Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Na várj csak, azt nem mondta, mikor jönnek a többiek egy-egy ugyanilyen cserépdarabkával, és hogy mivé illesztik majd össze, sündisznóvá vagy egy urnává, ahova feminizmusuk hamvait szórhatják? ;-))) Ha eszük lenne, keresnének valakit, akinél a ragasztó van... ;-D
"mér van az, hogy a feministák (nagy általában) kesrű pihák??????"
Mert : 1. Akit rendszeresen és kellemesen kényeztetnek cekcuálisan, az (nagy általában) nem lesz feminista. 2. Mert aki feminista, azt (nagy általában) nem kényeztetik rendszeresen és kellemesen cekcuálisan.
Illetve ez kicsit sarkítás, mert egy feminista értékrendjébe bőven beleférhet a férfiak cekcuális kihasználása, miért ne alapon. Inkább úgy fogalmaznám, hogy akivel nőként bánnak, annak naggggyon jó az élete és nem kell ilyesfajta pótcselekvésekben kiélnie magát.
'nem próbálom a "nőt" magam képére formálni, hanem elfogadom olyannak amilyen egy különálló, felelős, felnőtt léleknek és bízom abban, hogy ő is fejlődni akar és fog.' Igen, ha az 'alapanyag' egy felnőtt, felelős, és önmagában is életképes. Ha a magam képére akarnám formálni, akkor lenne belőle egy férfias nő, nem? ;-PPP Nade mit csinálsz egy infantilis, messze nem felnőttel? Fogod, és segítesz neki, hogy felnőjön hozzád és önmagához is, hogy az lehessen, akire felnézhetsz, mint álmaid asszonyára, aki képes lenne megállni a saját lábán, (de inkább a te lábadat választja... Bocs, humor volt. ;-P ) és megteremteni és összetartani a családot és az otthont. A saját példámból kiindulva én egy cseppet sem szégyellem, hogy volt mit tanulnom és azt sem, hogy sikerült ezáltal olyanná lennem, ami mindig is akartam. És hogy ha ehhez az kellett, hogy valaki megmutassa, hogyan kell és hogy mit nyerhetek vele, akkor nem bánom, nem szégyellek tanulni és okosodni, akár a párom által is, ha már ilyen iskola nincs (még). Vagy ez az élet iskolája? . ;-P
'Ha a társad segítsége belső segítségnek számít akkor nem vagy önálló személyiség mert a felelősségét a fejlődésednek egy másik embertől teszed függővé.' Tényleg? Hihihi!!! :-))) Egy kapcsolat szvsz úgy jó, hogy vannak alapvető szerepek, amiket két ember leoszt egymás között, és kölcsönösen segítve-támogatva a másikat teremtenek egy egészet, ami számomra azt jelenti, hogy családon belül fejlődik-alakul mindkét fél, egymás örömére, hogy olajozottan menjen a szekér. :-)
Bár egy feministának, aki az identitását és a női öntudatát védi, hiába is magyaráznám mindezt, ezt megélni kell, nem kívülről bekiabálni, hogy ez a másik elnyomása/kizsákmányolása/rabszolgasorban tartása....
Azt értem, hogy ő ottan álldogálva szorongat, csak meg ne vágja a kezecskéjét a lélekcserép, mert kemény anyag a vérfeminista-lélek, de mondd, a feministákok mind őt vigasztalják rogyásig, hogy nem tudnak gyönni? Hogyhogy nem te vigasztalod inkább amúgy lovaghoz méltóan a topikgazdit, a feministákok meg had gyönnének csak ide, elkelne már itt egy-kettő igazi olyanból is.
Tanulni a társadtól nem szégyen ez a önfejlesztés egyik pillére, hogy észreveszed a saját gyengéidet a környezeted tükrében és kijavítod azokat Önmagadban. Akkor van gond, ha nem magad hanem a társadat próbálod "fejleszteni" vagy magadhoz idomítani. A feminizmus pont azt jelenti számomra, hogy nem próbálom a "nőt" magam képére formálni, hanem elfogadom olyannak amilyen egy különálló, felelős, felnőtt léleknek és bízom abban, hogy ő is fejlődni akar és fog. Ami agyon nyom egy kapcsolatot a véleményem szerint ha állandóan a másikat korrektúrázom, javítgatom ahelyett, hogy magamon végezném ezt a fejlesztési folyamatot. Ha a társad segítsége belső segítségnek számít akkor nem vagy önálló személyiség mert a felelősségét a fejlődésednek egy másik embertől teszed függővé.
'attól, hogy egy eredeti célt sikerült elérni, még nem kell harakirihez folyamodni, ki lehet - netán kell - tűzni új, értelmes célokat.'
Igen, nade mondj egyet, mondjuk kis hazánkra vetítve. (Ne, abba most ne menjünk bele, hogy Afrika egy-egy eldugott zugában még mindig kivágják a kislányok csiklóját és bevarják a puncijukat, meg hogy értéktárgyként adják-veszik még mindig őket, mert az ilyen vidékeken még lenne bőven tennivaló, de az rizikós lenne ezeknek a hős amazonoknak ezt a rendszert karddal és pennával megreformálni....)
Én legalábbis úgy látom, hogy egy nyugati kultúrkörbe született, valamirevaló nőnek sokkal több választása lehet az életben, mint egy férfinak. A nő dolgozhat, ha akar, ha elég eszes, akkor bármilyen beosztást elérhet és rogyásra keresheti magát, csinálhat karriert, ha azt akarja. És persze lehet boldog családanya is, ha megteremti magának azt a légkört és megtalálja a hozzá való társat.
Az a baj, hogy amit egyedül, szingliként el lehet érni, amiatt már nem kell harcolni, amihez meg bizonyos kooperáció is szükségeltetne, azt pedig az elférfiasodott, macsó szinglik mentalitása teszi egy idő után lehetetlenné, tisztelet a kivételnek...
Ó, azért abban a "cikkben vagy miben" ott van ám eredetileg a következő is:
"Minden fontosabb jelenség ott hurcolja kíséretében a saját majmát és így ezen a helyen vessünk egy rövid pillantást az átalakult nõ bosszantó torzképére is. A szellemi álexisztencia ez, a maga fölfújt igényeivel, gyökértelenségével és hamisságával, mindenféle fokozatban az egyszerû kékharisnyától a harmadrendû írónõig..."
Azaz a hölgy nem olyan elvakult monomániás, mint esetleg gondolná az, aki forintocskát netán már beskatulyázta volna.
Hagyd csak, végre talált valamit, amire hivatkozni lehet, hogy lám-lám, ilyen a nők sanyarú sora... És hagyjuk meg őt az ő hitében, hogy ne csalódjon, mert ha mást is lát, még a végén mi marad a harcos feministából? ;-P
Hümm. Én reménykedem, hogy léteznek, mert szeretem a nőket. Arról meg már beszélgettünk, hogy attól, hogy egy eredeti célt sikerült elérni, még nem kell harakirihez folyamodni, ki lehet - netán kell - tűzni új, értelmes célokat.
Az iparág a korrupció következménye, ez sajnos igaz.
