Ad Starostin ~ Sztarosztyin. Ez egy generálisabb probléma. Amíg a vasfüggöny mögött voltunk elzárva, addig a szűrték nekünk a világot, de ami a szűrőn átjutott, azt priméren kaptuk. Ezért az orosz neveket a magyar nyelv orosz átírása szerint használtuk.
Ma már nincs szűrő, viszont a dolgok szekunder forráson keresztül jutnak el hozzánk. Starostin ~ Sztarosztyin is ez angol nyelvű honlapon keresztül. Erős kérdés, hogy a nem latin írású szubjektumok esetén ragaszkodnunk kell-e a primér formájú névalakokhoz (Sztarosztyin), vagy a közvetítő által latinizált formát vegyük át (Starostin). – Elviekben ez utóbbira is lehetőséget ad az Igor Stravinsky-szabály (ti. ha az illető latin írásmódú környezetben adott latin írásmóddal lett ismert, akkor az használandó).
Erről még magamban sem foglaltam állást.
-----
A másik kérdésről. Elolvastam a „mókus”-t: mintha Marcantoniót olvasnám. A jelenlegi bizonyítási eljárás tényleges problémái miatt úgy veti el az eljárást, hogy nem javasol helyette semmit, illetve rosszabb objektivitásút propagál. Ez egyszerűen nem visz előre: addig nem támadhatunk meg semmit, ameddig jobbat nem alkotunk helyette.
Ha most visszakanyarodunk ahhoz, hogy Starostin ~ Sztarosztyinnál óvatosságot javasoltam, mert hogy nosztratikus: erre nem válasz a „mókusos” cikk,. mert ha a jelenlegi finnugrisztikai bizonyító eljárásokban N problematikus elem van, akkor a nosztratikusoknál N*N ilyen probléma van, mert éppen azoktól a béklyóktól szabadulnak meg, amelyet a standard nyelvészet éppen a „mókusos” hibák kiküszöbölésére állított fel magának.
Érdemes pl. Bojtár Endre Bevezetés a baltisztikába c. művét elolvasni ahhoz, hogy milyen kritikai módszertana van a tudománynak a „karmos evet képében hág fel Numi-Tóremhez tanácsot kérni” források esetén. Igaz, Bojtár ezt a balti mitológia esetén mutatja be. Ha ragaszkodunk a szigorú mércékhez, akkor Numi-Tórem karmos evete el fog bukni azon a teszten, hogy az „ezmókus” belső eredete esetén felvetődő jelentéstani problémára megoldást adhat-e.
Azt kifejezetten patogenetikusnak tartom, hogy miközben az „ezmókus” esetén fölvázol egy valódi tévbizonyítást, utóbb egy ugyanilyet maga komolyan is megismétli a „temérdek”, ill. a „vastag” kapcsán. Milyen megbízhatóságú érvelés már ez: „pontosan értették, hogy a tämir-däk-ben mit jelent a tämir, és úgy vették, hogy ha az ennek megfelelő vas-hoz ugyanazt a szóvéget kapcsolják hozzá…”? A szerzőnek értenie kellene a saját „ezmókus”-os példájából: ahol az ingovány kezdődik, ott megállunk és nem megyünk tovább.
Ez a problémám azokkal, akik intra muros kritikát fogalmaznak meg a „hagyománnyal” szemben, miközben maguk legalább olyan problémahalmazba süllyednek, de általában nagyobba.
Végezetül, mint biológus azt el tudom mondani, hogy miközben a kukorica génjei ugrálnak, a baktériumok ivartalanul rekombinálódnak, a Linnéi rendszer egyre erősebb. Amikor én az iskolámat végeztem, még merőben fenotipikus jegyeken alapuló baktérium-rendszertant tanítottak. Mára pedig már itt is nagyon jelentős teret nyert a filogenetikai osztályozás.
Ui. Nincs időm végtelenített vitára ebben a kérdésben (miként produktívabbakban sem nagyon): ezért a fentieken túlmenően kivonom előre magam belőle, ha be is indulna.
Kiejtve valszeg Sztarosztyin, én csak a latin betűs írásképet vettem át a honlapról, mert abból az alakból jön a 'védjegy' Starling.
---
Érdekes fordulat kezd eljönni a nyelvtudomány berkein belül is a kognitív nyelvészet fejlődésével. Nemcsak a szépirodalomra korlátozódik a metaforahasználat, hanem az életünk során minden olyan dolog leírására csak ezt tudjuk használni, amit fizikailag nem tudunk megtapasztalni. Márpedig a teljes tudomány és azon belül is a nyelvtudomány egy ilyen nem-fizikai dolog. Ilyen metafora a családfaelmélet 'fája' is, melyet most elkezdték 'kivágni':
A helyzet egy metaforával: nem a filmet cserélik, csak a vetítőt korszerűbbre. A sorozat fent linkelt tárgyi részét hallgattam még csak meg, de ez is nagyon érdekes ill. szemezgetni lehet a kapcsolódó szakirodalomból is. A "szent mókus" 3. ábráját, a leszármazás és gyökerek összevetítését, én az Amazonas deltájával írnám le és rögtön világosabb lesz a kép. Mind a grafikában, mind az általa leírt nyelvváltozási folyamatok tekintetében.
E szemléletbe már jobban belefér a nosztratikus elmélet anyaga is ill. a kicsit mellőzöttnek tűnő Pusztay János finnugor elmélete ill. az általa az "ugor-török háború"-ban említett Andronov nyelvi építőelemei.
---------
Többen jeleztétek márazt, ami már velem is többször előfordult, hogy hosszabb szerkesztés után, akár az előnézet alatt is, elveszik az anyag. Ezen sokszor a biztonsági vágólapra emelés sem segít. Most is így jártam, de nem estem kétségbe, mert előtte a wordbe átmentem és onnan linkekkel együtt vissza lehet pakolni.
A Starostin (Sztarostyin ?) -féle Pokorny-kompilációt azért linkeltem be,mert a megbízhatóbb on-line-osítás az IEED-n nem volt elérhető [1]. Tény, hogy a S[z]taros[z]t[y]in által közzétett anyagokat érdemes kritikával megközelíteni, mert nosztratikus volt [R.I.P.].
A University of Texas kivonatolta a Pokorny által feltett töveket – ezt is beidéztem: [2]. Itt látszik, hogy 8 (+1) (s)ter- tövet vesz fel. Laringálisokkal esetleg csökkenhet a homofónia, de mivel a jelenlegi nyelvek bizonyítják, hogy van homofónia eltérő etimológiai hátérrel, így fel kell tennünk, hogy az alapnyelvekben is voltak. Az adatokkal, analógiákkal össze nem köthető jelentéseket a konzervatív tudományosság nevében célszerű homofóniának tartanunk, akkor is, ha éppen lenne ötletünk az összekapcsolásra.
Korábban hoztam a Dudenből egy meglepő jelentéstani változást: n Strumpf régi ’facsonk; maradék’ > mai ’harisnya’. Ezt csak azért állíthatjuk, mert a XVIII. sz.-ig adatolható a régi jelentés, miközben az új a XVI. sz.-ban jelent meg. Ha erre nem lenne adat, akkor a mai jelentésű n Strumpf-ot nem köthetnénk a n. Strunk-hoz.
Ugyanígy más nyelvben ki kellene mutatni egy ’mered’ > ’csillag’ jelentéskapcsolatot, akkor Pokorny *ster-2 ’csillag’ tövét össze lehetne kapcsolni *ster-1-gyel. Hogy ezt a Pokorny utáni irodalom sem látszik összekapcsolni, így a Duden sem, talán azt jelenti, hogy nem találtak megbízható analógiát.
Jellemző a Duden véleménye a n. Stern ’csillag’ szóról. Szerinte ennek ie. *stĕr/stēr- töve *lehetséges*, hogy a n. Strahl ’sugár’ szó mögötti ie. *ster[ə]- tővel összetartozik az ’am Himmel Ausgestreutes’ (’ami az égen szét lett szórva’) jelentésen keresztül. Tehát még a ’mered’ > ’csillag’-nál is kézenfekvőbb ’nap’ ~’(fény)sugár’ jelentéskapcsolat iscsal lehetséges minősítésű. [A Dudennek ebből a mondatából viszont kiderül, hogy ők a Strahl-t Pokornyval ellentéeben nem a *ster-4 ’vonal stb.’ tőből eredeztetik, hanem a *ster-5 ’szór stb.’-ből.]
Nyivlán ez nem a mainstream indoeurpista vélemény, akkor össze lenne kötve, de a pie. H1-st-r 'álló[csillag]' tő "elvileg lehetne" a st-r 'álló, állandó' tő prefixumos képzős változata.
Tudotommal azonban ilyen derivációs morfémát (H1- képző) nem tart számon az indoeuropeisztika. Ugyanakkor mindig kell egy első ötlet: Megfigyelésed alapján a pie. szókincset elemezve, lehet, hogy találnál párhuzamokat, ezzel mindörökre beírva nevedet az i-e-isztika nagykönyvébe ;-) --- Na, jó, nagyobb esélye van egy tanult és gyakorló ie-istának elindulni ezen a fonalon.
Mellékvágány: az angol star/stare kapcsán régóta érlelődik bennem a kérdés, hogy vajon van-e ezeknek a mozdulatlanságot jelentő szavaknak bármi közük a 'csillag' jelentésű indoeurópai szavakhoz (star, Stern, astra...)?
A szemantikai kapcsolat egyrészt a merev~állócsillag, másrészt a bámul~ragyog vonalon meglenne.
Én odáig jutottam, hogy az etymonline szerint star < PIE *ster- (cf. Skt. star-, Hittite shittar, Gk. aster, astron, L. stella, Bret. sterenn, Welsh seren "star") , míg stare < PIE *ster- "strong, firm, stiff, rigid" (cf. Lith. storas "thick," stregti "to become frozen;" Skt. sthirah "hard, firm;" Pers. suturg "strong;" O.C.S. staru "old;" cf. sterile and torpor).
Ez alapján akár össze is köthetnénk a kettőt.
Ugyanakkor a Starling (beszédes név :) ) linked szerint PIE *(a)ster- <PIH *H-> 'star', deviszonthogy *stere-, *strē- 'strong', 'steady'.
Megnéztem a n. Strunk etimológiáját a nyomtatott Dudenben is. Ez eltér Koebler megoldásától (úgy vélem elsősorban jelentéstani okok miatt), és „vielleich” ’talán’ minősítéssel a n. starren ’(rá)mered’ ige szócsaládjába utalja. Ezt az ie. (s)ter(ə)- ’(rá)mered, (meg)mered’ tő származékának mondja, mint a Dorn ’tövis <ami meredezik>’, sterben ’meghal <merev lesz>’, Storch ’gólya’ stb. szavakat. A n. Strunk ’törzsa, tönk’ mellett ugyanúgy „vielleicht” minősítéssel rokonértelműként említi a Strauch ’cserje’ és a Strumpf ’harisnya < középkori alsó hosszúnadrág, ami a lábszár felső nadrág által nem fedett „maradékát” takarja < maradék darab < fatönk, ami favágás után marad < facsonk’ szavakat.
NB. A Strumpf esetén Kvász Ivor megjegyzésére rímelően az etimológiai magyarázatnál szerepelteti a Stumpf ’csonk’ és a Rumpf ’törzs’ szavakat is. Átlapoztam ezekhez: a nucleus-coda és a jelentés nagyfokú hasonlósága ellenére ezt a három szót a Duden nem kapcsolja össze, külön etimológiát ad rájuk.
Mind a román, mind a német etimon „egyenes ági” leszármazott a saját alapnyelvi ágán, így ha összefüggenek, akkor csak az indoeurópai alapnyelv szintjén lehetne azonosak. Ebben az esetben pedig a magyar is a saját őseitől örökölte volna, mert az indoeurópai alapnyelvnek a finnugor alapnyelvvel lehetett csak nexusa. Ebben az esetben pedig a magyar -nk végződésnek csak nagyon nyakatekerten lehet olyan magyarázata, amely az fgr. alapnyelvben is nk-t ad. Ezen az úton ősiség tehát nem valószínűsíthető.
A román trunchi előzménye szegről-végről a latin truncus. Pokorny ezt az ie. *trenk(w)- ’üt, (össze)nyom’ tő alá teszi [1]. Ebből germán ágon az angol throng ’tolong’, a német dringen ’át-/behatol, át-/bejut, át-/benyomul’ lesz.
A n. Strunk-ot Köbler [2] – aki egy kicsit konzervatívabb etimológusnak tetszik, mint az általad citált szerző, aki kikövetkeztetni véli Ádám, Noé és Jáfet nyelvét – az ie. *strenk- ~ *streng- ’feszes, erős; kötél’ tőből vezeti le, mint az a. string és a n. Strang szavakat. — Talán lehetne a pregermán *strenk-et a fenti ie. *trenk(w)- tő s-protézises származékának tartani, ha a szemantikai kapcsolatot nem kellene ehhez megtalálni.
Egyébként a meglepő forrásod által feltett ie. *runk tőre nem találtam adatot: pl. [3].
Vajon a strunk és a trunchi egymással etimológiai kapcsolatban áll? Nem tudok utánanézni, de gyanús. És akkor szinte csak részletkérdéseken megy a vita :) . Mindkettő igen emlékeztet az angol "trunk"-ra, viszont van egy tippem, hogy az igazából francia-latin származék, tehát a románhoz lehet köze, a némethez nem.
(Nem lenne egy különös történet persze a szó eleji egyszerűsödés, de egy szász r-es alak valószínűbbé tenné a szászból való átvételt, miközben egyébként a román sanszosabb: fakitermeléssel kapcsolatos átvétel elég sok van a románból, míg szász eredetű tájszó összesen is elég kevés. De a szó szászban való elterjedtsége sem lenne érdektelen. A végét meg hogyan nem érted? A szász tájszótárból nem jelent meg még az S betű.)
ad rönk: persze jó volna ismerni a szász szó (székely szempontból releváns, mivel a rönk székely tájszó eredetileg) nyelvjárási alakjait, esetleg van-e olyan, amely már sima r- -rel kezdődik, de a szász tájszótárból még nem jelent meg az S
Meg lettem előzve, de én is beírom ide, amit összeszedtem:
lemez: Valamelyik környező szláv nyelv lemeš ’ekevas’ szavából átvéve. A nyelvújításig (először Diószegi-Fazekasnál, 1807) nyelvjárási szó volt, a magyarban is ’ekevas’ jelentéssel.
rönk: A nyelvújítás során rövidítették a nyelvjárási rönkő ~ rönköly szóból (először 1876). Ez utóbbi eredete vitatott: egyesek a román trunchi ’(fa)törzs, rönk’ szóból származtatják, mások az erdélyi szász strünkel szóból, amely a n. Strunk ’torzsa, fatörzs, fatönk’ kicsinyítőképzős formája.
Az EWUng szerint a rönk (a rönköly alakkal együtt) vagy a román trunchi, vagy a német strünkel származéka. Feltételezhetően az erdélyi románoktól, illetve szászoktól származó szavak.
Elloenkezőleg - talán bizonyos alapfokon ismerkedni kellene a környező és távolabbi országpk nyelveivel. Továbbá nem ártana felvenni a kapcsolatot a környező és távolabbi országok nyelvszerelmeseivel: borzasztó könnyű lesz a fordítás, a jelzők maradhatnak, csak a nyelv nevét kell behelyettesíteni.
Nem hozzáértőként, csak laikusként vizsgálgatom a magyar szókincset.
Az azért mégiscsak csodálatos, hogy a magyar nyelv milyen egyedülállóan gazdag és árnyalt szókincset tudhat a magáénak.
A kölcsönzött szavak nagy részét is átformálta a saját hangkészletének megfelelően, gyakran új jelentéstartalmat is adva a szónak.
Rendkívül árnyalt és kifejezőképes a szókincsünk, ezt senki sem tagadhatja.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy jóval gazdagabb és árnyaltabb, mint a környezetünkben élő germán, szláv és latin nyelveké.
Ebben azért nagy szerepe volt a nyelvújító mozgalomnak is, amikor szavak tömkelegét alkották meg a nyelvújítók, főleg a hihetetlenül gazdag magyar képzőrendszerre alapozva, de más módszerrel is, pl. szóösszetételekkel vagy akár szócsonkításokkal, nagyon sok esetben egyéni lelemény útján is (pl. levegőég> lég).
Talán nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy a magyar nyelv szókincse nemcsak hogy Európában, de talán az egész világon a leggazdagabbak között van.
