A Kr. e. XIII. században rejtélyes új nép tűnt fel a Volga és a Duna közötti térségben. Kevéssé látszik hihetőnek, hogy az említett szkíta közösség légüres térben, ősnemződés útján keletkezett volna, mégis, némely modern szerző – a régészeti leleteknek, a történeti, nyelvi adatoknak fittyet hányva – szinte ezt sugallja. Kik voltak ők, akiknek nevét az ókori görögök nyomán aztán még seregnyi hasonló életmódot folytató, lovas harcmodort űző etnikumra alkalmazták? Csak úgy hipp-hopp ott termettek a semmiből a mai ukrán és dél-orosz sztyeppéken és a történelem színpadán? Szerencsére nem mindenki hisz a hús-vér szereplőkre ráerőszakolt fantasztikus mendemondákban. A lakatlan pusztákon való gondviselésszerű megjelenés tézisét a mélyrehatóbb történeti elemzések halomra döntötték. Kiderült, hogy a szkíták emlékanyaga a Hettita Birodalom etnikumainak hagyatékával mutat szinte a végletekig menő hasonlóságot. Csakhogy a hettiták állítólag „kihaltak”, köddé váltak. Előbb az ún. tengeri népek Kr. e. XIII. századi támadásai züllesztik szét a birodalom államgépezetét, majd Kr. e. 717-re utolsó támaszpontjukat, Karkemiš városát is beveszi II. Šarru-Kenu asszír király. Valóban így történt? És mi következett azután? A topic erre és a hasonló kérdésekre keresi a választ. A már létező Kik voltak a szkíták? rovat tágabban értelmezett szkítaságával szemben azonban – elkerülve számos félreértést – ezúttal csak a „valódi” szkítákra koncentrálunk, azokra, akik előbb Anatóliában, majd a Kr. e. XIII. századtól Kelet-Európa pusztaságain éltek. Elképzelhető, hogy közülük is csupán a „basziléioi”, azaz „királyi” csoport volt azonos a korábbi kis-ázsiai birodalomszervező hatti néppel. A többi sztyeppei szkíta közösséget talán a hajdani birodalom behódolt vagy csatlakozó népei és a helyben talált őslakosság adták.
Krasnoznamenskii Burial-ground - Early Scythian Elite Burial-mounds in the Northern Caucasus
Paleograph Press - Deutsches Archäologisches Institut - Institut des recherches sur l'Antiquité et le Moyen-Age «Ausonius» CNRS, Université de Bordeaux III - Center for Comparative Study on Ancient Civilizations, Russian Academy of Sciences, Berlin, Bordeaux, Moscow, 2006
(Corpus Tumulorum Scythicorum et Sarmaticorum 1.)
In 1973, construction of the Stavropol canal was unexpectedly stopped near the village Krasnoe Znamya, 75 kilometres from Stavropol in southern Russia, by the sudden discovery of ancient ruins. A special archaeological expedition was urgently sent from Moscow and a few days later it revealed a group of Scythian burial mounds called kurgans in Russia. This was one of the most remarkable discoveries for Scythian archaeology in decades.
During the 1973–1974 field seasons, the intensive archaeological excavation headed by Dr. V. Petrenko uncovered a complex of burial mounds with sophisticated architectural structures that have no parallel in southern Russia. The heart of the necropolis was the huge burial mound contaning several burial chambers. It was surrounded by a wide ditch with stone sides and enclosed by a wall, 140 meters in diameter, built out of sandstone slabs. Within the necropolis numerous artifacts were found, enabling the author to reconstruct elements of burial rites with numeriuos horse sacrifices, and to detect the use of food and color symbols in burial ceremonies. Of special interest were the fire rites, traces of which were found all over the complex. Some finds from the necropolis have reliable and well-dated parallels in Near Eastern art, which are used to determine the absolute chronology of the complex.
Despite the protests of scholars, in 1974 the construction of the canal was resumed and the kurgan complex was completely destroyed. Besides several short articles by Dr. V. Petrenko and 4 photographs, no description of the complex has ever been published.
66. tábla: Csatajelenetek egy asszír bronz melldíszről, ismeretlen lelőhelyről
131-2. tábla: Asszír domborművek
Assyrisches Relief B.M. 124544 aus dem Palast von Assurnasirpal II. in Nimrud. 2. Assyrische Kavallerie. Darstellung auf einem bronzenen Beschlag von »Balawat-Toren« Nach Budge 1914, pl. XV, 1 (1); King 1915, pl. LXXII (2).
Reliefs aus dem Palast von Tiglathpileser III. in Nimrud. 1. Platte B.M. 118907; 2. Platte B.M. 118905 Nach Barnett, Falkner 1962, pl. LXVII, LXV.
33. tábla: Darstellungen eines Rolltieres im nomadischen Tierstil
1. Ortband aus dem Dorf Ruk, Südossetien; 2. Ortband aus Grab 164 der Tli-Nekropole; 3. Plättchen aus Kurgan 482 beim Dorf Basovka; 4. Ortband aus Kurgan 21 der Nartan-Nekropole; 5. Ortband aus Grab 216 der Tli-Nekropole; 6. Ortband aus Kurgan 2 bei Dar’jevka; 7. Ortband aus Grab 258 der Tli-Nekropole; 8. Ortband aus Faskau, Ossetien; 9. Ortband aus dem Kurgan beim Vorwerk Stepnoj bei Gudermes; 10. Plättchen aus Kurgan 499 beim Dorf Basovka; 11. Plättchen aus Kurgan 33 der Ujgarak-Nekropole; 12. Plättchen aus Kurgan 27 der Ujgarak-Nekropole; 13. Detail der Scheibe in Form eines Panthers aus dem ersten Kelermes-Kurgan von Schulz; 14. Scheibe aus dem Kurgan Aržan, Tuva; 15. Spiegel aus der Umgebung des Krasnodar-Stausees; 16. Scheibe aus Ziwiye, iranisches Kurdistan; 17. Scheibe aus der Sibirischen Sammlung Peters des Großen; 18. Spiegel aus dem zweiten Kelermes-Kurgan von Veselovskij; 19. Ortband aus der Sammlung Barbier-Müller in Genf, Fundort unbekannt. 1–3, 8–12, 14, 15, 18. Bronze; 4–7, 19. Knochen; 13, 16, 17. Gold. Nach Техов 1980, рис. 21, 1,2,4,5 (1, 2, 5, 7); Ильинская, Тереножкин 1987, 47; 45, 3; 331, 3,23 (3, 8–10); Батчаев 1985, таб. 51, 20 (4); Kossack 1987, Abb. 34, 5; 22, 1,2,4,9; 19, 1 (6, 13, 14, 16–18); Вишневская 1973, таб. IX, 8,16 (11, 12); Пьянков, Тарабанов 1997, рис. 4 (15); Barbier 1996, fig. 7 (19).
Teil 2. - Vor- und frühskythische Kultur des nördlichen Schwarzmeergebietes und Kaukasusvorlandes. Das Problem der historischen Interpretation und der Chronologie
113
Kapitel 2.1. Chronologische Probleme.
113
2.1.1. Das Datierungsproblem des Beginns der »Kelermes-Phase« der frühskythischen Kultur.
114
2.1.2. Probleme der relativen Chronologie der vorskythischen Denkmäler.
114
2.1.3. Probleme der absoluten Chronologie der vorskythischen Denkmäler.
122
Kapitel 2.2. Kulturelle Beziehungen zwischen Europa und Vorderasien in der vor- und frühskythischen Zeit: Das Problem der Entwicklung des Pferdezaumzeugs.
136
2.2.1. Probleme der Chronologie transkaukasischer Denkmäler der 2. Hälfte des 2.–Anfang des 1. Jts. v. Chr., die metallische Zaumzeugelemente enthalten.
137
2.2.2. Mundstücke mit Ringenden und separaten Psalien.
156
2.2.3. Trensen mit starr angegossenen Psalien in Vorderasien und Europa.
178
2.2.4. Das urartäische und frühskythische Zaumzeug am Anfang des 7. Jhs. v. Ch.
202
2.2.5. Die Riemenbesatzstücke aus dem Nosačevo-Kurgan.
208
2.2.6. Die Schellen aus dem Kvitki-Kurgan.
218
Kapitel 2.3. Das Problem der »vorderasiatischen Elemente« in der vorskythischen Kultur des Nordkaukasus.
226
2.3.1. Die Helme des »vorderasiatischen« Typs im Kaukasus.
226
2.3.2. Die bronzenen Pektorale.
245
2.3.3. Die Schuppenpanzer.
254
2.3.4. Die Streitwagen im Nordkaukasus.
259
Exkurs 2.4. Die Datierung von Hasanlu IV.
261
Zusammenfassung
279
Karten.
282
Bibliographie.
286
Abkürzungsverzeichnis.
309
Abbildungsverzeichnis.
311
Verzeichnis der Personennamen.
316
Verzeichnis der ethnischen und geagraphischen Namen und archäologischen Denkmäler.
Kimmerier und Skythen - Kulturhistorische und chronologische Probleme der Archäologie der osteuropäischen Steppen und Kaukasiens in vor- und frühskythischer Zeit
Paleograph Press, Moszkva, 2001
(Steppenvölker Eurasiens 2.)
The attention of the author is focused on the material evidence of steppe nomads invaded the regions of Asia Minor and the Near East in the 7th century BC, and known from the Near Eastern written sources as Cimmerians and Scythians. The author presents and analyzes the artifacts of nomadic origin found in this territory, first and foremost, coming from the nomadic complexes in Asia Minor (Norşuntepe, Imirler, Amasya, Karmir Blur, etc.), as well as separate 'nomadic' finds from Asia Minor, South Caucasus and Palestine. In a special section the author discusses the Near Eastern images, which, in the opinion of some scholars, are depictions of nomads.
The detailed analysis makes it possible to specify the archaeological features of these complexes and to identify them with the Cimmerians and Scythians of the period of their forays into the areas of the Near East, and further, to link the archaeological culture they represent to the Kelermes period of Early Scythian culture. The conclusion that is of predominant importance for the historical interpretation of nomadic complexes of the Black Sea steppes.
The second part of the study is devoted to the chronology of archaeological culture of pre-Scythian and early Scythian periods. The author examines those artifacts that may be connected with the existing systems of absolute chronology of the Near East and Central Europe. The analysis of archaeological data also enables the author to consider these groups of nomads in a broader cultural context, to determine their place in the steppe world, and to trace the cultural relations of the steppe nomads with neighboring population of the Caucasus, the Near East and Central Europe.
The author has collected extensive archaeological materials to support his views. Much data were taken from rare and little known publications. The volume includes 135 comparative plates, that were specially prepared for this edition and more than 50 b/w photographs.
Kissé offos a kérdésem, de úgy érzem, hogy ebben a topikban a kaukazologia kérdései eléggé lényegbevágóak: sokszor előkerült már a kaszpi-fekete tengerek ősi egységének kérdése és egy réges-régi gátszakadás, mennyire lehetne ennek elfogadása után valószínűsíteni, hogy a kaukázus hegyláncolatai ebben a tengerben egy ősi szigetállamot alkottak?
"Utu" is actually an Akkadian transmogrification of proper Sumerian "UD".[3][4] It is common in transforming a Sumerian word into Akkadian to change /D/ to /t/, and the final /-u/ is the Akkadian nominative case-ending."
Habar itt azt allitjak, hogy az UTU nev akkad kepzodmeny, UD-bol, szerintem az UD.UD=babbar=feher, feheren izzo jelentesbol johetett letre.
Persze. Egyszerűbb rágás nélkül lenyelni minden falatot, amit eléd tolnak. Gondolkozni? Azt meg minek? Ilyen alapon minden tévedést, sületlenséget elfogadsz. Robur legalább utána nézett, mivel támogathatná meg az elméletét.
Ne haragudj, most menjek be egy kisdedóvóba az összes bölcsis megkérdezni... vajon mit gondolnak Utu napistenről? Létezett vagy sem? Erre nekem k.rvára nincs időm.
Ha már hozzászóltál a felvetésemhez, akkor érvet, vagy cáfolatot hozz fel a kérdés eldöntésére. Az kit érdekel, hogy Te mit gondolsz rólam? Itt a hettiták nyelve volna a lényeg. Nem is azért került ide fel ez, hogy egymás minősítgetésével legyünk elfoglalva, hanem hogy közelebb kerüljünk az igazsághoz.
" A napistennek szekere volt, saját udvara, lakhelye, miért ne épített volna házat magának?"
:)) Napisten. Az meg kiféle, miféle szerzet? Ha háza volt, meg szekere, udvara, akkor egy földre szállt űrlény kellett legyen! ))
Vagy: szó nincs itt semmiféle napistenről, csupán szövegértési, olvasási hiba.
Azt, hogy azt hiszed, napistenről van szó, csak azért állítod, mert előttünk valaki azt hitte, jól olvassa a szöveget, és egész tanulmányok épültek a félreértéseikre. Ha az napisten volt, akkor én meg a Szíriuszról jöttem! Tehát vagy űrlény volt a napisten, vagy olvasási hiba. Kérdés, neked mi a szimpatikusabb?
A Napisten épített magának egy házat. Gondolkodjunk, mekkora baromság ez. Nem jól van fordítva, ilyen mondat nem hiszem, hogy létezett. Már miért kellett volna egy Napistennek, hogy házat építsen magának? Nem tudom elfogadni ezt az olvasatot. Szerintem nem ismerik ezt a nyelvet, a szótagokat nem jó helyen választják szét szavakká, a szavaknak nem jó értelmezést adnak. Figyeljétek ezt: „nu-za UTU-uš É-ir-šet wetet”, enyésző tűz, őrized, véded : én így fordítanám jól.
Absolute and Relative Chronology of Scythian Neapolis in the 2nd Century BC
In: Vladimir F. Stolba–Lise Hannestad szerk.: Chronologies Of The Black Sea Area In The Period C. 400–100 BC;Aarhus University Press, Aarhus, 2005, 259–73.
Scythian Neapolis was a settlement that existed from the end of the 3rd century BC until the second half of the 3rd century AD. The archeological ruins sit on the outskirts of the present-day Simferopol. This city was the center of the Crimean Scythian tribes, led by Skilurus and Palacus (who were probably buried at the local mausoleum). The town ruled over a small kingdom, covering the lands between the lower Dnieper river and Crimea. In the 3rd and 2nd centuries BC, it was a city "with a mixed Scythian-Greek population, strong defensive walls and large public buildings constructed using the orders of Greek architecture"1. Neapolis was destroyed halfway through the 3rd century AD by the Goths.
1 Gocha R. Tsetskhladze szerk.: North Pontic Archaeology; Brill, Leiden, 2001, 167.
Vladimira G. Petrenko
66. tábla: Csatajelenetek egy asszír bronz melldíszről, ismeretlen lelőhelyről
131-2. tábla: Asszír domborművek
33. tábla: Darstellungen eines Rolltieres im nomadischen Tierstil
22. tábla: Szkíta fokosok
Askold I. Ivantchik
Hatti nyílhegy Rusai-urutur/Rusai-patari (ma: Bastam, Nyugat-Azerbajdzsán, Irán) urartui erőd alsó citadellájából
Szkíta nyílhegy a sztyeppéről, Kr. e. VII–V. század
Szkíta nyílhegyek a Fekete-tenger északi partvidékéről (1–23) és az Észak-Kaukázusból (24–78) Cslenova (1994) nyomán
Szkíta bronz nyílhegyek Transzkaukáziából (1–17) és a Volga–Káma vidéki szkíta "exklávéból", vagyis az ananyinói szkíta kultúra területéről (55–72)
Szkülurusz király feltételezett sírboltja
Tønnes Bekker-Nielsen szerk.
Jens Nieling