Hajnalban kimentem a kellemes friss levegőre, a szarka fenn csörög a fán. Az hogy csörög egy megtisztelő jelző a szarkára nézve szerintem. Eszembe jutott hogy milyen jó hogy már ott tartunk az egyedfejlődésben hogy csak ronda hangú szarkák vannak, és nem mondjuk dínók, mert akkor tutira leszállna és leharapná a fejem.
Madárbarát vagyok egyébként nagyon is, azért engedhetem meg magamnak szerintem hogy kifejezzem a nemtetszésemet is, mielőtt valaki rámhúzná a vizeslepedőt.
Samu, a hím fióka már egy hete nincs benn a fészekben, pont akkor hagyta el azt, mikor a tesóját felszerelték az adóval; lehet, hogy éppen azért....
Hajnal pedig ma intett búcsút a 47 napig otthonául szolgáló lemezből készített fészektálcának.
Nagyon úgy tűnik, hogy kerecsensólymaink fészkelése véget ért. Az öreg madarak még néhány hétig etetik a fiatalokat, sajna azonban, mi azt már nem láthatjuk...
A "nyóckerben" dolgozom, és nyitva van az ablak. Máskor többnyire fekete rigókat lehet hallani, vagy balkáni gerléket. Most azonban egy zöldike zsíroz folyamatosan valahol a szomszédban. Már korábban is hallottam őket, de azért meglep, hogy ilyenkor folyamatosan szól. Ennek nincs jobb dolga? :-)
(Úgy látszik, elolvasta, amit írtam, mert most elhallgatott, és megint a fekete rigót hallom.)
A kellemetlen mértékűre túlszaporodott szarkákkal mit kell csinálni? Fárasztó már a balhé, ronda a hangjuk, a rigóknak és a galamboknak is már elegük van. Ugye nem védett madár?
Bár most már sejtem, mi lehetett a probléma: talán nem vettétek figyelembe, hogy a szöveget soronként kell olvasni, ugyanis nem két hasábos, csak a kép megszakítja az első sort.
Ezeket én fényképeztem.
