Sziasztok!Aki már ismeri a helyzetem annak irom. A kedves nejem pontosan ugyanolyan autot vett(szin,tipus,...) mint az ami az enyém,amit eddig közösen használtunk,amit nem is annyira szeretett.Ami érdekes a dologban hogy a már emlitett mindennemü hirtelen kapcsolatmegszakitás (utolso napig lévő részéről is boldog házasság után),esetlegesen szinlelt utálat (még nem jelentett fel zaklatásért,hála az égnek)ellenére egy normális esetben nem érdekes ez?Ha viszont az irigységet akarja vele belőlem,családombol kihozni,rossz lóra tett.Ami viszont tény hogy egyre valoszinübb hogy elég keményen,alattomosan levett az utobbi évben,pedig amire kellett, odafigyeltem,mégis,meg ha annyira megutált akkor miért probál ilyeneket venni...A másik dolog meg hogy végre a héten egy ügyvédi egyeztetés (osztozkodás,váláselőkészités) után hajlando volt velem beülni az autoba 15 percre mivel voltak még cuccai, amit zokogva ugyan de odaadtam neki.Elmondtam hogy amiota elment rájöttem sok sok apro hibára de aztmondja hogy semmi köze hozzá.Ugyanakkor látszik hogy borzasztoan megy tönkre testileg (kb6-8 kilot fogyott 50ről)ezalatt a 3 hét alatt és az is látszik hogy nagy gondokba került most már a családjával szemben(ahol most is lakik) is amit ugyan nem konkretizált csak sugallt nem csak nekem hanem a közös barátoknak is.
Lehet hogy azt mondjátok hogy hülye vagyok mert nagyon sajnálom,én még mindig nem akarok válni mert szeretem de hát ha ő akarja...
De gondolom az sem baj, ha két "egész" ember találkozik egymással és a másik jó tulajdonságait erősítve, a hibákat elfogadva (esetleg megpróbálva javítani rajtuk) mindketten még "egészebbek" lesznek egymásnak köszönhetően.
De hát nem is mondta senki, hogy bántót mondtál volna (az eltérő vélemény nem bántás) és nem is bántódott meg senki miattad. :)
Az én tevékenységem ebben a topicban a minapi kb. 5 hozzászólásban merül ki. :)
Viszont nagyon érdekel minden téma, ami az Emberről, a kapcsolatokról és ezek környékéről szól.
Teljesen egyet értek azzal amit leírtál a "szemek felnyilásáról", az érzések megismeréséről. Pont ugyanezt vallom én is, hogy nem szabad a változásainkról, érzelmi fejlődésünkről szóló témákat "ledugózni" azzal, hogy "úgysem lehetünk sohasem tökéletesek", "a kérdés túl mély" és hasonló marhaságok.
"hogy vállald az érzéseidet akkor is ha megsebeznek"
Nagy igazság.
Szinte fájó érzés az életünk egy-egy szakaszán rádöbbenni, hogy "érzéseink nem csak gyönyörűek". Hogy tele vagyunk néha ellentmondásos, néha nehezen megfejthető, de baromi erős, "BIOS"-ból jövő ösztönökkel, amelyeket összhangba kell hoznunk az e felett működő héjjal, az "operációs rendszerrel", amely tudatos létünket, szociális rendszerünket, stb. foglalja magában...
(Egyszerűen csak szeretek töprengeni, elmélkedni ezeken a dolgokon, ha most ebből azt hozod ki, hogy bárkinél is jobb embernek tartom magam, vagy tanítónak vagy prófétának, akkor lefejelem a falat! :)))
Mégegyszer: senkit sem akartam megbántani a véleményemmel.
Leírtam pár hozzászólással ezelőtt, hogy tizenéves koromban egy iszonyú kapcsolaton mentem keresztül, azt hiszem (bár nem mosnám egybe a szerelmet és szeretetet) én úgy érzem már minden formáját megéltem a kérdéses érzésnek. És végig úgy éreztem, hogy szeretem az illetőt. Minden gonoszságával és kegyetlenségével, mert teljessé tett. Mintha felnyíltak volna a csukott szemeim, a színek rikítóak lettek, a levegő tapintható, az élet intenzívebb mint valaha. Felfedeztem, hogy mire vagyok. Hogy éljek. Hogy érezzek. Hogy befogadjak. Azt írják a tibeti mantrák, hogy vállald az érzéseidet akkor is ha megsebeznek, mert csak így élhetsz teljes életet. De ez nem ilyen egyszerű. A szeretetnek, akár a megnyílásnak is fokozatai vannak. Aki nem fél attól hogy megsebzik, annak nincs mit veszítenie. Nem a kisajátításról van itt szó. Az csak attitűd. A félemberség pedig alap. Így teremtődtünk. Jó példa erre a férfi és nő...
Most végigolvastam a hozzászólásaimat, hogy hol érthetted úgy, hogy bármit terólad vagy teellened írok.
Tényleg nem találtam semmit. :)
A topic címe: "Együttélési hibalista". Használtunk, használtál itt szavakat, amelyekről nekem eszembe jutottak gondolatok kapcsolati buktatókról, amelyeket ideírtam, mintegy 'hozzáírva a hibalistához'. Te meg azt hitted, hogy mindezeket rólad írom, pedig fogalmam sincs, hogy ki vagy te, vagy hogy milyen lennél.
Hja, már látom ebben a topikban egészemberek hihetetlen erkölcsi magasságokról osszák az igazságot. De akkor vajon milyen problémájuk lehet az életben, minek olvassák a fórumot, mire keresik a válaszokat? Gyorsan elbújok egy sarokba, mert lassan kiderül, hogy nem felelek meg Pál apostolnak és egyébként is nem vagyok desszillált az élettől:))
Miután te írtál a félelmekről (és szerintem ezzel jó témát dobtál be), erre reagáltam. De egy szóval sem írtam, hogy a te szereteted ilyen vagy olyan. Hiszen nem is ismerlek.
Nem lehetne megegyeznünk egy olyan szabályban, hogy ha valaki használja azt a szót, amit az előbb én is leírtam, akkor azt nekem nem ér támadásnak venni? :)
Amúgy meg tök érdekeseket írsz, nehogy már egy ilyen félreértés miatt abba kelljen fejezni. :)
Ha valaki még félember, akkor előbb építse fel magát, ne "mankónak" akarja használni a kapcsolatot
Ugyan Lala, mi szükséged neked erre a fórumra, ha egész ember vagy? Hiszen te már rég tudod az összes igazságot. Nincs semmi amivel kiegészíthetnéd magad...
Például azok a hatalmas FÉLELMEK, amielyekről írsz így csupa nagybetűvel, remekül alkalmasak arra, hogy azt is szeretetnek higyjük/hazudjuk, ami valójában nem is az.
És épp azért kell ezeket egy felnőtt embernek megtanulni, helyére tenni, mert így leszünk igazán Emberré, ez emel fel olyan magasságokba, amelyek az odu, az élelem féltése, a fajfenntartás ösztönének kínja fölé emelik az embert.
Szóval te alkalmasnak érzed magad, hogy minősítsd az én szeretemet (vagy másokét) egyfajta erkölcsiség és tisztaságmérés által. Good. Akkor azzal a tudattal fogom leélni a hátralévő életem, hogy csak hazudom magamnak a szeretetet, mert gyarló emberként képtelen vagyok éteri tisztaságba emelni és szenny nélkül megélni. Lássuk be a 100%-os narancslén kívül az összes többi már nem is narancslé:) De milyen is a 100%-os? Mentes mindentől ami nem narancs és egy vákumban lebeg a gyomrod közepén, hogy a testnedveid nehogy beszennyezzék:)
Az embert nem emeli semmi semmi fölé. Az ezzel az ideológiával fertőzött egyedek végezték a legnagyobb pusztítást a világban. Mindabban, amit én "értéknek" hívok...
Akkor én most akkor inkább tőled, kisembertől idéznék! :)
Szóval én meg ebben a "hiányzó feled" dumában nem hiszek, amit már többször leírtál. Nem hiszek abban, hogy a jó társkapcsolat "félemberek találkozásáról" szól, illetve nem szólhat arról.
Ha valaki még félember, akkor előbb építse fel magát, ne "mankónak" akarja használni a kapcsolatot, ahogy hitet, vallást stb.-t sem érdemes annak használni. Mert akkor jönnek azok a gyilkos elvárások ('emeljfelmagadhoz', 'gyógyítsmeg', 'vigyélahátadon', stb. játszmák), amelyek aztán felemésztik a kapcsolatot, illetve félreviszik valami halálos tévútra.
Te az antarktiszon elsz, es sose lattal meg monjuk anyukat a gyerekevel?
Gondolom nem az én levelemre válaszoltál, hanem csak úgy magadnak:)): Mert ha olvastad volna amit írok, akkor tisztán kijön, hogy azt írtam: a szeretet személyes és mély kötődés, vágy a teljességre, mikor egy másik személy adja meg a másik, hiányzó feled, vagy pótol ki téged. Leírhatom még vagy tízszer is, attól még nem lesz igazabb, de te úgy látom te itt saját magad győzködöd már hozzászólások óta:)
A feltétel nélküli szeretetnél a "feltétel nélkül" nem azt jelenti, hogy elvárásokat támasztasz PONT AZT IRTAM hogy "NEM konkrét tárgyi, érzelmi, vagy cselekedetbeli ellenszolgáltatásért teszed" ha mondjuk épp figyelsz, hanem hogy nincs semmilyen feltétele (kapcsolata, összefüggése).
Nezd, lehet a tehenlepenyt is pizzanak nevezni meg az eget nagybogonek. De az emberek azert talaltak ki a nyelvet, hogy megertsek egymast, es benne az egys szavakat ugy hogy azok moge bizonyos jelentesek tarozzanak, mas jelntesek meg mas szavak ala.
Hehe, úgy látszik épp most cáfoltad meg ezt a tételt mikor fogalmad sem volt, hogy mit értek "feltétel nélkül" alatt:)
Bocs ha kicsit kioktatósra sikerült, nem akarok én itt neked igazságot szolgáltatni, csak baromira kiábrándító, hogy sokan csesznek saját véleményt formálni kérdésekben, inkább "nagy könyvekből" és "nagy emberektől" idéznek, és "nagy dolgok" szerint élnek mert azt hiszik, hogy akkor húde igazzá válnak. Próbálj meg egy kicsi de saját gondolatba kapaszkodni az alfától az omegáig. A végeredmény lehet, hogy harmatvékony lesz, de minden pórusában CSAK a tiéd...
Szerintem meg tényleg érdemesebb (ha már beszélünk róla) inkább szétválasztani a szálakat, mint összemaszatolni az egészet.
Bizony van amikor jól szeretünk, meg van amikor rosszul szeretünk. (Lásd majomszeretet, gyilkos-féltékeny 'szeretet', stb.) Szerintem még Pál apostol vagy épp Weöres is azért hozta szóba a dolgot, hogy elválassza a "valódi szeretetet" attól, amit csak annak hiszünk.
Például azok a hatalmas FÉLELMEK, amielyekről írsz így csupa nagybetűvel, remekül alkalmasak arra, hogy azt is szeretetnek higyjük/hazudjuk, ami valójában nem is az.
És épp azért kell ezeket egy felnőtt embernek megtanulni, helyére tenni, mert így leszünk igazán Emberré, ez emel fel olyan magasságokba, amelyek az odu, az élelem féltése, a fajfenntartás ösztönének kínja fölé emelik az embert.
Nezd, lehet a tehenlepenyt is pizzanak nevezni meg az eget nagybogonek. De az emberek azert talaltak ki a nyelvet, hogy megertsek egymast, es benne az egys szavakat ugy hogy azok moge bizonyos jelentesek tarozzanak, mas jelntesek meg mas szavak ala.
Igy SZVSZ a felelmet leghelyesebb felelemnek hivni, a vagyat vagynak, es igy tovabb, es nem kitalalni hogy ezek mind pl a "szeretet" reszei.
Ne keverd azt hogy "szeret" azzal hogy "szeretne", utobbi az akar, a vagy szinonimaja, es csak valami baleset miatt szedett fel hasonlo szoalakot.
>Feltétel nélkül szeretni (szerintem) egy szépnek tűnő, de üres frázis.
Te az antarktiszon elsz, es sose lattal meg monjuk anyukat a gyerekevel?
Nem láttam még olyan embert, akinek a szeretni tudása fölért volna a Pál által vázoltakhoz. Olvasni is csak kevés ilyen személyről olvastam... No, nem rontom tovább a szeretet művészeinek "levegőjét". Ha egy ezredét is meg tudjátok valósítani annak, amiről Pál beszélt, nem lesz gondotok az életben. Én pedig továbbra is törekszem úgy szeretni, hogy az a páromnak és más szeretteimnek valamint nekem is jó legyen. Éppen elég feladat ez is. Pál nekem túl sok.
Majdnem hasonlókat gondolunk...:)
... Lehet, hogy ezért megköveztek, de szerintem ez a "most elmondom nektek hogyan kell szeretni" dolog (Pál apostol ide vagy oda) egy oltári nagy hülyeség. Lehet idealizálni dolgokat, de a világ nem így működik. Emberek vagyunk, mindenki tele hibákkal, félelmekkel és kétségekkel, és pont ez a baj.
A szeretet egyben a legtisztább vágy a befogadásra (gondolom mindenki tapasztalta már mennyire üres nélküle az élet), de másrészt egy HATALMAS félelem, hogy elveszíted ami kedves számodra. Állandó kötéltánc, a teljesség élményének kiszolgáltatottan. Mert csak akkor vagy teljes, ha a szeretett lény teljessé tesz. És ezért szereted. Nem konkrét tárgyi, érzelmi, vagy cselekedetbeli ellenszolgáltatásért. Ha vele vagy, akkor megtalálod a hiányzó feled. És ez szerintem mindenkinél mást jelent. Erőt a mindennapokhoz, biztonságot, a "lelki nyomor megosztását", tanulni vágyást, fejlődést, a jóégtudja mit.
De úgy gondolom félelem is. Gyarló emberi érzések mossák át. Ebből fakad a "szeretni" kérdés összes negatív velejárója. A féltékenység, a számonkérés, az önzés, az aggódás, sorolhatnám... Minden érzésed, jellemvonásod és attitűdöd visszatükrőződik benne. Hogy miként szerzel meg és tartasz meg, hogy mennyire becsülsz meg és használsz ki. Minden hibád és minden erényed - a jellemed hatja át és szűri meg.
Feltétel nélkül szeretni (szerintem) egy szépnek tűnő, de üres frázis.
A Biblia egyik fő tanítása, de talán senki sem érti igazán amit Jézus tanít a szeretetről. Ő egyfajta trancendens értelemben használja, mint követendő út.
A feltétel nélküli szeretet azt feltételezi hogy akkor is szeretsz valakit, ha ő nem jelent számodra semmit, ami globálisan működhet az emberiségre, de egyes embereknél értelmét veszti. Hiányzik belőle a személyes kötődés. Szóval nagyon szép a Biblia mondanivalója a szeretetről, de én a Menyországgal és Isten mindenhatóságával együtt beraktam "musthave/gondolatébresztő", de nem szentírás:))) olvasmányaim közé. Hja, igazi paradoxon Isten szeretete, hiszen Ő sem lehet tökéletes, ha csak velünk (az emberekkel) együtt lehet teljes - ha meg nem, akkor minek vagyunk. De mielőtt nekem rontotok itt szentséggyalázásért inkább abbafejezem ezt jól. Amúgy is csak SZVSZ az egész.
Szóval szerintem a szeretet tesz teljessé. Ezért érzed igazán a másik hiányakor hogy mennyire szereted. Teljesen mindegy, hogy milyen erkölcsiséget adunk ennek az érzésnek, lehet morálisan felmagasztalni, rettegni tőle vagy sovárogni utána, nem változtat azon, hogy emberek vagyunk és mint minden ez is belőlünk van gyúrva, a hibáinkból, a lehetőségeinkből, a félelmeinkből.
A szeretetről lehet elméletek alapján beszélgetni, de minek, ha a tapasztalat nem támasztja alá. Nem láttam még olyan embert, akinek a szeretni tudása fölért volna a Pál által vázoltakhoz. Olvasni is csak kevés ilyen személyről olvastam. Kivételesek a maguk nemében. De nem ez a realitás.
Na es mi okvetkezik ebbol? Hogy a "szeretet" nem az, aminek leirjak vagy az, hogy a te realitasodben nem sikerult meg felfedezni?
Ez tisztara olyan mntha vlaki vegigmegy egy alfoldi pincen tokaji bort keresve, aztan mikor mindn hordot vegigkostolt megallapitja hogy mivel csupa olyat talalt, hat az a tokaji. ;-)
>Ha egy ezredét is meg tudjátok valósítani annak, amiről Pál beszélt, nem lesz gondotok az életben.
Ugy bizony, sot, pusztan a megertese annak amirol beszlt is elore visz, meg ha nem is sikerul kovetni. Egy csomo olyan helyzet kezeleseben, amit az altalad jol leirt kereskedelmi helyzetbol torvenyszeruen robbanast hoz ki, csak ido es mazli kerdese hogy mikor.
>Én pedig továbbra is törekszem úgy szeretni, hogy az a páromnak és más szeretteimnek valamint nekem is jó legyen. Éppen elég feladat ez is. Pál nekem túl sok.
Es senki nem mondta hogy csinalj valamit maskent. Vagy hogy kovetned kene a peldat vagy barmi.
Te jottel ide hozongeni hogy ez a Pal-fele megkozelites az egoizmus csimborasszoja, de meg mindeig nem vilagos hogy miert az.
Hat ez is egy modszer az elunnyogasra. Gondolom ledolne az eg, ha becsuletesen leirnad a valodo valaszt "Igen, az tenyleg nem egoizmus" vagy hogy "de a masik ki nem hajitasa az igenos egoizmus mert [kifejtve]". Es aztan vissza lehetne terni arar, amivel iredobantal, "Ez pedig egy tipikus egoista hozzáállás", hogy mit is kene erteni alatta.
Ehelyett mit irsz "Nem hajítom ki a párom, ha jó volt neki máshol, de kihajítom, ha többször jó neki máshol, mint velem." ami tiszta mellebeszeles, senki nem kerdezte, hogy te szemelyesen kijajitod-e a parodat es milyen korulmenyek kozott.
Ha az eltalanos E/2 ertelmezese nem sikerult atfogalmazom a kerdest:
"Kifejtened hogy mi abban az egoizmus, ha X ember nem hajitja ki a tarsat amiert valahol jol erezte magat. Netan valakivel aki nem azonos X-szel? :-) "
>Valószínűleg nem volt elég szájbarágós.
Ah, egesz biztos ez az oka, mi mas lenne. Van kedved meg egyszer nekifutni, vagy folytatodik a mellebeszeles?
Ha már hárman mondják, hogy részeg vagyok, hazamegyek. De ebből még valóban nem következik a részegségem. A szeretetről lehet elméletek alapján beszélgetni, de minek, ha a tapasztalat nem támasztja alá. Nem láttam még olyan embert, akinek a szeretni tudása fölért volna a Pál által vázoltakhoz. Olvasni is csak kevés ilyen személyről olvastam. Kivételesek a maguk nemében. De nem ez a realitás.
No, nem rontom tovább a szeretet művészeinek "levegőjét". Ha egy ezredét is meg tudjátok valósítani annak, amiről Pál beszélt, nem lesz gondotok az életben. Én pedig továbbra is törekszem úgy szeretni, hogy az a páromnak és más szeretteimnek valamint nekem is jó legyen. Éppen elég feladat ez is. Pál nekem túl sok.
"Ha már hárman mondják, hogy részeg vagy, akkor hiába tudod, hogy nem ittál, menj haza és aludd ki magad!"
Szerintem is nyilvánvaló, hogy Te nem úgy gondolkodsz a szeretetről, mint Pál és az őskeresztények, hanem úgy, mint a rómaiak és egyéb pogány kortársai. Hiába is erőltetnéd; annyira vagy képes megérteni, mint színvak az ibolyalilát. Ettől még lehetnek emberi értékeid -- más téren.
"Egy dologban igazad van. Kőkemény elvárásaim vannak. Sosem alapozok másra viszont, mint a korrektségre. És még mielőtt félreértenéd ez nem azt jelenti, hogy ha elmosogattam, akkor odaállok a párom elé, hogy most ő jön, és vigye le a szemetet. És én már háromszor hoztam be reggel kávét, akkor most hozzon már be ő is."
És még a további sorok is idevágnak. A korrektségen alapuló elvárások pedig szvsz azt jelentik, hogy önmagaddal szemben is komolyan gondolod őket. Az elszámolás pedig automatikus. Ha valami megbillen, akkor az úgyis kiderül. Pl. abból, hogy a felek közlik egymással, hogy valami mostanában nem klappol. Optimális esetben nem jó olyat tenni, ami rossz érzéssel tölti el a másikat.
"A kerdesnek is nekifuthatsz meg egyszer, ti. azt kerdeztem "mi abban az onzes..." kapcsolodva a korabbi felveteshez."
A kérdésedre válaszoltam. Sajnálom, ha nem érted. Valószínűleg nem volt elég szájbarágós.
A személyeskedés vádja igaz. Nem tudom szétválasztani az embereket, és az elméleteket, amikben hisznek. Ergo az elméleteikről alkotott véleményem a személyükről alkotott véleményemre is kihat. Nem látok ebben semmi meglepőt.
"Ha szilard meggyozodesed van, es elzarkozol attol amit barki mas mond, ez egy dolog, de minek ehhez ideologiat epiteni, es kitalalni mindenfele vetitest, hogy miert is nem vagy hajlando hinni. mondd azt hogy "en mindent jobban tudok" az legalabb korrekt es egyszeru."
Hiszek abban, amit mondok, és nem hiszek abban, amiről Te beszélsz. Viszont sosem vitatkoznék olyannal, akit nem tisztelek valamennyire is. Ez pl. egy alapvető különbség lehet köztünk. (szájbarágásképp: a hangsúly a "lehet" szócskán van.)
Sajnos csak alátámasztottad mindazt, amiről beszéltem. Kár.
Bocs, de ez a mondat megfogott. Mert a kőkemény elvárás teljesen rendjén van egy üzleti tárgyaláson, a munkahelyen, ha Te vagy a főnök, követelhetsz kőkeményen a beosztottól, de otthon hogyan lehetnek valakinek kőkemény elvárásai?
Ez mit jelent? Ha a párod, lefekvés előtt elfelejti lekapcsolni a villanyt és úgy alszik el, akkor felébreszted, hogy azonnal pótolja, amit elmulasztott? Nem kötekedni akarok, csak abból, amit írsz, nekem ez jön le, ennek viszont semmi köze nincs a szeretethez.
Ha Te önzetlenül adsz valamit, annak, akit szeretsz, akkor nem kell elvárnod, hogy ő ezt viszonozza, mert megteszi magától, hiszen a szeretet arról szól, hogy kölcsönösen szerzünk örömet egymásnak (és ez nemcsak a szexre vonatkozik, bár természetesen ez ott is nagyon fontos) és annak örülünk, ha a másik örül. És ezt a partner ugyanígy gondolja. De ez nem működik "üzleti alapon".
Ha ez már csak elszámolásos alapon megy, akkor az egészet megette a fene.
Te diszkexias vagy vagy csak szorakozol itt a forumon azzal, hogy nem olvasod el amit mas beir aztan reagalsz valami egesz masra?
Pl. en fogalmakrol beszeltem mint "szeretet" es tarsai, te meg folyamatosan szemelyeskedsz. Szajbaragosan: en egy szot sem mondtam magamrol, erre te mar a sokadik elmeletet epited valami elkepzelt mumusra.
Ha szilard meggyozodesed van, es elzarkozol attol amit barki mas mond, ez egy dolog, de minek ehhez ideologiat epiteni, es kitalalni mindenfele vetitest, hogy miert is nem vagy hajlando hinni. mondd azt hogy "en mindent jobban tudok" az legalabb korrekt es egyszeru.
A kerdesnek is nekifuthatsz meg egyszer, ti. azt kerdeztem "mi abban az onzes..." kapcsolodva a korabbi felveteshez.
Egy dologban igazad van. Kőkemény elvárásaim vannak. Sosem alapozok másra viszont, mint a korrektségre. És még mielőtt félreértenéd ez nem azt jelenti, hogy ha elmosogattam, akkor odaállok a párom elé, hogy most ő jön, és vigye le a szemetet. És én már háromszor hoztam be reggel kávét, akkor most hozzon már be ő is. És nem jelenti azt sem, ami Neked annyira megtetszett sztem a saját szavaid között, hogy ne tennék meg valamit szívesen csak azért, mert neki jó.
Nem hiszek az olyan embereknek, akik azt állítják magukról, nincsenek elvárásaik, csak azért cselekszenek, hogy a másiknak, a szeretettnek jó legyen. Ezért nem, hiszek Neked sem. Még nem láttam olyan embert, aki előbb utóbb ne elégelte meg volna azt, hogy folyton ő ad. Csak olyan embert láttam, mint Te, aki szeret a saját jóságának fényében sütkérezni. Ha rosszindulatot tételeznék fel a szavaid mögött, azt mondanám álszent vagy. Így választhatsz a naív és az önáltató között.
A 880-as hsz-ben feltett eddig válaszra nem méltatott provokatív és unalmas kérdésedre a válasz:
Nem hajítom ki a párom, ha jó volt neki máshol, de kihajítom, ha többször jó neki máshol, mint velem.
hát kérlek szépen ezek a megállapodások akkor születnek , amikor valami miatt ugyan kimondják hogy válni akarnak vagy készülnénk mert unfrankó így , illetve de az egyik fél esetleg nem akar .. és oszt valamilyen okból ekkor mégis együttmaradnak . Ekkor szükséges kötniük egy megállapodást , ami egy "új lap" kellene hogy legyen .. Nem csinálunk olyat amit eddig , és jó útra térünk egymás iránt stb,stb. Hogy hátha sikerül majd "idővel" a káposztát amúgy elöbb langyossá tenni . Igen ám, de hogyha az egyik fél érzelmileg zokni a másik iránt , akkor a dolog innentől kezdve érdekes. Érdekes, mert ugyanmá miért akar együttmaradni azzal a pasival/nővel akit már nem szeret , illetve már más kapcsolatokra is vágyik - esetleg. Ezért ezek(többek között) a megállapodások nem szoktak sikerülni az esetek marha nagy %-ban . Mert ugye aki (már) nem szereti a másikat , az valamilyen a másik elött fel nem fedett okból marad , ill. állapodik meg . Vagy a késöbbi biztonság hiányának az oka, vagy a félelem az anyagi nélkülözéstől , vagy félelem az egyedülléttől , jaj a gyerekek apa nélkül , anyámhoz nem szívesen költözöm stb,stb . Arról nem is beszélve , hogy micsoda érzelmi harc dúl ezekután a hitvesi ágyban ... Aki szeretné , na az aztán most nagyon benne lenne .. mig a másik meg : "ugyanmá .. inkább aludjunk" .. A gyerekek meg szintén kapkodják a fejüket , mert ugyebár nekik sem természetes formulák ezek .. és még lenne folytatása , de nagyon hosszúra nyúlna, de a lényeget azt hiszem megfogalmaztam ..
>Néha olyat is megteszel a szeretett lényért, ami neked rosszul esik, és ezt azért teszed, mert te is ezt várod
Marmint hogy *TE* azert teszed mert ugyanezt varod. Errol beszeltem egesz idaig. Nalad az elvaras az uralkodo. Es valamilyen rejtelyes oknal fogva azt akarod begyomoszoolni a "szeretet" cimszo ala.
Mas meg azert tesz olyan a szeretett lanyert mert orul ha a masiknak jo, es nem var mast.
>Aki veszi a merszet, és az általad idézett szavakra hivatkozik, alátámasztandó, hogy nincs olyan dolog, amit a szeretetnek ne kellene eltűrni, ergo ő vagy bárki meg ne tehetne egy másik emberrel,
Ez is a TE gondolkodasi modelledet koveto kovetkeztetes, ami megintcsak a koveteleseken alapul, igazolasokat keres es egyszeruen nem is lat semmi mast a palyan.
En meg vegig a masis oldalrol beszeltem. ;) Akar visszaterhetunk a 880-ban feltett kerdesekre, amelyeket gondosan kikerultel.
Talan egyszer sikerul megertened mirol is beszelt Pal apostol azokkal a szavakkal, addig meg nyugodtan akar ra is elsutheted, hogy nem is szeretett soha. O,O
