nem olyan, mint az energia megmaradása. Már a kisiskolában is tanítják, hogy az impulzus csak akkor marad meg, ha nincs disszipáció.
Úgy tanítják, hogy a tömegközéppont lendülete megmarad. Akár rugalmas az ütközés, akár rugalmatlan.
Akkor is igaz, ha például a szivacs az asztalon csúszik. A lendületét átadja az asztalnak.
Pontosabban a közös tömegközéppontnak.
A rugalmas és a rugalmatlan ütközés között az a különbség, hogy rugalmatlan esetben az energia egy része bozonikus formájú lesz. (A mechanikai rezgésnek nincs nyugalmi tömege.)
Matematikailag a sebesség első és második hatványa marad meg, az arányossági tényező a tömeg.
Furcsaságok akkor történnek, amikor az energia a tömeges és tömeg nélküli formák között cserélődik.
(De például két fénysugár nem tud ütközni, pedig nagyon izgalmas lenne.)
Hoppá. Amivel nem tudok mit kezdeni, az a közegellenállás. Például egy guruló autó megáll a légellenállástól.
Ha a szivacs ellökődik tőle, akkor az űrhajós is ellökődik a szivacstól.
A befektetett energia egy része a szivacs anyagának a szerkezetének a megváltoztatására fordítódik, amiből akár hő is lehet.
Mondjuk az űrhajós kezét elnyeli a szivacs, és mondjuk nem is engedi. Ekkor nem lesz ellökődés egyiknek sem. Ez analóg azzal, mintha kitennénk egy tartályt, vízzel benne, és aztán a vízben valaki úszni kezdene, vagy mondjuk egy propellert elindítunk a vízben. Kívülről a dologbl nem látszik semmi (max az, hogy a tartály elkezd pörögni, ha a víz benne cirkulálni kezd egy irányba).
lényeg: ha zárt a rendszer, belül csinálhatunk bármit, de az egész rendszer összesített impulzusa nem fg megváltozni.
"Tehát ha egy ilyen lyukacsos szerkezetű hangszigetelő anyagból készült hosszú rúd egyik végét megütöd, a lökéshullám a túloldalára nem fog megérkezni. Fuccs a lendületmegmaradásnak."
Legyen ilyen anyagból egy 100kg-os tömb az űrben. Meglöki egy ott lebegő űrhajós. Ő hátralökődik, vagy sem?
S a mezők nem csak teoretikus eszközök, hanem sok esetben közvetlenül is kimérhetők a definíciójukat adó mérési utasítás szerint.
A klasszikus EM mezőknek a tér egyes pontjaiban érvényes E és B értékei az oda helyezett próbatöltésre ható erők mérésével.
A kvantumfizikai részecskemezőknek a tér egyes pontjaiban érvényes pszi értékei az oda helyezett részecskedetektorok beütési statisztikájából.
Persze nem mindig és nem minden szituációban lehet a mezők értékeit közvetlenül megmérni a fizikai jelenség durva megzavarása nélkül. Ilyenkor az elmélet jóslataira kell hagyatkoznunk, amelyek más, jól mérhető szituációkból vezetik le ezeket az értékeket. Ha egy elmélet a mérhető szituációkban következetesen helyes értékeket ad, akkor a közvetlenül nem mérhető értékeit is elfogadjuk. De ez így volt mindig is, nem csak a modern fizikában. Pl. egy hőmérsékletet se tudunk mindig mindenhol mérni a jelenség durva megzavarása nélkül, s nem tudjuk mérni egy gépalkatrész belső feszültségeit se minden szituációban, mint ahogy a folyadékok áramlási és nyomásviszonyainak minden részletét se vagyunk képesek regisztrálni a folyamat lényeges megzavarása nélkül.
Az elméleti fizikusok mindig is a valóság gondolati (matematikai) modelljeivel foglalkoztak, mert fejben nem is lehetséges magával a valósággal foglalkozni, miután azt senki se töltheti be a fejébe. A kísérletiek meg ezeket a modelleket vetették össze a mérések (a valóság mintái) eredményeivel.
Mi az hogy fuccs az impulzusmegmaradásnak? Ez a megmaradás nem valami alapigazsága a klasszikus fizikának, nem olyan, mint az energia megmaradása. Már a kisiskolában is tanítják, hogy az impulzus csak akkor marad meg, ha nincs disszipáció. A hanggátló anyagok pedig nagyrészt hővé alakítják a hangenergiát (azon kívül, amit visszavernek, áteresztenek, vagy haránt irányban szórnak).
Az állapotfüggvény fel nem darabolódása pedig nem valamiféle mélyreható fizikai kérdés, amire a fizikusok jelenleg nem tudnak választ adni, hanem egyszerűen értelmetlenség.
Ugyanannyira értelmetlen, mint azt kérdezni, miért nem esik darabjaira egy töltés elektrosztatikus potenciálfüggvénye?
"a mezők nem közegek?"
Miért, azt tudod, hogy a közeg az micsoda?
Mert én csak az anyagi közegek mibenlétéről tudok. Fermionokból, vagyis tömeges elemi részecskékből álló anyagi közegekről.
De azon a fundamentális szinten, ahol te az éter létezéséről vagy nemlétezéséről kívánsz elmélkedni, ott még nincsenek is tömeges elemi részecskék. Ott még azt kérdezed, hogy magukat a tömeges elemi részecskéket alkotó hullámfüggvények ugyan minek a hullámai, miben terjednek? Na ezek a részecskemezők. Ugyanúgy, mint ahogyan a tömeg nélküli részecskék, vagyis a fotonok hullámfüggvényei az elektromágneses mező hullámai. De mik ezek a mezők? Az semmit se visz előre, ha te rájuk ragasztod a "közeg" szót, aminek értelme ezen az alapvető szinten definiálatlan.
Itt ugye a fundamentális elméleti fizikában vagyunk, egy jelenségkörre alkotott modell alapfogalmainál. Hasonlóan, mint az elektromágneses jelenségek klasszikus elméletének megalapozásánál, amikor Maxwell kitalálta és definiálta a mező absztrakt fogalmát. Egy a tér bármelyik pontjára odaképzelhető próbatöltésre ható E és B vektorok elképzelt térbeli eloszlása formájában.
Tehát a mezők (akár az elektromágneses mező, akár az elektron-pozitron mező, akár a kvarkmezők) az agyunk által elképzelt olyan elméleti alapeszközök, amelyek segítségével sikeresen ki tudjuk számolni, mikor mi fog történni a fizikai valóságban.
Amikor valaki azon tipródik, hogy egy ilyen elméleti fogalom vajon "közeg"-e, az olyan, mintha egy négyéves azon gondolkodik, hogy a "ragadós" az vajon ennivaló-e?
A fizikusok (manapság) nem a valósággal foglalkoznak, hanem a világ matematikai modelljével.
Ami a modellbe nem fér bele...
Milyen színű egy négyszög? A krokodil hosszabb, mint zöldebb? :(
Inkább a hangszigetelésről mondhattál volna valamit.
Több fajtája létezik. Például egy nagy tömegű tömör fal (membrán) már nehezebben hozható rezgésbe.
De talán a leldületmegmaradás szempontjából érdekesebbek a porózus szerkezetű anyagok.
Mint ahogy az elektron síkhullám szóródik a rácshibákon, és az elektron mozgási energiája hővé alakul.
Tehát ha egy ilyen lyukacsos szerkezetű hangszigetelő anyagból készült hosszú rúd egyik végét megütöd, a lökéshullám a túloldalára nem fog megérkezni. Fuccs a lendületmegmaradásnak.
(Az is egy érdekes kérdés, hogy a hullámfüggvény miért nem darabolódik fel. De erre a fizika jelenleg nem tud válaszolni, és talán nem is keresi rá a választ. Visszakanyarodva a közepéhez: egy közegbeli hullám terjedését az adott közeg mechanikai paraméterei határozzák meg. Csakhogy az éter hipotézis el-vet-te-tett. A mezőelméletben pedig a mezők nem közegek?)
Amúgy, bármennyire is lakhatatlan lesz a Föld akkor, annyira nem lehet lakhatatlan, mint a Mars.
Olyan telepeket, amiket a Marson akarnak, még akkor is könnyebb lesz itt a Földön létrehozni.
Egyszerűbb lenne nem tönkretenni a Földet. A Húsvét-sziget példájából érdemes lenne némi tanulságot levonni, de mindenkinek.
Mert a politikusok csak akkor lépnek bármit is, ha a nép ott áll már mögöttük, és meglökdösi őket.
Addig nem változik semmi.
A Függetlenség napja c. filmben az idegenek civilizációja azon alapul, hogy meghódítanak újabb és újabb bolygókat, és amikor az egyiket már kizsigerelték, felélték, szemétheggyé változtatták, költöznek a következőre, azt tönkretenni.
Lehet, hogy a jövőben valójában az emberiség lesz az az "idegen faj".
.
"...járjunk könnyeden a földkerekén, és úgy tegyünk meg minden lépést, mint aki elsőként jár szelíden a földkerekén"
(Katie Melua)
.
"We have forgotten how to be good guests, how to walk lightly on the earth as its other creatures do." . Mi elfelejtettük, hogyan legyünk jó vendégek, hogyan járjunk könnyeden a Földön, ahogyan annak más teremtményei teszik. . (Barbara Ward, Only One Earth (Csak egyetlen Föld van), 1972.)
". . . Én már mozgok, de a Föld középpontja csak később kezd elmozdulni . . ."
Itt nem az megmaradási törvények valamiféle sérüléséről van szó a klasszikus mechanikában, hanem te felejtetted el figyelembe venni a rúdban terjedő nyomáshullám által szállított energiát és impulzust. Mondtad ugyan, hogy a rúd tömeg nélküli, de egy tömeg nélküli pontokból álló rugalmas rúdban nem is tud nyomáshullám kialakulni. Tehát nem lesz ami átvinné rajta az impulzust. A helyzet mentésére kiköthetnéd, hogy legyen abszolút merev is, de akkor az elmozdulásoknak végtelen sebességgel kellene terjedniük benne. Egy ennyire túlegyszerűsített modell nem alkalmas a feltett kérdéseid tárgyalására. A hiba nem a fizikai törvényekben van.
Középiskolás szinten minden nagyon egyszerű, mert le van egyszerűsítve.
Nézzük meg a következő modellt:
Legyen a Föld tömege egyetlen pontba koncentrálva. Ezt a pontot összekötjük egy 6500 km hosszú súlytalan rúddal, ezen fogok állni. Amikor elugrok, a rúd felső vége kap mondjuk 1 Ns lökést. Én már mozgok, de a Föld középpontja csak később kezd elmozdulni, mert a rúdban hangsebességgel végig kell fusson a lökéshullám. (A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy mire a középpont megmozdulna, addigra már rég visszapottyantam a talajra. Hoppá, a rúd felső vége kap még egy lökést.)
Van azonban egy trükk, amit a húrelméletben vezettek be. Lehet paraméterezni a problémát.
Akár a fizikai állandókat is megváltoztathatjuk - egy jelenség mélyebb megértése céljából.
Elvileg megtehetnénk, hogy a Föld helyett egy jóval kisebb bolygón kísérletezünk.
Minkowski ábrán fel lehetne rajzolni, ahogy felugrok, ahogy a lökéshullám késleltetve eléri a középpontot.
Aztán jönnek a fényszerű világvonalak, ahogy a retardált potenciál hatását vesszük figyelembe...
