Beszélgető- és olvasószoba elsődlegesen azoknak, akik szeretik a Ghymes muzsikáját és Szarka Tamás verseit.
A falak rugalmasak (de nem gumi :) , más versek, más témájú beszélgetések, mondák, mesék, népszokások, népdalszövegek.. szívesen fogadva, off-mentesen.
"Egyetlen érzés mindent elhomályosít. Egyetlen hang mindent elsüketít. Egyetlen szó mindent eltakar. Mégis: érzésen, halláson, beszéden át vezet az út." Weöres Sándor
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
* *
Költők egymásközt, a vers ritmusáról..... :
" ...... - Nos, szereted még Cocteau-t? - kérdezte harcra készen. Jean Citadinnel otthon, egy vidéki városban barátkoztam össze. .... Coctaeu ürügy volt a vitára, s mi vitáztunk szakadatlan. Most belém kötött. Rég nem vitatkoztunk már, és rég nem is bezsélgettünk. Lustán és tétován csavarogtunk Párizsban, loptuk a napot. Egyikünk sem csinált semmit. Néha napokat aludtunk, néha napokig alig. Jártuk a várost, kirakatok előtt ácsorogtunk, délutánokat álldogáltunk át olvasva a parton, egy-egy könyvesláda előtt, tereken ültünk, gyerekekkel játszottunk és lányokkal, sokszor ketten egy lánnyal is, sokszor meg ketten tíz gyerekkel. - Nos? - kérdezte. - Szeretem - mondtam magam elé -, néhány versét majd magyarra is fordítom. - Formában! - folytatta a mondatot Jean, hangsúlyozva a szót, gúnyosan. - Úgy ám! -dühöngtem -nem is úgy, mint ti, verset prózában! Mallarmé nagy formaművész, mi? - nyitottam ki hirtelen a csapdát. - Az hát! - ugrott bele Jean gyanútlanul. - Nos, a nagy formaművész és az angol nyelv hivatásos rajongója prózában fordította Poe Holló-ját, és mit gondolsz, hogy adja vissza a szót, a szót, amit a holló folyton ismétel, a Nevermore-t? Jamais plus! Hogy ezt jelenti? Tudom, de ez nem elég az üdvösséghez! Ennek az angol szónak sötét, borzongató hangulata van, ez a szó sejtet valamit, visszaad valamit a károgás hangjából! Hisz azért volt olyan nagy probléma a mi költőinknek, a legnagyobb modern költők fordították, formahűen, s ezzel a szóval még külön bajlódtak, az egyikük így fordította, a füled ítéletére halgass, hallgasd ezt a szót: Sohamár! Jean arca egyszerre felderült, s mint aki rájött valami titokra, suttogni kezdett: - Te, mit mond nálatok a holló? - Kár - feleltem meglepetten -, azt mondja, hogy kár, az ige is ebből származik: károg. - Ezt mondja? -ingatta a fejét Jean. - Ezt - erősítgettem. - No látod, a francia holló nem ezt mondja. Csak annyit mond, hogy Krrr... Krrr... S gondolod, hogy az angol azt mondja, hogy: More... more... Ennyit ér az ilyen formahűség! Dühös lettem, s eléálltam. - Figyelj ide, te. Ismered Tibullus Detestatio belli-jét? Az első könyv tizedik elégiáját? Azt, amelyik úgy kezdődik, hogy : Quis fuit, horrendos primus qui protulit enses? - Quam ferus et vere ferreus ille fuit!* - folytatta az idézetet nevetve Jean.
(* Ó, ki találta fel a rettentő fegyereket rég? Mily fene vasból vert marcona vad lehetett! /Radnóti/)
- Óh, bocsáss meg, elfelejtettem, hogy görög-latiin szakos vagy- mondtam gúnyosan -, hát ezt én magyarra fordítottam, persze disztichonban, for-ma-hű-en, el sem tudod képzelni, mi? de nem ez a fontos, figyelj csak: divitis hoc vitium est auri, nec bella fuerunt, a nyolcadik vagy a tizedik sor, faginus adstabat cum scyphus ante dapes! Most figyeld meg ezt a magyar disztichont! Mindez a sárarany átka, sosem volt háboru addig, míg kopogó fapohár járta a víg lakomán. - Nem rossz - mondta meglepetten Jean. - Nem rossz? - dühöngtem - kitűnő! És a pentameter szebb, mint a Tibullusé, mert tiszta, nincs sehol lelassítva, s így jobban festi a sor hangulatát! Míg kopogó fapo-hár jár-ta a víg la-ko-mán! - Szebb, mint a Tibullusé? - csodálkozott Jean. - Csak ez az egy sor - szerénykedtem -, hiszen hallod! A sor valóban tetszett Jeannak, elismételtette velem, utánam mondta, füttyentett, de aztán kijelentette, hogy az ilyesmi már önálló alkotásszámba megy, nem fordítás, mert nem pontos, nem hű. - S a hűség a fontos - emelte fel a mutatóujját - , s ezért nem lehet formában fordítani. Formahűség! Add vissza a spondeuszt is a sorban, ne legyen szebb, hű legyen, ha már... Mi pontosak vagyunk, nem csinálunk tréfákat az idegen verssel, hűségesen elmondjuk franciául. - Hűségesen? forma nélkül? hát lehet hű egy formátlan vers? A forma fontos, fiam. Az érint szíven! Egy alliterációt sem sikkaszthatsz el a versből. Mit? hogy ez lehetetlen? ez igaz. De az eredetivel egyenértékűt adhatsz. Egy későbbi sorban pótolhatod azt, amit egy előbbiben elmulasztottál, a vers egésze nem szenved akkor! Az más lesz? Mit nem értesz? Magánügy? Kérlek. Mormogott maga elé valamit.... ..... "
Az első adventi vasárnap alkalmából, a tegnapi karácsonyi koncert margójára:
Fodor Ákos Zeneidő
mikor az élet bocsánatot kér azért, amilyen máskor
* *
Johann Wolfgang von Goethe
Megbékülés
/A szenvedély trilógiája/
/részlet/
De zene zendül, angyalszárnyalással, hangját millió hangba szövi bennünk, hogy az embert áthassa mély varázzsal, s örök szépséggel túlcsordítsa lelkünk: szemünk nedves lesz, s felsőbb vágyban érzi, hogy kincs a hang s a könny, isteni, égi.
És könnyül a szív, és hamar belátja, hogy él még, dobog, s még vágyik dobogni: a túlgazdag ajándékot a hála vele szeretné önként viszonozni. Így boldogít - bár soha ki ne hűlne! a zene s a szerelem iker üdve!
"Az emberi természeten kívül egyetlen más élőlény sincs birtokában a testet hangokra mozgató érzés parancsának. Ezt a a ringató parancsot ritmusnak nevezzük, s azt a parancsot, mely a magas és mély hangok összefonódását kormányozza: harmóniának. Ezek együtt pedig a táncot teremtik meg."
Igen. Köszönöm, hogy leírtad, mert Az operál az ördög után ültem és mozdult a kezem, hogy írom a Mindenáront, de nem bírtam, mert csak sírtam és fájtam, és kétségbe voltam( vagyok) esve, hát kb.5-ször elénekeltem, de leírni nem volt erőm. Ilyen passzban vagyok mostanában...Talán ezért a Parafrázis is. Azt majd azért bevésem ide...
A széki dalok között találtam mártonnapi köszöntőként, az általunk ismert János napra szóló Köszöntő változatát:
sok szent márton napokat vígan elérhesd napjaidat számlálni ne légyen terhes az ég harmatja szívedet újítsa áldás sokára házad elborítsa
tenéked minden öröm hótig adassék amelyen semmi bánat ne barátkozzék légyen éltednek virága mind kinyílt szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt
míglen az egek várát nyilván szemlélhesd s ott aztán az életed jobban cserélhesd a szentek serge közébe fogadjon s az úr a boldog életben részt adjon pénzt adjon
folyjon az úr áldása a te házadra mint az ama betlehemi kútnak forrása élj víg reménybe trombita-zengésben vigyen fel az isten a fényes mennyekbe
éljen hát szent márton mindig jó reményben életének napját töltse egészségben végre az egekben örök dicsőségben vigye fel az isten a fényes mennyekbe
a fájdalmat, keserűséget, kilátástalanságot kifejező verseknél.
Sok fájdalom mellett, amit ki lehet kiabálni, énekelni, muzsikálni, de küzdeni . Amíg küzdelem van, hit is van és kiemelkedés. Számomra az Anonymus lemezen igazán ijesztő egyedül a Mindenáron, a lemondásával, "Nem kell semmi, hazamenni".
Jó, bensőséges a megrendezése, mint mikor a dolgozószobájában ül, járkál, könyvet lapoz egy író-olvasó ember, és a gondolataiba mélyed, mintha talán Pilinszky lenne, és mondja.. mondja a verseket. Mint sok művész, Hobo sem csak olyan, mint a tőle/róla megszokott kép, talán jól is esik neki más oldalt is mutatni.
Nekem is szokatlan volt, más a hangsúlya, mint ahogy pl. bennem szólnak ezek a versek.
Amilyen rosszul énekel :) (bocs, ezt maga is így mondja), szerintem nagyon jól mond verset. JA Ódáját sok nagy versmondótól hallottam már, de mikor a dörögdi Ghymes-fesztiválon elmondta, páratlanul szépen szólt.
Nálam is nagy kedvenc Pilinszky: Tilos csillagon, Trapéz és korlát, Mire megjössz, Ne félj... stb.
Erről nem is hallottam, hogy Hobo és Pilinszky. Azért fura párosítás...Hobo és József Attila, Hobo és Jim Morrison...rendben, de Pilinszky? ( 15évesen Pilinszky volt a kedvencem és ez jó sokáig így volt, aztán lett sok kedvenc...!) Mostanában a Parafrázist mondogatom magamban....és a meséi bármikor elvarázsolnak!
Nem valami versbarát az új fórummotor. :/ Elküldés előtt érdemes az "Előnézet"-re kattintani. Ha a gépemen dupla sorközzel írom és úgy másolom be, van esélye, hogy vers formában jelenik meg.
- Kincs voltam, el-nem-múló, fényes ékszer, de szárnyra keltem, élni, csélcsap ésszel. Bolond is vagy, ha hírrel megelégszel. Csókolni itten nem lehet elégszer. Őrjöngj, röpülj, s örülj, ha lázban égsz el.
Néha benézek ám, és olvasgatlak Titeket. A farkast olvastam már, de azért most is szíven ütött, köszönöm...
Nem írom ide, ki írta, hátha vki szereti anélkül hatni hagyni a verset, h tudná, ki írta.
Azért írtam azt a másik topicon, hogy ez a vers 16éves korom óta kísér, mert sok-sok versmondó versenyen és központi városi ünnepségen, megemlékezésen itt Székesfehérváron mondtam ezt is, és Márai Halotti beszédét is. Mindegyikkel díjjakat nyertem, elismeréseket kaptam és a szívem pedig meghasadt bennük. Fura kettősség ez az emberben, a színpad és a belső lélek, meg a hétköznapi lét, a külvilág reakcióival... Szóval ez a két vers (és még sok másik is) én vagyok. Az a magányos farkas is én voltam sokszor és vagyok. És biztos sokan érzik így sokszor önmagukkal kapcsolatban. Ez a költészet zsenialitása, hogy azonosságérzetet kelt, ki mondja helyettünk, amit mi így nem tudunk, nem merünk mindig kimondani.
Isten téged dicsérünk, téged Úrnak mi vallunk, Téged örök Isten minden földi állat dicsér. Tenéked mennyei angyalok és mennyei fejedelmek Tenéked, cherubin és szerafim mindenkoron énekelnek. Szent Isten, Szent Úr, Szent Úristen, dicső király, teljes menyország és föld felséges dicsőségeddel. Téged Apostolok társasággal dicsérnek. Téged szent prófétát vigassággal dicsérnek. Téged kínvallott mártírok kik éretted meghaltak ez világ szerint anyaszentegyház dicsér. Felséges magasságnak ő Istenét mi tisztelendőurunk, egyetlenegy fiadat, Szentleked minket megvigasztaló. Te krisztus vagy, dicső király. Te Atyaistennek vagy örökséges fia.
Meglátta a kóró a szép szőlő szemeit, Mér' nem lehetnek egyszer végre nekem is? Nyögött egyet, nyögött kettőt, varjú ejtett levet a fejére. Végül öszvér igényt tartott jelöletlen száraz fenekére.
Elment egyszer a bolond a bölcshöz veszekedni, Azt mondják, hogy a különbség köztünk csak szemernyi. Várjál - szól a bölcs -, most éppen verset írok az isteni Porba. Én is, én is - szólt a bolond -, verset, bölcset jól összetaposta.
Hentes ment az orvoshoz - hisz társak vagyunk - mondja, Te is késsel, én is bárddal bemegyünk a húsba. Akkor igyunk - szól az orvos -, itt a bor, egy hálás beteg hozta. De a hentes nem várta meg, gondolkodik ezeken azóta.
Hiába könyörög a malacnak a madár, Repüljön, de nincs szárnya, Ez egy ilyen szabály.
Malac ment az iskolába zeneórát venni, Hogyha veszek fél kilót, na végülis az mennyi? Megszólal a szerelemmel poklot, mennyet kibékítő nóta. Csúf ez - mondta -, s visszabújt a kismalac a büdös, meleg ólba.
