Maxval csak a görbe türköt tarjta a nyelvészkedő alternatívok elé. Ezzel a módszerrel a maják, és a szingalézek rokonságát is be lehet bizonyítani, a szuahéliról, meg az inuitról nem is beszélve.
Vegyünk egy közismert példát a *k fejlődésére, s a szabályos eltéréseket keresve nézzük meg a TESZ mondandóját: „ház 1195. /.../ Ősi örökség a finnugor korból; vesd össze.: osztj. V., Vj. kat 'ház'; zürj. V.-ka; ker-ka 'ház, lakóház, szoba' (kér 'gerenda'), P. -ku: ker-ku 'ház'; vojt. Sz. -ka: kor-ka 'ház' (kor 'gerenda*), -ko: vu-ko 'malom' (vu 'víz'); cser. KH. kú-d9 'cseremisz nyári kunyhó'; md, E. kudo, M. kud 'ház, lakószoba'; finn kota 'kunyhó, főzőház'; észt koda 'ház, épület, nyári konyha'.
A finnugor alapalak *kota lehetett."
TESZ II.76
Evvel a kota szóval amúgyis probléma van.
Először is nem házat, kunyhót jelent, hanem sátrat.
Vagyis már kezdésből szementikailag sincs megfeleltetés és ráadásul hangtanilag sincs.
Vagyis feltételezés az egész elmélet.
Ha már itt tartunk nézzük meg a t hang megfeleltetését!
:-)))
a fenti ház példában a kota szóközi „*t"-jéből az évezredek során nyelvünkben –z- hang fejlődött. Sőt! Ha egyszer, mondjuk úgy 100 évvel ezelőtti gyűjtés alapján tudjuk, hogy a kéz szavunkat a vo-gul kät-nek ejti, az osztják kot-nak, a zűrjén és vojték ki-nek, a cseremisz kit-nek, a finn és az észt käsi-nek, akkor kutya kötelességünk elfogadni, hogy a „finnugor alapalak minden bizonnyal a *käte lehetett. „
Bereczki 68. old.
Nyilvánvaló, hogy ezekután magától értetődik, hogy mi, a csellengő magyarok késői leszármazottai, "őstestvéreinkkel" ellentétben ezt a szóvégi, szóközi *t hangot ma már szabályosan csakis z- nek ejthetjük.
:-)))
Világos!
Nem?
Ez a híres tudományos módszer.
:-)))
Sáfár István
Bereczki szerint "az egyes nyelvekre nem a szemmel látható egyezések, hanem sokkal inkább a szabályos eltérések jellemzők"
:-)))
Csak példának.
:-)))
Vizsgáljuk meg a *k és a *t ősi mássalhangzók kikövetkeztetett hangtani útját:
„A fgr. szókezdő k magyar folytatásának szabálya: palatális mássalhangzó előtt a k megőrződött, veláris előtt viszont h fejlődött belőle. Az ómagyar nyelvemlékek alapján azt is tudjuk, hogy a fejlődés Xfokon keresztül történt (vő. HB chomuv, charmul; ch = X ). Ez a hang az obi-ugor nyelvek egyes nyelvjárásaiban szintén megvan a fgr. *k folytatásaként veláris magánhangzók előtt, de ez a magyartól függetlenül jóval későbbi időpontban jelent meg.” /.../
Az ősmagyar kori török jövevényszavak szókezdő £-ja veláris magánhangzó előtt is megőrződött, pl. kantár, koporsó, kos stb. /.../ A magyarban a finnugor *k a szó belsejében zöngésült és spirantizálódott, s a y w-vé vált, majd a w vagy megmaradt (v alakban), vagy vokalizálódott, s diftongust alkotott az előző magánhangzóval (vő. óm. jou 'folyó'), majd monoftongizálodva hosszú labiális magánhangzóvá olvadt össze. Ez utóbbi esetben a fgr. *k emlékét csak a magánhangzó hosszúsága őrzi,"
Eddig a szabály, törvény.
:-)))
Bereczki 68. old.
A valóság pedig teljesen másképpen néz ki.
Vegyünk egy közismert példát a *k fejlődésére, s a szabályos eltéréseket keresve nézzük meg a TESZ mondandóját: „ház 1195. /.../ Ősi örökség a finnugor korból; vesd össze.: osztj. V., Vj. kat 'ház'; zürj. V.-ka; ker-ka 'ház, lakóház, szoba' (kér 'gerenda'), P. -ku: ker-ku 'ház'; vojt. Sz. -ka: kor-ka 'ház' (kor 'gerenda*), -ko: vu-ko 'malom' (vu 'víz'); cser. KH. kú-d9 'cseremisz nyári kunyhó'; md, E. kudo, M. kud 'ház, lakószoba'; finn kota 'kunyhó, főzőház'; észt koda 'ház, épület, nyári konyha'.
A finnugor alapalak *kota lehetett."
TESZ II. 76. old.
Tehát a felsorolás széltében és hosszában, azaz az un. finnugor utódnyelvek mai gyűjtéseiben - beleértve a finnben és az észtben is - mindmáig megmaradt a veláris magánhangzó előtti ősi *-k hang „k" hangnak. A *kota ősalak a felsoroltak nyelvében 4000 éven keresztül napjainkig megőrizte 'k' hangját, és sehol sem alakult 'h'-vá.
Hol marad akkor a rokon nyelvekben a szabályos hangváltás, illetve az egymás közötti szabályos eltérés jelensége?
:-)))
Ezek szerint rájuk nem érvényes az ún. "magyar folytatás szabálya". Sőt, a k hang tekintetében semmilyen hangváltás/hangmegfeleltetés szabálya sem.
:-)))
A 4. oldalon emlegetik Piccolominit (II. Puis) Cosmographia című művét.
Piccolomini egyetlen olyan művet sem írt, amelynek a címe Cosmographia lett volna.
:-)))
És ezt az állítólagos művet a magyarokkal kapcsolatosan bizonyítékként emlegetik.
Pl. Hajdú Péter, A magyarság kialakulásának előzményei, Nyelvtudományi Értekezések 2. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1953,
A forrás? Zsiraí Miklós, Finnugor rokonságunk. Budapest, 1937, 472-473. (reprint kiadásban: 474-475.)
Hegedűs József, A magyar nyelv összehasonlításának kezdetei az egykorú európai nyelvtudomány tükrében. Nyelvtudományi Értekezések 56. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1966. 66.
Bevezetés a magyar őstörténet kutatásainak forrásaiba. I/2. Szerkesztette: Hajdú Péter, Kristó Gyula, Róna-Tas András. Budapest, Tankönyvkiadó.1976. 195
Zsirai Miklós, A modern nyelvtudomány magyar úttörői I. Sajnovics és Gyarmathi. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1952, 10: a Cosmographia 1503-ban jelent meg.
Ezt az adatot másolta át könyvébe Hajdú Péter, Finnugor népek és nyelvek. Budapest, 1962, 8-9.
Zsirai Miklós, Finnugor rokonságunk. Az uralj nyelvrokonainkkal kapcsolatos legújabb ismeret- és forrásanyag rövid összegzésével közreadja: Zaicz Gábor. Budapest, Trezor. 1994, 477-478.
Ez nem igaz. Általánosan elfogadott, hogy a magyar finnugor nyelv.
------------
Ez nem igaz.
Magyarországra sem.
"Jelenleg még nincs kielégítően tudományos elmélet ennek a magyarázására. Lehetséges magyarázat, hogy a magyarok más (türk, mongol, de akár indoeurópai) nyelven beszéltek régebben, majd nyelvcsere történt, s átvették a finnugor magyar nyelvet. Ez magyarázná a a sok türk szót a magyarban, ezek a hagyományos finnugor elméletben jövevényszavak, míg a nyelvcserés elméletben egyszerűen maradvány az eredeti magyar nyelvből."
Ez sem igaz.
Csupán feltételezés. És kitől vették át?
:-)))
Csak egy kérdés.
Mit gondolsz hány szóra alapozzák a "csuvasos török" megjelölést?
A finnugor rokonság bizonyított, a finnugor nyelvek (és népek?) őstörténetét, vándorlásuk históriáját kell kitalálni, mert azt szinte a feje tetejére állítva alkották meg a finnugristák. Úgy már neked is tetszeni fog, főleg mert a gyökelmélet be fogja bizonyítani, hogy a nagy európai nyelvek szókincsük nagy részét az ősmagyarból eredeztethetik. -----------
Az volt a kérdés, hogy hol van az életművében az,hogy 90%-ban a tibeti-jetivel foglalkozott? Alapvetően világhírű antropológus volt és ezzel kapcsolatban közel sem 90%-ban a jetivel is foglalkozott(4 könyv, a könyveinek a fele)
As the modern era's first academically-affiliated physical anthropologist to actively involve himself in Bigfoot/Sasquatch research, Dr. Krantz was one of the most quoted authorities on the status of the controversy. He began his research in 1963, and it took him from the analysis of the Patterson-Gimlin film of 1967, to an examination of the Skookum body cast of 2000. He wrote or edited several papers on the Sasquatch, of a formal scholarly nature (published in Northwest Anthropological Research Notes) and four books, The Scientist Looks at the Sasquatch (Moscow: University Press of Idaho, 1977, with anthropologist Roderick Sprague), The Scientist Looks at the Sasquatch II (Moscow: University Press of Idaho, 1979, with Roderick Sprague), The Sasquatch and Other Unknown Hominoids (Calgary: Western Publishing, 1984, with archaeologist Vladimir Markotic) and Big Footprints (Boulder: Johnson, 1992), revised as Bigfoot Sasquatch Evidence (Seattle: Hancock House, 1999).
Jönnek elő a "lábatlan" demagógusok: (hol van itt 90% ?)
"He was a professor at Washington State University since 1968, until his retirement in the 1990s. During his retirement he still taught one anthropology course per year, beamed via television back to Pullman, from his home in the Olympic Peninsula. He continued his research until his illness allowed him to do no more work.
Dr. Krantz was a physical anthropologist whose teaching and research had covered all aspects of human evolution, primarily of skeletal traits, but also the evolution of the human capacity for culture. He had visited many museums in Europe, China and Java to study original fossils and to make casts of some (Java) for distribution to other scientists. He had accumulated a major collection of such casts, including his own reconstructions of many of them.
Dr. Krantz's major non-Sasquatch anthropological works were Climatic Races and Descent Groups (1980), The Antiquity of Race (1981, 1994, 1998), The Process of Human Evolution (1982, 1995), and Geographical Development of European Languages (1988). Other publications included original work on such topics as Neanderthal winter survival, precision gripping of stone tools, language origins, mastoid function, tooth wear, mammal extinctions, sea-level changes, nonmigrations of hunting peoples, Neanderthal taxonomy, Ramapithecus as a female form, and pelvic evolution - all illustrated by the author. "
"He wrote or edited several papers on the Sasquatch, of a formal scholarly nature (published in Northwest Anthropological Research Notes) and four books, "
Olvass Alineit. (Mondjuk nem könnyű nyáresti olvasmány.) Tétele: az etruszkok magyarhoz hasonló nyelven írtak, Etrúria mellett a Kárpát-medence egy részében is jelenvolt az ősmagyar nyelv már akkoriban is. Tetszik? Most figyelj!
A bizonyításban a (finn)ugor (vagyis a finnugrista nyelvészek által megalkotott, visszakövetkeztetett) nyelv(ek) szavait használja fel, nem a mai magyar nyelvből indul ki! (A szerbhorvát nyelv őséből általunk átvett "csata" szó is fontos szerepet kap.)
A finnugor rokonság bizonyított, a finnugor nyelvek (és népek?) őstörténetét, vándorlásuk históriáját kell kitalálni, mert azt szinte a feje tetejére állítva alkották meg a finnugristák. Úgy már neked is tetszeni fog, főleg mert a gyökelmélet be fogja bizonyítani, hogy a nagy európai nyelvek szókincsük nagy részét az ősmagyarból eredeztethetik.
BÖK > angolul box, ami doboz, szögletes, azaz KÖB. A BÖK fordítottját kaptuk. Na ugye. BÖK > pök, azaz köp, kap, fordítva pakk. Milyen Misi kapott pakkot? Nyilas. A nyíl is bök. Na ugye. BÖK > köb, azaz tömb, többes számban tömBÖK. Na ugye. BÖK > pök, pők, pók, ami megcsíphet (bök). Na ugye. BÖK > pők, de milyen pők? Hár szerénységem, RIPŐK. Na ugye.
