különösen ha figyelembe vesszük, hogy maga az Egyház Jézus Krisztus által alapított intézmény, amely az apostolokra és a Szentírásra épül.
Az érved szerint a Jelenések 17-18. fejezetében leírt „Nagy Babilon” a katolikus egyházra vonatkozik, és ebből következteted, hogy az egyház maga is bűnös. Azonban ez az értelmezés nagyban függ az adott teológiai irányzattól és nem tekinthető minden keresztény egyház vagy felekezet által elfogadottnak. A katolikus egyház például nem azonosítja magát a Jelenések könyvében szereplő „Nagy Babilonnal”, hanem inkább egy globális, erkölcsi értelemben vett romlott világrendszerként értelmezi azt, amely elutasítja Istent és az ő igazságát.
A Jelenések 14:1-5 és a Péter első levele 2:4-8 a hívők közösségére utal, akik Krisztusra, mint a sarokkőre építik hitüket. Ez a szöveg nem áll szemben a katolikus tanítással, mivel az egyház tagjait „élő köveknek” tekinti, akik a Krisztusra épült lelki házat alkotják. Az egyház szentsége és Krisztusban való egysége nem változik meg attól, hogy egyes tagjai vétkeznek.
Az érvelésed, amely a Jelenések 17:16-17-et idézi, tévesen azonosítja a „Nagy Babilont” a katolikus egyházzal. A katolikus egyház tanítása szerint a „Nagy Babilon” nem egy konkrét földi egyház, hanem egy szimbolikus kifejezés, amely a világ gonoszságára és bűneire utal. Ez egy szimbolikus leírása azoknak az erőknek, amelyek Isten ellen lázadnak és a világot megtévesztik.
A történelmi események, mint a keresztes hadjáratok vagy az inkvizíció, sok esetben túlzó és félrevezető interpretációk alapján kerülnek bemutatásra. Például a boszorkányperek jelentős részét nem az egyház, hanem a világi hatóságok vezették, és az inkvizíció sok esetben valójában védte a vádoltakat az önkényes igazságszolgáltatástól.
Az állításod szerint a Jelenések könyvében említett „Nagy Babilon” a katolikus egyházat jelenti, és a hívei valójában a Sátánt imádják. Ez az értelmezés egyoldalú és nem minden keresztény felekezet által elfogadott. A „Nagy Babilon” kifejezés sok teológus szerint nem egy konkrét földi egyházra utal, hanem egy szimbolikus leírása annak, ahogyan a világban létező gonosz rendszerek és erők eltávolodnak Istentől. A katolikus egyház maga nem azonosítja magát a „Nagy Babilonnal”, és ez a címkézés súlyos félreértéshez vezet.
A Jelenések könyvében szereplő nagy Babilon szimbolikus jelkép, és sokféle magyarázat született annak értelmezésére. Az antikatolikus érvelések gyakran összekapcsolják ezt a szimbólumot a Katolikus Egyházzal, különösen azért, mert az Egyház történelme során nagy befolyással bírt. Azonban a Jelenések könyve Rómát vagy azokat a világi hatalmakat jelképezi, amelyek az Egyházat és a hívőket üldözték, nem pedig magát az Egyházat. A szimbolikus Babilon a korabeli Római Birodalom vagy a világ bűnös rendszereire utal, amely az igaz hit üldözésében részt vett.
Az érvedben hivatkozol a Jelenések könyve 17. és 18. fejezetére, amelyek szerinted a katolikus egyházra utalnak. Azonban ez a szövegkörnyezet és történelmi értelmezés figyelmen kívül hagyása. A „Nagy Babilon” a Jelenések könyvében nem egy konkrét egyházra vagy intézményre utal, hanem egy szimbolikus leírása a bűn és gonoszság világának, amely elutasítja Isten igazságát és erkölcsét. A katolikus egyház soha nem azonosította magát ezzel a szimbólummal, és a keresztény hagyományok többsége is szellemi gonoszságként értelmezi, amely túlmutat egyetlen intézményen.
2. Az Egyház szentsége
Az Egyházat nem lehet csupán emberi hibákkal azonosítani. Jézus Krisztus Egyháza nem csupán egy emberi intézmény, hanem az Ő titokzatos teste (lásd: Efézus 1:22-23), amely tartalmazza a szenteket és a bűnösöket is. Ahogyan korábban említettem, az Egyház "corpus permixtum," amelyben igazak és bűnösök együtt vannak jelen. Az Egyház szentsége Krisztusból ered, nem pedig az emberi tagok hibáitól függ.
Jézus a Máté 16:18-19-ben Péterre bízta az Egyház kormányzását, és megígérte, hogy a pokol kapui nem fognak erőt venni rajta. Ez azt jelenti, hogy Krisztus Egyháza a végsőkig megmarad, függetlenül attól, hogy az egyes tagok bűnösek lehetnek.
Az az érvelés, hogy a katolikus egyház „nem szent”, mert egyes tagjai bűnösek voltak, félreértésen alapul. Az egyház szentsége nem az egyes tagok erkölcsi tökéletességén alapszik, hanem azon, hogy Krisztus maga az egyház feje, és az egyház az ő misztikus teste. Ahogy Krisztus szent, úgy az egyház is szent, még akkor is, ha egyes tagjai bűnösök. Az egyház soha nem állította, hogy tagjai vagy vezetői hibátlanok, de a szentsége Krisztusban gyökerezik, nem az emberi cselekedetekben.
3. Az intézmények és a bűn
Az állításod, miszerint a Katolikus Egyház intézményként is bűnös lenne, alapvetően félreértelmezi az intézmények és egyének közötti különbséget. Az Egyház tanításai és erkölcsi elvei mindig Krisztus igazságosságát és szeretetét tükrözik. Ha egyes tagjai bűnös tetteket követnek el, az nem az Egyház tanításaiból fakad, hanem személyes hibákból. Az Egyház maga szent, hiszen Krisztushoz tartozik.
Az, hogy a Katolikus Egyház története során néha hibás döntések is születtek, nem jelenti azt, hogy az Egyház maga bűnös intézmény lenne. Ahogyan Krisztus mondta, a búza és a konkoly együtt növekszik az aratásig (Máté 13:24-30). Az Egyház küldetése, hogy Krisztus tanításait közvetítse, és a hívőket az üdvösségre vezesse.
4. A pápák bűnei
A pápák egyéni bűnei nem teszik érvénytelenné az Egyház szentségét vagy küldetését. Az, hogy a történelemben voltak bűnös pápák, nem változtat azon a tényen, hogy Krisztus maga alapította az Egyházat, és Péternek és utódainak adta a mennyek országának kulcsait. Az egyes pápák bűneiért Isten előtt fognak felelni, de ezek nem változtatják meg az Egyház természetét, amely Krisztuson alapul.
5. Történelmi félreértések
Az Egyház sokszor szembesült igazságtalanságokkal és üldöztetésekkel, de ezek nem teszik bűnössé magát az Egyházat. A középkori vallási háborúk és inkvizíciók nem az Egyház tanításának eredményei, hanem történelmi körülmények következményei, amelyeket gyakran félreértenek. Az Egyház a történelem során számos esetben felszólalt az igazságtalanság ellen, és védte az emberi méltóságot és jogokat.
6. "A fejétől bűzlik a hal" érvelés cáfolata
Az állításod, miszerint „a fejétől bűzlik a hal”, egyszerűen egy szemléletes kifejezés, de nem megalapozott érv. Az egyházat Krisztus alapította, és az ő szentsége az egész testre – az egyház tagjaira – kiterjed, függetlenül attól, hogy egyes tagjai vagy vezetői hibáztak. A történelem során minden intézménynek és közösségnek voltak olyan tagjai, akik erkölcsi hibákat követtek el, de ez nem jelenti azt, hogy az egész intézmény erkölcsileg romlott lenne.
A katolikus egyház több ízben nyilvánosan elismerte és bűnbánatot tartott a múltbeli hibákért, és elkötelezte magát az erkölcsi megújulás mellett. Ez a folyamatos megújulás az egyház valódi erejét és szentségét bizonyítja, nem pedig annak gyengeségét.
7. A katolikus egyház célja és szerepe
Az érvelésedben azt állítod, hogy a katolikus egyház profitorientált, és célja nem az üdvösség közvetítése. Ez teljesen téves. A katolikus egyház elsődleges célja mindig is Krisztus tanításának hirdetése és a hívek üdvösségének segítése volt. Az egyház rengeteg szociális, oktatási és jótékonysági tevékenységet végez a világ minden táján, és ezek mind Krisztus tanítását tükrözik, nem pedig profitorientált célokat szolgálnak.
Az, hogy a modern jog intézményeket is felelősségre vonhat, nem jelenti azt, hogy az egyház automatikusan bűnös lenne bármilyen bűnért, amit egyes tagjai elkövettek. Az egyházi vezetők intézkedéseket hoztak a belső struktúrák megreformálására és az igazságszolgáltatás érdekében, különösen a szexuális visszaélések esetében.
8. A bűn és a bűnbocsánat kérdése
Az érvelésedben azt állítod, hogy a katolikus egyház bűnei miatt „felelősségre vonható”, de ez nem veszi figyelembe a katolikus tanítást, amely szerint az egyház Isten szentségét hordozza, függetlenül a tagjai hibáitól. A bűn egyéni szinten létezik, és az egyház mindig is azt tanította, hogy minden bűnöst meg kell téríteni, és bűnbocsánatot kell kérni.
A katolikus egyház bűnbánata és megbocsátási gyakorlata Jézus tanításain alapul, és az egyház szüntelenül törekszik a hívek lelki növekedésére és üdvösségük biztosítására.
Az érved, miszerint a Katolikus Egyház intézményként bűnös lenne, alapvetően téves értelmezésen alapul. Az Egyház szent, mivel Krisztus titokzatos teste, és bármilyen hibát is kövessenek el az egyes tagjai, az nem vonja érvénytelenné az Egyház küldetését és szentségét. A Jelenések könyvének említett részei nem az Egyházra vonatkoznak, és a történelem során az Egyház folyamatosan védte a keresztény tanításokat és erkölcsi értékeket.
Az érveid, miszerint a katolikus egyház bűnös, alapvetően félreértéseken és rossz teológiai értelmezéseken alapulnak. A katolikus egyház Krisztus szentségét tükrözi, és még ha tagjai bűnöket is követnek el, az nem teszi magát az intézményt bűnössé. Az egyház mindig is törekedett a megtisztulásra, és folyamatosan reformálja magát, hogy hívei üdvösségét szolgálja, ahogyan Krisztus tanította.
A Biblia, különösen a Jelenések könyve sok szimbolikus nyelvezetet használ, amit helyesen kell értelmezni, hogy ne vonjunk le belőle hibás következtetéseket. A Jelenések 17-18-ban említett nagy Babilon nem azonosítható egyértelműen a Katolikus Egyházzal, és a történelmi kontextus figyelmen kívül hagyása torz értelmezéshez vezethet. Lássuk részletesen, miért hibás az érvelésed, és milyen válaszok adhatók ezekre a téves következtetésekre.
9. Az Egyház szentsége és Krisztushoz való tartozása
Az Egyház szentsége Krisztusból ered, és az apostoli időkre nyúlik vissza. Az egyház „Krisztus titokzatos teste” (lásd: Efézus 1:22-23), és maga Krisztus alapította Péter apostolra, ahogyan azt a Máté 16:18-19 is bizonyítja: „Te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházamat.” Az Egyház szent, mert Krisztus az alapítója, és a szentsége nem függ attól, hogy egyes tagjai esetleg erkölcstelenek lehetnek. Az egyház története során sokszor meg kellett küzdenie az erkölcsi kihívásokkal, de maga az Egyház, mint Krisztus intézménye, szent és elpusztíthatatlan.
10. A szobrok és képek használata a templomokban
Az az állítás, hogy a szobrok és képek használata bálványimádás lenne, félreértésen alapul. A Katolikus Egyház nem a szobrokat vagy képeket imádja, hanem azokat tiszteletben tartja, mint a szentek, Jézus Krisztus és Mária ábrázolásait. A különbség fontos: a katolikusok nem imádják a képeket, hanem tisztelettel adóznak azoknak, akiket a képek ábrázolnak. Ez nem ütközik a Tízparancsolat első és második parancsolatával, hiszen a szobrok és képek nem helyettesítik Istent, hanem segítik a hívőket az imádságban és a lelki elmélyülésben.
Az érved szerint a katolikusok bálványimádást követnek el azzal, hogy Máriához imádkoznak. Azonban a katolikus teológia egyértelműen megkülönbözteti az imádatot (latria), amely egyedül Istennek jár, és a tiszteletet (dulia), amely a szenteknek adható. Mária, mint Isten anyja, különleges tiszteletet kap, amelyet a katolikus egyház hyperduliának nevez, de ez nem bálványimádás, hanem közbenjárás kérése Máriától, aki közel áll Krisztushoz.
11. Mária tisztelete és az Üdvözlégy imádság
Az Üdvözlégy Mária imádság nem bálványimádás, hanem tiszteletadás annak, akit maga Isten választott ki, hogy Jézus Krisztus édesanyja legyen. Az imádság nagy része a Lukács 1:28-42-ből származik, ahol az angyal üdvözli Máriát, és ahol Erzsébet azt mondja: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.” Mária tisztelete tehát mélyen gyökerezik a Szentírásban. A katolikusok nem imádják Máriát, hanem kérik, hogy közbenjárjon értük Fiánál, Jézus Krisztusnál, aki az egyedüli közbenjáró Isten és ember között (1Timóteus 2:5).
12. Az inkvizíció és történelmi események
Az inkvizíció kapcsán gyakran félreértik a történelem tényeit. Az inkvizíció célja az volt, hogy védelmet nyújtson az eretnekséggel vádolt emberek számára, és biztosítsa a jogszerű eljárást egy olyan korban, amikor az önkényes igazságszolgáltatás és lincselések elterjedtek voltak. Az inkvizíció nem volt annyira kegyetlen és általánosan elterjedt, mint ahogyan azt sokan gondolják. Sőt, sok esetben az inkvizíció korlátozta a felesleges erőszakot, és sok vádlott számára védelmet biztosított. A történelem tanulmányozásakor fontos, hogy a korabeli körülményeket és az egyházi eljárásokat is figyelembe vegyük.
Az inkvizícióval kapcsolatban gyakran félreértések és túlzások terjednek. Valóban voltak visszaélések, de sok esetben az inkvizíció jogi rendszert biztosított, amely megakadályozta a spontán erőszakos cselekedeteket és lincseléseket. Például a spanyol inkvizíció gyakran védelmet nyújtott azoknak, akiket eretnekséggel vádoltak, és sok esetben szigorúbb eljárásokat alkalmazott, mint a világi hatóságok. Az inkvizíció nem volt általános a katolikus egyház teljes történetében, és a legtöbb esetben a világi hatóságok hozták a halálos ítéleteket, nem az egyház.
13. A Katolikus Egyház és a politika
Az Egyház mindig is kapcsolatban állt a világi hatalmakkal, hiszen társadalmi szerepe miatt sokszor politikai helyzetekben is részt kellett vennie. Azonban a politikai együttműködés nem teszi bűnössé az Egyházat. Jézus Krisztus világosan megmondta, hogy az Ő országa nem e világból való (János 18:36), de ez nem zárja ki, hogy az Egyház világi ügyekben is megpróbálja érvényesíteni a keresztény értékeket. A politikai részvétel célja mindig az emberi méltóság védelme és a társadalmi igazságosság előmozdítása volt, nem pedig a hatalom megszerzése.
A történelmi egyház valóban kapcsolatban állt a politikával, de ez nem azt jelenti, hogy a katolikus egyház megszegte volna Krisztus tanításait. Az egyház sok esetben megvédte a keresztény értékeket a politikai hatalommal szemben, és a világi hatalmakkal való együttműködés sokszor a kereszténység terjedését és védelmét szolgálta. Azonban ez nem azt jelenti, hogy az egyház maga politikai intézmény lett volna, hanem hogy megtartotta a lelki és erkölcsi felelősségét.
Az érvelés, miszerint Jézus országa „nem e világból való” (János 18:36), igaz, de ez nem zárja ki azt, hogy az egyház jelen legyen a világban és az emberek életében. Jézus küldetése a világ üdvösségére irányul, és az egyház az ő földi eszköze, hogy ezt a küldetést teljesítse. A világban élő keresztényeknek továbbra is részt kell venniük a világ megváltoztatásában, de nem világi hatalomért, hanem Isten országáért.
Összegzés
Az állítás, miszerint a Katolikus Egyház „a Sátán intézménye” lenne, megalapozatlan és hibás értelmezése a Szentírásnak. Az Egyház Krisztus által alapított intézmény, amely szent, és a történelem során folyamatosan közvetítette Krisztus tanítását. A Jelenések könyve szimbolikus nyelvezete nem vonatkozik az Egyházra, hanem inkább azokra a hatalmakra, amelyek az Egyház és a hívők ellen harcoltak.
Az érvelésed több ponton félreértésen vagy túlzott leegyszerűsítésen alapul. A katolikus egyház szentsége Krisztusban rejlik, és a múlt hibái, mint például az inkvizíció vagy a politikai kapcsolatok, nem változtatják meg az egyház alapvető célját: az emberek üdvösségének elősegítését és Krisztus tanításainak hirdetését. A katolikus egyház soha nem imádott szobrokat vagy képeket, és Mária tisztelete is Krisztushoz vezető útként értelmezendő. Az egyház szerepe a világban továbbra is a lelki megújulás és az üdvösség elérése, függetlenül az egyes tagok hibáitól.
Az egyház magától Krisztustól származik, és nem változtatja meg lényegét azáltal, hogy egyes tagjai erkölcstelenek lehetnek.
-
A nagy babiloni egyház a Sátán földi intézménye és semmiképp nem származhat a Krisztustól. Hívei, pedig a Sátánt imádják cselekedeteikkel. Bizonyítékok: képek és szobrok használata a templomokban, Istennek földi szülőanyja van. A földi szülőanyjának szobrot faragtak, képet festettek és hozzá imádkoznak, hogy a szobor imádkozzon Istenhez, az egyház, pedig kiszolgálja a politikát titulusokért.
----
Az ima is bizonyítja: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért,most és halálunk óráján. Ámen.
----
Amit a Biblia ír:
-
2Móz 20,4Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
------------------
2Móz 20,23 Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.
2Móz 20,5Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
---------------
Jel 19,10 És leborulék annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de monda nékem: Meglásd, ne tedd; szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, a kiknél a Jézus bizonyságtétele van; Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.
--------------
Az egyház, mint Krisztus által alapított szent intézmény, nem egyenlő a benne részt vevő emberek tetteivel.
-------------------------------
Az egyház soha nem volt szent intézmény, mert különben nem ezt a gyűjtőnevet nevet kapta volna meg a Bibliában János apostoltól.
-
Jel 17,5 És az ő homlokára egy név vala írva: Titok; a nagy Babilon, a paráznáknak és a föld útálatosságainak anyja.
---------------------------------------------
Jel 17,2A kivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznaságának borával megrészegedtek a föld lakosai.
Nagy Babilon le sem tagadhatná, hogy az egész történelemben végig a politikában voltak/vannak.
Jel 18,3 Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
---
-
Nagy Babilon a földi világ szerint beszél és nem a mennyei szerint.
Jézus, viszont megmondta, hogy ki az ellensége.
-
Jn 8,44Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.
------------------------------------
Jn 18,36 Felele Jézus: Az én országom nem e világból való.Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
-------------------
Az inkvizíció és más üldözések történetét gyakran félreértelmezik. Az inkvizíció nem volt olyan kegyetlen és általánosan elterjedt intézmény, mint ahogyan azt sokan gondolják. Sőt, sok esetben az inkvizíció volt a mérséklő hatású intézmény, amely megakadályozta az önkényes lincseléseket és biztosította a megfelelő jogi eljárást. Az inkvizíció egyházi intézménye gyakran visszafogta az erőszakot, és különösen a spanyol inkvizíció példája azt mutatja, hogy több vádlottnak kedvezett a bírósági eljárás során.
Nem értelmezzük félre. Ilyen kínzó eszközöket, amiket nagy Babilon használt soha nem tudtam volna kitalálni.
-
Jézus, és Pál ellenben ezt mondta a követőinek:
Mt 5,44 Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket.
Lk 6,27 De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek,
Lk 6,35 Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal.
Jn 13,34 Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.
Jn 15,12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. 13. Jn 15,17 Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.
Rm 13,8 Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.
Az állítás, hogy az intézmények is bűnösek lehetnek, téves, ha azt az egyházra alkalmazzuk. Az egyház Krisztus titokzatos teste, és így szent, még akkor is, ha egyes tagjai bűnösök lehetnek. Az egyház maga nem követ el bűnt, hanem az egyes tagjai, akik eltérnek a keresztény tanítástól. Az egyház a tanításaiban és erkölcsi elveiben mindig Isten igazságosságára és szeretetére törekedett, és a történelem folyamán számos esetben felszólalt az igazságtalanság ellen.
4. A kihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz,
5. Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által.
6. Azért van meg az Írásban: Ímé szegeletkövet teszek Sionban, a mely kiválasztott, becses; és a ki hisz abban, meg nem szégyenül.
7. Tisztesség azért néktek, a kik hisztek; az engedetleneknek pedig: A kő, a melyet az építők megvetettek, az lett a szegeletnek fejévé és megütközésnek kövévé s botránkozásnak sziklájává;
8. A kik engedetlenek lévén, megütköznek az ígében, a mire rendeltettek is.
Az egyház maga nem követ el bűnt, hanem az egyes tagjai, akik eltérnek a keresztény tanítástól. Az egyház a tanításaiban és erkölcsi elveiben mindig Isten igazságosságára és szeretetére törekedett, és a történelem folyamán számos esetben felszólalt az igazságtalanság ellen.
Az intézmények felelősségre vonása a modern jogban valóban létezik, de az Egyház nem egy profitorientált vállalat. Az egyház célja, hogy Krisztus tanításait közvetítse és a híveket az üdvösségre vezesse.
A Nagy babiloni egyház megbüntetése a politikai uralkodók által fog megtörténni, hiszen le van írva:
-
Jelenések könyve 17. rész
15. És monda nékem: A vizek, a melyeket láttál, a hol a parázna ül, népek azok és sokaságok és nemzetek és nyelvek.
16. És a tíz szarv, a melyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát, és kifosztják és mezítelenné teszik, és eszik annak húsát, és megégetik őt tűzzel.
17. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék, és egy szándékon legyenek, és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.
-
A hamis vallás büntetése Istentől, amely az elmúlt századok alatt félrevezette az embereket, megkínozta az eretneknek bélyegtetteket, máglyán elégette a nőket, mert ráfogták, hogy boszorkányok, keresztes hadjáratokat indítottak más gondolkodók ellen, megölték a reformereket, és papjaik megáldották a harcba induló katonákat és fegyvereiket. stb...
--------------
Jel 19,2 Mert igazak és igazságosak az ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, a mely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszúlta az ő szolgáinak vérét annak kezén.
Az állítás, miszerint az intézmények kollektív felelősséggel bírnak, az egyház esetében ezt nem lehet alkalmazni. Az egyház, mint Krisztus által alapított szent intézmény, nem egyenlő a benne részt vevő emberek tetteivel. Az egyház magától Krisztustól származik, és nem változtatja meg lényegét azáltal, hogy egyes tagjai erkölcstelenek lehetnek. A bűnös egyének felelősségre vonhatók és megítélhetők, de az egyház szentsége Krisztusból ered, nem az egyes tagjainak erkölcsi tisztaságából.
Például a keresztes hadjáratok vagy az inkvizíció történelmi kontextusban sokkal összetettebbek, mint ahogy azokat sokszor bemutatják. Ezek az események részben a kor politikai és társadalmi viszonyaiból adódtak, és nem kizárólagosan az egyház hibájából eredtek. Emellett az egyház többször is elismerte és bűnbánatot tartott a múltbéli hibák miatt, így az intézmény már régóta megtisztulási folyamaton ment keresztül.
Megjegyzem a kollektív bűnösség elvét pont a nácik vallották, és több nemzetközi jogi dokumentum tiltja ezt a megközelítést.
2. Középkori üldözések és az egyház felelőssége
Az inkvizíció és más üldözések történetét gyakran félreértelmezik. Az inkvizíció nem volt olyan kegyetlen és általánosan elterjedt intézmény, mint ahogyan azt sokan gondolják. Sőt, sok esetben az inkvizíció volt a mérséklő hatású intézmény, amely megakadályozta az önkényes lincseléseket és biztosította a megfelelő jogi eljárást. Az inkvizíció egyházi intézménye gyakran visszafogta az erőszakot, és különösen a spanyol inkvizíció példája azt mutatja, hogy több vádlottnak kedvezett a bírósági eljárás során.
Az eretnekek üldözése is a kor politikai és társadalmi viszonyai közé illeszkedett, és nem lehet kizárólag egyházi hibának tulajdonítani. Az egyház sok esetben a társadalmi rend és stabilitás megőrzésére törekedett, és nem célja volt a puszta elnyomás.
3. A bűn fogalma és az intézmények
Az állítás, hogy az intézmények is bűnösek lehetnek, téves, ha azt az egyházra alkalmazzuk. Az egyház Krisztus titokzatos teste, és így szent, még akkor is, ha egyes tagjai bűnösök lehetnek. Az egyház maga nem követ el bűnt, hanem az egyes tagjai, akik eltérnek a keresztény tanítástól. Az egyház a tanításaiban és erkölcsi elveiben mindig Isten igazságosságára és szeretetére törekedett, és a történelem folyamán számos esetben felszólalt az igazságtalanság ellen.
4. Modern jog és az intézmények felelőssége
Az intézmények felelősségre vonása a modern jogban valóban létezik, de az Egyház nem egy profitorientált vállalat. Az egyház célja, hogy Krisztus tanításait közvetítse és a híveket az üdvösségre vezesse. A jogi felelősségvállalás az egyház esetében nem vonatkoztatható ugyanúgy mint egy cégnél. Ha egyházi személyek bűnös cselekedeteket követnek el, az egyén felelős a tetteiért, de ez nem változtat az egyház szentségén vagy küldetésén.
5. Az egyház felelőssége a klérus cselekedeteiért
Az egyház elismeri, hogy bűnös emberek mindig is voltak a soraiban, de ez nem teszi érvénytelenné az egyház tanításait vagy szentségeit. Krisztus maga mondta, hogy „a konkoly és a búza együtt növekszik” (Máté 13:24-30), és hogy az egyházban is lesznek bűnösök. Az egyház, mint Krisztus által alapított intézmény, nem válik bűnössé a tagjai hibái miatt, mert Krisztus szentségéből ered a szentsége.
Az inkvizíció és más történelmi események összetettek, és a kor politikai-társadalmi viszonyai erősen befolyásolták őket. Az egyház több alkalommal is nyilvánosan megbánást tartott a múlt hibái miatt, és ez a megtisztulás folytatódik.
Persze ez a „csakazért is bűnös örökön-örökké”, és rázzuk az öklünket elvet vallókat nem hatja meg, pont ugyanaz, mint a német bűntudat-kultusz, hogy a Holokauszt miatt sose lesz olyan, hogy oké, már eleget vezekeltetek, fel vagytok oldozva, hanem örökké Tätervolk maradtok, éljetek öngyűlöletben, perverz önmarcangoló lelkületben mindöröké. A kereszténységben azonban a bűnbánat nem egy öncélú flagelláns típusú vezeklés kultusz, meg nézzük a köldökünket örökkön-örökké, hanem a bűnbánatot követőn van valóságos feloldozás, megigazulás, aminek következtében Isten eltörli a bűnt, és „bűneikre többé nem emlékezem”.
"a modern jogi gondolkodás is elismeri, hogy jogi személyek és intézmények is felelősségre vonhatók." - Ehhez képest én még nem láttam Kft-t, vagy egy Államot sem a vádlottak padján ülni. Polgári jogi felelőssége lehet legfeljebb, büntetőjogi nem, ugyanis bűncselekményt csak ember tud elkövetni, a jogi személy legfeljebb anyagi felelősséggel tartozhat, ha a vezetőség bűnös célra használja a szervezetet. Vagy talán azt állítod, hogy a Katolikus Egyház jogilag bűnszervezet, mint pl. a Waffen-SS?
Összegzés
Az érvek, amelyek az egyház kollektív bűnösségét feltételezik, figyelmen kívül hagyják az egyház szentségét és küldetését. Az egyház nem egy világi intézmény, amelyet ugyanazokkal a mércékkel lehet mérni, mint egy profitorientált vállalatot. Az egyház bűnbánatot tartott a múlt hibáiért, és folyamatosan megújul, hogy hű maradjon Krisztus tanításaihoz. Az egyház hibáiért a bűnös egyének felelősséggel tartoznak, de maga az intézmény Krisztusból eredő szentsége sértetlen marad.
„"a keresztények már jóval a konstantini fordulat előtt is tévedhetetlennek vallották az Egyházat."Ahogy én magam is igy vélem. Volt valami vitás kérdés, az apostolok tartottak egy zsinatot Jeruzsálemben megbeszélték és határoztak, ugymond dogmaként el is fogadom mint igazság.”- Akkor már csak az a kérdés, hogy hogy lehet az, hogy az Egyház tévedhetetlen volt, meg lett ígérve róla, hogy még a pokol kapui sem vehetnek rajta erőt, aztán egyszer mégis valamikor mégiscsak lerobbant? Vagy például te elfogadod a Niceai Zsinat krisztológiáját (feltételezem a Khalkedónit is), akkor még jó volt az Egyház, és utána döglött be?
„Te egy utópista álomvilágban élsz, ha tökéletes tévedhetetlen egyházat látsz.” –Abban az értelemben nem látom annak, hogy minden tökéletes, jó és szép, minden klerikus hibátlan és teológiai zseni, stb., nem vagyok naiv. Abban hiszek, hogy van egy természetfeletti mag, amely tévedhetetlen és romolhatatlan: ez a doktrínák stabilitása és az apostoli utódlás fennmaradása. Minden másban az Egyház csetlik-botlik sokszor, mindig is így volt, és mindig is így lesz. Botrányok, korrupt elöljárók, stb. voltak, vannak, lesznek, de nem ez a lényeg.
„Kizárhatod a nagy hitehagyás elvét, de a fönt emlitett zsinat egyik résztvevője azt irta hogy 2Thess 2,3, stb.” – Csakhogy a te szempontból az ősegyházban az a mozzanat, amikor állítólagosan ősadventista teológiát állítólag "lecserélték" a római katolikus teológiára az nem a nagy aposztázia, maximum nagy eretnekségbe esés lehet. Az, aki a keresztény nevet nem veti el, legfeljebb bizonyos doktrínális kérdésekben tévedésbe esik, az nem hitehagyott (aposztata), hanem eretnek. Hitehagyott az, aki megtagadja Krisztus nevét, és pl. pogány, muszlim, stb. lesz. Ilyen pedig nem történt még a te szempontodból sem, pláne tömegesen a Niceai Zsinat környékén. Így hát Pál apostol ezen leírását nem alkalmazhatod erre.
„Nem azt irja hogy eltünik, vagy láthatatlan lesz az egyház, hanem bekövetkezik az aposztázia-hitehagyás.” – Viszont ha ilyen történne, az igazi (nem aposztata) egyház bizony eltűnne, felkutathatatlanná válna, mint ahogy nincsenek is történeti adatok például a középkorban például JT-s nézeteket valló közösségekről. Ha ilyen történne, az ütközne a „pokol kapui sem vehetnek rajta erőt” plusz a „hegyre épült várost nem lehet elrejteni” ígérettel.
„Gondolj csak bele, ha az egyházban nem következett volna be a hitehagyás-ahogy Pál irja-Jézus eljövetele sem történne meg soha, mert ez utóbbinak előfeltétele a másik.”- Igen, viszont ezek szerint a nagy aposztázia Krisztus eljövetelét közvetlenül megelőző időszakra jelöli, na mármost ha ez a 4-5. században esett meg, akkor meg vagyunk lőve, mert a következő mozzanat, ti. Krisztus eljövetel eléggé megcsúszott, mivel azóta elég sok idő eltelt.
„Mire jo egy egyház ami a történelem végéig fennmarad, jól látható és felismerhető de hitehagyott?” – A szöveg nem azt mondja, hogy az Egyház esik hitehagyásba, hanem, hogy lesz hitehagyás. Egyébként ez inkább utal arra, amiről Krisztus Lukács 18:8-nál beszélt „Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?” Ergo itt nem az aposztázia, hogy az Egyházban eretnek tanokat vezetnek be pl. az Eucharisztia vagy a predestináció kapcsán, hanem, hogy az emberek tömegesen hitetlenek lesznek, nem rossz doktrínákat valló keresztények lesznek, hanem nem-kersztények.
„itt jön a preterista magyarázat hogy ujjáépitik téglábol meg malterbol a jeruzsálemi templomot és egy elvetemült zsidó ott kiáltja ki magát Krisztusnak” – Azért ne tagadd, hogy van masszív törekvés a jeruzsálemi Templom újraépítésére, csak épp az kavar be, hogy a muszlimok odaépítették a harmadik legszentebb mecsetjüket, és ha azt elbontanák, az kb. világháborúhoz vezetne. Az aposztata Iulianus római császár is megpróbálta, de tűz ütött ki, és a korabeli keresztények ezt isteni beavatkozásnak értékelték. A „dual covenant theology”-t valló evangelikálok is kimondottan ezt várják. Egyébként megjegyzem a katolikus teológia ilyen téren nem spekulál, nincs „de fide” dogmává emelve egyetlen ilyen eszkatológiai értelmezési elv sem.
„"Maga ül be az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát"- Pontosan ugyan ezt irja a váci érsek olvasd csak..” – Ugyan már, itt egy dogmatikaileg félremagyarázható elbeszélése zajlik az „in persona Christi” teológiájának, arról szól, hogy a pap Krisztus személyében, maga, mint eszköz mutatja be az Eucharisztiát. Ergo nem a pap Krisztus, hanem ő maga Krisztus eszköze, nem is mutatja be a szentmisét, hanem őáltala, rajta keresztül Krisztus, ergo a pap csak egy eszköz. Itt elolvashatod a megfelelő dogmatikai forrásokat: https://en.wikipedia.org/wiki/In_persona_Christi
Amúgy is javaslom, hogyha a katolikus dogmatikát bírálod, azt ne úgy tedd, hogy azt nézed, hogy X pap meg Y püspök mit mondott egy prédikációban, hanem nyiss ki egy Denzinger-t, vagy egy rendes dogmatikakönyvet, pl. Schütz-ét: http://www.ppek.hu/konyvek/Schutz_Antal_Dogmatika_1.pdf
Ami a szombatnapot illeti, ott még gyengébb a pozíciód, mivel az ókeresztény források egyike sem említi, hogy a pogánykeresztények megülték a sabbatoth, tehát ezt nem az Egyház változtatta me egy konkrétan megjelölhető időpontban.
1. Az intézmények és morális felelősség: Az érv azt állítja, hogy csak emberek, egyének követhetnek el bűnöket, intézmények, jogi személyek nem.
Ez ugyanakkor figyelmen kívül hagyja, hogy intézményeknek – például az Egyháznak – szintén van kollektív felelőssége. Ha egy intézmény hivatalos politikái vagy döntései erkölcstelen tettekhez vezetnek, akkor az adott intézmény is viseli a felelősséget azokért. Például a középkori inkvizíció, az eretneküldözések vagy a keresztes hadjáratok során az Egyház hivatalosan is jóváhagyott és elősegített olyan cselekményeket, amelyek sokak számára ma erkölcstelenek és bűnösök.
2. Középkori üldözések: A középkorban az Egyház nemcsak passzívan jelen volt, hanem aktívan részt vett az eretnekek, boszorkányok és mások üldözésében. Az inkvizíció intézményként lépett fel azok ellen, akiket az Egyház tanításai szerint eretneknek vagy boszorkánynak minősített. Bár egyes esetekben konkrét egyházi személyek hajtották végre ezeket az üldözéseket, maga az Egyház, mint szervezet hozta létre és támogatta ezt az elnyomó rendszert. Tehát az Egyház intézményi szinten felelős ezekért a tettekért.
3. A bűn fogalma nem csak egyéni: Az érv arra alapoz, hogy a bűn csak egyénekre vonatkoztatható, intézményekre nem. Azonban a bűn fogalmát a társadalomban, erkölcsben és vallásban is gyakran alkalmazzák intézményekre vagy közösségekre. Az Egyház tanításaiban is találhatunk példát arra, hogy kollektív bűnösségről beszélnek (például nemzetek bűnei). Ha egy intézmény politikái vagy döntései más emberek szenvedését okozzák, akkor az adott intézmény felelősségre vonható, még ha az egyes személyek cselekedték is meg a konkrét tetteket.
4. Modern jog és a jogi személyek felelőssége: Az érv szerint a modern jog sem von felelősségre intézményeket. Ez nem teljesen igaz. Bár közvetlenül egy intézmény nem ül a vádlottak padján, a modern jog igenis képes felelősségre vonni jogi személyeket, cégeket és intézményeket. Például egy vállalat bűncselekményekért is felelősségre vonható, pénzbírsággal vagy más szankcióval sújtható. A felelősség kiterjeszthető azokra a vezetőkre is, akik az intézmény döntéseiért felelősek. Így az az állítás, hogy jogi személyek nem vonhatók felelősségre, félrevezető.
5. Egyház mint intézmény felelőssége a klérus cselekedeteiért: Az érv úgy próbálja védeni az Egyházat, hogy azt mondja, hogy bűnös emberek mindig is voltak és lesznek benne. Ez igaz, azonban ez nem mentesíti az Egyházat, mint intézményt a felelősségtől azokért a döntésekért és politikákért, amelyek bűnös cselekedetekhez vezettek. Az eretneküldözések és az inkvizíció például nem csak egyes egyházi személyek döntései voltak, hanem az Egyház hivatalos álláspontja. Ha egy intézmény rendszeresen elősegíti vagy támogatja az erkölcsileg helytelen cselekményeket, akkor az adott intézmény is erkölcsileg felelős azokért.
Összefoglalva, az érvelés több szempontból is gyenge. Az intézményeknek, beleértve az Egyházat is, van kollektív felelőssége az általuk képviselt politikáért és tettekért, és a modern jogi gondolkodás is elismeri, hogy jogi személyek és intézmények is felelősségre vonhatók. A középkori üldözések esetében az Egyház nem csak passzív megfigyelő volt, hanem aktív szereplője az elnyomásnak, így erkölcsileg is felelős.
