Keresés

Jó pihenést kívánok, klassz lehet azért! :)

Asszem neked fölösleges magyarázni, mert nem tudod ezt felfogni.

Ruhástól ott feküdve bealudni (mert mikor is fürdenél le, ha este 6-tól már megy a gyerekek rendezése és őket vacsoráztatod, fürdeted), majd felriadni hajnalban, hogy jaj, ott fekszel ruhástól, esetleg nem is vacsoráztál semmit, és akkor onnan kijössz, és még nem pakoltál el a konyhában, meg nem fürödtél meg, de most aztán meg felébredtél, és majd hogyan alszol vissza, és 6-kor meg kelni kell. Közben két mondatot nem váltottál a férjeddel, és ezt is írta valaki így szó szerint, "azt veszed észre, hogy a házasságod már semmi másról nem szól, csak a gyerek logisztikai kérdésekről".

Persze amikor az én gyerekeim babák/picik voltak még nem volt okostelefonom, és max. a rádió maradt, és igen, hallgattam azt, amikor hajnalban szoptattam, hogy valahogy ébren maradjak, de hát attól nem lett jobb a felkelés, max. abban segített, hogy nehogy kiejtsem a gyereket a kezemből.

Majd belerázódtok a kétgyerekes létbe. :) Szokni kell.

Azt ott félreértetted. Náluk nem 9-10 évig tartott, hanem 9-10 évesen már egyáltalán nem kellett a lefekvésben semmilyen módon közreműködniük. A vele való alvásról korábban leszokott már. De neki még ez is sok volt, nem, hogy 10 évesen még kezét fogva kelljen ott üldögélni vele.

Minden ilyen egy óriási ugrás, nekem még az is, amikor a kicsi végre tök magától intézte a fürdés-fogmosás-felöltözés dolgot, óriási életminőség ugrás már csak az is. Azóta ki tudok menni futni este, vagy tudok én is normálisan vacsorázni.

azon csodálkoztam el, hogy ezeket az embereket semmi se érdekli? nincs egy műsor, zene, bármi, amit hallgatnának közben, csak unatkoznak?

én kifejezetten örülök néha, ha belealszom, mert ez azt jelenti, hogy magamtól alszom el, nem gyógyszerrel.

csak ilyenkor attól függően, h kelek-e, beállítok egy ébresztőt.

De olyna is van, hogy éjjel felriadok, de utána is mostanság aludtam tovább, de nem mindig.

Jól van, hagyjuk, leírja valaki, hogy milyen rohadt szar volt, meg hogy utálta, te meg megmagyarázod, hogy de, tök jó volt neki. :)))

Persze, meglátjátok. Persze az enyémek sokkal nagyobbak voltak akkor már, mármint a nagyok, ők nagyon klasszul elvoltak, nekem viszont nagyon nem jó emlék maradt. Nyilván nem tudtunk nagyon cserélni, mert a szoptatás miatt másra nem hagyható hosszabb távon a gyerek, így valahogy jobban szíven ütős volt, hogy én most be vagyok záródva. Itthon valahogy nem tűnt annyira fel.

Igen, nektek más az egész, de mi azért fizetős helyről is jöttünk már haza. :)

Én magam is ezt csinálom-sötét, néha podcast.     Nekem ez a leeresztés sokszor.

És ha belealszik, akkor mi van? Akkor olyan fáradt, h amúgy is aludnia kellene.

Olyan vicces vagy ilyenkor. Hát te magad írod, hogy te mennyire ki vagy a munka után, mások meg vígan üldögéljenek a sötétben munka után gyerekaltatás címén az év 365 napján 10 éven át (/gyerek)? :)))) Meg lefekszel fél órára és reggelig alszol, de mások biztos nem alszanak be a gyerek mellett feküdve a sötétben. :))) Ilyen az, amikor kívülről ez olyan tök egyszerűnek tűnik.

Igen, én is szoktam WC pucolás közben podcastot hallgatni, de ettől még ugyan olyan szar WC-t pucolni.

Ez a matcha tea az új felfedezettem, lehet, hogy végre megtaláltam, amire vágytam, szeretem a kis "szertartásokat", pl. szeretném szeretni a kávét, hogy különböző finom kávékat tudjak magamnak csinálni, vagy a bort, hogy egy pohár klassz borral le tudjak ülni kicsit - de utálom mindkettőt. :DDD

A teát is utálom. :)

De ez a matcha tea eléggé bejön latteként, kicsit olyan pisztáciás vagy mandulás íze van, majd kitapasztalom, hogyan a legfinomabb. :) És végre lesz nekem is valami olyan, amivel így le tudok ülni kortyolgatni. :)

Nektek azért jók ott a körülmények, igaz? Egy pici csecsemővel nem mindegy. Gondolom, a kicsi örökölt mindent a nagytól, ami a nyaraláshoz kell neki...

Jól összekovácsolódtok majd a kislánnyal, jó lesz. :) Felkelsz hajnalban, főzöl valami finomat a kislánynak meg az uncsitesónak... :) Lementek a partra, stb. :)

"olyan 9-10 éves volt, amikor minden átmenet nélkül közölte egyik este, hogy ő mostantól egyedül fekszik le, felkísérni sem kell"

Akkor elérkezett ez az időszak is, teljesen magától.

Amúgy én azt a ritmust figyeltem meg magamnál, hogy úgy 10 év alatt égtem ki a gyerekneveléstől - utána viszont elkezdtek jönni az általam sikerélményként megélt dolgok, és újra belelkesedtem. Aztán 15 év körül volt újra egy mélypontszerű, a kamasz-depressziónál, de azon túljutva megint inkább lelkes vagyok - bár mostmár túl vagyok rajta, hamarosan a harmadikat illetően is lemegy rólam a jogi felelősség. :)

Alapjában véve mostmár az eredményeit élvezem.

Ezek friss történetek, amit VV idéz, van, akik szerint ez így a normális :)

Én is így vagyok ezzel. :)

van azért ezeknek a bejegyzéseknek vmi enyhe tehetetlenkedés jellege, sztem

persze ha ezek 30-40 éves történetek, akkor nem szóltam semmit.

 De már 20 éve is a kollégám a kis buta telefonnal hallgatott zenét munka közben.

A próbaüzem gépházzaja ;)

Betanulás :)

Miközben szenved? :)

Pontosan ez lesz, a nagyobb gyerek miatt megyünk ;)

A nyaraló azért nem olyan rossz, ami a körülményeket illeti.

Kb mint itthon, jó nem teljesen, de azért nem rossz.

A napfényt nekünk is mondták, hát majd ügyesek leszünk.

De lesz pl Halász Judit koncert, oda viszem a nagyot :)

Meg az ott nagyon jó sétálni, minden sík, kevesebb autó, stb.

És van este is, meg reggel is.

De nem kötelezelő, nem pénzes, ha nem jó, haza is jöhetünk bármikor

Mi lehet a sokáig, ha a gyerek 9-10 éves koráig nem sokáig? :))

hát én azért el tudok képzelni rosszabbat, mint csendben, sötétben egy gyerek kezét fogva ellenni, közben meg műsort, zenét, akármit hallgatni.

hát most nem azért, de ha unatkozik a  sötétében, addig miért nem hallgat valamit fülessel?

Még két hetes sincsen, milyen napirendje legyen? :))))))

Vicces módon egy másik helyen amit néha olvasok is dumáltak, dumálnak a gyerekek altatásáról, és kiderült, hogy még 8-10 éves gyerekekkel is ott kell üldögélni amíg el nem alszanak, fogni a kezüket. És van olyan anyuka, aki egyszerre két gyerek kezét fogja kifacsarodva. Onnan másolok most be:

"Nekem az egész gyereknevelés legborzasztóbb része volt, amikor ott kellett dekkolni mellette a sötétben és várni, hogy végre elaludjon. Hála istennek, nálunk ez ennyire nem tartott sokáig, sőt olyan 9-10 éves volt, amikor minden átmenet nélkül közölte egyik este, hogy ő mostantól egyedül fekszik le, felkísérni sem kell. Azóta teljesen más minőségben telnek az esték.
Soha nem tudtunk a férjemmel együtt lenni, egy filmet megnézni, el volt cseszve az egész este. Ha lenne még egy gyerekem még annyira se mennék ebbe bele, ahogy csináltuk, pedig ezek szerint nem is voltunk fekete övesek."

"Ne is mondd. Minden kurva este ott feküdni a sötétben, csinálni nem tudsz semmit, aztán a végére te is bealszol. Fú de utáltam."

És az a vicc, hogy simán leírják, hogy nagyszülőnél alszik kézfogás meg melléfekvés nélkül! Milyen érdekes. :)

Szóval ja, erről ennyit. :)

(csak aztán eszembe jutott, hogy földes volt  a térdem) :)

mostanság rendszeresen előferdül, hogy este ledőlök fél órácskára, de tényleg annyira és reggel ébredek fel. 

Még két hete sincsen, hogy ketten vannak. :)))))

És ráadásul ketten vagytok a kettőre. :)

Mármint 6 hetes kora előtt miért ne mehetnétek? A kórházból is hazajött. :)))

Én még úgy tanultam, hogy 1 éves kora előtt a csecsemőt nem lehet közvetlen napfénynek kitenni, tehát sok mindent csinálni vele úgy sem tudtok. Nekem az ilyen csecsemős nyaralásról az az emlékem, hogy én folyamatosan a házban vagyok, otthoninál rosszabb körülmények között,  amíg a többiek szórakoznak, eléggé nyomorúságos volt. :)) De én is a nagyobb gyerekek miatt mentem, hogy legalább nekik jó legyen.

Jó nyaralást :)