Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A Lelkisbe csak külön arra a topikra reggelt nickkel lehet írni!
A Lelkisben levő hozzászólások nem idézhetők és nem linkelhetők!
(Regina)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
Annak fényében, hogy ugye szegény nők annyit dolgoznak és mégsincs semmi vagyonuk (azt a kis jövedelmüket pedig ami netán mégis lenne, a dúvad férjük úgyis elissza, elkurvázza), külön érdekes, hogy az APEH jelentős adóhiánnyal érintett adózókról közzétett listáján a legtöbb adót magánszemélyként éppen egy nő felejtette el befizetni.
354 millió jó magyar forintocskát. Ez az alap adóhiány, a megállapított jogkövetkezmény további csekély 228 milliócska. Az index cikke szerint ez az adóhiány havi 160 ezer bruttó fizetéssel számolva cirka 185 év alatt halmozható fel. De mint tudjuk, a nők tovább élnek, biztos volt rá elég ideje :-)))
Wazze, az má vékkép nem én vagyok:))) Te valóban nem jöttél még rá, hogy ki az indapass?
Van már nekem vagy 15 nikkem, mint mondtam, kényszerű okokból.
Amikor Badiban voltam, csak a bizonynak a jelszavára emlékeztem az internetcaféban, ezért használtam onnantól azt is. De ezt a kétnikkes állapotot megszüntettem ezúton. Véleményem úgyis mindig ugggyanaz:))
Úgyhogy nem is regelek újat, sőt ha visszakapom azt a jó kis Dalibabát, akkor őrzöm, amig a nagyhatalmú moderatúra engedi:)))
Feminista topikunkban megpróbáltam már beszélgetni Felliniről, Bergmanról, John Lennonról, Puskinról. Inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Akkor talán most inkább egy hazai "feminista" irót emlitenék. Mit szóltok mondjuk Kosztolányi Dezsőhöz. Az Édes Anna, esetleg ? Ha a regény nem is, talán a Fábri filmje Törőcsikkel megmaradt...
Figyu,nem kéne abbahagyni ezt a "ki a nagyobb áldozat?" nevű versengést? Mindekit érnek sérelmek,nőket is,férfiakat is. A papír pedig tényleg mindent elbír,akár a legnagyobb hazugságokat is. Te megfogalmaztál egy állítást,miszerint mi,férfiak a társadalom kivételezettjei lennénk. Nem neked kéne bizonyítani az állításod igazságtartalmát? Kezdesz a topiknyitóhoz hasonlítani,aki a nem az ő igazát tartalmazó forrásokra szót sem hajlandó vesztegetni.
Arra a kérdésre, miért van az, hogy a férfiak áldozati szerepe, áldozatisága nem kerül el a társadalomban arra a szintre, hogy foglalkozzanak vele, azt válaszolta a szakember, hogy egyrészt azért, mert a férfiak nem igénylik, hogy áldozatként foglalkozzanak velük, másrészt a nők a jobb érdekérvényesítők, így a női fél az, ami "hallatszik a tudományban". A férfi nem panaszkodik, mert nem tartozik a szerepéhez, és ezért van az is, hogy a vizsgálatokban nem találják a férfiak igényét, a férfiak történetét.
Csak egyszer, valahol még a topik csecsemőkorában említette valaki Tamási Erzsébet kutatásait, könyvét. Szerintem aki unja már azt a pénztermelő femináci sablont, hogy a férfi az elkövető, a nő meg az áldozat, annak érdemes utánaturkálnia kicsit.
Ez a cikk a HVG-ben jelent meg, ezt pedig a Népszabadságban ő maga írta. Nem mai cikkek már, azóta van könyve is, megvédett doktori értekezése is.
Rövid ízelítő:
"Az 1997 és 2002 közötti rendőrségi és ügyészségi adatok szerint évente átlag 27 férfi hal meg női elkövetők kezétől, míg 49 nő lesz férfi által elkövetett emberölés áldozata a partnerkapcsolatokon belül - ismertette a Férfiak sérelmére elkövetett családon belüli erőszak című tanulmányának részleteit Tamási Erzsébet.
Tágabb értelemben viszont a családon belül elkövetett súlyos cselekmények esetén, függetlenül az elkövető nemétől több a férfi áldozat, férj, élettárs, nagyapa, fiúgyermek. Az adatok szerint a férfi áldozatok aránya 61 százalék, a fiú gyerekek pedig kétszer gyakrabban válnak bűncselekmény áldozatává, mint a lányok - mondta a szerző.
Hozzátette: átsiklunk azon a tényen, hogy a családon belüli erőszak áldozatainak a többsége férfi. Tamási Erzsébet szerint az átsiklás oka valószínűleg társadalmi: a nyugati civilizációban a férfiakkal kapcsolatos áldozati pozíciókról nem akarnak tudomást venni."
Az általa írt NOL-cikk régebbi, de még érdekesebb. Sokat mond a "feminizmus" - szerinte - valódi céljairól és módszereiről.
Szerinte a szexturizmus révén sok nő olyan korú és küllemű partnerrel - és oly módon - éli ki testi vágyait, ami saját társadalmában elképzelhetetlen lenne.
Erről még csak annyi jut eszembe, sok férfi azért megy kurvához, mert ez az egyetlen módja, hogy szexhez jusson. Semmi elnyomás meg ilyesmi, egyszerűen szükség.
Utazás a kéjszakágbaHVG 2006/31. szám
A nemzetközi érdeklődés középpontjába került a harmadik világba irányuló női szexturizmus, miután egy francia-kanadai film és egy brit színdarab is foglalkozik a jelenséggel.
Tejesköcsög: így hívják a jamaicai bérszeretők a szigetükre érkezett fehér nőt, aki a korától és a szolgáltatás jellegétől függően akár 100-150 dollárt is kifizet testi vágyai kielégítéséért. Egzotikus, csupa szív szuperszerető: ezt látják a délszaki férfiban azok a nőnemű utazók, akik olvasmányaikon vagy filmélményeiken felbuzdulva próbálnak szerencsét a kéjes örömökkel kecsegtető ismeretlenben.
Ebbe az ellentmondásos világba vezet be például a Vers le sud (Irány dél) című filmdráma, amely az 1970-es éves évek haiti diktatúrájának díszletei között mutatja be érzelmes-tragikusan, hogyan keresik a boldogságot középkorú észak-amerikai nők fiatal helyi férfiak társaságában. Laurent Cantet rendező tagadja, hogy hősnői élvhajhász kizsákmányolók lennének. Szerinte a történetben kétfajta szegénység szembesül egymással: az egyik a haiti fiúké, akiknek nincs pénzük, és nincs mit enniük, a másik a nyugati nők szexuális nyomora.
Más szemszögből, olykor gunyoros hangnemben közelíti meg a témát Tanika Gupta színdarabja, a Sugar Mummies (Cukormamák vagy Cukormúmiák), amelyet augusztusban tűz műsorára a londoni Royal Court Theatre. Ez a történet a mában játszódik, szereplői pedig olyan brit és amerikai nők, akik idejüket Jamaicában múlatják, és nyíltan beszélnek pénzen vett örömeikről.
A két alkotás valamelyest árnyalja a sztereotípiát, miszerint a nemzetközi szexturizmus egyedüli kulcsszereplője a törékeny ázsiai gyermeklányt szorongató vén európai kéjenc. A megvásárolható egzotikus erotikára éhezők derékhadát persze ma is férfiak alkotják, ám az emancipált gyengébb nem is egyre inkább enged a csábításnak. Ugyanakkor érdekes jelenség, hogy míg a nyugati nőknek gyakorlatilag nincsenek fajtabéli skrupulusaik, ázsiai társaik érdeklődése földrajzilag sokkal behatároltabb. A módosabb hongkongi és tajvani nők elsősorban Kínában keresik az élvezetet, főleg a magasabb mandzsúriai urak és legények körében, a japán asszonyok és lányok pedig az egykori Sziámba veszik az irányt. Sairudee Vorakitpokatorn thai szociológus szerint az utóbbi másfél évtizedben feltűnően megnőtt a thaiföldi Phuketre partner nélkül érkező japán nők száma, jóval meghaladva a szingli férfi látogatókét. A helyi beachboyok és dzsigolók azt állítják, hogy klienseik 70 százaléka 18-27 éves japán nő.
A jelenség voltaképpen nem új. A 18-19. században Európa zordabb éghajlatú országainak unatkozó urai - és olykor hölgyei is - elsősorban a Földközi-tenger partjainál kerestek egzotikus kalandot. A kéjutazás akkor még kevesek kiváltsága volt, ám a tömegturizmus 20. századi kibontakozása nyomán a szexturizmus mára globális, sok milliárd dolláros, embermilliókat foglalkoztató iparrá nőtte ki magát, amely előbb Dél- és Délkelet-Ázsiára, majd Latin-Amerikára, Fekete- és Észak-Afrikára, valamint - a vasfüggöny lehullása után - Kelet-Európára is kiterjedt. Fogyasztói nem képeznek homogén csoportot, lehetnek férfiak vagy nők, fehérek, feketék vagy éppen ázsiaiak, heteroszexuálisok vagy a saját nemükhöz vonzódók, módosak vagy a kevésbé tehetősek.
Furcsa módon a nők effajta portyázása nem foglalkoztatja a nemzetközi jogvédő szervezeteket, a mozgolódás mértéke sem ismeretes. A ritka támpontok egyike Jacqueline Sanchez Taylor és Julia O'Connell brit szociológusok tanulmánya, amely 250 interjún, köztük a jamaicai Negrilben hedonizáló hölgyek elbeszélésén alapul. Utóbbiak közül minden harmadik bevallotta, hogy kalandba bocsátkozott egy vagy több helyi amorózóval, ezek 60 százaléka - bár tagadta a kapcsolat prostituált-kuncsaft jellegét - elismerte, hogy a kapcsolatnak voltak "anyagi vonzatai" is. A kenyai Rosa Kisia Omondi, a Moi Egyetem tanára tudni véli, hogy a hazáját felkereső európai nők 5 százaléka keres alkalmat nemi kapcsolatra. Az arány a német és svájci nők között állítólag magasabb.
A női szexturizmus lélektani és társadalmi vonatkozásait taglaló szakirodalom egyik áramlata "románcturizmusként" kezeli a jelenséget, megkülönböztetve azt a férfiak nyersen célratörő, olykor rasszizmusba hajló harmadik világbeli kéjutazásaitól, amelyek során kiélvezhetik, hogy bérelt környezetükben "helyreáll" a nemek és a fajok közötti gyarmati-patriarchális "normális" rend. Az ügy pártfogói szerint ha a gyöngédségre vágyó nők vacsorameghívással, pénzzel, ajándékokkal kedveskednek alkalmi barátjuknak, azzal valójában szociális segélyben részesítik őt.
Az indiai-brit Nirpal Singh Dhaliwal, a Tourism című regény szerzője szerint viszont nemcsak hogy nincs különbség a két nem szexturizmusa között, hanem "a nők is élvezik az alkalmi szexet és a prostitúciót, de jóval képmutatóbban". Az egzotikus hímvadászat is hozzájárul az AIDS terjedéséhez, a családok széthullásához, a gazdasági parazitizmushoz, és morálisan megalázó helyzeteket teremt. Jesús Zúniga kubai disszidens emberjogi aktivista úgy véli: a kéjutazó lányok-asszonyok arra törekednek, hogy férfiúi módon, gazdasági erejük és faji hovatartozásuk révén ellenőrzésük alatt tartsák az alkalmi kapcsolatot. Szerinte a szexturizmus révén sok nő olyan korú és küllemű partnerrel - és oly módon - éli ki testi vágyait, ami saját társadalmában elképzelhetetlen lenne.
A harmadik világ szegénységéből szabadító repülőjegy csak kevesek kiváltsága. Ha elvétve friggyel végződnek is a pálmafák alatti románcok, a szerencsés szerelmesek feje fölött Damoklesz kardjaként ott lebeg a kulturális és a korkülönbség. Ennek kiábrándító bizonyítéka annak a kalandnak a vége, amelyet Terry McMillan fekete amerikai írónő, az 1998-ban Hollywoodot is megihlető, How Stella Got Her Groove Back (Kortalan szerelem) című regényében írt meg. A részben önéletrajzi ihletésű történetben egy, a 40-es éveiben járó asszony szerelembe esik egy feleannyi idős szigetlakóval. McMillan most többévi házasság után válik a Jamaicában megismert, nála 23 évvel fiatalabb Jeremy Plummertől. Állítása szerint az ifjú férj eltitkolta előle valódi nemi identitását, egyetlen célja az amerikai állampolgárság megszerzése volt.
Vettem a fáradtságot és elolvastam, meg leírok néhány véleményt róla, én a vitaképtelen hímsovén.
Na lássuk.
A pornó valójában nem a férfiak nemi vágyáról szól, hanem arról, hogy a férfiak hogyan tanuljanak bele a férfiszerepbe
Nem értek egyet. Érdekelne, miből gondolja a cikk szerzője, hogy a férfiak úgymond tanulási céllal néznek pornót? Egyetértek azzal, hogy biztos léteznek férfiak, akik összemossák a pornót a valósággal, és emiatt talán túl sokat várnak egy élő partnertől. Azt gondolom, ezek a férfiak kisebbségben vannak. És mint a cikk maga is elismeri, nem megy nekik a való életben a dolog. Aki nagyon durván szeret eltérni a 'normális' szextől, az mondjuk úgy, perverz. Ez a kisebbség.
Van azonban egy világ, ahol a szerep által diktált vágyfantáziák beteljesülhetnek, anélkül, hogy egy férfinak szembe kéne néznie saját bizonytalanságával és a kapcsolatteremtés, illetve kapcsolatmegtartás hétköznapi nehézségeivel. Ez a prostitúció világa
valóban vannak olyan férfiak, aki ezért látogatnak prostituláltakat, elismerem. Ámde hadd szóljak arról, hogy pornónak még híre hamva sem volt, amikor prostitúció már létezett. Egyszerűen azért, mert a férfiak jobban akarnak szexelni. Vagy többet akarnak szexelni. Mivel a nők nem hagyják ezt, megerőszakolni meg emberi társadalmakban nem veszi jól ki magát, kialakult ennek a többletigénynek a kezelésére ez a forma.
A pornográfia, a nők tárgyként való ábrázolásának funkciója ugyanaz, mint a prostitúcióé: a láthatatlan férfi vevő szexualitásának kiszolgálása. A megvásárolt kép vagy szöveg vagy hús-vér aktus valódi főszereplője a láthatatlan kliens, az ábrázolt vagy valós női test csak az ő maszturbációjának eszköze.
Ebben van igazság. Mivel a nők kevésbé akarnak szexuuálni, van egy igény, ezt kielégíti ez az iparág.
Ezért is tudott néhány év alatt eddig egyedülálló, statisztikailag kimutatható eredményeket felmutatni a prostitúció visszaszorításának terén - szerintem igenis bejeátszik az is, amit szabad szexnek szoktak nevezni, vagyis hogy egyszerűen több llett a szabadon elérhető nő, ezért nem kellett megvenni ezt máshol
A szexuális szolgáltatások fogyasztói szinte kizárólag férfiak, akár heteroszexuális, akár homoszexuális prostitúcióról van szó - ez egészen egyszerűen nem igaz. Hallottál már a Gerbaud cukrászdáról? Az amerikai nők például a Bahamákra járnak pénzért szexelni. Az ő szempontjaik mások, nem a mennyiség a lényeg, ott kifejezetten szép férfiakat keresnek, ez ott egy komoly iparág.
A prostitúció a férfiuralomnak mint társadalmi, sőt civilizációs rendnek a legalapvetőbb feltevéseit intézményesíti. A férfiak szocializációs folyamatába láthatatlanul beépül a bizonyosság, miszerint nemük révén joguk van a környezetük, a mindenki számára adott tér és idő felett rendelkezni
Egyszerűen szexelni akarnak, ez egy komoly vágy. Nem uralkodni a nő felett, hanem kielégülni. Ő maga írta korábban ebben a cikkben, hogy a maszturbáció eszköze.
A prostitúció egyik hajtóeleme a nőgyűlölet, az agresszivitás, amely egy férfit egy prostituált megkeresésére és használatbavételére késztet, a mély megvetés, amely egy emberi életet néhány szexuálisan kihasználható lyukká redukál, és amellyel egy férfi azt tesz, amit akar. - a fő hajtóerő a nemi vágy. Az itt említett uralkodói vágy ennél jóval csekélyebb ok, sokkal kevesebben mennek emiatt pénzért szexelni.
A prostitúcióban, ugyanúgy, mint a csoportos vagy háborús helyzetekben előforduló tömeges megerőszakolásokkor, férfiak arra használják a nők testét, hogy egymással kommunikáljanak és kifejezzék azt, ami összeköti őket. Ez valójában nem más, mint az, hogy ők nem nők. Egy férfi többek között azért tud prostituáltat találni, mert őelőtte már jártak nála más férfiak és őutána is fognak. Így válik a prostituált, alias a megerőszakolt nő teste a férfiasság közvetítő közegévé, amelyen keresztül férfiak megosztják egymással szexualitásukat, tettekben és szavakban
Micsoda? Egymás közti kommunikáció? Olyankor a férfiak beszélnek egymással. Ez butaság (nagyon fimonam fogalmazva)
Nagyon belefáradtam ebbe a buta cikkbe. Férfi vagy nő írta a cikket?
Ilyet én nem állitottam. Mindkét nem deviáns viselkedésformái egy alapvetően igazságtalan világrend következménye, ami nem a férfi alapból való rossz-sága miatt van, hanem abból az egyszerű tényből fakad, hogy a férfi fizikai fölényben lévén jobban tudta akaratát érvényesiteni, és ebben semmi kontrollja nem volt.
Szakadj már le erről a kontrollnélküliségről.A férfi mindíg is zsarolható volt az ősidők óta,ha mással nem,puncival. Hogy éltek-e a nőki ezzel a fegyverrel, annak a megítélését rád bízom.
