„Antiqua et Nova” – mélyreható katolikus szemle a mesterséges intelligencia és az emberi értelem kapcsolatáról
Bevezetés: „epochális változás” küszöbén
A DDF és a Kultúra és Nevelés Dikasztériuma 2025. január 28-án publikálta Antiqua et Nova című jegyzetét, hogy iránymutatást adjon a mesterséges intelligencia (MI) villámgyors elterjedésének etikai és antropológiai kérdéseihez. A dokumentum már az elején hangsúlyozza: az MI „az emberiség technológiai útjának új és jelentős fejezete”, amely minden társadalmi területet átitat – a kapcsolatainktól az oktatáson, a munkán, a művészeten, az egészségügyön és a jogon át egészen a fegyverkezésig. Ferenc pápa ezért „szív bölcsességére” hív, hogy a technológiai fejlődés ne sodorja veszélybe az emberi méltóságot és a közjót.
1. Az MI mint „funkcionális” értelem
A jegyzet visszanyúl a Dartmouth-konferenciáig, ahol John McCarthy 1956-ban így fogalmazta meg a célt: „gépet olyan viselkedésre bírni, amelyet intelligensnek mondanánk, ha ember tanúsítaná”. A mai „szűk MI” rendszerek statisztikai mintázatok alapján fordítanak, diagnosztizálnak, képet ismernek fel; a kutatók pedig már az AGI vagy akár a „szuperintelligencia” lehetőségét latolgatják. A jegyzet mégis figyelmeztet: az MI intelligenciája pusztán funkcionális – digitális lépésekre bontott feladatmegoldás –, míg az emberi értelem a személy egészéhez, test-lélek egységéhez tartozik.
2. Az emberi értelem teológiai–filozófiai mélysége
A keresztény hagyomány a ratio (érvelő okosság) és az intellectus (a lényeg intuitív megragadása) kettősében látja az emberi intelligenciát. Ez az értelem:
- Testi-lelki egységben bontakozik ki, nem redukálható puszta számításra.
- Kapcsolati: párbeszédben, közösségben formálódik.
- Igazságra nyitott: túlmutat a hasznosságon, mert a Jó és a Szép szemlélésére hivatott.
- Gondviselő: a teremtés művelésére és őrzésére kapta a küldetését.
E teljesség fényében az MI – bármily lenyűgöző – nem képes sem erkölcsi ítéletre, sem igazi empátiára, sem a teremtett valóság kontemplálására.
3. Etika és felelősség: MI emberi „termék”, nem pótlék
A dokumentum központi tétele, hogy csak ember lehet erkölcsi cselekvő; a gép soha. Ezért a tervezők, tulajdonosok, felhasználók és szabályozók kötelessége a technológiát átláthatóvá, elszámoltathatóvá és a méltóságot szolgálóvá tenni. A célok, az alkalmazott módszerek és a beágyazott antropológiai vízió egyaránt erkölcsi vizsgálatra szorulnak – a szubszidiaritás és a közjó követelménye szerint.
4. Konkrét területek – lehetőségek és veszélyek
4.1 Társadalom és gazdaság
Az MI segíthet a szegénység elleni küzdelemben, a mezőgazdaságban, az oktatásban, ugyanakkor fokozhatja a digitális szakadékot és a nagyvállalatok információs monopóliumát.
4.2 Munka világa
Ha a technológia kiegészíti és nem pótolja az embert, tehermentesíthet és kreativitást szabadíthat fel. Ám ha a hatékonyság kultusza kényszeríti a dolgozókat a gépek tempójához, ember–„fogaskerék” redukció következik, a haszon pedig kevés kézben koncentrálódik. A dokumentum ezért leszögezi: a „dolgok rendje” alá van rendelve a személyek rendjének.
4.3 Egészségügy
Az MI diagnosztikai és elérhetőségi forradalmat hozhat, de nem válthatja ki a beteg-orvos kapcsolatot; a döntés felelőssége továbbra is az orvosé marad. A „gazdagok medicinájának” kockázata és az algoritmikus torzítások is valósak.
4.4 Oktatás
Adaptív tanulási rendszerek személyre szabhatják a képzést, ám ha a tanulók pusztán „válasz-gyártásra” támaszkodnak, elsorvadhat a kritikai gondolkodás és a „fej-szív-kéz” harmóniája. A használatnak átláthatónak kell lennie – a tanár pótolhatatlan.
4.5 Dezinformáció és deepfake
A generatív MI „hallucinációja” nem szándékos, a deepfake azonban tudatos manipuláció, amely megtéveszti a közvéleményt, bomlasztja a társadalmi bizalmat és mély sebeket okoz az áldozatoknak. A hitelességért minden felhasználó és tartalomgyártó morálisan felelős.
4.6 Magánélet és megfigyelés
Az adatok az emberi kapcsolatok „lenyomatai”. A túlzott AI-vezérelt megfigyelés sértheti a lelkiismereti szabadságot; a dokumentum elutasítja az „algoritmikus társadalmi pontozást” és sürgeti a megfelelő szabályozást.
4.7 Környezet, közös otthon
Az MI hasznos lehet a klímaválság kezelésében, ugyanakkor óriási energia- és erőforrás-igénnyel jár – ezért a technológiai fejlesztést integrálnunk kell az ökológiai megtérés tágabb logikájába (a dokumentum AI and the Protection of Our Common Home fejezete).
4.8 Hadviselés és autonóm fegyverek
A „távirányítású” vagy autonóm fegyverek elmoshatják a felelősség érzékét, olcsóbbá téve a háborút. Ferenc pápa határozottan kijelenti: „Egyetlen gép se hozhasson döntést emberi élet kioltásáról.” A tiltás és a „jelentős emberi kontroll” bevezetése sürgető erkölcsi parancs.
5. Záró gondolatok – az igazi „bölcs szív” nyomában
Antiqua et Nova végkövetkeztetése egyszerre realista és reményteli: az MI a teremtő emberi értelem gyümölcse, mely csak akkor válik az emberiség áldásává, ha a szabadságot, felelősséget és szolidaritást erősíti. A technológia nem válhat bálvánnyá; a transzcendencia iránti vágyat nem elégítheti ki, s a „technokratikus paradigma” csábításának is ellen kell állnunk. A hit fényében az ember hivatása változatlan: a szeretet kultúrájának építése – immár az MI korában is.
- „A bölcsesség nem csupán tudás, hanem a szív bátorsága arra, hogy a jót válassza.”
- (Antiqua et Nova, VI. fejezet összegzése)
Az egyház e dokumentummal arra hív, hogy antiqua et nova, a „régi és az új” harmonikus egységében, a hagyomány fényében, mégis kreatív bátorsággal formáljuk az MI jövőjét – az ember, és nem a gép középpontba állításával.
Forrás: https://www.vatican.va/roman_curia/congregations/cfaith/documents/rc_ddf_doc_20250128_antiqua-et-nova_en.html
