A Sátán nem egy élőlényt jelent, nem az emberi bűnöket testesíti meg, hanem egy olyan lelki állapotot jelöl, amely teljesen elfordít Istentől.
Ez az állapot, amikor kételkedni kezd az ember Isten szavában.
Na jó, azt elfogadom, hogy hitelvet valló, valamiben hívő ember vagy, de hogy Isten létét nem hiszed, azt garantálom. Ugyanis az az isten, amely nem személy, az nem Isten, sőt semmise. Hisz nevezhetném pl. a szeretetet is Istennek, de milyen nagy barom lenék, ha ilyesmit mondanék!
Ez hülyeség, de nagy! A vagyok szót csak egy személy mondhatja, nem személy nem. Én azt mondom, hogy az élővilágban az ember az egyedüli személy, esetleg még pár állat (ők amúgy csak gondolni tudják a vagyok-ot, mondani nem). No de azt, hogy egy entitás mondja a vagyok-ot, de nem személy???? Jó, a kompjúterem is kiírhatja, de abba csak beleprogramozta egy személy.
Istent soha senki nem látta, akkor miért kellene személyként látnom, ha egyszer nem lehet látni.
Merthogy személy, nagyon személy, de nem lehet látni.
A Biblia száz helyen leírja, hogy Isten Lélek, Isten az Igazság, Isten az Élet, de soha nem egy személy. (Vagyok aki Vagyok)
Már a Vagyok aki vagyok is azt jelzi, hogy személy. Nagyon személy.
Ha személy lenne, az azt jelentené, hogy nem isten, csak egy teremtmény.
Az, hogy személy, még nem jelenti hogy teremtmény, és azt sem hogy nem Isten. Isten, aki személy, nagyon személy.
Amit hiszel, az még a hinduizmusban sem oké, max. a buddhizmusban. Tehát vagy buddhista vagy, vagy pedig humanista, filozofálgató ateista. De se nem Istenben hívő, se nem keresztény. Ami amúgy nem baj, csak a tisztázás miatt írtam.
Te úgy vagy istenhívő, hogy nem hiszel Isten létében? Újszerű. Vagy pedig ateista vagy? De miért nem mondtad ezt előbb? Teljesen megtévesztettél minket.
"Ha szimbólumoknál tartunk akkor elmagyarázhatnátok hogy mely bibliai történeteket, eseményeket, szereplőket tartjátok pusztán "szimbolikusnak" és melyek amelyek valóban léteztek/léteznek, valamint hogy mi alapján tudjátok megkülönböztetni a két kategóriát."
A Sátán és maga Isten is egy szimbólum.
Nem létezik, mint személy, hanem mint tulajdonság, vagy akarat szimbolikus megjelenítése.
Azért így, hogy az embernek könnyebb legyen felfognia.
Jézus esetében már más a helyzet, (fordított a helyzet), mert valódi testben jelent meg.
Jézus a jó tulajdonságokat szimbolizálta.
A rossz tulajdonságok meg a Sátánt szimbolizálták.
Egy katolikusnak ezt nagyon nehéz elmagyarázni, mert képtelen szimbolikusan gondolkodni.
A kenyér számára azonos lesz Jézus testéve, l és ezt eszi, mert ez van leírva az evangéliumokban.
Nem Jézusban hisz, hanem a kenyérben. Gyakorlatilag bálványimádást folytat.
"Jézus a tanítványoknak osztott kenyérről kijelentette: ez az én testem. A kenyér és bor szimbólummá tételét tehát maga az élő Jézus végezte el,"
Azt látom a gondolkodásod hibájának, hogy csak abban véled látni a szimbólumot, amiről az egyértelműen ki van jelentve, hogy az egy szimbólum.
Pedig ez csak rávezetés arra, hogy lásd meg milyen a bibliai szimbólum.
Innét kezdve már neked kellene látni, hogy mi a szimbólum a Bibliában, mert ismered a felismerésének a módját.
Ezt úgy értem, hogy ha valakit megtanítok arra, hogy az összeadás a 32+13= 45, akkor nem fogja azt gondolni, hogy csak ezek a számok jelentik az összeadást, mert nem mondtam hogy a 11+4=15 szintén összeadás, sőt az x+y=xy szintén az.
Szerintem Te, valahogy szintén ilyen módon képzeled a szimbólumokat felismerni.
Ha nincsen oda írva, hogy ez az, akkor egy másik, az előzőhöz teljesen hasonló (de amihez nincsen társítva, hogy ez egy szimbólum), akkor az, nem az.
Csak három kérdésem lenne: Az tényleg nem sok, csak mindegyik nehéz:-)
- Ki teremtette a Sátánt? Az Isten, de (őt is) elengedte szabadnak.
- Történhet-e bármi Isten akarata nélkül? Igen, hisz ez az egész emberi Életben a pláne.
- Szereti-e Isten a Sátánt? A tetteit nem, a személyét igen, de hogy mi lesz Őkelme végleges sorsa, azt nem tudjuk. A bibliai ongoing sírás és fogcsikorgatás teológiaiag
nehezen magyarázható, de szerencsés helyzetben vagyok, mert nem végeztem teológiát
Ebből egyelőre lehetetlenség kihámozni, hogy melyik az idézet, és mi a saját gondolatod.
Az írásnak már az alapkoncepciójával sem értek egyet, nevezetesen azzal, hogy a szimbolikus gondolkodást azonosítja a lélek szerinti gondolkodással. Ez két egymástól teljesen külön értelmezendő fogalom, gondolkodásmód, azonosításuk pedig logikai zsákutca, mivel mindkettőnek csupán egy elemét, illetve tetszés szerint, prekoncepciózusan kiválasztott aspektusát veszi alapul, amikor az azonosságot anticipálja.
Ami a teológiai szimbolikát illeti, az nem a Bibliát magyarázza, hanem az egyes dogmák és tanítások bibliai-tradicionális alapját és eredetét az egyes felekezetekben.
A katolikus áldozás és a protestáns úrvacsora pl. látszólag ugyanaz a szertartás. Csakhogy a katolikus áldozás az átváltoztatás, a consacratio valós megtörténtét tételezi fel a szertartás során, azaz azt mondja: a kenyérdarab (ostya) ténylegesen Jézus testévé változik a felszentelt pap kezében.
A protestáns úrvacsora ezzel szemben ún. emlékező szertartás, amelyben a kenyérdarabka az, ami, de a résztvevő számára jelképezi az utolsó vacsorát, amelynek során Jézus a tanítványoknak osztott kenyérről kijelentette: ez az én testem. A kenyér és bor szimbólummá tételét tehát maga az élő Jézus végezte el, hiszen Ő maga is jelen volt testi valójában, és a kenyér is, amelynek szétosztásával a tanítványokkal való közösségben létet szimbolizálta.
A bibliai alap mindkét esetben ugyanaz, az értelmezés azonban más.
A szimbolikus értelmezések erőltetése sem a művészetben, sem a pszichológiában, sem a Biblia értelmezésének folyamatában nem "veszélytelen": tág teret enged ugyanis a csapongó fantáziának, az egyéni ízlések és felfogások szerinti jelentések belemagyarázásának.
Mi az alapvető különbség a jel és a szimbólum között?
„…lényegi különbség van jel és szimbólum között…a jel egyértelműsége a puszta funkcionalitásból vagy fizikai jellegéből fakad, míg a szimbólum jellegzetesen többértelmű, jelentések sokaságát ordozza magában.” (Natale Spineto: Szimbólumok az emberiség történetében,)
A jel mindig valakitől ered és valakihez szól, összekötő kapocs az üzenő és az üzenet átvevője között. Egyfajta titkos megállapodás, aminek értelmét csak az tudja, akinek a jel szól és aki azt létrehozta, mások nem. Egy szimbólum megértése már logikai gondolkodásra kell, hogy késztessen és még akkor sem biztos, hogy ugyanarra a következtetésre jutunk, mint amit a szimbólum létrehozója eredetileg elgondolt.
Az Isten szerinti gondolkodás a lélek szerinti gondolkodást jelenti, amikor nem a szemünkkel látnunk, hanem a lelkünkkel. Isten beszéde ezért mindig a lélek szerinti beszédet jelenti. Abban az esetben, ha a tanítványok mindent szó szerint kaptak volna meg, örökre bezárult volna előttük az Isten országába vezető út. A szó szerinti beszéd a test füléhez szól, nem akar a léleknek semmi továbbit mondani. Akinek nem volt istenhite, annak a lélek szerinti értelem nevetséges, felfoghatatlan dolgot jelentett. Még inkább zárva maradt volna a hitetlen ember elől Isten beszédének a megértése, ha Jézus nem szimbólumokban, hanem szó szerint beszélt volna. Viszont ebben az esetben a hívő előtt sem tárult volna fel a titok. A szó szerinti beszéd nem vezet tovább önmagánál. A titkot kizárólag a szimbólum jelentésének megértése tárja fel, amely hit nélkül lehetetlen vállalkozás.
A láthatatlant (az ideát) nagyon nehéz láthatóként úgy megjeleníteni, hogy ne essen valaki abba a hibába, hogy a láthatóról gondolja azt, hogy az a végső valóság. Így jön létre a bálvány. A bálvány nem a láthatatlanra mutat tovább, hanem megreked a saját képénél, és önmaga válik ideává, egy hamis istenséggé.
A szimbólum viszont „Továbbra is önmaga marad, de fölvesz egy önmagán túlra mutató jelentést.” 11
A szimbólum egy olyan testi szemmel vagy füllel is érzékelhető felszín, amelynek a belső része, a felszín alatti rész maga a szimbólum jelentése.
A szimbólum nem önmagát hirdeti, hanem egy önmagán túlmutató másik világot. Akkor érthetjük meg a szimbólum jelentését, ha „látjuk” ezt a másik világot.
A szimbólum eredetileg egy kettétört tárgy darabjait, vagyis az ily módon keletkezett azonosító jeleket jelölte. Így válhat a Bibliában a férj és a feleség is egy-egy szimbólummá (ellentétes valósággá), amely a teljes emberre utal. A kettő egymáshoz illesztve alkotja a tökéletes egészet, összhangba hozva a köztük meglévő eltéréseket.
„Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.” (1Móz 2,24)
Istennek e kijelentése által érthetjük meg, hogy Isten beszédének kifejeződése nemcsak egyszerű jel lehet, hanem a sokkal nehezebben érthető szimbólum is.
A keresztény értelmezés szerint a férj és a feleség egy-egy tagja, testrésze ennek a szimbolikus testnek. A két testrész (a férj és a feleség), úgy cselekszenek, gondolkodnak mintha egyetlen fizikai testet alkotnának. Ez az eggyé válás természetesen ténylegesen nem valósulhat meg, csak szimbolikus értelemben.
Ezzel ellentétben a júdaista értelmezés nem lélekben, hanem elsősorban testben gondolkodik, mely szerint a születendő gyermekben nyilvánul meg, ölt testet a férj és a feleség teljessége. A két test egyesüléséből származik a gyermek, lesznek benne egy testté. Ez a testi gondolkodás nemcsak a mai, de már a Jézus korabeli zsidóságra is jellemző volt.
(„Továbbá a gyermekáldás által teljesedik ki a házasság, ahogyan maga a Biblia tesz erről tanúbizonyságot rögtön Éva teremtése után[12]: „Ezért hagyja el a férfi az ő atyját és anyját és ragaszkodjék feleségéhez, hogy legyenek egy testté.” – Az egy testté válás pedig a közös gyermek nemzésével lehetséges.]”) 16
Jól látható, hogy a keresztény értelmezés szimbolikusan, Isten beszédét megértve fogja fel az egy testté válást, szemben a zsidók testi értelmezésével, amely szó szerint veszi azt.
Ha szimbólumoknál tartunk akkor elmagyarázhatnátok hogy mely bibliai történeteket, eseményeket, szereplőket tartjátok pusztán "szimbolikusnak" és melyek amelyek valóban léteztek/léteznek, valamint hogy mi alapján tudjátok megkülönböztetni a két kategóriát.
Nono! Attól, hogy egy bibliai tárgy, személy, esemény, jelenség az, amire azt mondod: szimbólum, attól az még a saját kitalációd.
Egyébként a szimbólum-kergetéssel meg nem árt vigyázni, mivel az okkult praktikák legtöbbje is szimbólumokkal dolgozik.
A vudubaba is szimbóluma annak a személynek, akinek a varázsló ártani akar.
Ma már a pénz is szimbólum, az aktuális piaci ár-érték cserearány szimbóluma.
Ha egy lakatlan szigeten van egy nylonszatyorban egymillió dollárod, de semmi egyebed, akkor még vidáman elpusztulhatsz éhen vagy szomjan, vagy vadállatok miatt. Semmi értéke a szatyornyi pénzednek. Még egy kenyérvágó kés is többet érne neked abban a helyzetben.
A KRESZ-táblák is szimbólumok.
Ha egy fiúnak az a hobbyja, hogy ilyeneket gyűjt és rak ki a falra a szobájában, ott semmi jelentőségük. Vagy ha kiteszel egy balra kanyarodást tiltó táblát ott, ahol semmiféle kereszteződés vagy elágazás nincs, akkor annak sincs semmi jelentősége.
A címer az állam szimbóluma.
Namost: ha te kimész Albániába, és teleszórod a középületeit magyar címerrel, attól még Albánia nem lesz a magyar állam része.
Namármost: ha te Jézust bármely helyzetben szimbólumnak nevezed ki, akkor csakis abban az egy vonatkozásban van értéke, valós jelentősége. Ha Ő szerinted a tiszta föld szimbóluma, amire a galamb (Szentlélek) leszállt, akkor Jézus szerepe ezen esemény után megszűnt, nincs tovább jelentősége, hiszen a Szentlélek ezzel leszállt a földre, az esemény tehát szimbolikusan lezárult. Természetesen ennek majd a valóságban is meg kell történnie, de abból már Jézust ki lehet hagyni, ő a majdani megtisztult föld jelképe volt csupán.
Kapaszkodj meg, én még az édeni sztorit sem tekintem puszta szimbólumnak, pedig ha valami, hát az aztán csábít erre. De ha az ember megpróbálja a szimbolikus magyarázat lehetőségét időlegesen kizárni, akkor sokkal egyszerűbb és világosabb értelmezéshez juthat.
Kakaska, milyen érvet nem értek? Hol volt itt érv?
Puszta kijelentés volt részedről, hogy márpedig a Biblia egy "szimbolikai" mű. (Bele sem kötöttem a szóképzésedbe, pedig...na, hagyjuk...)
Mit beszélsz te nekem Jézusról, aki szimbólummá alacsonyítottad Őt? Olvass vissza, azt írod, hogy Jézus a tiszta föld! Mi a nyavalyát kéne ezen érteni?
Jézus mondta magát útnak, igazságnak, életnek, jó pásztornak, a juhok ajtajának, de földnek soha. Miért kéne bárkinek is elájulni attól, hogy te kitaláltál egy szimbólumot, hogy Őt azzal azonosítsd?!
Mivel én ezzel nem értettem egyet, közölted, hogy nem értem a szimbólum fogalmát, valamint hogy én szó szerint értelmezem a Bibliát, és ezért nem értek belőle semmit. Ez mire érv? És miféle érv?
Az, hogy én Jézust történeti személynek és egyúttal ma is élőnek tekintem, nem pedig holmi szimbólumnak egy lelkiállapot jelölésére, mindjárt ok arra, hogy az ismereteimről tegyél megalapozatlan kijelentéseket?
Mi lenne, ha az elméletedről beszélnél, és nem arról, hogy mindenki hülye, aki nem fogadja el a te magasröptű értekezésedet a Biblia puszta szimbólumként értelmezéséről?
Tudod, mi a szimbólum? Pl.: egyes felekezetek (sok!) a Passió szimbólumaként használják a keresztet. Nem szentség, nem ereklye, hanem jelkép. A golgotai szenvedéstörténet jelképe.
A protestáns egyházakban szimbólum az úrvacsora, a kenyér Jézus testét, a bor Jézus vérét szimbolizálja=jelképezi. Maga az aktus pedig a közösséget Vele és egymással.
A vörös csillag a nemzetközi munkásmozgalom szimbóluma.
Az 1982-es focivébé szimbóluma a narancs volt, amire arcot rajzoltak.
A kék alapon sok fehér csillag az EU szimbóluma.
A fehér galamb a béke szimbóluma. A Bibliában egy helyen a Szentléleké.
De Jézus nem szimbólum. Személy. A Biblia pedig egészét tekintve nem puszta szimbolikus iromány az ember lelkiállapotairól, hanem Isten üzenete hozzánk. Én így gondolom, és erről vitatkozhatunk, ha akarod. Érvekkel. Anélkül, hogy egymás intellektuális képességeit, hitét, erkölcseit minősítgetnénk.
Olvasd el a saját 23-as beírásodat. Ott indult másodszor a minősítgetés. Először azzal, hogy felületesen olvastam a topiknyitót.
És nem, nem nekem kell tükörbe néznem.
Elegem van ebből az örökös "nem érted, felületes vagy, tudatlan vagy, ismerethiányod van, nem tudod, mit jelent ez meg az...". Ne azzal foglalkozz, hogy más mit tud, hanem azzal, amit el akarsz mondani, amiről meg akarod győzni. Érvek híján a legkönnyebb a másikra rásütni, hogy tudatlan, meg nem érti.
"Nem minősítgetik egymás hitét, erkölcsi és intellektuális állapotát, hanem érvelnek. Ellentétben az itt tobzódó, marginalizálódott, önjelölt észosztókkal."
Nem, nem ért egyet mindenki a másikkal. Csak művelt, kulturált emberek, akik tudnak vitatkozni. Nem minősítgetik egymás hitét, erkölcsi és intellektuális állapotát, hanem érvelnek. Ellentétben az itt tobzódó, marginalizálódott, önjelölt észosztókkal.
