Nem győzöm a kedves tudásszomjtól szenvedő fórumlátogatókat felvilágosítani ezen témában más topikokban. Mivel nem akarom másét szétoffolni, ezért remélem közmegelégedésre, nyitok egy ilyen témájút is.
(Forintocska)
A topikmoderátornak teljes hatásköre van arra nézvést, hogy ki írhat a topikba és ki nem. A reklamációkat ez ügyben hozzám kell benyújtani, bölcsen fogok dönteni az ügyben, minden együttérzésemet elővéve a kedves felhasználó panaszait illetően.
(Opi)
Figyelem! A topikon 24 órás késleltetés van, frissen reggelt nickek csak 24 óra elteltével tudnak kommentelni!
Mivel az utóbbi időben több emailfiók feltörési kísérlet is volt, ezért ne válaszoljatok senkinek, akit nem ismertek (ha ismeretlen ír, inkább kérdezzetek rá a topikban, hogy valóban ő küldött-e üzenetet), ne adjatok ki semmilyen személyes adatot magatokról, facebook profilt, ne kattintsatok semmilyen linkre, amit ezek az emberek küldenek! Ama bizonyos fórum üzemeltetője látja az IP-címeket, ennek tudatában menjetek oda nézelődni!
nade a pályázatba nemcsak az életrajzot kell csatolni, hanem a bizonyítványok másolatát is. igaz, sokszor a pályázatot kiíró nem kéri be hiánypótlásként, ha hiányzik 1-2 bizonyítvány.
Te hülye, azt hiszed senkitől nem kap semmit? Ebből él. Mit gondolsz, ha valaki supervisor (mint utóbb kiderült, jogosulatlanul), az egy fillért nem kap???
A fenébe :( Azt hittem, én vagyok a csajod. :(((((( Most végem van, megyek a Dunának. Így kell ezt nekem megtudnom?! Egy mailt írhattál volna legalább...
Szil Péter 2005. november 6-tól, magát szintén pszichoterapeutaként feltüntetve nyílt tanácsadást vállalt bántalmazott nők és bántalmazó férfiak számára egy internetes fórumon. A tények előkerülnek E fórumon 2006. január 13-án egy hozzászóló föltette a kérdést: "Szil Péter mely egyetemen szerezte diplomáját és ott mire szakosodott és milyen fokozatig jutott el". Szil Péter hosszú, feltűnő hallgatás után a tanácsadó fórum megszüntetésére kérte a portál üzemeltetőit, ezzel egyidejűleg közzétett egy önéletrajzot. Ebben egyebek közt azt állította, "hivatalosan 1983-ban kaptam meg a Torbjörn Fjellström által alapított Free Nordic University pszichoterapeuta-képzéséről szóló diplomát". E közlést másnap délelőtt úgy módosította, hogy Svédországban tulajdonképp nem nevezhetné ma magát pszichoterapeutának, csak gestaltterapeutának. Noha a további hozzászólások ezt az állítást is megkérdőjelezték, Szil Péter elhallgatott, s azóta nem adott választ semmilyen, a végzettségére vonatkozó kérdésre.
A százalékokat nem ártana tudni, mellesleg a pedofíliát is hasonlóan a melegekhez, betegségnek tartják, szóval el lehet ezen gondolkodni, az arányain, meg a megoldásokon. Azt hiszem vannak fontosabb problémák, ez sem egy lényegtelen, de amíg nem érinthet mérhető mennyiségű embercsoportot, addig nincsen értelem túldimenzionálni
Hülyeség az egész. "Persze, a nő akkor tud visszamenni dolgozni, ha elegendő bölcsőde van." Meg, ha elegendő munkahely, meg ha el tud egyáltalán menni szülni, esetleg nem kell attól félnie, hogy nem lesz munkahelye. "Hagyományosan azt gondoljuk, hogy ott születik több gyermek, ahol az édesanya sokáig a gyermek mellett tud maradni" Tévedés, nem ezt gondoljuk.
"Fidesz kormány alatt 5 százalékkal csökkent a bölcsődék száma, addig 2002 után 11 százalékkal nőtt." Ez nagyon gáz.... Valahogy nem ezt tapasztalja senki sem. A legnagyobb baj, az, hogy nem értik meg az emberek, hogy a gyereknek az első években az anyjával kell lennie, meg a családjával, nem bölcsődébe kell szenvednie, hanem a családjával együtt élnie.
"Mi tagadás, ehhez a modellhez kellenek azok a férjek is, akik számára teljesen természetes, hogy közös feladat a gyermeknevelés, hogy például nemcsak az anyák dolga szülői értekezletre menni. Amikor Bálint még általános iskolás volt, én például nemcsak szülői értekezletre jártam, hanem a szülői munkaközösség tagja is lettem az egyik iskolában." Egyszerűen nincsen kapcsolat a mondatok között, rossz a hasonlat, épp az ellenkezőjét írja le, mint amit bizonyítani akar. Az a baj, hogy úgy teszik tönkre az országot, hogy közben ők jót akarnak, pedig elég lenne másolni az előttünk lévő jó példákat. Itt van Szlovákia, miért nem lehet azt másolni? Tegyék teljesen takarékra az egész gazdaságot, írják elő, hogy vegyenek fel több nőt, talán ez lesz a kegyelemdöfés.
„Utána, ha nem akar, nem fizet!” – hangzott el egy nyolc éves kislány szájából egy riporter által – a gyermek prostitúcióról - készített rejtett kamerás felvételen!
Egy gyermek, akinek még elvileg babáznia kellene, a felvételen testét bocsájtja áruba úgy, hogy fel sem fogja, mit tesz! Általában ezeket a gyermekeket felvásárolják, vagy elrabolják, de esetenként a gyermekek választják ezt az utat zsebpénzszerzés céljából és önállóan hirdetik magukat képújságban, illetve interneten keresztül! Azok a csemeték, akiket elraboltak, vagy saját szüleik adtak el a jobb élet reményében - sokszor zavarba ejtően alacsony összegekért -, többnyire szállodák alagsorába kerülnek, összezárva hasonló sorsú és korú fiúkkal és lányokkal! Ők képezik a szálloda illegális kínálatát, szolgáltatás körét!
A gyermekek ezen a helyen várakoznak egészen addig, amíg egy kuncsaft, vagyis szállóvendég ki nem választja közülük a számára szimpatikus kisfiút, vagy kislányt! Ezután „leszállítják” a „megrendelőnek”, majd ha végzett az illető, visszaviszik a gyermeket szálláshelyére!
Ezen információk hallatán joggal merül fel bennünk a kérdés: milyen ember az, aki képes egy 8-10 éves ártatlan gyermekkel szexuális kapcsolatot létesíteni? A válasz meglepő! Nem is gondolnánk, de ezek a személyek jórészt kitűnő férjeknek és családapáknak tűnő egyének, és/vagy gazdag üzletemberek! A külvilág előtt nem adnak tanúbizonyságot deviáns viselkedésről! Évente egyszer, vagy akár többször is „üzleti út” címszó alatt utaznak más vidékre, kontinensre, és ott pihenik ki a hétköznapok nehézségei okozta fáradalmakat, egyszerűbben megfogalmazva itt élik ki rejtett, titkolt perverzióikat!
Ezeknek a gyermekeknek a sorsa többnyire meg van pecsételve! Ennek oka, hogy a védekezés számukra tiltott dolog! Sok kislány 11-13 évesen teherbe esik! Ilyen esetekben kényszerítik, hogy megszülje a babát, akit a szervkereskedelemben használnak fel! Akik a terhességet „megússzák”, azok sokszor valamilyen nemi betegség áldozatául esnek, esetenként fiatal koruk miatt ez életükbe is kerül. De ha esetleg megérik a 16. életévüket, akkor is rendszerint ezt a pályát folytatják tovább, mivel másból nem tudnának megélni.
Ezekben a gyermekekben olyan lelki és testi sérülések egyaránt keletkeznek, melyekből segítséggel ia képtelenek kilábalni! Ha fizikai sérelmeik orvosolhatók is, az a lelki trauma, ami ezeket a csöppségeket éri, túl nagy ahhoz, hogy életük hátralevő részében úgy éljenek, mint egy olyan ember, akinek normális, átlagos gyermekkora volt. Vajon az olyan szülő, aki ezt teszi gyermekével, ezután is nyugodt szívvel hajtja álomra fejét? És azok a 8-13 éves gyermekek, akik önálló, üzletszerű kéjelgést folytatnak, sokszor pár ezer forintért? ! Azokról az emberekről nem is beszélve, akik ezeket a szolgáltatásokat igénybe veszik!
Rengeteget hallani az ózonlyukról, környezetvédelemről, drogról, politikáról, üzletről, de sajnos egyre kevesebbet hallani egy nagyon fontos témáról, mégpedig a gyermek prostitúcióról, mely napjainkban egyre nagyobb illegális iparággá növi ki magát! Pedig mindenek előtt az egyik legfőbb dolog, amivel foglalkoznunk kellene, az a jövő, ezt pedig a következő generáció határozza meg! Ha mindenki csak szőnyeg alá söpri a témát, felmerül a kérdés: Milyen jövő vár ránk egy olyan világban, ahol gyermekeink 8-11 évesen üzletszerű kéjelgést folytatnak?!
"A férfi és nő partnersége inkább bátorítja az édesanyákat gyermekvállalásra, gyermeknevelésre, a hagyományos munkamegosztás meg inkább eltántorítja őket. "
Klára az elmúlt években többször fordult olyan társadalmi problémák irányába, amelyek nem tartoznak hagyományosan a szakmájához. Ezek közül az egyik legfontosabb a nők, a család megváltozott, sajátosan változó szerepe, amiről rövid tanulmánya jelent meg az e havi Mozgó Világban.
Klára mondanivalója nagyon világos. Azt mondja, hogy közvetlen összefüggés van az uralkodó női szerepek és például a nők által vállalt gyermekek száma között. Ez a kijelentés önmagában nem meglepő, az viszont igen, hogy az összefüggés fordított, mint amire sokan gondolnának.
Hagyományosan azt gondoljuk, hogy ott születik több gyermek, ahol az édesanya sokáig a gyermek mellett tud maradni, ahol jól elválnak egymástól a férfi és a nő szerepei: a férfi alapvetően a család anyagi megélhetésének a forrását teremti meg, az édesanya pedig a gyereknevelésben vállal fő feladatot, és viszi a család napi ügyeit. Mi tagadás, volt ilyen időszak. Jó néhány évtizeddel ezelőtt valóban azokban az országokban vállaltak több gyereket, ahol így, hagyományosan osztották fel a családi szerepeket.
Mára nagyot fordult a világ: a korábbiaknak éppen az ellenkezője igaz, mert azok a nők mernek több gyermeket vállalni, akik számára a gyermekvállalás nem egyenlő azzal, hogy feladataik kizárólag a gyermeknevelésre, a családra koncentrálódnak, hanem az anya és az apa partnerként azonos szerepet vállal, munkája, szakmája van, megosztják a háztartási feladatokat, és megosztják a gyerekneveléshez kapcsolódó teendőket is. A férfi és nő partnersége inkább bátorítja az édesanyákat gyermekvállalásra, gyermeknevelésre, a hagyományos munkamegosztás meg inkább eltántorítja őket, legalábbis ez derül ki az adatokból.
Természetesen sok minden kell ahhoz, hogy ez a fajta partnerség létrejöhessen. Sokan csak intézményekre gondolnak. Persze, a nő akkor tud visszamenni dolgozni, ha elegendő bölcsőde van. Ezt szokták először említeni. Tegyük hozzá, ebben a baloldali és a jobboldali kormányok között erőteljes különbség figyelhető meg, hiszen míg a Fidesz kormány alatt 5 százalékkal csökkent a bölcsődék száma, addig 2002 után 11 százalékkal nőtt. A bölcsődei normatíva (amit 1997-ben szintén baloldali kormány vezetett be) a Fidesz alatt csak 10 százalékkal nőtt (azaz reálértéken csökkent), addig 2007-re 250 százalékkal nőtt. Azonban egyoldalú lenne a kép, ha csak erről beszélnénk.
Kell egyfajta vállalatvezetői mentalitás – ami nálunk sokszor hiányzik, és ami teljesen általános mondjuk a skandináv országokban –, annak belátása, hogy a vállalati sikerek egyik forrása, ha férfiak és nők nagyjából azonos arányban dolgoznak az adott cégnél, valamennyi beosztásban, valamennyi vezetői szinten, mert a férfi és női gondolkodásban, mentalitásban meglévő apró különbségek jól kiegészítik egymást, és végül a vállalat sikeréhez vezetnek. Bizony, ehhez belátás és rugalmasság kell, ehhez egy vállalatnak inkább segítenie kell a kisgyerekes anyukát, mintsem teherként megélni.
Mi tagadás, ehhez a modellhez kellenek azok a férjek is, akik számára teljesen természetes, hogy közös feladat a gyermeknevelés, hogy például nemcsak az anyák dolga szülői értekezletre menni. Amikor Bálint még általános iskolás volt, én például nemcsak szülői értekezletre jártam, hanem a szülői munkaközösség tagja is lettem az egyik iskolában. Természetessé kellene válni annak, hogy nem csak az anya dolga ránézni a gyerek jegyeire, vagy ellenőrizni, bepakolt-e másnapra. Ma a gyermekneveléssel és a háztartási feladatokkal eltöltött idő tekintetében meglehetősen nagy a különbség férfiak és nők között. Bizony, a nők sokkal többet vállalnak!
Innen már csak egy lépés, hogy az is kiderült: kitüntetésben, állami elismerésben sokkal kevesebb nő részesül, mint férfi. Ezért aztán most, amikor újraindul a Széchenyi- és Kossuth-díj Bizottságok megbízatása, gondunk volt arra, hogy jelentősen növeljük a nők számát ezekben a testületekben. Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy kevesebb tehetséggel, rátermettséggel és ambícióval születnek a nők, és semmi indoka nincs annak, hogy ilyen nagy aránytalanság legyen férfi és női kitüntetettek között. De ez már a kormány dolga, és ezt könnyebb megvalósítani. Nem úgy azt a fajta partnerséget, amire a nők jelentős részének szüksége van, és amely egy pontig természetesen minden családnak magánügye.
Vegyük észre: amikor arról beszélünk, hogy nem születik elég gyermek, akkor talán hinni kellene azoknak, akik szerint önmagában a családtámogatásra fordított összegek növelése legfeljebb átmenetileg hathat a gyermekvállalási kedvre. Ami meghatározó, az a mentalitás, a társadalmi kultúra, ami körülveszi a nőket, a családokat. Lehet választani, hogy a partnerség kultúráját követjük a családi élet működtetésében, vagy a férfiak által egyoldalúan diktált és a nők jelentős része által hátrányosként megélt munkamegosztást, nem egy esetben alá-fölérendeltséget.
Klára érvelését, rövid tanulmányát fontos hozzájárulásnak gondolom ahhoz, hogy tisztábban lássunk. Igényes, okos írás, büszke vagyok rá.
Hát, gyerünk Barátaim, tegyük a dolgunkat! A jövő évi költségvetés megszavazásának napján közeledünk a karácsonyhoz, és közeledünk az idei politikai év végéhez.
Honnan veszik a femik azt a marhaságot, hogy a férfiak hatalomvágyból mennek a prostikhoz? Teljesen abszurd. Nem értem.
Bizony : szerintem is teljesen abszurd, és én sem értem.
Hogy jól kereső, családos üzletemberek miért vásárolnak tömegesen ötéves kisfiúkat a farkukra Ázsiában,
hogy miért van a nemzetközi lány- és nőkereskedelemnek éves szinten 4 millió áldozata,
hogy jól érzékelhetően miért szól minden pornófilm egyre durvábban és szinte már csak arról, hogy porig alázzák benne a nő természetes és egyenrangú nemiségét, illetve gyermekekkel és állatokkal teszik ugyanezt
hogy miért erőszakolnak meg Mo-on hetente nőket, többször már csoportosan,
hogy a nemi erőszak miért válik egyre nagyobb mértékben a háborúk természetes velejárójává,
hogy miért terjed a világhálón legdinamikusabban az erőszakos- és szadista és extrém "szex",
hogy miért vallják azt a megkérdezett prostituáltak, hogy egyre gyakoribb a bizarr igényű vendégük,
hogy a brazil 10 éves gyermekprostituált kislány miért meséli a kamerák előtt, hogy a felnőtt olasz szexturista férfiak egyfolytában szidják és mindennek elhordják miközben ő orálisan kielégiti őket,
Na ellátogattam a tűsarokra. Találtam érdekes cikkeket. Pl. ezt.
Maszkulin dominancia a napilapok publicisztikáiban [2008.03.11. 09:27]
SZEX&GENDERNyomtatható formaForrás: Tűsarok
Vincze László dolgozatában arra kereste a választ, hogy három különböző társadalmi kultúrájú európai ország napilapjaiban a véleményformáló (értsd: cikkeiben az olvasóközönséggel személyes véleményét megosztó) újságírók között mennyire érhetők tetten a már említett férfi-nő hatalmi viszonyok. Más szóval: megjelenik-e, s ha igen, milyen mértékben a férfi dominancia az újságok véleményrovatában?
Férfiak irányítják a közvéleményt?
A gender kutatások leggyakoribb kiindulópontja az a körülmény, hogy a férfiak mind a társadalomban, mind szűkebb közösségükben, a családban több hatalmi szereppel rendelkeznek, mint a nők. Az egyik terület, ahol ez a hatalombeli különbség a nyilvánosság előtt valósul meg, a média. Simone de Beauvoir már 1949-ben megjelent klasszikus művében, A második nem-ben felhívta a figyelmet arra, hogy a nők lényegesen ritkább szereplői a médiának, mint a férfiak.
Mivel férfi és női identitásunkat a mindennapi interakciók során konstruáljuk újra, illetve erősítjük meg (lásd például Bogaers 2006), s mivel a médiahasználat általában a napi gyakorisággal végzett tevékenységek közé tartozik, fennáll a veszély, hogy szemünk hozzászokjon a médiumok által közvetített torz férfi-női hatalmi viszonyhoz, s valamit, ami a normálistól és a kiegyensúlyozottól távol esik, magától értetődőnek tekintsünk.
Módszer
Kutatásomba összesen hat napilapot vontam be: Magyarországról a Magyar Hírlapot illetve a Népszavát, Csehországból a Lidové Noviny-t és a Mladá Fronta Dnes-t, Svédországból pedig a Svenska Dagbladet-et, valamint a Dagens Nyheter című napilapot.
A kutatás módszere kvantitatív tartalomelemzés volt (a módszerről bővebben Krippendorff 1980; Stempel 1989). Vizsgálódásaim során összegyűjtöttem az egyes lapok véleményrovatában megjelenő publicisztikákat, kommentárokat (a műfaj meghatározásáról bővebben Schneider, Raue 2001: 137-151), s a szerzőket keresztneveik alapján férfi szerző/női szerző kategóriákba soroltam.
A tartalomelemzés során öt lap esetében a 2007. november 1. és 2007. november 30. között megjelent lapszámokat vizsgáltam, míg az egyik svéd újságnál – mivel internetes archívumában a korábbi lapszámok nem voltak elérhetők – a november 12. és november 30. között közölt cikkek kerültek elemzésre. (Ez később azért nem okozott problémát, mert célom a férfi-női cikkek arányának megállapítása volt.)
Eredmények
1. Magyar Hírlap Az 1968-ban alapított Magyar Hírlap tulajdonosa jelenleg Széles Gábor nagyvállalkozó, aki 2006-ban vásárolta meg a lapot, s megváltoztatva annak korábbi politikai irányvonalát, jobboldali-liberális újságot alakított ki belőle. A lap példányszámára vonatkozólag nincsenek nyilvánosan hozzáférhető adatok. A Magyar Hírlap napi rendszerességgel közöl szerkesztői állásfoglalásokat, melyek minden esetben az újság véleményrovatában kapnak helyet. Mivel ezek a cikkek aláírás nélkül jelennek meg, nem tudtam bevonni őket elemzésembe. Az újság jelenlegi főszerkesztője és a vélemény rovat vezetője is férfi.
A Magyar Hírlapban 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
Férfi szerző
Női szerző
98 (89.1%)
12 (10.9%)
2. Népszava Az 1877-ben alapított Népszava eredetileg a Magyarországi Szociáldemokrata Párt lapja volt, majd a második világháború után, a többpártrendszer megszűnését követően a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) napilapjaként működött. A mintegy 25 ezer példányban elkelő újság jelenleg balliberális orientációjú. Főszerkesztője, csakúgy mint a vélemény rovat szerkesztője, férfi.
A Népszavában 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
Férfi szerző
Női szerző
87 (90.6%)
9 (9.4%)
3. Lidové Noviny Csehország konzervatív napilapját 1893-ban alapították. A kommunista puccs után 1948-ban az újságot betiltották. 1987-től szamizdatként, majd 1990-től legálisan jelenik meg. Jelenleg 72 ezer példányban fogy el . A lapnak létrejötte óta összesen 19 főszerkesztője volt, mindegyikük férfi. Férfi a jelenlegi főszerkesztő és a véleményrovat szerkesztője is.
A Lidové Noviny-ben 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
Férfi szerző
Női szerző
58 (96.7%)
2 (3.3%)
4. Mladá Fronta Dnes Csehország vezető napilapja, a napjainkban 305 ezer példányban elkelő Mladá Fronta Dnes 1945-ben, a Cseh Kommunista Párt ifjúsági napilapjaként alakult. Az újság jelenleg liberális-jobboldali irányvonalú. Korábbi főszerkesztőivel kapcsolatban nem találtam adatokat, viszont férfi a lap jelenlegi főszerkesztője és a vélemény rovat vezetője is.
A Mladá Fronta Dnes-ben 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
Férfi szerző
Női szerző
145 (86.3%)
23 (13.7%)
5. Dagens Nyheter Svédország balliberális napilapját, a Dagens Nyheter-t 1864-ben alapították. Az újság ma 346 ezer példányban fogy el. Létrejötte óta összesen 20 főszerkesztője volt, mindegyikük – a jelenlegi is – férfi. Az újság példányszáma meghaladja a 346 ezret.
A Dagens Nyheter-ben 2007.11.01. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
Férfi szerző
Női szerző
54 (73.0%)
20 (27.0%)
6. Svenska Dagbladet Az 1884-ben alapított Svenska Dagbladet – a svédországi politikai viszonyok közt – jobboldali-liberális újságnak számít. A napilapnak 2001-ig 18 férfi főszerkesztője volt, a jelenlegi főszerkesztő (Lena K. Samuelsson) azonban nő. Az újság jelenleg 194 ezer példányban fogy el. A lap véleményrovatában a vizsgált időszakban több olyan írás is megjelent, mely nem egy, hanem több szerzőtől (pl. parlamenti képviselők) származik; ezeket kihagytam elemzésemből.
A Svenska Dagbladet-ben 2007.11.12. és 2007.11.30. között megjelent véleménycikkek
Férfi szerző
Női szerző
45 (68.2%)
21 (31.8%)
Elemzés
Az adatok feldolgozása során bebizonyosodott, hogy minden elemzett napilap publicisztikai rovatainak hasábjain gyakrabban kapnak helyt férfi szerzők cikkei, mint nőké. Jól látható ugyanakkor az is, hogy a férfi-női szerzők aránya az egyes lapok esetében eltérő.
Arányaiban tekintve a legkevesebb női kommentárt (3.3%) a cseh konzervatív napilap, a Lidové Noviny közölte. A sorban őt követi a Népszava 9.4%-os, valamint a Magyar Hírlap 10.9%-os eredménnyel, míg a liberális-jobboldali cseh Mladá Fronta Dnes-ben a kommentárok 13.7%-a származott női szerzőtől.
Ezt követően a női cikkek arányában egy szakadék következik, hiszen a balliberális svéd Dagens Nyheter véleménycikkeinek 27%-ának szerzője nő, míg a jobboldali-liberális Svenska Dagbladet publicisztikáinak 31.8%-a mögött áll női név.
Összegzés
Nincs terület, melyet a társadalomtudományokban és a bölcsészet-tudományokban jobban átpolitizáltak volna, mint a gender (Coulmas 2005). Ez az állítás azonban csak általánosságban érvényes, hiszen vannak országok, ahol a genderproblémákat évtizedekkel ezelőtt azonosították, s azóta próbálnak tenni ellenük, míg vannak olyan államok, ahol a genderkutatást még nem részesíti megfelelő figyelemben az adott társadalom.
Ennek tükrében – hogy a kutatás eredményeit szélesebb kontextusba helyezzük – fontos tisztáznunk, hogy a svéd egy általában femininnek, míg a magyar és a cseh rendszerint maszkulinnak tartott társadalmak (Hofstede 1998). Bár a modern társadalmakban is van olyan megkülönböztetés, hogy bizonyos szövegtípusokat csaknem kizárólag az egyik nem képviselői alkalmaznak (Huszár 2001), nyilvánvaló, hogy az újságírói véleménycikk – mint szövegtípus - esetében más okai vannak a férfi dominanciának.
Azt, hogy a magyar napilapok véleményrovatának hasábjain lényegesen több férfi szerző írásait találjuk, mint nőét, feltételezhetően három okkal magyarázható:
1. Ha vannak is rovatok, melyekben nagyobb arányban olvashatunk női szerzőtől származó cikkeket (életmód, kultúra, stb.), Magyarországon az újságíró pálya hagyományosan férfias pályának számít. Azaz a férfi publicisták túlsúlya részben egy társadalmilag kialakult szokásra vezethető vissza.
2. A férfi nyelvhasználati és kommunikációs dominancia egyik attribútuma lehet, hogy a férfiak fontosabbnak tartják saját véleményüket, illetve annak elmondását, mint a nők. Ebből adódóan jobban igyekeznek megszerezni a véleményrovatoknál nyíló újságírói állásokat, s külső szerzőként is gyakrabban ülnek a számítógéphez, hogy szöveggé szerkesszék nézeteiket.
3. Elképzelhető emellett, hogy a rovatvezetők – részben talán mert ők is férfiak - komolyabbnak, fontosabbnak tartják a férfi szerzők véleményét, mint a nőkét. (Ezt kitűnően alátámasztja a Népszava állandó hétvégi rovata, a Heten a hétről, melyben hét, egytől egyig férfi közéleti szereplő – így például a rádiós Bolgár György, a humorista Farkasházy Tivadar – mond(hat)ja el véleményét egy adott kérdésről.)
Spolsky (1998) szerint ahhoz a feltételezéshez, hogy a férfiak fontosabbak, mint a nők, gyakran társulnak előítéletek, sőt tettek is, melyek azáltal, hogy rögzítik és megerősítik a nők alacsonyabb társadalmi hatalmát és presztízsét, komoly károkat okozhatnak. A média esetében mindez különösen igaznak tűnik. Hiszen számításba véve, hogy egy napilapnak nemcsak férfi olvasói vannak, a kutatás Magyarországra vonatkozó eredményei felett tűnődve olyan tendencia rajzolódik ki előttünk, mintha ma, Magyarországon lényeges, illetve közlésre méltó véleménye túlnyomórészt csak a férfiaknak lenne.
"Tudod, hogy mi az egyik legfontosabb drive a férfiaknál?" Mi az?
"férfiak hatalomvágyának abszurd kielégitése micsoda jól is jövedelmezhet" Remélem, nem a női prostikra célzott, bár nekem is gyanús. Uncsi lenne. Honnan veszik a femik azt a marhaságot, hogy a férfiak hatalomvágyból mennek a prostikhoz? Teljesen abszurd. Nem értem.
