Magyarországi Metodista Egyház Názáreti Egyház Üdvhadsereg Szabadegyház Élet Kenyere Alapítvány Felebarát Keresztyén Szövetség Alapítvány World Gospel Mission Alapítvány
19Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált,
20Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által;"
Mit jelent az 1Péter 3:19, 20? „Ebben az állapotban [a feltámadását követően, szellemben] el is ment [Jézus], és prédikált a börtönben levő szellemeknek, akik engedetlenek voltak egykor, amikor az Isten türelme várt Noé napjaiban, míg készült a bárka, amelyben kevés ember, azaz nyolc lélek [„lélek”, ÚRB, Kár.; „nyolcan”, Kat.] vitetett át biztonságban a vízen.” (Vajon a ’börtönben levő szellemek’ azoknak az embereknek a lelkei voltak, akik nem hallgattak Noé prédikálására az Özönvíz előtt, s akik előtt most megnyílt az égbe vezető út? A 2Péter 2:4 és a Júdás 6 összehasonlítása az 1Mózes 6:2–4-gyel megmutatja, hogy ezek a szellemek Isten angyalfiai voltak, akik Noé napjaiban testet öltöttek, és feleségeket vettek maguknak. Az 1Péter 3:19, 20-ban a ’szellemek’ szó a görögben a pneu′ma·szin, míg a ’léleknek’ fordított szó a pszü·khai′. A ’szellemek’ nem a testből eltávozott lelkek, hanem az engedetlen angyalok voltak; az ugyanitt említett ’lelkek’ élő emberek voltak, mégpedig Noé és a családja. A „börtönben levő szellemeknek” prédikált üzenet ezért ítéletüzenet kellett hogy legyen.)
18Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen; megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint;
19Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált,
20Amelyek engedetlenek voltak egykor, mikor egyszer várt az Isten béketűrése a Noé napjaiban, a bárka készítésekor, amelyben kevés, azaz nyolc lélek tartatott meg víz által;
Nincs annál undorítóbb, mint az, hogy valaki egy olyan szervezet tanítását védelmezi,
amely azt vallja, hogy az abusz angyala Abaddon a királya és krisztusa, o maga pedig
Abaddon szolgalelku pusztító sáskája.
Jób 31:
12Hiszen tűz ez, amely a pusztulásig(Abaddonig) emésztene, És gyökeret verne mindabban, amit szereztem. /UV Ferdítés/
Az Abaddonig a zárójelben azt jeloli, ami a héber szovegben található.
Kár, hogy az UVFerdítés készítoi nem hagyták meg az héber kifejezést.
Igy a megtévesztett jehova tanúk talán hamarabb észhez tértek volna
szervezetuk Abaddonhoz való ragaszkodása tekintetében, hogy megtegyék
a szukséges lépést.
2. Kor. 6: 11A mi szánk megnyílt ti néktek, korinthusiak, a mi szívünk kitárult.12Nem mi bennünk vagytok szorosságban, hanem szorosságban vagytok a ti szívetekben.13Viszonzásul (mint gyermekeimnek szólok) tárjátok ki ti is szíveteket.14Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?15És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?16Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.17Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,18És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.
Ezt írtad, aki kereszténynek vallod magad és része vagy az általad és általatok egyedüli igaz vallásnak kijelentett Jehova Tanúi Egyháznak: "A keresztények nem tűrik el a démonok és a sátán jelenlétét, így a tiéteket sem tűrjük." Ez igen! Igazi Krisztusi gondolkodásra vall. Én azért bátorkodom idézni Jézus szavait, amiben az Ő véleményét olvashatjuk erről a dologról az Új Világ fordításból: "Én azonban azt mondom nektek, hogy ne álljatok ellen annak, aki gonosz, hanem aki arcul csap a jobb orcádon, annak fordítsd oda a másikat is" - Máté 5:39. Észre vettél Jézus szavai és a sajátod között valamilyen különbséget?
Ti bennünket démonosnak, hitehagyottaknak, gonosznak gondoltok, amit nem is tagadtok, ezért keményen harcoltok velünk. Jézus azonban azt akarja, hogy ne álljatok ellenünk! Megütöttünk, megsértettünk, erőszakosak vagyunk, vagy voltunk? Lehet, azonban ilyenkor mutathatjátok ki, mekkora keresztények is vagytok, persze mi is természetesen.
Legyetek ebben is példamutatók, mint egyedüli igaz szervezet tagjai, képviselői, ezzel sok szónál többre mennétek!
Hidd el, nekem semmi gondom a tanúkkal, csupán azért, mert egy emberi szervezetnek szolgálnak, emberek törvényei alapján élnek. Mindenki abban hisz és úgy, ahogyan akarja, tiszteletben szeretném tartani a nézeteket. DE! Egy tanú, aki már abban sem engedelmes a vezetésüknek, hogy jelen van az ilyen fórumokon és hitehagyottakkal tart kapcsolatot, ne hőzöngjön itt, ne sértegessem másokat, ne nézze le, esetleg hülyének is, mivel sokan másképp gondolják az Isten igazságát! Aki csak arra képes, hogy visszavágjon azzal, amit ő kapott, mivel már a sarokba szorult az érvek miatt és nem talál rá elfogadható ésszerű választ, az az ember ne csodálkozzon, ha lesz része sértésben is.
Magam részéről szeretem az ésszerűség keretein belüli értelmes vitákat, mivel abból is lehet tanulni, de a demagóg állítások erőltetése az számomra elviselhetetlen.
"Az Egyház sohasem térített, és nem is térít erőszakosan, mert elvi álláspontja, hogy akarata ellenére senkit sem szabad a hitre kényszeríteni. („Ad amplexandam fidem catholicam nemo invitus cogatur”. CJC. can. 1851.), s hogy a hit tisztaságának megőrzésére kizárólag lelki eszközökkel kell törekedni. (Nem is váltak az Egyház dicsőségére sem a nyugati gótok uralma alatt, sem az utóbbi korokban kényszerrel megkereszteltek.) Ezért helytelenítette az Egyház mindenkor az államtól kiinduló vallási kényszert, amennyiben azt az inkvizíció gyakorolta, aminek jogosultságát soha el nem ismerheti. Ez az oka annak, hogy bármily hasznos szolgálatot tett is az inkvizíció Spanyolországnak, erőszakoskodásait s a kegyetlenség minden egyes tényét a pápák mindig rosszallták, elítélték."
Na ne mondd Józsikácska !!
Talán nem a pápa/pápaság hozta létre az inkvizíciót ? Ne egy katolikus apológus kimagyarázásval vitézkedjél, mert gyomorforgatóan hiteltelen.
Egy kis idézet, egyebekben olvasd el a levélben küldött anyagot:
Kétféle inkvizíció volt; egyházi és spanyol inkvizíció, amelyek egymástól lényegesen különböztek.
A. Az egyházi inkvizíció (hitnyomozó vagy: vizsgáló bizottság, bíróság) az Egyháznak az eretnekekkel szemben a keresztény tan tisztasága s egysége fölött őrködő intézménye, hogy a vallási egység és egyházfegyelem felforgatóinak üzelmeit leleplezze, a megtévedteket a félrevezetéstől óvja. Ennek az intézménynek alapot és megindulást Lucius pápának Barbarossza Frigyessel egyetértésben az albiak ellen 1184-ben kiadott rendelete adott; működésének tulajdonképpeni tere Franciaország déli, Olaszország északi része; célja pedig, hogy e vidékeken az Egyházra és államra egyaránt veszedelmes jellegű eretnekségek (valdiak, katharok, albiak) maradványait kinyomozza, megnyerje, a makacsokat pedig ártalmatlanná tegye.
Utóbb az egyházi inkvizíció általában bármely más eretnekség ellen irányult; a zsidókra természetesen nem vonatkozott, hacsak nem megkeresztelkedett és visszaeső zsidóról volt szó, mert az ilyent mint zsidózó (judaizáló) eretneket éppúgy vonta illetékessége alá, mint a zsidóságra esetleg áttért hitehagyott keresztényt.
Ezek az egyházi inkvizíciós intézmények a püspökök közvetetlen joghatósága alá tartoztak, így tehát püspöki nyomozó székek voltak, és szabályokba foglalt rendtartásuk volt. IV. Ince pápa 1248-ban a dominikánusokra bízta az eretnekek eretneksége feletti egyházi inkvizíciós jogot. Miként előbb a püspöki, úgy most a dominikánus inkvizíció mindinkább elterjedt Európa államaiban: Spanyolországon, Portugálián és Olaszországon kívül Franciaországban, Németországban, Magyarországban, Lengyelországban s utóbb Angolországban, amerre csak védekezni akartak a közveszélyes eretnekek ellen. Azonban utóbb az európai uralkodók az inkvizíciót nem a hitegység megóvására, hanem inkább saját hatalmuk biztosítására kezdték használni.
A közönséges eretnekekkel (Gottschalk, Abelárd, Gilbert, Berengár stb) szemben az egyházi inkvizíció eljárása szelíd volt; büntetésül kiközösítéssel, legfeljebb fogsággal iparkodott őket a hívekre ártalmatlanokká tenni. Azonban ha tanításuk és támadásuk az egyházi és társadalmi rend felforgatására is irányult, és ha nem hagyták abba eretnekségüket, hanem továbbra is konokul ragaszkodtak hozzá, mint nemcsak a hit, hanem az állami törvények ellen is vétkeseknek és lázadóknak találtattak, kiszolgáltatta a világi hatóságnak, amely az ilyeneket állami törvényeik szerin rendesen tűzhalállal (máglyával) büntette és vagyonukat elkobozta. Az Egyház maga sohasem alkalmazott testi fenyítékeket és főleg nem halálbüntetést. A vallatásnál utóbb — habár a pápák tiltották — azon kor világi bíróságainak nem helyeselhető szokása és perrendi mintája után a tortúrát (kínvallatást) is alkalmazták ugyan, de sokkal ritkábban és sokkal enyhébben, mint az akkori világi bíróságok, és mindig tekintettel az egyén szervezetére és a vétség természetére.
Azokért, amiket a mi tisztultabb felfogásunk és humánusabb érzésünk az inkvizíció eljárásában nem helyesel, nem az Egyházat, hanem a kort kell felelőssé tennünk. Egyébként „nem szabad felednünk azt sem, hogy a hitegység és a keresztény társadalmi rend fenntartása a felforgató elemekkel, közveszélyes rajongókkal és tudatos gonosztevőkkel szemben a nyers korban kemény és hatékony eljárást követelt; azok az eretnekségek, amelyek (az egyházi) inkvizíciót életbe hívták, magát a családot, az államot, a házasságot, a magántulajdont és a társadalom alapjait is fenyegették s ha ők győznek, megsemmisül a kultúra, és az emberiség az Egyház 600 éves áldozatos munkája után a barbárságba süllyedt volna vissza.” (Katolikus Lexikon, II. k. 363. old. Budapest 1931.)
Az egyházi inkvizíció intézményét III. Pál pápa 1542-ben átszervezte, V. Sixtus pápa pedig 1587-ben megszűntette és helyébe a hit tisztaságára ügyelő Congregatio Romanae et universalis Inquisitionis Sancti Officii nevű egyházi bizottságot (Szent Officium) állította fel, amelynek tagjai bíbornokok, kiváló teológusok, akik mellett több egyházi és világi jogtudós működik.
Β. A spanyol inkvizíciót a XV. század vége felé (1480) Katolikus Ferdinand és Izabella alatt a spanyol államhatalom létesítette, s főképpen Spanyolországban működött Célja az államra nézve veszélyes elemeknek, a hatalmukban féktelen s a kereszténységből gúnyt űző marannóknak (titkos zsidóknak) és utóbb a moriszkóknak (titkos mohamedánoknak) megtörésével a spanyol nemzeti és vallási egységnek megmentése.
Nagy tévedés vagy rosszakaratú célzatosság tehát azt állítani, hogy a spanyol inkvizíció voltaképpeni célja a zsidók vagyonának lefoglalása, elkobzása volt, amelyen a korona és az egyház osztozott. Első és főcélja a kereszténységnek és a spanyol nemzetiségnek a mindent elnyelő marannók, vagyis a keresztény álarc alá rejtőzködő titkos zsidóság ellen való megvédelmezése.
A spanyol inkvizíció (habár megtartotta az egyházi inkvizíciónak külső formáit) nem volt egyházi, hanem világi, állami, politikai intézmény. Inkvizítorait, akár egyháziak, akár világiak voltak, a király nevezte ki, s ő mentette fel állásuktól, tőle kapták javadalmazásukat, az utasításokat; hatalmukat — ha papok voltak is — nem mint az Egyház, hanem mint az állam, a király hivatalnokai gyakorolták, az ő nevében hozták és hajtották végre az ítéleteket.
Azonban ez az eredetileg fajvédelmi célból létesített intézmény mindinkább a királyi abszolutizmus előkészítője lett a nemességgel és papsággal szemben.
A zsidó Grätz történelmi munkájában a spanyol inkvizíciót saját zsidó elfogultsága szerint tárgyalva, Izabellát „bigott”-nak, vakbuzgónak nevezi, s azt mondja, hogy ő és Ferdinand az inkvizíció felállításával Spanyolország elnyomorítását és hanyatlását egyengette. (Geschichte der Juden, V. Bd. Leipzig, 1864. 300.—363. old.) Azonban téved, mert Spanyolország későbbi hanyatlását más okok idézték elő.
Tagadhatatlan, hogy Ferdinand a spanyol inkvizícióval nemcsak nemzeti és vallási egységet teremtett, hanem amennyiben az inkvizíciónak utóbb főtörekvése a Luther Mártonnal (1483—1546) kezdődő protestantizmus beszivárgásának meggátlására irányult, — megmentette Spanyolországot attól a hitszakadástól, amely az újkor elején Európa többi országaira véres polgárháborúkat zúdított.
A spanyol inkvizíció rendkívül kemény eszközökkel dolgozott (hosszas vizsgálati fogság, kínvallatás, életfogytiglani börtön, máglyahalál).
A spanyol inkvizíciót nem lehet és nem szabad az Egyház rovására írni, hisz a pápák ezen állami intézmény ellen tiltakoztak, annak túlszigora s különösen eleinte tapasztalt súlyos visszaélései ellen gyakran felemelték szavukat.
A spanyol inkvizíciót, mintegy negyedfélszázados működése után, csak 1820-ban szüntették meg. Később újból feltámasztották ugyan, de csak rövid ideig működhetett, mert ezt az intézményt 1834-ben az államtanács végleg eltörölte. Portugáliában is csak 1821-ben oszlatták fel az inkvizíciót.
Ha az inkvizíciót támadják, rendesen a spanyol inkvizíciót értik, mert tulajdonképpen erre vonatkoznak az inkvizíció-ellenes vádak. Azonban a spanyol inkvizíciónál sem szabad figyelmen kívül hagyni a következőket:
a) Elsősorban azt, hogy a spanyol inkvizíció főcélja eredetileg az egymással összejátszó s a keresztény Spanyolország ellen többször összeesküvő marannók és moriszkók (színleg megtért mórok) üzelmeinek kivizsgálása volt, ami közvetetlenül nem is vallási, hanem államvédelmi szempontból történt. Abban az évszázados önvédelmi harcban, amelyet a spanyol kereszténység vívott két esküdt ellenségével, a mórokkal és zsidókkal, az inkvizíció volt a keresztény nemzeti királyságnak utolsó fegyvere a hatalmában elbizakodott és egész Spanyolországot zsidó uralom alá vetni akaró (titkos) zsidóság, valamint az afrikai hitrokonainak és a törököknek segítségével a régi mór uralom újból való felállítására számító mórok (moriszkók) ellen. Pedig a spanyolok, akik majdnem 800 éven át nyögtek a mór uralom alatt, rettegtek ennek visszatérésétől, Spanyolországnak újabb leigázásától.
b) A XV. század bíráskodása az egész világon kíméletlen, sőt kegyetlen volt; ellenben a spanyol inkvizíció peres eljárása minden szigorúsága mellett is sokkal humánusabb, enyhébb volt, mint abban a korban az összes más világi, állami bíróságoké. A kínpad alkalmazásában az inkvizíció sokkal nagyobb óvatosságot fejtett ki, mint más országok törvényszékei. Csak a főinkvizítor különös engedélyével és mindig egy ellenőrző orvos jelenlétében történhetett a testi fenyíték alkalmazása; idővel az eredeti szigorúság enyhült; 1500-tól kezdve szigorúan tilos volt a kínpad ismételt igénybevétele. Hogy pedig egyáltalán miért használta a középkor a tortúrát (kínvallatást), annak az a magyarázata, hogy a középkori büntető igazságszolgáltatásnak az volt a felfogása, hogy a bizonyítékok királynéja (regina probationum) nem a tanúk vallomása, hanem a beismerés. — A tűzhalál (máglya) nem volt az eretnekek sajátlagos büntetésneme, hanem a XV. és XVI. században mindenfelé az isteni Felség megsértőinek külön büntető eszköze.
Az inkvizíció börtönei is különbek voltak, mint azon kornak börtönei általában; mind jól ívezett, világos és száraz szobák, amelyekben a fogoly nem volt vasra verve, föl s alá mozoghatott. Az élelmezés is sokkal jobb, mint más börtönök foglyaié. A beteg foglyok ellátására különös gondot fordítottak. A foglyokat az inkvizíció megbízottja időnkint megkérdezte, vajon a felügyelő és az őrök jól bánnak-e velük.
Az auto da fé nem volt az elítéltnek megégetése, miként azt az irányzatos történet- és regényírók mesélik. A spanyol fé (— hit) szó nem tévesztendő össze a francia feu (— tűz) szóval. Az auto da fé, latinul: actus fidei (= hitcselekmény, hittény) vallási cselekmény volt, még pedig vagy az ártatlannak szabadon bocsátása, vagy a megtérő bűnbánónak kiengesztelése az Egyházzal, ami úgy történt, hogy az illető (újra feléledt hitének jelképezésére égő gyertyát tartva kezében) hitvallást (actus fidei) tett; ez a hitvallás s egyben a tévtanok megtagadása az ezzel kapcsolatos buzdító prédikációval volt az auto da fé.
Az immuraitio (a latin murus = fal szóból) nem volt „elevenen való befalazás”, miként azt a középkori latinsághoz nem értő regényírók gondolják, hanem: bebörtönzés; magánzárkába („négy fal közé”) tették az illetőt.
A sanbenitó vagy sacbenito (latinul: saccus benedictus; spanyolul: sacco bendito = megszentelt zsák) sem „kényszerzubbony”, sem „gúnyköpenyeg”, hanem sárgás-barna durva vászonból készült köntös-féle, az egyháztól megszentelt vezeklő ruha, amilyenbe életük vége felé a középkori uralkodók közül is sokan öltöztek, és készültek a halálra. Ilyent kellett az inkvizíciótól felmentetteknek bizonyos ideig viselniök. A világi hatóságnak kivégeztetés végett átadott megátalkodott eretnekek e ruháján pedig rendesen tűznyelvek és az ördög képei voltak festve.
c) Az inkvizíció áldozatai nem mind hitük, illetőleg hitetlenségük (eretnekségük) miatt bűnhődtek; mert a spanyol inkvizíció elé tartoztak már Torquemáda inkvizítorsága alatt nemcsak minden vallási, hanem más erkölcsi vétségek és polgári, politikai bűntények egész sora: istenkáromlás, többnejűség (mór import), paráználkodás, szodomai bűn, templomfosztogatás, kémkedés, hazaárulás, lázadás, gyilkosság, csempészés, uzsoráskodás, varázslás és a „boszorkány-ügy” is.
d) Mint minden emberi intézménynél, úgy a spanyol inkvizíciónál is történtek visszaélések. Tagadhatatlan, hogy a spanyol inkvizíció a vádlottakkal gyakran nagyon is szigorúan bánt; tagadhatatlan az is, hogy áldozatainak száma nem csekély volt. (Gams, III, 2. 74. old. szerint az eretnekségek miatt kivégzettek száma körülbelül 4000.) Azonban tagadhatatlan az is, hogy az irányzatos és szántszándékkal hamisító történetírás, főként az egyházellenes történetírók, akik a spanyol inkvizíció hibáiért az Egyházat szeretnék felelőssé tenni, az inkvizíció kegyetlenségeit lelkiismeretlenül kiszínezik és áldozatainak számát igazságtalanul túlozzák, még pedig főként a hazaárulás miatt Franciaországba menekülni kényszerült, de utóbb innen is kiutasított Llorente Juan Antonio (1756—1823), spanyol hitehagyott kanonoknak és szabadgondolkodó írónak irányzatos „Histoire critique de l’ inquisition d' Espagne” (Paris, 1817—1818) című négykötetes munkája alapján. (Magyarra is lefordították: „A spanyol inkvizíció története.” Pest 1863.) Llorente, a „homo mendax”, túlzásait és torzításait újabban a protestáns Schäfer cáfolta meg („Beiträge zur Geschichte des spanischen Protestantismus und der Inquisition des 16. Jahrhunderts, 1902. 3 kötet). Mindazáltal az egyházellenes történetírók irányzatos hamisításai révén a spanyol inkvizícióról mesélt rémhistóriák kiirthatatlanok a ponyvairodalmi rémregényekből.
e) A vallási türelmetlenséggel vádolt inkvizíciónál a XVI. és XVII. század úgynevezett hitújítói semmivel sem voltak türelmesebbek a katolikusokkal szemben, semmivel sem tisztelték jobban a „lelkiismereti szabadságot”, sőt az „akié az ország, azé a vallás”, (cujus regio, ejus religio) protestáns elvet — amelynek keresztülvitelével hódított tért — ugyancsak türelmetlenebbül és kegyetlenebbül gyakorolták a katolikusokkal szemben, mint az inkvizíció. (Zwingli, Kálvin, VIII. Henrik, VI. Eduard, Erzsébet stb.)
f) Ha igazaknak tartanók is mindazokat a túlzásokat, amelyeket az egyházellenes írók mesélni szeretnek, bizonyos, hogy az inkvizíció működésének egész tartama alatt nem esett annyi ember áldozatul, mint csak egyikében is azoknak az országoknak, amelyekbe a protestantizmust fegyverhatalommal bevitték, mint Angliába, Hollandiába, Skandináviába, Írországba, stb., ahol ezerszámra gyilkolták meg a hitükhöz s a pápához hű katolikusokat. Mi a spanyol inkvizíció a protestáns türelmetlenség vértanúival összehasonlítva!?... A protestánsok nyomozó törvényszékeinek és vértörvényszékeinek borzalmai mellett a spanyol inkvizíció még — ártatlan dolog volt... És mégis, noha e tények köztudomásúak, s azokat a protestáns tárgyilagos történetírók sem tagadják, — azokat el szokás hallgatni, s arcátlanul a katolikus Egyháznak (!) vetik szemére a spanyol inkvizíció borzalmait.
g) Az Egyház ellenségei, hogy az Egyház ellen hangulatot csináljanak, tudatlanságból-e, vagy gonoszságból a spanyol inkvizíció szigorát az Egyháznak tudják be, holott éppen a pápák (IV. Sixtus, X. Leo, XIII. Gergely, III. Pál) voltak azok, akik a spanyol inkvizíció ellen, úgy amint azt a spanyol királyok alkalmazták, ismételten tiltakoztak, sőt az egész intézményt törölni, vagy legalább is megreformálni akarták, a hatalmukkal visszaélő inkvizítorokat ismételten kiközösítették, a bírákat állandóan mérsékletre intették, de rendeleteiket elsikkasztották vagy kihirdetéseiket a királyok megakadályozták.
h)Az Egyház sohasem térített, és nem is térít erőszakosan, mert elvi álláspontja, hogy akarata ellenére senkit sem szabad a hitre kényszeríteni. („Ad amplexandam fidem catholicam nemo invitus cogatur”. CJC. can. 1851.), s hogy a hit tisztaságának megőrzésére kizárólag lelki eszközökkel kell törekedni. (Nem is váltak az Egyház dicsőségére sem a nyugati gótok uralma alatt, sem az utóbbi korokban kényszerrel megkereszteltek.) Ezért helytelenítette az Egyház mindenkor az államtól kiinduló vallási kényszert, amennyiben azt az inkvizíció gyakorolta, aminek jogosultságát soha el nem ismerheti. Ez az oka annak, hogy bármily hasznos szolgálatot tett is az inkvizíció Spanyolországnak, erőszakoskodásait s a kegyetlenség minden egyes tényét a pápák mindig rosszallták, elítélték."
Remélhetőleg mindegyik résztvevő imádkozik és felülvizsgálja írásait, reakcióit és ezután már tartalmas, Istent dicsőítő és embereket építő hsz-ok fognak születni ::))
Ismeretlen szerző: 126 DAY AFTER ARMAGEDDON [Fordította a JT-levelezőlista közössége 2001-ben.]126 NAP ARMAGEDDON UTÁN1. nap
Hát véget ért a Nagy Nap és túléltem. Ma reggel a Királyság-terem felé vettem az utat. A nap végén a gyülekezet többsége a teremben gyülekezett. Néhány testvér és testvérnő hiányzott. Ed Thorn (Tövis Ede), az elnöklő felvigyázónk azt mondta, azoknak, akik hiányoznak, több időt kellett volna tölteniük a szántóföldi szolgálatban.
2. nap
Thorn testvér különleges összejövetelt hívott össze ma reggel. Bejelentette, hogy ő és a többi vén teljes teljhatalommal bírnak új közösségünk felett, amíg helyreáll a kapcsolat a Főhivatallal. Minden a közösségi szabályokra vonatkozó döntés, előírás, kijelölés, beosztás és más téma a vének egyedüli illetékességébe tartozik. Sam Green (Zöld Samu) szemére vetette ezt a diktatórikus eljárást, erre Thorn elővett egy levelet a Társulattól, mely néhány hónappal ezelőtti keltezésű volt, és kijelentette, hogy Armageddon után a vének helyi testülete felelős minden döntésért, amíg más irányítást nem kap a Társulattól. Sam nem ellenkezett tovább. A többség elfogadta az új szabályokat. Ez az első új szabály nemsokára meglett: minden testvér és testvérnő jelentkezni köteles a Királyság Teremnél minden reggel 8.00-kor, hogy átvegye a munkabeosztását és más utasításokat.
3. nap
Thorn testvér a temetési feladatokhoz osztott be. úgy tűnik, mintha a legtöbb egyedülálló testvér erre a kellemetlen feladatra lenne kijelölve. Gyomorforgató látni, mit tesznek a madarak és más állatok a holttestekkel. A saját szememmel láttam ma, ahogyan egy holló kiszakított egy szemgolyót. Gusztustalan! Rob Johnson szerzett egy buldózert amivel elkezdte egy nagy közös sírhely ásását. Az én munkám a holttestek begyűjtésével kapcsolatos, fel kell őket raknom egy teherautó platójára.
4. nap
Ma volt az első bírói meghallgatás. Larry és Sue Winters beköltözött a McRae kastélyba amiben van egy különleges Ciprustölgy - lakosztály. A probléma az, hogy Thorn testvérnő is kiszemelte magának a helyet és minthogy ő az elnöklőfelvigyázó felesége, úgy véli, először ő választhat. Thorn testvér elmondta Winter testvérnek és testvérnőnek, hogy nincs joguk bármire igény tartani a vének jóváhagyása nélkül. Még az éj beállta előtt el kellett hagyniuk a házat. Wintersék nagyon csalódottak lettek, de beleegyeztek a kiköltözésbe.
5. nap
A ma reggeli összejövetelen Thornék közölték, hogy ők költöznek be a McRae kastélyba. Wintersék dühösek, de ezt nem mondják senkinek. Bejelentették, hogy a környező birtokokra és házakra először a többi vén tarthat igényt. A pozíció előnyökkel jár még az Új Világban is. Néhány testvér elkezdte a környékünket a "Vének Dombjának" hívni. Azt is bejelentették, hogy akinek nincs megfelelő otthona, az először vetesse nyilvántartásba magát a vénekkel. Én maradok a saját otthonomban. Nem látom helyesnek másvalaki otthonába költözni, még akkor sem, ha azok világiak. Elszomorodtam, amikor mások házába bementem és láttam a családi fényképeket, a személyes holmikat. A legtöbben nem így éreztek, nem tekintették a halottak kifosztásának.
8. nap
A vének egy új összejöveteli elrendezést hirdettek meg a ma reggeli összejövetelen. Vasárnap, még meglesz a nyilvános előadás. Ezt követi egy tanulmányozás a régi Őrtorony cikkekből (amíg nem jönnek új folyóiratok). Kedd esténként jövünk össze gyülekezeti könyvtanulmányozásra. A szolgálati összejövetel törölve lett (nincs ki miatt megtartani) és vele együtt törölték a teokratikus szolgálati iskolát is. Helyette egy oktatási összejövetelt tartanak péntek este. Ez az új összejövetel képez minket arra, hogy hogyan viseljük magunkat az Új Világ Társadalomban. A legjobb dolog természetesen, hogy nincs többé szántóföldi szolgálat!
10. nap
A temetési munka sok áldozatot követel tőlem. Bár már nem tudok segíteni, de elszomorít ez a sok elpazarolt emberélet. Miért nem talált Jehova valamilyen módszert, amivel megmenthette volna a többi embert? A gyermekek látványa a legrosszabb, nem bírom nézni azt a kicsi testüket. Nem tudok a holnapi munkabeszámolóra gondolni.
11. nap
Ma nem mentem dolgozni. Ed Thorn később eljött hozzám délelőtt, és kérdezte, hogy miért nem dolgozom. Mondtam, hogy nem érzem jól magam. Azt mondta, hogy menjek el dolgozni, mivel az Új Világban mindenki jól érzi magát. Azt is mondta nekem, hogy a depresszió és az érzelmi szorongás azok régi dolgok. Természetesen ő nem temeti a halottakat.
14. nap
Már két hét eltelt. Tényleg hiányzik a villany és a folyóvíz. Csodálkozom majd, ha ezek a dolgok valaha újra működni fognak. Rob Johnson és én elhoztuk az áramfejlesztőt a Királyság Teremből és rákötöttük a TV-t és a videót. Nagyszerű időtöltés volt néhány "Star Trek" film és a múlt évi bajnokságok. Igazán hiányzik a TV.
15. nap
A reggeli összejövetelen Thorn testvér nyilvánosan rendreutasította Rob-ot és engem a TV nézésért. A vének eldöntötték, hogy mától a videózás tilos, hiszen nem akarjuk beszennyezni a mi új Paradicsomunkat a régi világgal. Thorn úgy véli, hogy egy napon lesz "teokratikus TV" a Társulattól. Őrtorony - csatorna? Jaj, ne!
20. nap
Még mindig semmi hír a Társulattól. Szerettünk volna beszélni a környező gyülekezetek képviselőivel, de a vének nem engedélyeznek semmilyen utazást. Carol Woods szerette volna meglátogatni a nővérét a szomszéd városban, hogy lássa, rendben van -e, de Thorn testvér azt mondta, maradjon és legyen türelmes. Végülis nemsoká rengeteg időt tölthet vele. Szerintem gyilkos dolog volt ezt mondani.
30. nap
Végre befejeztük a temetési munkákat. Szinte újraszülettem. A dögevő madarak még fölöttünk köröznek. Nagyon haragos leszek, látva a kövér, undorító teremtményeket. Egyik átkozott ma megtámadott. Azt hiszem, megjött az étvágya az emberi húsra.
45. nap
Több testvér és testvérnő gusztustalannak találja a vének főnökösködését. Szerintük úgy mennek a dolgok, mint régen az ültetvényeken, vannak szolgák és felügyelők. Áthelyeztek a közös farmra dolgozni. Nehéz munka, de jobb, mint a temetés. Sam Greene bizottságot szervezett, hogy beszéljen a vénekkel a panaszainkról.
47. nap
A vének kitalálták, hogy Sam Greene lázadást próbál szítani . A reggeli összejövetelen nyilvánosan rendreutasították és figyelmeztették, hogy imádkozzon az alázatosság szelleméért. Nem beszélhet vele senki amíg nem mutat komoly megbánást. Nem hittem volna, hogy az Új Világban is lesznek kiközösítések!
51. nap
Ma végre megjött a hírnök a Társulattól. Wade Peters (Törtető Péter), az ifjú Bétel-tag lóháton érkezett. Elmondta nekünk, hogy a Társulat áthelyezte a főhadiszállását Pattersonba, miután New York város elpusztult. Megkaptuk az első Armageddon utáni Őrtornyot. (Most negyedévente jelenik meg). Többen azt reméltük, hogy lesz benne információ, ami több személyes szabadságot ad, de kiábrándultan olvastuk, hogy követnünk kell a helyi vének utasításait, további értesítésig. A vének megkapták az új eljárási útmutatót (címe: SZERVEZETTEN AZ ÚJ VILÁG SZÁMÁRA), de nekünk nem volt szabad belenézni.
69. nap
A legjobb barátom ma "derült égből villámcsapásként" megházasodott. Rob és Sally Kennedy együtt találtatott, miközben vadul csókolóztak. Sally inge ki volt gombolva és Rob keze a fedetlen mellén volt. A bírói összejövetel után Thorn testvér bejelentette, hogy ők mostantól házasok, minden ceremónia vagy bármi nélkül. Rob erélyesen érvelt, elmagyarázta, hogy nem volt nemi kapcsolatuk. Thorn testvér kijelentette, hogy a döntés az új eljárási útmutató alapján született. Sally boldognak tűnt, de Rob sokkos állapotban volt. Emlékszem, egyszer elmondta, hogy tetszik neki Sally teste, de szerinte olyan buta, mint egy doboz kavics. És most házasok az örökkévalóságig. Ügyelni fogok rá, hogy a kezeimet zsebre tegyem, ha egy testvérnővel vagyok.
80. nap
Az ifjú pár nem jött ki egymással, rengeteget pletykáltak szörnyű veszekedéseikről. Rob ma közölte velem, hogy beszélt a vénekkel, megkísérelte, hogy semmissé tegyék a házasságot. Ők azt mondták, hogy tekintettel a Társulat új eljárási útmutatójára, nincs válás vagy érvénytelenítési lehetőség, semmi esetre sem. Ráadásul minden házasság a vének jóváhagyásával történhet.
81. nap
Sam Greene-t ma visszafogadták. Még szomorú, de most már megtartja magának a gondolatait.
89. nap
Mindannyian sokkos állapotban vagyunk! Rob öngyilkosságot követett el. Azt hiszem, nem bírta elviselni azt a gondolatot, hogy egy örökkévalóságon át Sallyvel kell élnie. A vének megtagadták a temetési szolgálatot. Önként felajánlottam, hogy eltemetem a barátomat. Thorn testvér utasított, hogy a köztemetőben temessem el, ahol a világiakat is. Senki sem jött el a temetésre, az özvegye sem. Imádkoztam a barátomért. Rob nagyon fog hiányozni.
100. nap
Az élet nyomorúságossá vált többünknek. A vének naponta újabb szabályokkal terhelnek meg minket. Azt mondták, hogy a szolgálat és az alárendeltség általi szent életet kell gyakorolnunk. Nem engedélyeznek eltérő véleményt vagy vitát. úgy tűnt, hogy Armageddon előtt szabadabbak voltunk. Soha nem gondoltam, hogy valaha vágyakozni fogok a régi világ után.
111. nap
Nem tűröm tovább. Elmegyek a bátyám lakhelyére, kb száz mérföldre innen. Gyalog megyek, szerintem öt nap alatt megteszem az utat. Azt kívántam, bárcsak szerezhetnék benzint az autómba. Lopakodva kell elmennem, mivel a vének nem adnak engedélyt senkinek az utazásra. Tartalékoltam némi élelmiszert és úgy terveztem, hogy ma éjjel, a kijárási tilalom után elindulok. Remélem, a bátyám még él, és talán tudja, hogy apa és anya jól vannak-e.
112. nap
Ma reggel elhagytam a várost. Csodálkoztam, hogy nem hiányzom nekik. A környéken a pusztulás elképzelhetetlen mértékű volt. Hogy fogjuk valaha is újjáépíteni az egészet? Szép számmal láttam még csontvázakat is. Úgy gondolom, még sok temetkezési munka vár ránk, mielőtt felépítjük a Paradicsomot.
113. nap
Belefutottam egy csoport testvérbe a Westview gyülekezetből. Fegyverrel tartóztattak föl. Thorn testvér mondta nekik, hogy nézzenek utánam. Dühös voltam. Mért nem látogathatom meg a testvéremet?
114. nap
Ed Thorn és két kisegítő szolga érkezett, hogy "haza" kísérjenek. ők is fegyvert viseltek.
115. nap
Miután a megkísérelt szökés és számos más különféle tantételbeli problémák befolyásoltak más testvéreket, a vének felállítottak egy felfegyverzett rendőrséget. Én, természetesen, ki lettem közösítve a reggeli összejövetelen. Pöcegödör takarításra lettem beosztva.
116. nap
Utasítottak, hogy jelentkezzem munka után a Királyság-teremnél "további utasításokért". Sam Greene és más "bajkeverők" csoportja is ott voltak. Alávetettek minket az "újrabetanító" óráknak, leginkább a szokásos marhaság volt a "szolgai szellem" felépítéséről és hogy ne gondoljunk túl sokat magunkról.
123. nap
Ma az újrabetanító találkozón kirobbantam. Elmondtam Ed Thornnak, hogy felfordul a gyomrom az ő teokratikus - Hitlerkénti viselkedésétől. Azt is megmondtam neki, hogy elhagyom a közösséget és jobb, ha nem próbál megállítani. Nagy hiba volt. Thorn hívta a rendőri erőit és letartóztattak. Fegyveres őrség alatt tartottak egy összetákolt börtöncellában, a Királyság-terem alagsorában.
124. nap
A bírói meghallgatásom holnapra lett kiírva. Sam Green eljött hozzám, hogy meglátogasson. Amikor az őrök hallótávolságon kívül voltak, elmondta, hogy a fáradozása a Társulattal való kapcsolatfelvételre a vénekkel kapcsolatban nem hozott semmi jót. A Társulat azt mondta neki, jobb csendben lenni és kérdés nélkül engedelmeskedni a véneknek. Sam nagyon lehangolt volt emiatt és a helyzetem miatt.
125. nap
A bírói meghallgatásomat ma tartották meg. Ed Thorn ügyészként vett részt. Én, természetesen, nem kaptam ügyvédet és nem hívhattam tanúkat A meghallgatás után, mely titokban folyt le, engem elítéltek, mint olyan személyt, aki bűnös bűnbánat nélküli hitehagyásban. Tájékoztattak, hogy a Társulat utasításainak megfelelően (amit a "SZERVEZETTEN AZ ÚJ VILÁGRA" tartalmazott) a büntetés a hitehagyásért halál, megkövezés által. A kivégzés holnapra lett kiírva.
126. nap
Nos, ez a vég. Ma nemsokára elvezetnek a megkövezés általi kivégzésre. Jobb lenne, ha tarkón lőnének, de a Társulat nyilvánvalónak érzi, hogy a kövezés jobban példát statuál. Ha lehetőségem lesz, egy követ visszadobok Ed Thorn-nak Az igazán vicces az, hogy nem is érzem annyira rossznak a közelgő véget. Ez az Új Világ Társadalom nem az általam elképzelt Paradicsom, és nem akarok ezekkel az emberekkel élni az örökkévalóságig. Az elveszett Paradicsomtól a helyreállított paradicsomig - és az újra elvesztett paradicsomig.
Epilógus
Mindenki eljött a kivégzésre, még a gyerekek is. Ed Thorn ünnepélyesen kihirdette a halálos ítéletet és idézte az Írásokat, elmondva mindenkinek: " ne tekintsen rá a szemed kegyelemmel". Nem is tették. Csak azt sajnáltam, hogy a kezeimet hátul összekötötték, így hát nem tudtam egy követ sem visszadobni törlesztésként. Nem nagy ügy. Az utolsó dolog, amit láttam, mielőtt kialudtak a fények, az undorító önelégült mosoly volt Thorn arcán. És akkor felébredtem. A mennyben. És ott volt Szent Péter. "Köszöntelek a Paradicsomban, gyermekem", mondta, miközben kedvesen megfogta a kezem.
Zavarodottan azt mondtam: " De én azt gondoltam, a Paradicsom a Földön maradt, a Tanúkkal együtt".
